demokrácia
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mitől kezdve kollaboráció az együttműködés?
Avagy: Lehet-e az arcvesztéshez vezető út is jószándékkal kikövezve?
Csermely Péter, 2010.06.25, p - 07:17

A júliusi-augusztusi nyári szünet előtti utolsó blogbejegyzésben az együttműködést sürgető, legkedvesebb tételemet szeretném pontosítani. Mi a helyes? Játszom a másikkal és úgy őrzöm meg a tisztességemet, vagy nem játszom és éppen ezzel őrzöm meg a tisztességemet? Melyik a követendőbb? Az, ami hasznos, avagy az, ami igaz?

Szerencsés az a kor, amelyben a hasznosság és igazság nincsenek kibékíthetetlen ellentmondásban egymással. A hosszú távon, töretlen szeretettel művelt hasznosság e korokban közelebb visz minket az igazsághoz is. Puha, flexibilis környezetben van értelme az igazságkeresésnek, mert egy ilyen környezetben a bejárható utak számosak. Merev, rugalmatlan, csak csekélyszámú igen és nem választást lehetővé tevő környezetben az igazságkeresés esélye kicsi.

Kézenfekvő a kijelentés: „Az alapvető emberi normákat be nem tartó emberekkel együttműködni nem lehet.” Ugyanakkor a környezetünket mi is alakítjuk saját magunknak. Így válik az együttműködés parancsa egyetemessé, mert az értékalapú együttműködés kicsi körei elviselhetőbbé tehetik és kikezdhetik a legmerevebb rendszert is.

Témakörök:
Milyen a mai kor jó vezetője?
Avagy: Milyen vezérre vár a magyar?
Csermely Péter, 2010.05.07, p - 08:00

Jelenleg formálódik egy új vezetői csapat, amelynek a stílusa is nagyon fontos tartalmi jegy. A négy gyakori vezetői típusból az Atya, a Varázsló és a Vezér a honfoglalástól egészen a reformkorig uralta a magyar vezetők viselkedésformáit. A kiegyezés szinte teljes magyar szellemi elitje, a világháborúk és Trianon utáni magunkra-találás legfontosabb alakjai azonban mind-mind a Hivatalnok típusába tartoztak.

A halogatott lépések miatti lépéskényszer a vezetői stílust igen könnyen a Vezér irányába tereli. A feladat sok elemében vállalhatatlanul nagy, ami a Vezérből akár a Varázslót is előhozhatja. Mindkét típus zsákutca. Jelenleg a változások akarásánál csak a stabilitás kényszere a nagyobb. Ez a stabilitáskényszer az, amelyik a Vezéri alaptípust helytelen válaszként azonosítja, és a Hivatalnoki alaptípust teszi az elkövetkezendő évek kívánatos vezetői mintájává.

A Széchenyi-típusú „Hivatalnoknak” van víziója, de tudja, hogy ezt a víziót nem holnap, hanem akár csak évtizedek múltán lehet elérni, és tudja azt is, hogy ehhez minden áldott nap szorgos, kitartó és következetes munkára van szükség. A Vezér típusú vezetőknek tehát Atyává kell változniuk, hogy hagyják magukban és társaikban érvényesülni a Hivatalnokot. Ez az, ami esélyt ad annak a közösségteremtő kiegyezésnek és belső stabilitásnak az elérésére, amely a XXI. század egészében kivételes versenyelőnynek ígérkezik.
 

Témakörök:
A véleményformálók láthatatlan ereje
Avagy: Van-e esély a magyar „establishment” megteremtésére?
Csermely Péter, 2010.02.12, p - 08:00

Azóta, hogy a Bölcsek Tanácsa tagjaként részt vettem a Tanács másfél éves munkájának bejelentésén, több száz levél öntött el. Nagyon sokan azt kérdezték tőlem: „Péter! Mi az esély arra, hogy abból, amit ti képviseltek, lesz is valami?” Megkockáztatom annak a kijelentését, hogy Magyarországon kialakulófélben van egy új „establishment”. A jelenlegi blogbejegyzés ennek a feltételezésnek az értelmezését és az esélyét járja körül.

Az általam vágyott és formálódni látott magyar „establishment” tagjai egy viselkedési forma hordozói, egy olyan láthatatlan klubot alkotó emberek, akik hitelesek, akik integráns egyéniséggel bírnak, akik önzetlenek, és akik hosszú távon gondolkodnak. Nevezzük őket értékkörnek.

A bejegyzésben néhány olyan hálózatos törvényszerűséget sorolok fel, amelyek megmutatják, hogy nem csak vágyálom, hanem egy jelenleg még búvópatakként zajló, de önerősítő folyamat lehet egy értékkör formálódása az országban. Megmutatom azt is, hogy az értékkör tagjai a hálózat egyébként nagyon messze lévő csoportjait kötik össze egymással, azaz véleményformálók és egyben a társadalmi helyzet stabilizálói is.

Témakörök:
Demokrácia vagy meritokrácia?
Avagy: Valóban a köz társasága-e a Magyar Köztársaság?
Csermely Péter, 2010.01.15, p - 08:00

A rendszerváltás időszakában a demokrácia elsősorban a szabadságjogok és a választás demokráciájaként jelent meg. A szabad választás felelős döntést követel. E döntésekre azonban nem vagyunk eléggé felkészülve. A jelenleg domináns magyar demokrácia-felfogás a versengő demokrácia-felfogással azonos. Ideje megvizsgálnunk, hogy e demokrácia-felfogások mennyire állják meg a helyüket.

A társadalmi krízishelyzet láttán elszaporodtak a meritokratikus társadalom irányába mutató elképzelések. A meritokrácia annyiban semmiképpen sem kárhoztatandó, hogy a minőségigényt fejezi ki. A meritokrácia abban a pillanatban válik károssá, amikor az érdemmel és döntési jogokkal rendelkezők köre bezárul.

Milyen demokráciára lenne szükség? A modern demokráciának elszakíthatatlan részét képezi a mindennapi aprólékos munka, a folyamatos és sokrétű együttműködés és a hosszú távon, a közös boldogulásban való gondolkodás. Ezen integráló, hálózat-demokráciában a résztvevők új és új szempontok alapján, a közösség tagjainak új és új tudás- és képességtartalmait hasznosítva kristályosítják ki az egyetértésüket az előttük álló feladatok megoldásában. Csak így tudjuk megtalálni azokat az új válaszokat, amelyek megoldhatják a Föld alapvető kérdéseit.

Témakörök:
Tartalom átvétel