Hogyan terem egy új magyar reformkort kialakító tenni akarás?
Avagy: Beszámoló a harmadik blogtalálkozóról Hankiss Elemérrel
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A harmadik blogtalálkozón Hankiss Elemér beszélgetett kb. 150 vendéggel. Az első részben meghívottunk (akit a legtöbben hatvan évesnek néztek, saját magát „százévesnek” mondta, valójában pedig egy 82 éves, örökké újba kezdő gyermek) kérdésekre válaszolt, majd a szünet után csavart egyet a beszélgetésen, és örömmel hallgatta a megjelentek javaslatait arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni egy új reformkorhoz.

A mai magyar társadalom előtt két olyan lehetőség is megnyílt, amelyeket nem tudtunk eléggé kihasználni: az egyik az EU tagság, a másik a szabadság. Bíztató azonban az, hogy az elmúlt öt évben a társadalom alsó szintjein megindult az önálló gondolkodás. Ennek egyik példája volt a találkozó is.

A zárszóban
Hankiss Elemér kiemelte, hogy a hallgatóság feladata, hogy elgondolkozzon azon a rengeteg jó ötleten, amelyeket a résztvevők egymásnak elmondtak (és amelyeket a bejegyzésben részletezünk), és a saját környezetében ezekből elültessen valamit. A negyedik blogtalálkozóra november 3-án, 18 és 20 óra között a FUGA Központban kerül sor.


A harmadik blogtalálkozón Hankiss Elemér beszélgetett 150 (optimistább becslések szerint 180) vendéggel. A húszperces szünet előtti 50 percben meghívottunk (akit a legtöbben hatvan évesnek néztek, saját magát „százévesnek” mondta, valójában pedig egy 82 éves, örökké újba kezdő gyermek) kérdésekre válaszolt, majd a szünet utáni 50 percben csavart egyet a beszélgetésen, és örömmel hallgatta a megjelentek javaslatait arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni egy új reformkorhoz. A találkozóról Kincses Zoli, Honti László, M. Szilágyi Zsuzsa, P. Tóth András és Szilágyi Zsuzsa leírásai alapján állítottuk össze az alábbi beszámolót. (A mellékelt diagram Honti László javaslata volt.) A fotókat Benkő Gabriella és Kiss Huba készítették. Köszönjük Gasztonyi Juditnak a kiváló süteményeket! (És nem tudunk megköszönni annak semmit, aki – tételezzük fel, hogy feledékenységből… – elvitte magával a hordozható mikrofont…)

 

M. Szilágyi Zsuzsa kiváló összefoglalója itt olvasható.
 


Szilágyi Zsuzsa
: Hankiss Elemér kezdeményezésével 1992-ben indult az első mozgalom „Találjuk ki Magyarországot” címmel, azt a kérdést felvetve, hogyan éljen az ország visszakapott szabadságával, hogyan találja meg a helyét a rendszerváltás utáni új világban. A mozgalmat a politikai porond mindkét oldaláról érték támadások. Konzervatív vélemények szerint az országot már 1000 éve kitalálták, nincs szükség erre a mozgalomra, a liberálisok pedig úgy vélték, hogy ez a parlament feladata, nem egy civil kezdeményezésé. A később elindult az Új Reformkor mozgalom, célkitűzése az emberek megmozdítása volt azzal a céllal, hogy ne csak panaszkodjanak, hanem a saját, szűk környezetükben tegyenek valamit önmagukért. Egy kezdeményezés akkor lehet sikeres, ha minél több embert tud felrázni, minél több embert tud a céljai számára megnyerni. Az 1800-as évek végén és a múlt század elején több ilyen példaértékű mozgalom működött.  Hankiss Deák Ferenc, Klebersberg Kúnó, Tisza István és a Bethlen István tevékenységének sikereit emelte ki, de ellenpéldaként megemlítette Jászi Oszkárt is, akinek kitűnő elképzelései nem valósulhattak meg, mert nem állt mögé a „kritikus tömeg”. 

