Születésnapomra
Avagy amikor a blog visszaír
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

A blog lassan egyéves születésnapjához közeledik. A blog írója pedig épp a mai napon ünnepli születése napját...

Ennek apropóján igyekeztünk összegyűjteni és szavakba önteni, hogy mit jelent számunkra a blog illetve annak írója.

Az alábbi meglepetés-gyűjtemény még bővülhet: várunk minden további hozzászólást, hogy azokkal teljessé válva kívánhassunk nagyon boldog születésnapot Péternek!

Isten éltessen sokáig!

Szeretettel gondol Rád,

a blogod, amely úgy döntött, önállósítja magát és visszaír Neked

 

 

Tengernyi blogot olvashatunk nap mint nap. Hódolhatunk bulváros kíváncsiságunknak, titokban betekinthetünk mások életébe. Ebben a tekintetben ez a blog sem különbözik a többitől. Sőt, igazi vérbeli paparazzi blogot olvashatunk. Péter önmagát nem kímélve lesi el a legintimebb pillanatokat és osztja meg velünk. Péter blogja segítségével betekinthetünk a jóság, a szeretet és az angyali körök legféltetteb magánéleti titkaiba. Hiszem, hogy Péter csalhatatlan szimattal, korát megelőzve rátalált a jövő celebjeire és megasztárjaira.

Npeter

 

Mit jelentett nekem eddig a Csermely-blog? Minden egyes új bejegyzés újabb pozitív szeletettel bővítette az amúgy eleinte kicsit pesszimista jövőképemet. Csermely Péter prof. a blogra feltett írásaival hozzájárul ahhoz, hogy újra elkezdjek bízni a világban, országunkban, ill. hogy változtassak a hozzáállásomon, úgy gondolom, talán nem csak nálam történik ez a folyamat. Úgy gondolom, a lehető legjobb irányból közelíti meg a problémákat és emeli ki a jó eredményeket! :-) Várom a további jó cikkeket és bízva bízok egy lassú, de biztos építkező munkában!


Gyuris Péter

 


Csermely Péter és  blogja számomra egyet jelent. Fontos számomra az ember és rajta keresztül gondolatai, munkája, így a blog is. Hogy miért? Azért mert hiteles és ez ritka manapság, mint a fehér holló. Bizalmat sugároz (bizalmat ad és viszont bizalmat kér). Mert elfogadó mindenkivel szemben, aki szívvel és értelmes gondolatokkal közelít, függetlenül attól, hogy a társadalmi hierarchia melyik fokán áll. A blog írásai, hozzászólásai a jóra való törekvést mozdítják meg az olvasókban, együtt gondolkodásra, együttműködésre hívnak. És végül is ez a jövő.
Személyesen fontos azért is, mert Csermely Péter a példaképem. Rendkívül sokat kaptam és tanultam Tőle az elmúlt 8 évben, amit eléggé megköszönni nem is tudok. Isten éltesse Őt és segítse munkájában nagyon sokáig!

Mentler Mariann

 
Nincsenek véletlenek!

Doktorandusz koromban vadásztam a jó órákat, és szenvedtem az elfogadott publikációkért. Egyszer egy rövid, de velős felhívást olvastam az ELTE egyik hirdetőfalán, mely szerint a ,,publicatio necesse est'' és a ,,publish or perish'' elvek mentén szervez félévet valaki, melynek elvégzésével a publikációs világban lesz jártasabb a szenvedő kutató...nem emlékszem a pontos szövegre, nem emlékszem, mi fogott meg benne, de eljártam az órákra.
Megfogott az előadó stílusa, kitartása és kitartásra buzdítása, és sokat tanultam abból, ahogy egy másik tudományterületről is mesélt néha. Megfogott az is, hogy a Tűzoltó utcai klinikán is voltak órák. Aztán hosszú szünet.

Pár éve külföldön dolgozva és a cég által biztosított tanfolyamokra járva valamint akkori főnököm munkához való hozzáállását látva elkezdtem pozitívan gondolkodni, építő jelleggel kritizálni, és minél kevesebb cinizmust és gyűlöletet táplálni mások iránt, akkor is, ha pár éve még úgy éreztem, hogy sokan megérdemlik.
Pár hónapja egy blogra akadtam, egy cikkre, nem emlékszem, hogyan történt, de régi ismerős volt az írója, és elképesztően passzoltak a vázolt gondolatok agysejtjeim már telített részeivel, és nagyon beleillettek a még telítésre váró zugokba.
Elkezdtem olvasni az írásokat, a régebbieket is, majd blogtalálkozóra jártam, és közben olyan élmények, gondolatok és kapcsolatok történtek meg, melyekre nem is gondoltam évekkel korábban...nincsenek véletlenek!

