Mivel kell takarékoskodni ma? [1]

Avagy: És mivel nem szabad?

A blogbejegyzésben azt járom körbe, hogy a pénzköltés mellett mi mindennel érdemes spórolni mostanában. Példákat hozok olyasmikre is, amelyekkel épphogy nem szabad fukar kezekkel bánni ma sem. Zaklatott korban élünk. Takarékoskodni kell tehát a mindenre azonnal ugró hiper-aktivitással, a mértéktelen akarattal, a túlzottan nagy szavakkal, a szélsőséges érzelmekkel és a felesleges pátosszal. Mindez ugyanis a zaklatottságot növeli. A mai kornak pedig kiegyensúlyozottságra, stabilitásra és nyugalomra van szüksége.

Takarékra kell állítani a gyűlöletet, a bántást, mások megalázását és megszomorítását is. Mindez ugyanis nemcsak azért rossz, mert helyben a másiknak rossz. E hatások rendszerszinten is rosszak, mert tartósan túlérzékenyítik a rendszer tagjait, ami ugrásszerűen növeli a rendszer egészének kiszámíthatatlanságát és instabilitását. Aki másokat bánt, az tehát saját magát is bántja. Jó lenne végre belátni ezt.

Mivel nem szabad takarékoskodni egy túlérzékenyített, túltelített rendszerben? Elsőként, másodikként, és harmadikként a szeretettel. A szeretet puffert képez: csökkenti a szeretetet kapó egyén túltelítettségét. A bejegyzésben még három ön- és közgyógyító tevékenységet sorolok fel. Várom az Olvasók javaslatait bármi másra, amellyel egy túlérzékenyített, túltelített helyzetben takarékoskodni kell – és minden olyanra is, amivel meg nem szabad.

Fő témakörök:

Témakörök:

világtakarékosság napja [5]

Bocs, de meglátogatott a Szentlélek [8]

Avagy: Részletek a Heti Válasz „Vallomások Istenadta tehetségről és felelősségről” címmel megjelent kötetének interjújából

November elején jelent meg a Heti Válasz legújabb interjúkötete „Vallomások Istenadta tehetségről és felelősségről [9]” címmel. Az a megtiszteltetés ért, hogy a kötetben Bódis András velem készített interjúja is helyet kapott. Ebből az interjúból közlök néhány részletet ebben a blogbejegyzésben: Ha valaki képes kapcsolatot teremteni Istennel, a világ egészével, akkor hisz. Az én istenhitem a világ egészére, a világ mozgására koncentrál. Bele akarok simulni a szeretetáramba, és nem ellene dolgozni. Rendszeresen imádkozom, de nem rendszerhez kötve. Ha ugyanis kötöttségként élném meg az imát, az rögtön formálissá válna – ami aztán bűntudatot szülne bennem. Úgy gondolnám, szembeköptem Istent, ahelyett, hogy Vele lettem volna.

Vonzanak a nehéz helyzetek. Számomra például attól nehéz egy szituáció, hogy sok kötöttséggel van körbeépítve; ám ha ügyes vagyok, így is tudok új tereket nyitni. Az okoz örömöt, ha a megnyitott térből ellépve hagyom, hogy mások töltsék be azt a lehetőséget, amit megalkottam. Idehaza az emberek nehezen lépnek be az efféle terekbe, mert az ilyen lehetőség-terek felelős, önálló döntéseket igényelnek. Nekem mégis sok olyan munkatársamat sikerült térbe „kényszerítenem”, akik korábban nem gondolták volna, hogy képesek irányítani.

Én soha nem „valami ellen” harcoltam. Én mindig szeretetet próbáltam építeni. A Szentlélek ajándéka az, ha megérzi az ember a világ szeretet-áramát, és nem sodródik bele a gyűlölet, az elutasítás folyamaiba. Ezzel a hosszú távon építkező türelemmel tudunk építeni és nem rontani, elfogadtatni és nem meghódoltatni. Így lesz az eredményünk tartós, és válik a világ szeretetáramának a részévé. Ez a folyamat az, ahogyan a tehetség hosszú távon is érvényesül.

Fő témakörök:

Témakörök:

Válságválaszok I.: Krízisviselkedés [20]

Avagy: Milyen viselkedési minták terjednek egy válságban lévő bonyolult rendszerben?