 
A mai magyar társadalom előtt két olyan lehetőség is megnyílt, amelyeket nem tudtunk eléggé kihasználni: az egyik az EU tagság, a másik a szabadság. Sajnos lelkileg és erkölcsileg nem vagyunk szabadabbak, mint a rendszerváltás előtt, csak most nem a titkosrendőrségtől, lehallgatástól, kitelepítéstől félünk, hanem a munkanélküliségtől, szakmánk elértéktelenedésétől, önmagunktól és sok minden mástól. Hankiss Elemér szerint Magyarországnak a múlt századokban a fejlődéshez és előrelépéshez olyan, vállalkozó kedvű népcsoportokra (örmények, görögök, szerbek, osztrákok, németek, zsidók) volt szüksége, akik elindították többek között a polgárosodás útján, és ilyen húzóerő jelenléte ma is nélkülözhetetlen. Ugranunk kellene, de alig-alig tesszük. Csermely Péter figyelmeztetett arra, hogy sokszor a türelem sikerre vezethet, hiszen minden bonyolult rendszerben, így a társadalomban is vannak átcsapási pontok. Ez előtt a befektetett energia nem hoz változást, de ha van türelmünk kivárni ezt, akkor hirtelen elkezd működni a rendszer.

 

A szünetben a jelenlevők a névtáblájukra írt földrajzi hely alapján kezdeményezhettek egymással beszélgetést. A felírt helyek nagyon változatosak voltak, eldugott magyarországi falucskáktól egészen kontinensekig. A szünet után Csermely Péter azt a kérdést tette fel, hogy merre induljon Magyarország. Érdemes-e az EU, az USA, esetleg Brazília, Oroszország, India vagy Kína példáját követni, vagy sajátos magyar utat kell keresni? A jelenlévők (később Kincses Zoli által összefoglalt – CsP) gondolatai után Hankiss Elemér azzal bíztatott bennünket, hogy az elmúlt öt évben a társadalom alsó szintjein megindult az önálló gondolkodás. Alulról építkezve megindult tehát a társadalom gyógyulása. A változás egyik motorja lehet, ha újra kialakul az emberek között a bizalom, amit szintén egyéni kezdeményezéssel, példamutatással lehet elősegíteni.

 
Összefoglalásul Hankiss tanár úr a következőket emelte ki: Tovább kell foglalkoznunk a bizalom, az együttműködés és a társadalmi párbeszéd megvalósításával. Tovább kell vinni a Szárny és Teher gondolatait. A hallgatóság feladata, hogy elgondolkozzon a ma elhangzottakon, és saját környezetében ezekből elültessen valamit.  Mindannyiunknak felelősségteljes, autonóm és szabad polgárokká kell válnia. Meg kell tanulnunk önmagunkat öniróniával és önkritikával szemlélni, és ezt a következő nemzedéknek is át kell adnunk. Újra meg kell tanulnunk és tanítanunk a felelősség, a jog, a kritika, a tisztesség, az emberi méltóság és a szabadság fogalmakat. Végül három idézettel zárta a beszélgetést: Egy holland építészt idézve arra hívta fel a figyelmet, hogy „Az építőművészet azzal kezdődik, hogy fogunk egy téglát, és rátesszük a másik téglát”. Sartre idézetével folytatta, aki szerint ”Már mindent kitaláltunk, csak azt nem, hogy hogyan kellene élnünk.” Végül Napóleon szavaival zárta a beszélgetést: ”Csak a bolondok szótárában szerepel az a szó, hogy lehetetlen.”

