Mi különbözteti meg a szinesztéziát a mosléktól?

Avagy: Mi az a pont, amitől kezdve a kreativitás szimplán marhaság?

 

A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás aktivál egy másik érzetet. A moslék olyan szinesztézia, amely egymáshoz nem illő tartalmakat elegyít. A bejegyzésben azt a határt próbálom meg körülírni, amely az újat teremtő kreativitást elválasztja a szimpla marhaságtól.

A köznapi szóhasználatban a kreativitás a váratlansággal jellemezhető. Nem minden kreatív, ami meglepően új. Kreatív csak az lehet, ami a mellett, hogy nagyon új, hasznos is. A kreativitás tehát egy megfelelően eltalált egyensúlyi viszony a megdöbbentően új, de ugyanakkor az emberek által még szélesebb körben használható megoldások között.

A „helytelen” kreativitásra a hazai túlburjánzott és minőségi kontroll nélküli reklámipar szolgáltat számos példát. Ugyanakkor a „helyes” kreativitás elképesztő reneszánszát éljük idehaza. Ennek egyik példájaként négy olyan cukrászműhelyre hívom fel a figyelmet, amelyek kiválósága példa nélkül áll.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Egy szeretethiányos ország látlelete

Avagy: Jelenetek egy törpetacskó kölyök életéből

 

Vilmakutya egy törpetacskó. Három hónappal ezelőtt került hozzánk a „Kun Karcag Szépe” kennelből. Akkor még Etelka névre hallgatott. Vilma sok szeretetet kapott, sok szeretetet adó, szeretnivaló, kedves jószág. A bejegyzésben ennek bizonyságául néhány Vilmatörténetet mesélek el.

A parkban, ami a séták rendszeres helye, nem egyszer történt meg, hogy autó csikorogva fékezett, vezető kiszállt, „
Jaj de édes kutyus!!!!”, babusgatás, mögötte kocsisor, tülkölés. A Balatonon, a szomszéd kertben lévő 6 éves kislány a szerszámoskamrából előkeresett drótvágóval vágta át a kerítést, hogy a kutyuska átjöhessen hozzá. Vilmakutya sétáltatási útvonala éppen egy lomtalanító hely mellett vezet el. Kutyánk a hátteréből fakadó, szokásos, túlszárnyalhatatlan bizalommal rohan a lomot őrző cigányasszony felé. Hasát az égnek veti, körbetáncolja, nyalogatja, ahol éri. A cigányasszony elérzékenyül. „Kutyuskám! Hát te velünk vagy!!! Te egy igazi lomis kutya vagy!”. Stb., stb., stb.

A bejegyzés történetei a Vilmából áradó feltétlen jóindulat, feltétlen bizalom és feltétlen szeretetre való óriási kiéhezettséget tükrözik. Elképesztően szeretethiányos országban élünk. Próbáljunk tenni azért a környezetünkben, hogy ez ne így legyen.


Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az anyaság ábrázolásairól

Avagy: Elmélkedés az anyaságról másodnagybácsiságom ürügyén

 

Néhány napja nagyapa lett a bátyám, így én másodnagybácsikája lettem Lindának. Ennek ürügyén e bejegyzésben az anyaság fogalmát járom körül az áldott állapot néhány ábrázolásának elemzésével.

Összehasonlítva Demi Moore 1991-es, nagy vitákat okozó Vanity Fair képét a Claudia Schiffer-rel a Vouge-ban nemrég megjelent párjával, szembetűnő, hogy milyen apró trükkökkel lehet hangsúlyozni a Demi Moore képen az anyaság fenségét, a Claudia Schiffer képen pedig a szexuális vonzerőt. Micsoda különbség lesz abból, ha a kezek néhány centivel odébb csúsznak, és ha a szem kicsit másfele néz.

