Nemrég Szingapúrban töltöttem egy hetet, ahol az ottani tehetséggondozási gyakorlatot tanulmányoztam, és ismertettem a magyar tehetséggondozó programokat. Szinte minden beszélgető partnerem azt hangsúlyozta, hogy Szingapúr egész Ázsia lenyomata, hiszen számottevő kínai, maláj és indiai lakossággal rendelkezik, valamint, hogy Szingapúr a régió legkiválóbb embereit vonzó állam. Így válik a sokszínűség és a tehetséggondozás az egész nemzetgazdaságot segítő előnnyé. Mindez példa lehet a számunkra is.
A szingapúri tehetséggondozás nagyon más, mint a magyarországi. Talán úgy is mondhatjuk, hogy pontosan abban nagyon jó, amiben mi nem vagyunk azok, és pontosan azok a hiányosságai, amiben mi jók vagyunk. Sokat tanulhatunk tehát egymástól. A bejegyzésben ezeket a tanulságokat fogalmazom meg.
A legszebb szingapúri élményem a világ legnagyobb imamalma volt. Az imamalom mellett az ember megérzi, hogy a világ úgy megy, ahogyan mennie kell, és te nem tehetsz mást, semmint ezt türelmesen és belátóan elfogadod. Azonban nemcsak elfogadod, hanem a magad kicsiny módján, apró húzkodásaiddal segíted is. És tudod, érzed azt is, hogy ezek nélkül az apró kicsiny húzkodások nélkül a világ mozgása nem lenne ugyanaz.
Nyomtatóbarát változat
.png){kind=small}
.jpg)