Több mint félmillió letöltés a blogon!
Nagy köszönet az Olvasóknak és a segítőknek!

 

A számláló állása szerint a blog valamikor szombat hajnalban (kb. húszhónapos korában) elérte a félmillió letöltést.(A 250 ezredik letöltés 12 hónapos korban következett be, azaz számottevően gyorsulunk .) Nagyon köszönöm az érdeklődését minden Olvasónak és a blog szerkesztésében részt vevőknek: Szilágyi Zsuzsának, Németh Péternek és az első évben: Sulyok Katalinnak.

 

 

Megosztás
Soha nem késő felfedezni az újat magunkban!
Avagy: Hogyan segíthetjük az idős kor tehetségeit?

Az errefele tapasztalható idősebb kori fejlődéshiánynak és tanuláshiánynak az egyik igen fontos oka az önbizalom hiánya. Annak a fel nem ismerése, hogy elképesztően nagy tartalékok vannak mindannyiunkban.

Minden felnőtt a tulajdonságoknak éppen olyan felfedezetlen kontinenseit rejti magában, mint egy egyszerű baktérium, amely a génkészletének csak a tizedét használja rendszeresen, és a génjeinek a kilencven százaléka arra vár, hogy legyen valamikor olyan környezeti hatás, amikor ő lesz a megmenekülés letéteményese. Lehetne tehát máshogyan is élni errefele. El lehetne hinni azt, hogy érdemes az újba, a nagyon újba belevágni, mert képes az ember felnőni az új feladathoz. Képes a feladatot úgy megoldani, ahogyan csak ő tudja. Képes ezzel egyedit, újat, értékeset adni. Van rejtett tehetsége, van rejtett értéke, van rejtett haszna, nem is kevés.

Befejezésül három példát, Lubics Szilvia
, Bánki-Horváth Béla és Lindner Ernőné példáját hozom arra a kitartásra, amely mindannyiunk jelenbeli, vagy jövőbeli lelkesedését, elszántságát és segítőkészségét növelheti. Az pusztán a véletlen műve, hogy a példák mindegyike a sportból vétetett. (Vagy talán mégsem? Annyira nem értjük az „ép testben ép lélek” nagyonis igaz jelmondatát…) Nagy örömmel várom az Olvasók más területekről vett időskori tehetség példázatait!

 

Megosztás
Hol lehet megtalálni a biztonságot ma?
Avagy: A boldogságkeresés utcái és zsákutcái egy bizonytalan és változó korban

Az elmúlt évszázadokban a nyugati civilizációban élő ember biztonságigénye a sokszorosára nőtt. Az erre való törekvés persze természetes. Minden biológiai rendszer igyekszik stabilizálni a környezetét. De ez nem ad választ arra, hogy miért növekedett meg ennyire a biztonságigényünk mostanában. A munkamegosztás bonyolodásával egyre kiszolgáltatottabbak és gyámoltalanabbak lettünk. A világ összetettsége nagyságrendekkel megnőtt. Az élet felgyorsult. Az ember társadalmi hálózatainak egyre inkább kifejlődő túlkötöttsége olyan lavinaszerű folyamatokat is eredményez, amelyek átláthatatlanok és jósolhatatlanok. Mindezt a bizonytalanságot a különlegesre specializálódott média felerősíti, és egy olyan ország, mint Magyarország az átalakulások miatt még a többinél is erősebbnek éli meg.

A bejegyzés második felében tíz olyan cselekvési formát sorolok fel, amelyekkel csökkenthető a bizonytalanságérzetünk. Hogy melyikük utca és melyikük zsákutca? Erre általános választ nem lehet adni, a megoldások helyességét csak a konkrét helyzet döntheti el.

A bejegyzés után nagy örömmel közöljük Vereczi Andrásnak, az AEGON vezérigazgató-helyettesének a hozzászólását.


Megosztás
Gondolatok a semmiről
Avagy: Hogyan lehet értelmezni a semmit egy komplex rendszer viselkedésében?

Mit jelent nekem a semmi? Hálózatkutatóként, hálózatszervezőként, avagy csak emberként itt és most? A modern ember képtelen kiüresíteni magát. Mindig többet és többet akar. Képtelen a meditációra, képtelen megélni és örülni a semminek. Az első fontos gondolat tehát az, hogy becsüljük meg a semmit, mert érdemes. (Hozzátéve persze azt, hogy a semmi köznapi formái a legtöbb ember számára csak akkor értékesek, ha átmenetiek.)