Kincses Zoli: (Zoli gondolatainak teljessége innen tölthető le. A továbbiakban a rendkívül gazdag gondolatokból csak néhány részletet emelek ki – CsP.) Sokszor egy elmélet vagy egy ötlet fontosabb a tenni akarásnál, de hiába minden elmélet vagy ötlet, ha nincs, aki tenne a megvalósításért. Hankiss Elemér azt üzente, még több tenni akarás kell az új reformkori regimentbe. Arkhimédész után szabadon: adj egy értelmes találkozót, és én kimozdítom a fejekből a gondolatokat! Több, akár évtizedes ötlet után az Új reformkor a legújabb kezdeményezés, mely a jelenleginél egy jobb világot segítene elő itthon. Ennek kapcsán indult a beszélgetés, miután tisztáztuk, hogy hol is vagyunk kb. áfányian az ezernyi blogolvasó táborából.


CsP: Amikor Elemér feltette a bemutatása után a kérdést: „Péter, hol vagyok?” átfutott az agyamon, hogy válaszként azzal a viccel kezdem, amikor részeg ember ott ül az élelmiszerüzlet előtt, és pontosan ezt kérdezi: „Hoool vaggggyyokkk…” Odalép valaki és elmagyarázza kedvesen: „Itt tetszik lenni a CsermelyBlog találkozóján, a FUGA Központban kb. 150 emberrel”. Erre a részeg: „Picsába a részletekkel! Milyen országban??” – A viccet Hankiss tanár úr iránti tiszteletem miatt a találkozón végül is nem mondtam el. Miért írom le akkor itt most? Mert közben rájöttem, hogy a beszélgetés egésze a második kérdésről szólt. Milyen országban vagyunk? Ez volt az a lényeg, amit körbejártunk – azzal az igénnyel, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy egy jobb országban lehessünk.


Visszakalandoztunk a Kiegyezésig, említésre kerültek nagy formátumú személyek, akik kitartóan tették dolgukat, és ma visszatekintve példaképek nekünk, és hálával gondolunk rájuk. Mivel az én szememben a blog és ezek a találkozók szellemi polár plédek, pozitív gondolatszikrák gömbvillámai, és reménnyel töltenek el, hogy közösen és okosan jobbra fordíthatunk dolgokat, ezért nem is morfondolok sokat, hogy milyen vélemények voltak a Haza Bölcséről, amikor a Kiegyezést alakította. A tanulság a fontos, hogy a jót is kitartóan kell tenni és küzdeni érte. Szent-Györgyi Albert jut eszembe, akinek az volt az elve, hogy ha publikált egy ötletet, és elkezdték támadni, akkor biztos volt benne, hogy jó úton jár. A ,,Találjuk ki...'' kezdeményezéseket ért támadásokat összegezve Hankiss Elemér is jó úton járt és jár. Elemér szerint fontos, hogy első körben mindenki tegyen saját maga valamit a közvetlen környezetében, legyünk felelősségteljes, a közügyekért tevő polgárok, nem csak panaszkodók. Belegondolok, hogy ha nem mástól várjuk el az első lépést, hanem mi tesszük meg, akkor előbb-utóbb visszakapjuk ezt a jó vírust (ha minden minket érő rosszra legalább két jó dolgot teszünk, akkor gyorsabban is terjedne). Elemér szerint szükség lenne már régóta egy társadalmi szerződésre, melyre sok országban van példa. Ebben a szerződésben többek között a célokat kellene kijelölni, az odavezető utat és az út közbeni kötelességeket és jogokat. Jelenleg sokan úgy érzik, hogy nem is fontos a véleményük, és ennek következménye, hogy a magánélet börtönében, magánérdekek csapdájában élnek.