A bejegyzés második felében válogatást adok a Demi Moore kép további utánérzéseiből. A paródiák, a viták azt mutatják, hogy nagyon nem tudjuk a helyére tenni az anyaság szépségét ebben a rohanó században. Nagyon elfeledkeztünk a legalapvetőbb emberi történések, a születés, az élet mindennapjai és a halál tiszteletéről. Néhány példát hozok a web-en fellelhető, áldott állapotos nőket bemutató jó és rossz képekből is. Zárásként pedig – az áldott állapot felnövekvő eredményeként  – egy olyan családot mutatok be, ahol a tagok arcfeleit egymásra montírozták.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Prima Primissima-díj jelölés

A következő blogbejegyzés augusztus 26-án az anyaságról fog megjelenni

 

 

Tisztelt Olvasók! Az új blogbejegyzés egy örvendetes családi esemény, a bátyám nagypapává alakulása miatt, az anyaságról szól. Örömmel jelzem azt, hogy idén az oktatás, köznevelés kategóriában az egyik Prima Primissima jelölt lettem. Az összes jelölt közül a közönségdíjra itt lehet leadni a szavazatokat. Mindenkinek nagyon jó nyarat kívánok!

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hogyan írjunk jó blogot?

Avagy: A sikeres e-kommunikáció néhány szempontja

Mi jellemzi ezt a blogot? Melyek azok a szerkesztési, avagy stílusbeli elvek, amelyeket kimondva-kimondatlanul követek az immáron lassan a száz fele közeledő blogbejegyzés megalkotása során? 

Ez a blog nem napló. Csak hetente jelentkezik és igyekszem benne sok tudományosan megalapozott állítást is közölni. A kezdet kezdete óta az az elvem, hogy csak az olvassa a blogot, aki igényes olvasó. Aki hajlandó mélyebb gondolatokat is átgondolni, akinek van türelme ehhez. Ennek a szűrőnek a hatékonyságát jól mutatja az, hogy a hozzászólások – a magyarországi interneten szinte példa nélkül álló módon – elmélyültek és egymást tisztelőek. Ezért minden Olvasónak hadd fejezzem ki ez úton is a köszönetem.

A blog sokszor játszik is. Amikor az Olvasóknak nagyon jó nyarat kívánok, egyben köszönöm, hogy e játékban velem tartanak. Zárásként hadd szolgáljak egy jó hírrel: jövő nyáron a blog tartalmának a lényegét
(egyelőre „Hálózatfilozófia” munkacímmel) Kapitány Katalin szerkesztésében a Typotex edition2.0 sorozata részeként már könyv formában is olvashatják az érdeklődők.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A közszolgálat etikája és határai

Avagy: Mire kötelezi a köz szolgáját, hogy az adófizetők pénzéből él?

 

Az eddigi bejegyzésekben a szolgálatot a demokrácia működése, a politika, a hatalom felől közelítettem meg. Mindezek a megközelítések azonban nem fejtették ki a köz „mindennapi” szolgálatának az állam polgárai szabályozott, kiszámítható, kiegyensúlyozott életét garantáló ethoszát, amelyről ez a bejegyzés szól.

Hierarchikus berendezkedésekben a közszolga a vezető uralkodásának a jogköreit gyakorolja. A vezető azonban sokszor csak igen kevéssé tudja ellenőrizni a hatalom helyi gyakorlóját működésében. Az ilyen, kibúvókkal teli, áttekinthetetlen helyzet elmélyíti a közszolgák saját hatalomtudatát. A közszolgáknak azonban sokszor kisemmizettség érzete is van, így a hatalmuk megmutatása sok esetben személyes lelki jólétük egyik igen fontos tényezője lesz:
„Ha ilyen keveset fizetnek, legalább valaki hajbókoljon nekem.”

A közszolgának akkor van igaza, amikor az adott kérdést a közösen betartandó szabályok részletes ismeretével és magas szintű, humánus alkalmazni tudásával képes megválaszolni és megoldani. A szakértelem mellett a közszolgálat ethoszának is egyre fontosabb értékmérőnek kellene lennie. A bejegyzés végén ennek az ethosznak a kialakulását segítő mechanizmusokat tekintem át.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás Csermely Péter blogja 1.0 RSS csatornájára