A semmi fogalmához nagyon sok olyan gondolat társul, amely a birtoklással kapcsolatos. A kisemmizett ember szánandó, sőt néha akár szánalmas is. A világ áramát megélő ember érti, érzi, hogy tulajdona átmeneti és viszonylagos. Az ilyen ember addig elért belső gazdagsága külső birtokai semmivé foszlásával nem változik. A világ teljességének árama a helyi átrendeződésektől függetlenül Egész marad.

A komplex rendszerek robusztusak, azaz kisebb sérüléseik esetén a csoportjellemző tulajdonságaik csak kevéssé változnak meg. Ugyanakkor, ha a sérülések mértéke egy kritikus szintet meghalad, akkor a csoportjellemző tulajdonságok igen rohamosan leépülnek. Az élet esetén ezt a leépülést halálnak nevezzük. A komplex rendszerek csoportjellemző tulajdonságai esetén a semmi igen nehezen szerveződik, de a kritikus szint elérése után rendkívül hamar beáll.

 

Megosztás
Az MTA főtitkárhelyettesével közös beszélgetés négy fiatal tehetséggel
Avagy: Beszámoló a hetedik blogtalálkozóról

 

A hetedik blogtalálkozóra ismét a FUGA-ban került sor 2011. május 11-én, ahol Csermely Péter Csépe Valériával, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesével együtt látta vendégül a Magyar Géniusz Program négy ifjú felfedezettjét: Domoszlai Editet, Balázs Barbara Annát, Horváth Gábort és Kalászi Mariannát.

Horváth Gábort bíztatva, hogy haladjon töretlenül tovább, Csépe Valéria kiemelte, hogy Magyarországon szemléletmód változásra lenne szükség, ahhoz, hogy a különleges oktatási szükségletet igénylő gyermekek az őket megillető különleges bánásmódban részesüljenek. Közös tanulság volt, hogy a jó tanár és a jó családi háttér meghatározó az ember életében. Kulcskérdés, hogy az ember megtalálja, mi az, ami igazán fontos az életében és erre szánjon is elegendő időt.

Domoszlai Edit négy fontos dolgot emelt ki, amelyek sikerre viszik az embert az életben: öröm, szeretet, alázat, szorgalom. Csépe Valéria szerint időnként van az ember életében olyan pillanat, amikor szinkronban van, belül is úgy érzi, hogy jó dolgot vitt végbe, és ez a többieknek is tetszik. Ezek azok a nagyszerű percek, amelyek éltetik a többit is.

Megosztás
Úton (?) egy kárpát-medencei Svájc felé
Avagy: A jó szervezés néhány fő szabálya

 

A bejegyzés azt a szétesettséget szeretné néhány tanáccsal csökkenteni, amelyet a szervezni-nem-tudás gyakran szül errefele. Egy bonyolult folyamatsorozatot csak akkor lehet sikeresen elvégezni, ha az ember képes minden lépését gondolatban előre lejátszani. A jó szervezés titka a fokozatosság. Az ehhez szükséges türelmes, hosszú távon előre gondolkodó építkezés terjedése nagy kincs lenne.

A fokozatosság csak akkor jó, ha hierarchikus. Ha nem egyesével győzöd meg a csapatot, akkor a hatékonyságod sokkal kisebb lesz. Ha nem használsz ki minden csatlakozót egy újabb csatlakozó elérésére és meggyőzésére, akkor is. A saját céljaidat, érdekeidet, értékeidet újra és újra a veled éppen tárgyaló háttere, szemlélete, érdekei szerint kell átfogalmaznod. A jó szervező olyan, mint egy jó színész. Át tudja lényegíteni magát egy másik szereplővé, és ezt egymás után sokszor elvégezve, sok száz másik fejével képes átgondolni mindazt, amit ő szeretne.

Az a célrendszer, amely a folyamat közepén nem lényegesen más, mint amilyen az elején volt, nagyon nagy valószínűséggel nem lesz sikeres. Az első ötletet legalább részben mindig el kell tudni felejteni, hogy elérhessük a legjobb ötletünket. Egy funkciót, egy cselekvéssort kb. tíz évig szabad végezni annak a veszélye nélkül, hogy az ember belekövesedjen. A legmagasabb csúcs csak addig legmagasabb, ameddig tovább nem lépünk róla.

 

Megosztás
Tartalom átvétel