Nincsenek véletlenek, a napokban a Behálózva c. könyvet olvasom a metrón zötyögve, és a közönség soraiból Barabási Albert-László a reptérről beugorva Orosz Györgyivel együtt kérdezi Elemért, hogy miket sikerült elérni a tervek közül? Néhány példát kapunk a sok közül, miközben a jótékonyság kerül elő, kinek adja az ember az adója 1%-át (ugye mindenki kitölti?), kiben bízhat meg? Elhangzik az a vélemény is, hogy bárkinek adhatjuk, annak hasznos elköltése annak a felelőssége, aki kapja. Aki mégis szeretne biztosabb lenni benne, hogy jó helyre megy az összeg, az nézzen szét a Charity Navigator mintájára készült Civil Kalauz oldalon. Az oldalon kalandozva lehet más futó programokról is olvasni, pl. az Élelmiszerbankról, amit négy lelkes üzletember indított, és mára százmilliós értékben tudnak rászorulókon segíteni. Egy másik nagyszerű ötlet hazai környezetbe ültetve ,,Az én iskolám'' címmel fog futni, és még idén elindul. Lényege, hogy szegényebb iskolák tárgyi igényeket tehetnek fel a rendszerbe, amit az adakozók teljesíthetnek. Hasonló módon kér nemcsak anyagi támogatást a Bátor Tábor alapítvány, ahol az önkéntes munka is egy életre szóló lélekbarázda azok szerint, akik vállaltak ilyen munkát.


Elemér bíztatására többen a helyszínen megadták az elérhetőségüket Elemérnek, hogy segítsenek az Új Reformkor mozgalom munkájában (a csermelyblog@gmail.com email címre érkező jelentkezéseket most is szívesen közvetítjük neki). Röpködtek a hozzászólások:

 

  • Sokan félnek a szabadságtól (Fodor Feri bácsi, a töritanárom is mesélt ilyet más népekről, amúgy fiatal korában történelmi diplomáciát tanított Bukarestben, magyarként, és nem félt a hatalomtól később sem, mert tudta, hogy szükségük volt a tudására --> ne félj, tanulj).
  • Csalódottság az egykori illetékes minisztériumban, amikor egy hasznos, de inkább jótékony kezdeményezésről azt kérdezték, hogy hol van ebben az üzlet (elég szomorú, de akkor is az okosabbnak kell megmutatni a többieknek az utat --> ne csalódj, tanulj).
  • Az Internet kultúra terjesztését célul tűző Internet Galaxis több ezer emberrel ismertette meg az Internetet, mégis a háttérben az egymással nem éppen kooperáló cégek vagy az állami szervek ferde szeme húzódott meg (Dani, innen is, még egyszer: bravó, gratula, köszi, hogy szerveztétek --> ne csüggedj, tanulj belőle, és ,,menj, az úton menj tovább'').
  • Társadalmi párbeszéd kell, mindenkit meghallgatni, és közmegegyezést segíteni; ehhez kell kommunikációs és némely elemében prezentációs tudás, konfliktuskezelési technikák ismerete (előző munkahelyemen volt szerencsém ilyenekre járni, látom a hasznát, és a technikával visszaélő közszereplők is hamar lebuknak...örök hálám érte, hogy tanulhattam ilyesmit --> tanulni kell: kommunikációt, prezentációs, stressz-kezelést...és azután ,,harcolj mindig, ha a cél nemes, de ne állj ellen, ha nem érdemes'').

 
Néhány jó ötlet a találkozó második részéből:

 