Véletlenül(?) pár napja megfogalmaztam, hogy mit jelentenek nekem a blogcikkek és a blogtalálkozók: ,,szellemi polár plédek, pozitív gondolatszikrák gömbvillámai, és reménnyel töltenek el, hogy közösen és okosan jobbra fordíthatunk dolgokat''
Isten éltessen sokáig, érjenek gondolatait a megfelelő sejtekig!


kincses zoli

 


Hogy miért fontos számomra a blog?
Nos, valószínűleg azért, mert bár hivatalosan valószínűleg  több különböző világnézet(esetleg vallás) hívei vagyunk, a lelkünk mélyén mindannyiunknak „hite és vallása” a következő két dogmára alapul:

1) Az élet szép és érdekes
2) Emberek közös cselekvése elképzelhető, sőt megvalósítható komplementer kooperáció formájában.

A blog olvasása és írása pedig ennek a két alapfeltevésnek a kibontása a gyakorlatban.

Kovács Klári, reménybeli vasorrú bába

 


Esélyes e blog körül egy olyan légkör kialakulása, melyet keletebbre talán buddha-tér nek neveznének, és mely talán belefér -egy tudományos feltételnek is megfelelő-  egyfajta szellemi "gyógyító-magyarország" szlogenbe...ennek esélye nem kisebb, mint az esetleges megvalósulás haszna...terhe nem nagyobb, mint az út haszna...számomra pozitív energiamérlegű az errefelé való ténfergés...meg aztán kalandvágyból is járnék erre. Ja rövidebben? Jó.

Paál András

 


Kedves Péter!
Isten áldását kérem Rád és munkáidra!
Születésnapod alkalmából íme pár gondolat, hogy mit is jelent számomra a blog:

  • kísértés a jóra, mert ajándékozásra hív fel - gondolataink, időnk, befogadásunk ajándékozására.
  • tér az önkifejezésre, kérdéseink, ötleteink megfogalmazására
  • új impulzusok, új szempontok, tapasztalatcsere - lehetőség a csiszolódásra, ismereteink bővítésére, "bölcsülésre"
  • megerősítés - nem vagyok egyedül, nem nekem kell megoldanom egyedül, ugyanakkor szükség van rám is ebben a hálóban!

Fábián Krisztina

 

 

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két testvér. Az egyiknek nagy családja volt, a másik egyedül élt. Mindketten földművesek voltak és azt a föld darabjukat művelték, amit szüleiktől örökségül kaptak. Az egyik esztendőben az történt, hogy azon a vidéken szegényes termést arattak.

 

A magányosan élő testvér így gondolkodott: "Testvéremnek nagy családja van, és nem lesz elég búzája, ezért az éjszaka leple alatt viszek néki egy zsákkal az enyémből."

A családos testvér így gondolkodott: "Testvérem egyedül él. Sokfelé kell néki búzát adni fizetségként, így nem lesz néki elég búzája, ezért az éjszaka leple alatt viszek néki egy zsákkal az enyémből." Így is tettek. A két testvér pontban éjfélkor elindult. Ballagott mindegyik a maga zsákjával. Nagyon meglepődtek, mikor egy "zsákot cipelő idegenbe" botlottak, és miután megismerték egymást, a két testvér elmondta egymásnak, hogy hová is indultak. Sírva egymás nyakába borultak, majd kicserélték zsákjaikat és elindultak haza.
 
 
Majd évek múltán meghalt az egyedül élő testvér, és meghalt a családos is. A családos a halálos ágyán elmesélte a történetet a gyerekeinek és valahogyan a történet kitudódott. Így, mikor a falu lakói templomot akartak építeni és szent helyet kerestek, akkor oda építették a templomot, ahol a két testvér találkozott, mondván: "a legszentebb hely az, ahol a testvér a testvérével találkozik!"
 
