Viselkedésünk meghatározottsága [1]
A blogbejegyzésben néhány olyan kutatási eredményt sorolok fel, amelyek megmutatják, hogy naaagy objektivitásunkban milyen esendőek, és a környezet általunk fel nem mért hatásainak mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Az élettapasztalattal összegyűjtött mértékletességünk és bölcsességünk segíthetnek minket abban, hogy legalább néhányat elkerüljünk e csapdák közül.
Az objektivitás sérülésének egy igen gyakori példája az antropocentrikusság, amely abban az irracionális dühben is megmutatkozik, amivel a számítógépünket, mint minket eláruló társunkat tudjuk verni, ha az nem működik. Egy vizsgálatban azok szerint voltak a legemberibbek az egyes eszközök, akik a személyiségjegyeik alapján a legmagányosabbak voltak. A túlzott biztonság azonban hajlamossá teheti az embereket arra is, hogy másokat élettelen tárgyaknak lássanak.
Megdöbbentő hatások befolyásolhatnak bennünket. A számomra legmegdöbbentőbb tanulmány [2] azt mutatta meg, hogy amikor a bírók nem esznek, éhségük növekedtével 65%-ról akár nulla %-ra is csökkenhet az általuk meghozott kedvező ítéletek száma, ami újra felmegy 65%-ra egy szünet és étkezés után…
A blogbejegyzésben néhány olyan kutatási eredményt sorolok fel, amelyek az objektivitás határaival foglalkozó korábbi blogbejegyzéshez [3] hasonlatosan megmutatják, hogy naaagy objektivitásunkban milyen esendőek, és a környezet általunk fel nem mért hatásainak mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Mindezek a példák legyenek intő jelek azoknak, akik olyannyira biztosak a saját igazukban (akár a családjukon belül), hogy emiatt mások véleményét semmibe veszik.
Az objektivitás sérülésének egy igen gyakori példája az antropocentrikusság, azaz azoknak az eseteknek a gazdag tárháza, amikor valamit hozzánk hasonlónak, emberinek vélünk. Az ember olyan kreatív majom, akit bizonyos mértékű véletlenszerűség mérhetetlenül elszórakoztat. Ami véletlenszerű, az izgalmas, az emberi, az él. Sose felejtem el azt, hogy micsoda örömteli visongással fogadták a bostoni kiskölykök egy ottani szökőkútból valamelyest véletlenszerűen előtörő vízsugarakat és gőzpárát. A véletlenszerű viselkedést produkáló robot a kisgyermek-játékiparban kasszasiker. Megbízható, véletlen elemekkel nem rendelkező társa maximum a gyárakban kaphat helyet. A vizsgálati alanyok könnyen tulajdonítottak tudatosságot annak a Clocky vekkernek [4], amelyik a földre vetette magát a csengetéskor, és elgurult. Az antropocentrikusság negatív példája az az irracionális düh, amivel a számítógépünket, mint minket eláruló társunkat tudjuk verni, ha az nem működik.
Egy vizsgálatban [5] azok szerint voltak a legemberibbek az egyes eszközök, akik a személyiségjegyeik alapján a legmagányosabbak voltak. A magányt bemutató jelenet megszemlélése után a vizsgálati alanyok háziállataikat sokkal gondoskodóbbnak, figyelmesebbnek írták le, semmint másfajta filmjelenetek megnézése után… Akik családi ünnepségről érkeztek a vizsgálatra (és ezért nagyobb biztonságban érezték magukat) sokkal inkább hajlottak arra, hogy támogassák a keményebb rendőrségi kihallgatási technikákat, semmint mások… A túlzott biztonság hajlamossá teheti az embereket arra is, hogy másokat élettelen tárgyaknak lássanak. A szoros, az egyént védő kötelékrendszer (pl. katona, bandatag) mellett a hatalom is biztonságnövelő tényező lehet.
A magány elkerülésére igen biztonságos eszköz az internet, ugyanis az internetes kapcsolatok esetén sokkal kisebb az egó sérülésének a veszélye. Ennek egyik szép példája volt az a vizsgála [6]t, amely szerint, hogyha csak videón volt jelen valaki, akkor a vizsgálati alanyok sokkal jobban kimutatták, hogy figyelnek rá, semmint ha ténylegesen ott ült mellettünk. A második eset ugyanis az egó sérülés szempontjából „veszélyesebb” volt.
Az ember olyan majom, amelyik állandóan figyeli társait és azok lehetséges véleményét arról, amit ő csinál. Ha egy monitoron megjelenő műszem néz bennünket, akkor sokkal nagylelkűbbek vagyunk a számítógépes játékokban, semmint ha nem „ellenőrzik” azt, amit teszünk. A nagylelkűség hormonfüggő, és a macho férfiakra kevésbé jellemző tulajdonság. Ezzel összefüggésben egy nemrégi vizsgálat [7] kimutatta, hogy tesztoszteron kezelés csökkenti a nők empátiáját.
