Mikor értékes valaki, ha fiatal?
Avagy: Eszmefuttatás a magyar jövő építéséhez szükséges készségtár néhány eleméről

Ha abból indulunk ki, hogy Európa öregszik, akkor a fiatalok munkaerőpiaci értéke egyre nő. Az egyszerűbb készségtárat igénylő munkahelyeket a drága Európából azonban rendre kiköltöztetik. A munkaerőpiaci bonyodalmak is hozzájárulnak ahhoz, hogy a majdani munkahelyüket latolgatók egyre jobban elbizonytalanodjanak. Ennek egyik jele, hogy a mai pályakezdők hajlamosak magukat túlpozícionálni, addigi erőfeszítéseiket túlbecsülni.

Egy valamirevalóan is jó állás esetén az iskolában kapott jegyek nagyon keveset érnek. Ahhoz, hogy sikeres legyek, valami olyasmit is meg kell tanulnom, amit a többiek nem tudnak, és meg kell tudni jelenítenem azt is, hogy én e speciális tudás avatott hordozója vagyok. Méghozzá százfajta embernek százfajta módon kell ezt megjelenítenem.

Szükség van a váratlan helyzetek megoldására képessé tévő helyes önértékelésre, optimális kockázatvállalási képességre, bizonytalanság- és kudarctűrésre, valamint kreativitásra és együttműködési készségre is. Ugyanazok a tulajdonságok váltak felértékeltté tehát a világ munkaerőpiacán, mint amelyekkel egy átlagmagyar vagy már rendelkezik (individualizmus), vagy ha nem (kockázatvállalás és együttműködés), akkor felismerésükkel és begyakorlásukkal nemcsak a saját, de az egész nemzet értékét is ugrásszerűen megnöveli.

Hogyan terem a tehetség ma Magyarországon
Avagy: Visszhangok a Győri Noémivel és Madaras Gergellyel közös második blogtalálkozóról

A második blogtalálkozó főszereplői Győri Noémi és Madaras Gergely fuvola-művészek voltak. Sugárzott belőlük a harmónia, az érzelmi és értelmi intelligencia, a kreativitás és az alkalmazkodóképesség. Egyszerűen csak jó volt rájuk nézni, hallgatni őket, s érezni tehetségüket. Ezt az érzést még különlegesebbé tette, hogy Noémi és Gergő pároscsillag: kilenc éve vannak együtt, s kilenc hónapja össze is házasodtak.

Mindketten rendkívüli időszervezési képességekkel bírnak, és otthonosan mozognak az egész világban. Noémi és Gergő kapcsolatának és egyben művészi stabilitásának a titka az egymás iránti csodálat és a másik kölcsönös „felemelése”.

A szünet előtt Csermely Péter Kincses Zoli ötletét megfogadva három perc csendben üldögélést „rendelt el”. Bár az egész beszélgetés nagyszerű élményt adott, rám ez a három perc tette a legnagyobb hatást.

 

A példaképek ereje
Avagy: Miért fontos és milyen a követendő példa ma?

Az értékválasztási lehetőségek ugrásszerű bővülése sok esetben nem gazdagodáshoz, hanem elbizonytalanodáshoz vezetett. Ez a helyzet felértékelte a hiteles példaképek jelentőségét. Magyarországon a pozitív példa még sokkalta ritkább, és ezért még sokkalta fontosabb, mint másutt.

Hol és miben kereshetjük a pozitív példákat ma? A hősök inflációjának korát éljük. Senki sem lehet igazi hős, mert van nála még nagyobb. A jellemfejlesztő pozitív példák keresésének első tanácsa tehát: a csoda helyett keresd a köznapian jót, keresd az emberszabásút.

Az élet egésze nem másolható. A jellemet a kiválóság sokoldalúsága edzi meg. Nem a mester megy a tanítványhoz, hanem a tanítvány találja meg a mestert. A pozitív példák második és harmadik tanácsai tehát: keresd a sokoldalúan, az integránsan jót, és keresd a belső sugárzást, az intenzitást.