 
Tisztelt Professzor Úr, Kedves Péter! Szívből kívánom, hogy ez a NEMCSAK virtuális tér, amit létrehoztál, továbbra is olyan találkozási pont legyen, ahol kicseréljük egymással búzás zsákjainkat -gondolatainkat, tudjuk-merjük egymást lelkünkre ölelni, hiszen testvérek vagyunk. Szent hely lehet az a pillanat is, amikor megérik bennünk a felismerés, hogy "összetartozunk"!
Két dallal szeretném kifejezni születésnapi jókívánságaimat! Isten éltessen MINDENNAP!
Tisztelettel és szeretettel,
 
vinzenzio
  
 

Már régóta léteztek blogok, amikor én még mindig nem értettem a lényegüket. Miért olvasnám én valakinek a bejegyzéseit, naplóit? A válaszhoz Péter blogjának olvasása segített hozzá. Egy mérvadó ember rövid, tömör kiérlelt gondolatai olyan témákról (10 fő téma), amelyek engem is érdekelnek, amelyek reakciókat szülnek bennem, és utóbbiakra még viszontválaszt is kaphatok.
Gratulálok Péter, csak így tovább! Ígérem én ott leszek az RSS másik végén.
Üdvözöl:

Varga-Orvos Zoltán, Szegedről!

 

Mit jelent számomra a Csermelyblog...

Intellektualitást, felfedezésvágyat, hagyományt, klasszicizált értékeket…avagy egy sokszínű, számomra ideális Magyarország tudományos megbeszélő-közegének korhoz nem kötött inkubátorház változatát.
Mikor időnként, tízezer kilométer távolságból visszanézek hazámra a Csermelyblog ajtó kulcslyukán teszem azt. Ezt az apró, de jelentős távcsövet használom értékmegújulás gyanánt a következő okoból kifolyólag:

  • a blog témái túllépnek a mai magyar általános elkeseredésen és felfedeznek olyan értékeket gazdag intellektuális hátterünkből amelyellyek autentikussá teszik hazánkat és lakóit.
  • A beszélgetések témái aktuálisak, általánosak és egyben speciálisak, ezáltal a tanulságokat használni tudom a mindennapi magán és akadémiai életemben.
  • Az irományokon keresztül szinte testközelből találkozhatok a formális illetve jelenleg is élő nagy magyar tudósokkal.
  • Tudomány, kultúra és az egyén szubjektív véleménye rögzített előítéletek nélkül találkoznak.
  • Péter nagyon jól ír. (Próbálom ellesni tőle a blogon használt effektív struktúrát : ) )
  • Jól esik olvasni a kommentálók reakcióinak széles spektrumát.
  • A bejegyzések olvasási ideje egy mai egyetemista diák szabadidejébe tökéletesen beleférnek.
  • És így tovább...


    Péter, köszönöm, hogy a gondolataiddal életben tartod gyermeki felfedezővágyam, intellektuális kuriozitásomat, egyéni és nemzeti identitásomat továbbá hitemet, hogy a néha kiábrándító valóság bizonyos szegmenseiben szépség, jóság és tiszta művészet rejlik. Boldog Születésnapot.
    Baráti Szeretettel,

Gurbács Gábor
 

 

 Hogy mit jelent számomra a blog?

Lépcsőt a földről a magasba az elmémnek,
kézfogást a gondolataimnak,
melegséget a lelkemnek,
harcot az érzéseimnek,
polgári értékrendű szalont a létnek,
orra-koppintást a hétköznapoknak.

Péternek végtelen sok szépet kívánok: harmóniát, egészséget, őszinte barátokat!

Gasztonyi Judit

 
Csermely Péter (és vele a blog) véleményem szerint olyan, mint egy chaperon, egy dajkafehérje. Hozzásegíti a Magyarországról és a társadalomról alkotott, és még nem teljesen kialakult gondolataimat ahhoz,  hogy megfelelő szerkezetet vegyen fel. Ennek egyik eleme volt, hogy Péter ajánlására elolvastam Kornai János: A gondolat erejével című önéletrajzi könyvét, amelynek tanulságain azóta is sokszor elgondolkozom. Ami pedig még nagyon tetszik abban, ahogy a blog alakítja a világnézetem, az,  hogy mindezt békésen, csöndesen teszi, vállalva a tévedés kockázatát és a ellenvéleményeket is. Remélem a jövőben a mostaninál még többen fogják olvasni a blogot. Csermely Péternek pedig kívánok egészséget és sok lelkesedést a munkájához!

Radics Bence



Nomen est omen – mondja a bölcs latin, no meg az újkori bölcselkedők. Péternek azonban mintha valóban a neve lenne a végzete. Amint a csermely, feltartóztathatatlan, de nem hivalkodik, csak halad előre rendíthetetlenül, csendes alázattal magával ragad, időjárási és egyéb viszonyokkal nem törődve áramlik be mindenhová, és amerre jár növények kelnek életre, szögletes kövek formálódnak gömbölyű kaviccsá. Bennem ez a kép él róla, és ilyen a blog is, amelyet létrehozott nekünk, értünk, és egy kicsit talán magáért is, de legfőképpen azért, hogy a világ általa is egy kicsit jobb legyen. Köszönjük Neked.