Nagyon sokan vak meggyőződéssel tudják, hogy mindenki másnak mit kellene tennie, közben az lenne a fontos, hogy az egyén tudja, hogy ő maga mihez ért a legjobban, mihez van tehetsége, elszántsága, kitartása.
  • Az egyén ne irányítani akarjon, ne megmondani a másiknak, hogy mit akarjon (Elemér említ egy példát, amikor francia kis cserkészek hosszasan győzködték egymást valamiről, mire az egyik azt mondta: ,,ez az én véleményem, de lehet, hogy tévedek''), hanem keressük együtt az igazságot.
  • Érezni lehet, hogy egyre több az alulról jövő kezdeményezés, a vágy erős, hogy valamit tegyünk az országért (a válság, a természeti katasztrófák, bizonyos ,,értékrendek'' romba dőlése ráébreszti az embereket az igazi értékekre, akkor is, ha az iskolában nincs erkölcs, emberi sors vagy éppen méltóság tantárgy).
  • Őrizni kell a jó gondolatot, minden pusztulás ellenére, hiszen Isten is úgy teremtett lépésről lépésre, hogy ,,látta, hogy jó'' és folytatta.
  • Fejlesszük a magyarság-tudatunkat, határokon átívelő módon (nem erőltetve, de preferálva pl. a környező országok magyarlakta vidékeire szervezett osztálykirándulásokat), és itthon is, hiszen van mire büszkének lennünk, és ezt meg kell ismertetni a külföldiekkel is, szórólaptól, országimázs lapokig (az első klip itt érhető el, sokaknak tetszett...ha tudnák, hogy milyen kevés pénzből készült, tehát nem is az erőforrásoktól függ, hanem a csapattól) minden szinten, akár magunk szerkesztve, ami kimaradt. (Trianon után egyes szomszédok tudatosan az országukról szóló könyveket küldtek a nyugati és tengerentúli országokba, egyetemi könyvtárakba, és ennek nyomát valamint a javukra billenő arányokat 1990 környékén Cincinnati-ba került egyetemi hallgatótársam is visszaigazolta).
  • Mi a ráció fosztóképzője? adminiszt... ebbe a bürokráciába, ami itt megy más ország belehalt volna, mi meg élünk, ez is reménykeltő ;-)
  • „Lopjunk” jó gondolatokat, és legyünk igazán szabad és felelősségteljes polgárok, legyen öniróniánk, önkritikánk, legfőképpen a hozzánk hasonlóan gondolkodókkal szemben (egy hozzászóló javasolta az ,,eltérő gondolkodású polgári körök'' megszervezését)
  • Végül, mindenki a maga területén éljen úgy, hogy a végén ne tegye fel a kérdést, hogy miért voltam itt, ne legyen benne fájdalmas a kérdés, hogy mi volt az értelme az életemnek?

 

Hazafelé azt gondoltam, hogy az lenne az igazi, ha 10-20 év múlva más kitörni akaró országok Bölcs Bloggolóinak találkozóin Magyarországot említenék elérendő példaként. Ennek szellemében az én zárszavam és kívánságom az, hogy mire az augusztus 12-én született lányom érettségizni fog, Bezzegország legyen a szülőhazája!

CsP: Nagy örömmel jelzem, hogy a negyedik blogtalálkozóra november 3-án, 18 és 20 óra között a FUGA Központban kerül sor. A téma: mit tudunk tenni egy új reformkorért – különös tekintettel az XXX-re. Az XXX-re várjuk a blogolvasók javaslatait a csermelyblog@gmail.com email címen, avagy itt alant a hozzászólásokban. Egy XXX témajavaslat már be is futott: Mit lehet tenni a szabálykerülés visszaszorításáért? A találkozót a Simonyi Károly Szakkollégium lelkes csapata segítségével, nagy valószínűséggel már a net-en is közvetíteni fogjuk. Egy süteményígéretünk már most van – amelyet előre is köszönünk!

 

 

Válaszok (2010. szeptember 13.)


Mélyen egyet tudok érteni „paligreg”-gel, amikor a „lelki szegénységről” ír (és sajnos ezek a mai lelki szegények bizony nagyon nem boldogok) és arról, hogy: „az általános társadalmi szegénységi szint felett megtermelt értékeken nem marakodni, hanem azokat közösen gyarapítani kell, hogy egyről kettőre jussunk.” Ámen. Ha az értékekbe beleértjük az oly ritka lelki javakat, így például a szeretetet is, akkor kétszeres Ámen. A megértés jegyében azonban hadd engedjük meg Paál Andrásnak is azt, hogy pontokat használjon. A tartalom számít, és nem a forma. (Igaz persze az, hogy a forma minősíti a tartalmat, és az is igaz, hogy adott szint alatti forma lehetetlenné is teheti az általa hordozott tartalom élvezetét, de azért hadd bíztassak arra mindenkit, hogy néhány pontot el tudjunk viselni ezen a blogon egymástól.)
 

