Mitől lesz sikeres egy tehetséggondozó mozgalom?
Avagy: Megjegyzések a kutató diákok jubileumi, tizedik TUDOK konferenciája ürügyén

1996-ban István fiam segítségével alapítottam meg a kutató diákok mozgalmát, amely azóta sok ezer hazai és határon túli magyar középiskolásnak adott kutatási lehetőségeket. Ezen a hétvégén rendezik meg a mozgalom jubileumi, X. országos konferenciáját (TUDOK) a Sárospataki Református Kollégiumban. A blogbejegyzés arról szól, hogy miért is jó a kutdiák, és hogy hogyan is kell egy ilyen tehetséggondozó hálózatot létrehozni.

Miért jó a kutdiák? Az első és legfontosabb válasz e kérdésre a minőség. A kutdiák valódi kutatásban ad részvételi lehetőséget, és a legjobb kutatókhoz juttat el. A kutdiák olyan hely, ahol a magányos tehetség barátra talál. Ez a mozgalom tényleg demokratikus, tényleg önszerveződő és tényleg diák-irányítású. Példát ad társadalmi önszerveződésből, a magyar establishment kialakulásából.

Hogyan lehet egy ilyen sikeres mozgalmat létrehozni néhány év alatt? Kell hozzá egy olyan hagyomány, mint amilyen hazánkban a tudományos diákköri mozgalom 60 éve, és Szendrő Péter barátom sok évtizedes megfeszített munkája e mozgalom élén. Kell hozzá hálózatképző technika és kell egy óriási adag kitartás is. A kutdiak szervezésének angol nyelvű „know-how”-ja itt olvasható részletesen.

A tehetséggondozás eltérő útjai
Avagy: Mit tanulhat egymástól hazánk és Szingapúr?

Nemrég Szingapúrban töltöttem egy hetet, ahol az ottani tehetséggondozási gyakorlatot tanulmányoztam, és ismertettem a magyar tehetséggondozó programokat. Szinte minden beszélgető partnerem azt hangsúlyozta, hogy Szingapúr egész Ázsia lenyomata, hiszen számottevő kínai, maláj és indiai lakossággal rendelkezik, valamint, hogy Szingapúr a régió legkiválóbb embereit vonzó állam. Így válik a sokszínűség és a tehetséggondozás az egész nemzetgazdaságot segítő előnnyé. Mindez példa lehet a számunkra is.

A szingapúri tehetséggondozás nagyon más, mint a magyarországi. Talán úgy is mondhatjuk, hogy pontosan abban nagyon jó, amiben mi nem vagyunk azok, és pontosan azok a hiányosságai, amiben mi jók vagyunk. Sokat tanulhatunk tehát egymástól. A bejegyzésben ezeket a tanulságokat fogalmazom meg.

A legszebb szingapúri élményem a világ legnagyobb imamalma volt. Az imamalom mellett az ember megérzi, hogy a világ úgy megy, ahogyan mennie kell, és te nem tehetsz mást, semmint ezt türelmesen és belátóan elfogadod. Azonban nemcsak elfogadod, hanem a magad kicsiny módján, apró húzkodásaiddal segíted is. És tudod, érzed azt is, hogy ezek nélkül az apró kicsiny húzkodások nélkül a világ mozgása nem lenne ugyanaz.

Mikor lenne jobb a magyar?
Avagy: Elmélkedés a Nemzet Ünnepén

Március 15-e tájékán érdemes elgondolkodni azon, hogy mit jelent ma a nemzet, mikor jó magyar a magyar és különösen: mitől lehetne még jobb annál, mint amilyen ma? A bejegyzésben néhány példát szeretnék hozni arra, hogy hogyan és miért lehet egészséges nemzeti öntudatunk, és arra is, hogy miért érzem azt, hogy válaszúthoz érkeztünk, ahonnan vagy a kiteljesedés, vagy pedig az önkorlátozás irányába megyünk tovább.

Jókai Mór 50 éves írói jubileumának megünneplése, a köztiszteletet, a közösségi öntudatot, a saját magam megmutatásának merészségét és büszkeségét tükrözi. Bemutatom, hogy Magyarország a G20 országok egyike akkor, ha a termékeinek sokszínűségében rejlő potenciálját figyeljük meg. A magyar főváros térségének gazdasági potenciálja megelőzi a G20 számos térségét és államát. A magyarok kultúrák találkozási pontjánál élnek, találékonyak, ügyesek és sokoldalúak.

A leírt nagyszerű lehetőségek a jelenlegi és az eljövendő válságos időszakokban különösen alkalmasak arra, hogy a nemzeti önbecsülésünket növeljék. De mindezek CSAK lehetőségek. Valóság akkor lehet belőlük egyedül, ha együttműködünk a valóra váltásukban. Ennek az új valóságnak a kimunkálását kívánom mindannyiunknak a Nemzet Ünnepén.