Farkas Anikó

 

Isten minden embert megáld egy, vagy több képességgel. Minden emberben máshogy fejeződnek ki ezek a gének. Van, aki piszok jól tud rajzolni, van, aki tehetséges színész lesz, van, aki híres kutatóvá válik. Viszont kevés embernek adatik meg az a tulajdonság, ami Péterben megvan. Isten nagyon bőkezű volt vele, de sokat is tett ezért, hogy így legyen. Egy nagyszerű barátot ismertem meg benne, igaz, még csak 6 éve ismerem, de bátran állíthatom, hogy nála hűségesebb, jobb barát nincs kerek-e világon. Hogy miért is? Mert ő észreveszi azt, amit más emberek nem tudnak, vagy csak nagyon kis mértékben, ötvözni tudta a tehetségét, szakmabeli tudását a valós életével: munkája mellett is ember maradt mindvégig. Barátaiért képes lenne lemenni a térképről, csak, hogy segíteni tudjon. Ritka kincs, ezt állíthatom. Nem csalódtam benne, nem is fogok, s bárcsak minden ember el tudná azt egyszer érni, hogy úgy gondolkozzon, és úgy lássa a dolgokat, ahogyan ő.
Szívből örülök, hogy a barátomként beszélhetek róla, s remélem, még hosszú, hosszú időn át mellettünk marad.

Horváth József

 

Nos, kedves Csermely Péter,

nem várlak bár estebéddel,
és a számot sem firtatom nagyon -
gyertyátalan tortalapon 

a gondolat-ízek sora
úgy tekereg ide-oda,
mintha koruk nem is lenne.
Lapot húztál tizenkilencre,
aztán, mint egy westernhős
(kezed csöppet sem remegős),
a poros, zajos utcaközépre álltál
.
Lett is csend, nagyobb a vártnál,
hogy rákérdezhess végre arra:
"Mit jelent a megváltás ma?"

És akinek ez nem elég,
süvít a sok gondolat-lövedék -
az utca már sokszereplős,
a sheriff mellett néhány más hős

is félredobja a kabát szárát.
Itt Paál András, amott meg
előugrik paligreg -
Vincenzio Bibliáját
tucat golyó járja még át,
mire mind megértjük:
az igazi ÉLETET éljük!

Tudod, Péter,
igen fontosak már nekünk e konok,
csillagokkal izzó ötlet-alkóvok,
és akár szárny ez, akár teher:
ünnepnap úgy nem telhet el,

hogy füled standard cimpaméretét
meg ne növeljük
egy vagy két
szelíd centiméterrel.

Boldog születésnapot, Péter!
Baráti Péter
 

 

 

 

A blogról való további gondolatokat a hozzászólások között várjuk szeretettel!

 

 

 

 

 Válaszok (2010. október 7.)

 

Ilyen válaszom még nem volt: nem tudok mit mondani. Elakadt a szavam. (Najó, meg majdnem el is bőgtem magamat ma reggel, mint egy taknyos kölyök, amikor a meglepetés-bejegyzést elolvastam.) NAGYON KÖSZÖNÖM minden hozzászólónak, blogolvasónak azt a sok-sok jót, ami Benne magában van! Nagyon hálás vagyok az egész közösségnek, meg annak, aki ezt létrehozta (hangsúlyoznám, hogy az csak a látszat, hogy ez én lennék!), hogy ebből a jóból picivel többet és többet tudunk felszínre hozni ebben a kiszáradó világban.

 

Hozzászólások

Kedves Blog-tulajdonos!

Mindenekelőtt Isten éltessen! Születésnapi ajándékként szeretném elmondani Neked, mit is jelent nekem (nekünk?) blogod.

Ha vizet sóval elegyítünk, egyre sűrűbb oldatot kapunk. S azután egy kis lökés, vagy porszem, s az oldat kristállyá válik. Pedig semmi alapvető nem történt az összetételében.

Ha kiváló minőségű tanyasi csirkéből és szegedi hungaricum paprikából paprikást főzünk, és megkóstoljuk, nem ízlik. De ha egy csipetnyi sót adunk hozzá…!