A XXI. század első fele valószínűleg, mint a megbomló egyensúlyok és a váratlan események időszaka fog bekerülni a történelemkönyvekbe. A blogbejegyzés azokat a viselkedési formákat járja körül, amelyeket egy váratlan helyzetre adott reakcióikban a bonyolult rendszerek tagjai és csoportjai követni szoktak.

A nehéz helyzet cselekvéskényszert szül. Az igazán új, igazán nehéz megoldások megtalálása azonban nagyon sokszor nem egyéni elszántságot és bátorságot, hanem közösségi megoldáskeresést igényel. A cselekvéskényszer túlhajtott érzete a valódi megoldás helyett nagyon gyakran csak cselekvésgörcsöt eredményez. Ilyenkor a válaszok rendkívülisége megjósolhatatlan viselkedésbe torkollhat. Ez nem szerencsés, mert egy bonyolult rendszer krízishelyzetében felértékelődik a részrendszerek megbízhatósága és nyugalma.

A cselekvésgörcs a megoldandó válsághelyzetre fixálja a gondolkodást. Ilyen helyzetben a válsággal kapcsolatos minden cselekvés aránytalanul fontos lesz, és minden más cselekvés pedig aránytalanul lényegtelen. A váratlan helyzetekben az addig megszokott prioritásokat fel kell rúgni, ami hasznos, mert növeli a mozgásteret. A mozgástér mindenáron való bővítésének hajszolása azonban nagyon könnyen zéró-összegű játszmákat eredményez. A valóságban a helyzetek többsége nem zéró-összegű játszma. Ilyenkor az együttműködés az egyén vagy egyedi csoport számára elérhetetlen, az addiginál nagyságrendekkel nagyobb mozgásteret nyithat meg. Ennek elérése azonban hosszú távú gondolkodást, valódi, nagy K-val írt Kreativitást igényel. Higgadtságot és nyugalmat kívánok minden kedves Olvasónak a bejegyzésben részletezett csapdák elkerülésében. A bejegyzés folytatása itt található [21].

Fő témakörök:

Témakörök:

Csányi Vilmos [23]
Gerald F. Jacobson [24]

A kiteljesedéstől a beteljesedés felé [26]

Avagy: Részlet Alexander Brody Alibi hat hónapra könyvtárában megjelent „Gyermekkor” című kötetből

A fenti címmel 2011. december 2-án fog felkerülni bejegyzés a blogra. Ekkor jelenik meg ugyanis kedves barátom, Alexander Brody [27] értő válogatásában és gondozásában az Alibi hat hónapra könyvtára legújabb, kilencedik kötete, amely a Gyermekkorról szól. A neves szerzők mellett, nagy örömömre az én írásom is helyet kapott. Ebből idézek a bejegyzésben néhány részletet – azért is, hogy kedvet csináljak a könyv elolvasásához. A könyv bemutatására az Írók Boltjában kerül sor december 2-án, 16 órakor. A Facebookon az esemény itt érhető el [28].

Fő témakörök:

Témakörök:

beharangozó [31]

Válságválaszok II.: Krízisrendszertan [21]

Avagy: Hogyan lehet hatékonyan befolyásolni egy válságban lévő bonyolult rendszert?

Az előző blogbejegyzés [20] azokat a viselkedési formákat járta körül, amelyeket egy váratlan helyzetre adott reakcióikban a bonyolult rendszerek tagjai és csoportjai követni szoktak. Ebben a bejegyzésben a rendszer egészének a viselkedését a leghatékonyabban befolyásoló cselekvésformákat vizsgálom meg.

A válságot megoldani kívánók a szükséges lépéseket néhány alapvető változtatásként, „fő csapásként” fogják fel. A fő csapásokra való koncentrálás erősíti az e csapásokat hatékonyan végrehajtó hierarchikus és felülről egyirányú kapcsolatrendszert. A kapcsolatrendszer ilyen átalakulása tovább koncentrálja a figyelmet a fő csapásokra. Ez az öngerjesztő átalakulás egyre ritkábbá teszi az alulról érkező visszajelzéseket. Emiatt a rendszert irányító központ egyre befolyásolhatóbb, egyre manipulálhatóbb lesz.

A fő csapások által okozott óriási kitérésektől a rendszer zaja olyan mértékűvé növekedhet, amitől a rendszer kapcsolatai megritkulnak. A rendszer működésképessége azonban nem arányos a rendszerben megmaradó kapcsolatok számával. Ha a kapcsolatok mértéke egy bizonyos határérték alá csökken, akkor a rendszer hirtelen szétesik, és ezáltal működésképtelenné válik, meghal.