Megdöbbentő hatások befolyásolhatnak bennünket. Egy nemrégi tanulmány [8] szerint kék (de nem zöld) fény felerősíti az érzelmi hatásokat. Egy másik vizsgálat [9]bemutatta, hogy a női könnyek illata csökkenti a férfiakra gyakorolt szexuális hatások erősségét. Egyelőre csak az egerekben mutatták k [10]i [10], de biztosra veszem, hogy emberre is igaz, hogy a bélflóra igen alapvetően befolyásolja az agyfejlődést és a viselkedést. A számomra legmegdöbbentőbb tanulmány [11] azt mutatta meg, hogy amikor a bírók (persze szigorúan csak Amerikában!) nem esznek, éhségük növekedésével 65%-ról akár nulla %-ra is csökkenhet az általuk meghozott kedvező ítéletek száma, ami újra felmegy 65%-ra egy szünet és étkezés után. Eszembe jutott az ingerlékenységem, amikor nagyon éhes vagyok. Milyen jó hogy ilyenkor nem ítélkezni, hanem enni szoktam. Meg milyen jó, hogy nem Amerikában, hanem Magyarországon vagyunk…
Az „objektív” döntéseink alapján kialakított viselkedésünk is nagyon sok elemében játszmákat, szerepeket, helyzeteket követő. Alan Page Fiske elemzése [12] szerint a viselkedésünk során a következő négyféle alapvető kölcsönhatási modellt követjük: piaci árképzés, kölcsönösség biztosítása, közösségi megosztás és tekintélyelv. Egy vacsorameghívás esetén a piaci árképzés a felszolgált élelmiszerek megszerzésénél, a kölcsönösség biztosítása a meghívásnál, a közösségi megosztás az élelem elosztásánál és a tekintélyelv az ültetési rend meghatározásánál érvényesül. Ha azonban a piaci árképzés az ültetési rend meghatározásánál, a kölcsönösség biztosítása a felszolgált élelmiszerek megszerzésénél, a közösségi megosztás a meghívásnál, és a tekintélyelv az élelem elosztásánál érvényesül, azt nem vacsorameghívásnak, hanem fundraising partynak szokták hívni…
A bemutatott példák mindenkit elgondolkodtathattak azon, hogy mennyire is objektív az értékítélete, és mennyire is önállóak a cselekedetei. Az élettapasztalattal összegyűjtött mértékletességünk és bölcsességünk segíthetnek minket abban, hogy legalább néhányat elkerüljünk e csapdák közül.
Válaszok (2011. október 4.)
A hozzászólások is rámutattak arra, amit tulajdonképpen az egész blogbejegyzés sugall: kezdünk igen sokat tudni a környezetünkről, és kezd minket NAGYON zavarba ejteni, hogy ennek a környezetnek a létszólag össze nem függő elemei mennyire összefüggenek. Egy ennyire gazdag összefüggésrendszer felfoghatatlan. Annak az ideje pedig még úgy tűnik nem érkezett el, hogy újra megérezzük az összefüggések teljességét és visszatérjünk a bölcs kádik (rabbik, stb.) korához -- csak egy magasabb szinten. A blog Olvasói éppen ebben segíthetik a környezetüket -- és ahogyan a hozzászólásokból is látszik: segítik is. További sok sikert ebben!
Fő témakörök:
- demokrácia [13]
- nemzeti önismeret [14]
Témakörök:
- Alan Page Fiske [15]
Hozzászólások
a napokban egy idősebb bírónőnek kell majd elmagyaráznom, hogy mi az IP cím, és miért nem lett volna szabad egy ember életét derékba törni négy éven át, akit végül felmentettek, és most kártérítésért megy majd a per.
nekem tetszik az EU élethosszig tartó tanulás szlogenje.
Milyen szavakat használunk egy bírói ítéletre? Eszembe jutott néhány: igazságos ítélet, jogszerű ítélet, kedvező ítélet. Mennyire mást jelentenek!
Ijesztő, hogy egy jóllakott bírónak is minden harmadik ítélete „kedvezőtlen”.
„Ha körülnéznénk, hányan mennek most éppen ebben a pillanatban olyan irányba, ami nagy jóindulattal sem vezet sehova, elég elkeserítő adatot kapnánk.”
Tovább fűzöm Baráti Péter gondolatát. E megjegyzés feltételezi, hogy Péter látja mi nem vezet sehova. Esetleg még azt is, hogy ami valahova vezet, az később sem válik sehovává. Megkockáztatom, hogy akik mennek a sehova vezető úton, meggyőződéssel mennek az általuk vágyott valahova. Talán, ha megérkeznek oda, akkor derül ki, hogy ez a valahova egy sehova volt.
Honnan lehet tudni, hogy melyik út vezet valahova, illetve, amikor megérkezünk oda, akkor nem válik sehovává? Más szavakkal: melyik út zsákutca, vagy milyen célok vezetnek zsákutcába? Nem folytatom a perspektíva bővítését. E kérdések sorsdöntő fontosságuk ellenére kevesek kérdései. A mindennapok során úgy tűnik elegendő, ha amikor nyerni látszik, akkor rábeszélünk mindenkit a svájci alapú hitelre, majd, amikor megérkeztünk és kiderül a sehova, akkor szidunk mindenkit, majd követeljük nadrágunk kimosását a nagy közös mosógépben. A sort hosszan folytathatnám akár a tudományos élet területén is.
Az elfeledett ősi pszichológia szerint viselkedésünk meghatározottságát egyénileg bárki képes tágítani. Ezt nevezi a tudatosság fejlesztésének, és egyben egyedüli távlati célként jelöli meg. Leírja ismérveit, a fejlesztés módszereinek alapját.