Írjuk le ezeket a szavakat: teljesség, út, áramlat, rombolás-alkotás, éhség, sóvárgás, hazugság, gyermek, megújulás, távozás. E szavakat mindannyian értjük, mindnyájunkban ott van e metaforák megérthetőségének alapélménye, jelenségei: a szülés szépsége és a rakoncátlan gyermek elviselhetetlensége, a megújult-, újonnan festett szoba illata és tisztasága, az apró hazugságok palástolásának görcse. Hétköznapi szavak. Ám ha Szilárd-Klein-Csermely értelmezi őket előbukkan a „mögöttes jelentés”, a teljesség, a mélység, s ezek kapcsolata.

Ti biokémikusok használjátok azt a szót katalizátor. Tulajdonképpen nem része semminek a szintetizált fehérjében, csak nélküle nem állnak össze a fránya komponensek!

Az igazi bűvész nem az, aki jól szerkesztett varázs-dobozokat kezel ügyesen, s bosszant azzal az öntudatlan kérdéssel, „hogy a fenébe tette”, mi a trükkje. Az igazi varázslat, igazi művészet az, amikor valaki bennünk ébreszt fel valamit, bennünk hív elő valamit, ami eddig is ott lapult, bár talán nem tudtunk róla.

A csermely-blog valami ilyesmi. Felhívja a figyelmet a felszín mögötti mélyre. És ez az értelmesen felfogott élet: kibontani, realizálni azt, ami bennünk lévő potencialitás. Olykor ezt megkönnyíti az avatott guruk jelenléte, segítsége. Ez a guru a csermely-blog.

Barátsággal:

Havass Miklós

Kedves Miklós!

Kedves Hozzászóló Barátaim!

NAGYON köszönöm mindenkinek az igen jóleső, ihletett sorokat.

Egy "csermely"-nek   mi más lehetne a legnagyobb vágya semmint, hogy nőhessen, és sok-sok-sok más áramlattal együtt belefuthasson az óceánba, elpárologhasson, és kezdhesse a többiekkel közös élettápláló munkáját megint.

Pontosan ezt az együvéfutást köszönöm a blog minden kedves Olvasójának! (Tudván tudva azt, hogy ez a "blog-együvéfutás" is olyan, mint a folyó: minden játékos habot megőrizve emeli ki a közös szeretet-tartalmakat.)

Barátsággal:

Péter

Igaz szívvel kívánok sok boldog születésnapot Csermely Péternek. Örömmel látom, hogy több éve nem veszít energiájából, sőt minket is táplál vele. Ha a tehetséggondozás során elvesztem a lendületemet a sok nehézség miatt, mindig ezen a blogon találom magam, és újra feltöltődöm. Adjon az Isten jó egészséget és kitartást hosszú éveken át! Tisztelettel: Gyöngyi doktor
Na, a magyar-tanárom ha elolvassa az irományomat... :)
Egy kedves, apró termetű ismerősöm kedvenc dala:
http://mese.tv/page/alma-klippek_2

Boldog szülinapot! :)
Gyuris Peti
Kedves Péter, nomen est omen: a blogod forrás számomra, szellemi és lelki táplálék 'forrása'. Kivánom, hogy ne apadjon el sokáig ez a forrás. Sok boldog születésnapot kivánok Neked és a blognak! Szeretettel: Elekesné Nikodémusz Anna


Kedves Péter!
Te is jól tudod, hogy mindenki azt vesz észre a külvilágban, azt említi, arról és úgy beszél róla, ami és ahogy Benne van. Az a sok jó, amit észrevettél Bennünk és említed a válaszodban, mind mind részed Neked is. Számomra egy élő példája vagy annak, hogy lehetséges az ember jobbik énjét mindig látva, mindig ahhoz szólva, azt erősítve, ráadásul a józan észnek nem ellentmondóan élni. Én már tudom, miért kellett találkoznunk. Köszönöm, hogy VAGY.
Barátsággal, Sándor


Kedves Péter! Rövid idő alatt nagyon sokat tanultam tőled. Ezek közül a legfontosabb az, ahogy az emberekhez viszonyulsz. A példáddal a saját kapcsolataimat is sikerült újraértékelnem. Elfogadóbbá és türelmesebbé váltam, bevallom. Inspiráló számomra a személyiséget, a munkád, az érdeklődésed, az emberekkel való kapcsolatod. Ezért szeretek a közeledben lenni akár a blogon, akár személyesen. Azt remélem, némi viszonzást is tudok adni! Isten éltessen! Török Mária