 

A csend ereje
Avagy: Hogyan találjuk meg a nyugalmunkat egy rohanó világban?

Üzenetekkel túltelített világban élünk. Egybemosódik a jel és a zaj. Egyre törpébb lesz a szünet két egymást követő hang között. Nyugalomhiány és csendínség van. Túl sokan túl sok mindent akarunk. Túl sok lett a közlés, és túl kicsi lett a figyelem. A mélységet felváltotta a szélesség. Minden okunk megvan a csendsóvárgásra.

Milyen is az a csend, amire ennyire vágyakoznak? A természet csendje harmonikus, zajjal teli, alkotó csend. A meghittség csendje a figyelem és a szeretet csendje. A döbbenet csendje letaglózó csend. A halál csendje egyben a megfosztottság csendje is. A kiszámíthatatlanság, a rettegés csendje talán a legőrjítőbb csend.

A csend elfogadása a bizonytalanságtűrés, az önismeret, a bennünk élő bizalom, és az egyéniség integritásának a mércéje is. Most éppen válság van. A válságban kapkodni szokás. Pedig nem marad le semmiről, aki nem rohan. Sőt. Saját magunk számára a válság pontosan akkor fejeződik be, amikor mi úgy döntünk, hogy mi nem futunk, hanem először gondolkodunk, és utána megyünk: lassan, megfontoltan, de kitartóan és céltudatosan haladunk a mi utunkon.

 

A Szentlélek természetéről
Avagy: Elmélkedés pünkösd ürügyén

A Szentlélek a hitbéli élmények egyik legnehezebben leírható fogalma, ami mindent betöltő, minden érintettet megrázó, átmosó, elragadó szélvihar, víz, mozgás, áramlás formájában jelenik meg a leírásokban. A Szentlélekkel való betöltekezés mindig szeretetteljes, kiteljesítő, az elszigetelt egyént a világ szeretetben létező egységére rádöbbentő, abban őt részesítő élmény.

Isten fogalmához szervesen hozzátartozik a teremtő, a mindenható jelző. A Szentlélek nem teremt, nem „cselekszik”, hanem betölt, így a létezés legáltalánosabb, legegyetemesebb fogalma. A Szentlélek létezése nyilvánvalóbbá válhat bizonyos alkalmakkor, de mindvégig jelen van: megtalálható a „
flow” élményben és a keleti filozófiák univerzummal való eggyé válásának élményeiben, így a „tao”-ban is.

A Szentlélek észlelése századunkban nem könnyű. Látomásdermedtté, befogadás-képtelenekké váltunk, így a Szentlélek befogadó közeget igénylő különös látogatására kevéssé számíthatunk. Kivételek azonban vannak. A bejegyzés végén a Szentlélekkel kapcsolatos saját élményemet írom le.

Mitől lehetne hatékonyabb az együttműködés Magyarországon?
Avagy: Visszhangok az első blogtalálkozóról

Az első blogtalálkozón az együttműködés lehetőségeit jártuk körül. Nemcsak elbeszélgettünk erről, hanem bizonyítottuk is. A nagyon sikeres találkozó igazi értéke a formálódó közösség ereje volt. Amikor a félidőben megrendezett játék elkezdődött, akkor már mindenki úgy fordulhatott a másikhoz, mintha régi jó barátok lennének.

A bejegyzésben a négy előre felkért hozzászóló, Csermely Péter, Gullai Nóra, Szakolczi Zalán és Bengyák Vince írja le, hogy mi volt a saját és mások hozzászólásából számára emlékezetes. 

Néhány a fontosabb megállapítások közül: az együttműködés feltétele a bizalom, a biztonság és a hiteles önismeret; feltétel az is, hogy elfogadjuk a másképpen gondolkodókat, ez pedig az elme teljes kiürítésével lehetséges maradéktalanul; az együttműködés legbiztosabb alapja a szeretet; rendkívül fontos az őszinte hit abban, hogy lehet az együttműködést javítani, és ezért a változásért érdemes küzdeni.

 

Tartalom átvétel