A hálózatok bűvöletében
Avagy: Részletek a március 10-én megjelenő interjúkötetemből

 

MEGHÍVÓ: Március 10-én este 6-kor a Pilinszky Kávéházban (Budapest V. Váci u. 33. – az Erzsébet híd lábánál) fogjuk bemutatni a velem készült interjúkötetet, amely „Hálózatok bűvöletében” címmel a Kairosz kiadó „Miért hiszek?” sorozatában jelent meg. Az estére nagy örömmel várom a blog minden kedves, érdeklődő olvasóját.

Az értelem tisztaságot követel. Tisztaságot a gondolatokban és tisztaságot a szándékokban is. A tehetség intenzitása megtisztító erő. Nagyon köszönöm a Velem szóba álló tehetségeknek, hogy nem engedtek begyöpösödni, eltunyulni, szellemi és lelki restségbe záródni. Rengeteg kitartást, elszántságot, szeretettel teli türelmet tanultam a tehetséggondozó kollégáimtól. Mindezt hálás szívvel köszönöm nekik. Mindig is olyan embereket kötöttem össze, akik a közvetítésem nélkül talán soha nem álltak volna szóba egymással. A középiskolások között én voltam a tudós, a tudósok között meg a középiskolás. A paradicsomok között én voltam a narancs, a narancsok között meg a paradicsom. Szeretném azt is megköszönni mindenkinek, hogy ezt a „mindig ottlétemet, de soha ott nem létemet” olyan türelmesen elviselte.

Úgy érzem, hogy gondolataim nem megosztóak, hanem inkább egyetértést, közös alapot teremtők. Reményeim szerint ezekből olyan írás született, amelyben az egymástól nagyon eltérő nézetű emberek is egyaránt találhatnak a szeretetüket és a megértésüket kiteljesítő tartalmakat.

A motiváció forrásai
Avagy: Mi minden lelkesítheti az embert, ha magyar?


Mitől és kitől kaphatunk motivációt, és hogyan adhatunk másoknak? Ahhoz hogy adni tudjunk, birtokában kell lennünk annak, amit adni akarunk. Kezdjem én is tehát magamon a sort. Mi motivál engem? Elsősorban tudós vagyok, kutató. A kutatót a megismerés vágya hajtja. Az a kognitív feszültség, amely abból fakad, hogy egy kérdésre nem tudom a választ. A motiváció sokszor a feszültség, a szorongás oldásának, a biztonságra törekvésnek a vágyából fakad.

A szeretetvágy, a közösséghez tartozás vágya nagyon erős motiváló erő. A másokért végzett munkában azonban más motiváció is segít. Nincsen olyan szülő, akit ne tenne boldoggá a saját gyermeke fejlődése. Az élet folyamának az elősegítése a legősibb és legerősebb motivációk egyike.

Hogyan tudunk másoknak adni motivációt? Ha értékrend mentén jutalmazunk és büntetünk, ha reputációt építünk, akkor nagyon erős egyéni és közösségi motiváló erőket adtunk a minket körülvevőknek. A motiváció megőrzéséhez a pozitív alapállás az igazi kulcs. Ha teret nyitunk arra, hogy mások fejlődhessenek, ha bátorítjuk őket ezen az úton, ha szeretet adunk, ha közösséget teremtünk, ha megéreztetjük a másikkal azt, hogy milyen érzés az élet folyamába belépni és ott is maradni, akkor értük el a motiváció teljességét, a motiváció tao-ját.

A tudományos kiválóságról
Avagy: Miért nincsen Nobel-díjas magyar kutató?

A tudományos kutatás mindig az új megismerésére törekszik. A tudományos eredmény kreatív gondolkodás (és kegyetlenül sok munka…) szülötte. A tudományos remekmű azonban ennél lényegesen több: nagyon új és új irányban új, azaz originális.

Hogyan lehet valaki olyan, aki nem trendet követ, hanem trendet szab? A meglévő tudás alapos ismerete mellett kell ehhez a felülemelkedés és a divergens gondolkodás adománya. Ahhoz, hogy egy nagy lépést meg merjünk tenni, látni kell azt az elképesztően hosszú utat, amelyet ezzel a nagy lépéssel generációk hosszú sora számára megnyitunk, és látni kell azt a világot is, amelyet ennek az útnak a végigjárása mások számára megteremt. A nagy lépés megtételéhez meg kell, hogy találjuk magunkban a legkisebb gyermekek legnagyobb hitét.

Miért nincsen idehaza élő, Nobel-díjas magyar kutatónk? Az okok mélyreható elemzése után megmutatom, hogy az országot ugyan nem tudjuk megváltoztatni néhány év alatt, de tudunk olyan szigeteket képezni, amelyen egy (vagy több) Nobel-díjas majd megterem.

Tartalom átvétel