Az érzelmeink csak akkor tudnak helyes tanácsokat adni, ha kiegyensúlyozottak és gazdagok. Mi kell ennek az eléréséhez? Függetleníteni kell magunkat a múlt érzelmeitől. A reflexvezérelt ember kiszolgáltatott, az élete törpe és szegény. Függetleníteni kell magunkat a jövő érzelmeitől is. Egy helyesen töltekező élet esetén rájövünk arra, hogy mi magunk is képesek vagyunk egyesülni az egész világgal, és ezáltal betölteni azt. A világot betöltve minden elénk kerülő helyzet a világ szeretetáramának egy törpe rezdülése lesz, amely pontosan azért került elénk, hogy a megoldásában magunkat fejleszthessük, és ebben a folyamatban örömünket lelhessük.
Függetleníteni kell magunkat a gyűlölettől. A gyűlölet nemcsak azért pusztító érzelem, mert odakötöz bennünket a gyűlölet tárgyához, hanem azért is, mert olyan erős, hogy kiéget mindent, amit csak a közelében talál. Függetleníteni kell magunkat a másikat kisajátító szeretettől is. Az igazi szerelem a kiteljesedést nem lezárja, hanem a másikban való beteljesedéssel felgyorsítja. Függetleníteni kell magunkat a megrögzöttségeinktől. A valódi értékrend nem néhány megrögzöttség összessége, hanem egy helyességre törekvő élet egészének a lényege.
A világ részeitől való függetlenedés tesz minket képessé arra, hogy a megérezhessük és betölthessük a világ egészét, és megérezzük a világot behálózó és éltető szeretet egyetemességét. Ha távolodunk ettől, akkor a bonyolult helyzetek még sokkal bonyolultabbakká válnak, hiszen a világ egésze ezzel a nagyon egyszerű visszacsatolással is figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lenne végre változni kezdenünk. Ennek a változásnak a felismerésében és megélésében kívánok minden Olvasómnak nagyon sok örömöt.