Miben lehetünk sokcsatornásak, mi magyarok?

Avagy: Az egycsatornás agyműködés társadalmi következményei

Az egycsatornás gondolkodás kiváló akkor, ha egy konkrét, korábban jól begyakorolt feladatot kell végrehajtani, de nehézkessé válik akkor, ha egy teljesen új helyzetre keresünk új megoldást. Az egycsatornás működés két példájaként a fiam kutyáját, Loncit, és saját magamat hozom.

A hazai gondolkodásmód egycsatorna-domináns. Ennek az egyik oka lehet az a maszkulin (macho) alapállás, amelyet már egy korábbi blogbejegyzésben elemeztem. Az egycsatornás gondolkodás a rendszerszemlélet hiányával, a hosszú távú gondolkodás hiányával, az együttműködésre való képtelenséggel is összefügg. Az egycsatornás ember etethető, így a tömegpszichózis kiváló alanya. Sajnos ez a viselkedés nemcsak a hamis próféták hamis tanainak biztosít könnyű terjedést, hanem egyben az egész rendszert instabilizálja.

Ja? Hogy miért az a cím, hogy „Miben lehetünk sokcsatornásak, mi magyarok?” Azért, mert erre várom az Olvasók válaszait.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Amikor a riportert interjúvolják…

Avagy: Beszámoló a hatodik blogtalálkozóról

 

 

 

[A hatodik blogtalálkozóról Fehér Ádám és Kicsi Zsuzsi számolnak be.] A főszereplő Csermely Péter volt, akit Sulyok Katalin négy fő témakörben kérdezett: elsőként magáról a blogról érdeklődött, aztán Péter különféle tevékenységeinek személyes hátterét jártuk körbe, majd még mélyebbre menve elénk tárult Péter, a tudós, a tehetséggondozó, de elsősorban az ember.

Megtudtuk, hogy blog koncepciója az, hogy csak szervesen terjedjen, azaz azok és csak azok adják a hírét egymásnak tovább, akik a tartalmát fontosnak tartják. A blog maga is csak addig fog folytatódni, amíg olvassák.

Péter az édesanyjától már ötévesen megtanulta, hogy senki sem helyettesíthetetlen sehol, így ő sem az. Azóta arra is rájött, hogy ott vagyunk fontosak igazán, ahol kevésbé vagyunk helyettesíthetők. Sosem érezte jól magát a formális struktúrákban, és ezért nem is vállalt közéleti szerepet. A beszámoló kitér még hat (+ 1 titkos ) fontos gondolatra is, amely elhangzott. Mi a végkicsengés? Az út a fontos. És a hatásunk az út során. Ahogyan „vincenzio” mondaná: „The LIFE, stupid!”

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hét történet hét nagy öregről

Avagy: Mi mindent tanulhatunk a legkiválóbb példákból?

 

E blogbejegyzésben hét nagyszerű emberről írok le hét személyes történetet. A történetek főhőseitől lehetett tanulni – mint ahogyan bármelyik blogolvasótól is lehet. Valahol az életünk arról is szól, hogy másoknak tanulságot adó történetek hősei legyünk.

A történetek főszereplői (ABC sorrendben):
Sir David Attenborough
Chen-lu Chou
Donhoffer Szilárd
Gobind Khorana
Ho Peng
Maya Simionescu
Straub F. Brúnó

A bejegyzés végén írok néhány sort István fiamról, aki szerencsére egyáltalán nem öreg, de nagynak nagy, mert nem kevés erőfeszítés után éppen a héten szerezte meg a diplomáját. Örömmel közlöm Buzsáki György hozzászólását, aki a napokban kapta meg Freund Tamással és Somogyi Péterrel az agykutatás Nobel-díjának nevezett "The Brain Prize"-t. Mindhármójuknak gratulálunk!!!

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért döcög az innováció Magyarországon?

Avagy: A tehetség hasznosulásának társadalmi alapjai

 

Ameddig nem tudunk nagyobb bizalommal lenni egymás iránt, addig mind az innováció, mind a tehetségek hasznosulása a töredéke marad annak, ami lehetne. Bizalom híján a biztonságkereső hálózatépítő stratégia érvényesül, és így a társadalmi csoportok zártak maradnak.

Az innovációhoz a legtöbb esetben egymástól gyökeresen különböző gondolatok találkozása kell. Az innovációcsírák hordozóinak olyan neveltetéssel és olyan környezetben kell találkozniuk, amely egymás őrültségeinek kíváncsi kombinálását módfelett nagy örömnek tartja. Az innovatív és tehetségtámogató viselkedési forma a piacot nem szükséges rossznak, hanem a saját maga fejlődését elősegítő mechanizmusnak tekinti.

Hogyan segíthetnénk a tehetség hasznosulását és az innovációt? Azzal, ha a tehetségeket már kicsi gyermekkoruktól kezdve megtanítanánk egy széles kapcsolati háló kiépítésére. Azzal, ha mind a tehetségekben, mind a fogadó közegben bátorítanánk az egymás értékeit és tapasztalatait elismerő nyitottságot és bizalmat. Azzal, ha a mindezt be tudnánk kapcsolni a világpiac áramlataiba.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A bankok rendszerének ketyegő bombái…

Avagy: Hogyan destabilizálhat egy rendszert az, ha minden tagja önmaga szeretne stabil lenni?

 

E blogbejegyzésben a bankrendszer stabilitásával kapcsolatos gondolataimat hálózatos megközelítésből fogalmazom meg. A bejegyzés aktualitását a Nature-ben januárban megjelent tanulmány adja meg. E szerint az a folyamat, amelyben a bankok a saját portfoliójukat egyre jobban kiterjesztették, a bankokat külön-külön stabilizálta ugyan, de ezzel csökkentette a bankrendszer egészének a stabilitását. Mindez felértékelte az állam szabályozó szerepét.

Egy komplex rendszer (így a bankrendszer is, ha szerkezete komplex) hajlamos a szabálykövető, megjósolható, „business as usual” típusú, nagyon egyszerű viselkedésre, míg egy kevésbé komplex rendszer gyakran igen jósolhatatlan, „krízisszerű” viselkedési mintázatokat produkál. A bejegyzésben leírom ennek alapeseteit.

Fontos következtetés, hogy a bankrendszer helyes kezelése csak rendszerszemléletű lehet. E kezelésmód középpontjában a bankrendszer szerkezetének komplexitását növelő intézkedéseknek kell lenniük, amelyekre a bejegyzésben konkrét példákat is hozok. Hazánk a pénzügyi változások hatásainak az átlagnál sokkal inkább kitett ország. Ráadásul a magyar bankrendszer mérete és komplexitása az átlagosnál kisebb. Mindez a stabilizáló szabályozást különösen szükségessé teszi.

A blogolvasók gondolatai mellett a bejegyzés tartalmazza Békesi László, Jaksity György, Róna Péter és Simor András hozzászólását is.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás Csermely Péter blogja 1.0 RSS csatornájára