 

Megosztás

Hozzászólások

Nagyon kíváncsi vagyok a következő pénteki bejegyzésre, mely ”nyilván” a találkozón történtekre is reflektál majd. Azon túl, hogy a találkozón kellemes légkörben eltöltött hasznos tapasztalat, egyértelműen megélni érdemes élmény volt ott lennem, számos –hogy is fogalmazzak élesen, találóan és puhán is- furcsa hozzáállás széles körben meglétét tapasztaltam. A teljesség igénye nélkül, pár pontot említek –sem pro, sem kontra, csak rázni a bokrot eddig nem említett szempontokkal-: ………………………………………………….. Furcsa volt látni, hogy a felszólalók közül senkit nem zavar, hogy bár nincs megnevezett, megegyezett cél mégis megoldási javaslatnak felfogható ötletek hangzanak már el, úgy teszünk, mintha „mindenki tudja, mit akarunk” helyzetben lennénk, mintha triviális lenne mi jó mindenkinek, mintha különböző téveszmékké vált érdekek jelenlétében bármiféle konszenzus stabilan kialakítható lenne. …………………………………………………………..Furcsa, amikor más országokban létező „bezzeg”-ekről beszélünk, és közben fel sem merül megvizsgálni, hogy a más népek „bezzeg”-sikere miféle erőforrásokon élősködve tartós (pl. az NSZK hátszelével az NDK tervgazdasága is remekül muzsikált, vagy van olyan sűrűn mintaként emlegetett ország, mely máig jól él több világháborúban minden félnek árult fegyvereken felnőtt iparából, vagy másik bezzeg, aki százmilliókra máig negatívan kiható módon gyarmatosított…). ……………………………………………….Jó volt látni, hogy „ész, erő és oly szent akarat” van sokakban. És derengeni kezdett számomra az „átoksúly” feltételezhető mibenléte. Van ez a (vessenek az éti-csigák elé, de nem tudom, talán Pacsal vagy Szt.Ágoston rémlik) „Az okosság a mulandóról való tudás, és a bölcsesség az örök értelmes ismerete.” mondás. Áthallást érzek azzal, hogy amikor az „ész” az „okosság”-ával semmire nem megy, akkor aki az „átoksúly” alól valahogy mégis kibújik, az végül a „Haza Bölcse” lesz. Talán az okos, „kiművelt emberfő” sikeréhez kell egy „helyesen, bölcsen látó szem-léletmód(-:” is. Ha már mondásokkal dobálódzok, adjunk mindehhez Csöpel Láma és Kovács Imre Barna írta „Titkos tanítások magyar mesékben” c. könyvéből egy ide illő mondást még: „Az öt hősi erény, a nagylelkűség, az erkölcs, a türelem, a buzgóság, az összeszedettség, csak a hatodik, a mindent meghaladó tudással teljes…A mindent meghaladó tudás olyan, mint a tenget, melybe a folyamok érkeznek…A világban tapasztalt szenvedéseket ( problémákat, válságokat, stb.) az énünkről és a jelenségekről való téves elképzeléseink okozzák...”. ……………………………… Az ördög a részletekben lakik, és még a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Olyan ez, mint ahogy kis hazánkban nőkhöz, focihoz mindenki nagyon ért, és láthatjuk, valóban, mert mindig meg tudjuk magyarázni a kapott gólok és válások magas számarányát. Valahogy nehezen vesszük észre, hogy a keretek és alapok ismeretének hiányát a rengeteg –egyébként tényleg remek- ötlet jelenlétében. Elhangzott egy –talán francia példa- hogy szokássá van téve arrafelé egymás ismerőseinek tudatos és tervszerű megismertetése egymással, ezt „egymást egymás ötleteivel keresztbe megtermékenyítés”-nek nevezte a példát felhozó hölgy. Egyébként ez volt a szerintem legfontosabb ötlet, mert ezt mindenki a maga kis köreiben főkolompos nélkül végezheti, de mégsem hangzott el hozzá, hogy ezen remek eszköz, kő keményen betartott szabályok nélkül simán felégeti a kapcsolati tőkét, azaz kárt okoz, mint az éles kés nevű eszköz annak a kezében aki a pengéjénél fogja meg. Kicsit olyanok vagyunk, hogy rengeteg ötletünk van arról, hogy a gólya hozza e a gyereket, vagy a bagoly, vagy a cinke, és nem tűnik fel, hogy nem kérdeztük meg az orvost. Nos ezért szeretem Péter írásait, mert a kereteket hetente továbblépve képes „taní-tani”, elmesélni, és remélem, hogy a társadalom dzsungelében való jártasság közreadása -akár majd szervezet formában is- meg tud valósulni. ……………………………………………………Jó egy ilyen fórum. Nagyon jól megmutatta (számomra) azt a lázas, belénk hipnotizált, átfogó látásmód nélküli tevékenységvágy kifinomult, profi működését, melyet Péter az előző bejegyzésének „válaszok” részében kiemelt…mely a legpozitívebb szándékú kezdeményezéseinket is simán képes -ha egy ilyen fórum hiányában rejtve marad- önfoglalkoztató parkoló vágányra terelni…és a valós (együtt)működés kialakulását -amit szerintem a „kritikus tömeg hiányának” véltünk- megakadályozni, ugyanúgy mint a megélni érdemes jövőhöz szükséges bölcsesség kialakulását. A „kritikus tömeg” a széles körben meglévő „közösség- és-társadalomtechnológiai?” ismeretekkel valahogyan fordítottan arányos. A tevékenykedve való megértés létezik, fontos, ám alapvetően az élményeinket a közösségek működéséről való megértésünk mértékében -és minőségében- élhetjük majd meg.
András!
Nem engedek a 48-ból:
Légy szíves tisztelj meg minket, az olvasóidat!
Aki tiszteli a szót, tisztelje a formát is!
Nem fogadom el a kérdésemre:
" Miért ragaszkodsz a sok ponthoz, ahelyett, hogy megtanulnád " "-t begépelni!"
adott válaszodat!
Beküldő: Paál András. Beküldés időpontja: 2010.09.07, k - 20:31. Olvastam a "Veszprémi Napló" egyik számában egy mondást, miszerint: "Aki iskoláit csak tanulás árán tudja elvégezni, annak megélmi is munkából kell majd." Lehet, azóta én sem favorizálom a tanulást...ki tudja...((-:

Hogy lehet a tanulást, az iskolát és a munkát így szembeálítani?! Ez viccnek is rossz!

Szerintem az új magyar reformkor csak a precíz, pontos, elegáns munkával, szónoklattal, írással és példával érhető el!
A szónoki beszédet már az elemi iskolában tanítjuk (remélem, hogy még így van).
„Az építőművészet azzal kezdődik, hogy fogunk egy téglát, és rátesszük a másik téglát”.

Kezdd el rakni a téglát!

Ott a szerkesztő ablak alján felsoroltak közül csak a soremelés parancsot kell Ctrl-C-vel "< br >" kimásolnod, Ctrl-V-vel bemásolnod (persze a szóközök akkor nem lesznek ott, csak azért tettem oda, hogy ne parancsként működjön itt a szövegben), s rögtön lesz új sorod! Az előnézet gombbal pedig ellenőrizheted az eredményt! Ilyen hosszú szövegnél pedig érdemes a fontos szavakat, mondatrészeket a b és a /b közé tenni a kövérítéshez, i és /i közé a megdöntéshez!

A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
Engedélyezett HTML elemek: < a > < p > < span > < div > < h1 > < h2 > < h3 > < h4 > < h5 > < h6 > < img > < map > < area > < hr > < br > < br /> < ul > < ol > < li > < dl > < dt > < dd > < table > < tr > < td > < em > < b > < u > < i > < strong > < font > < del > < ins > < sub > < sup > < quote > < blockquote > < pre > < address > < code > < cite > < embed > < object > < param > < strike > < caption >
További információ a formázási lehetőségekről
http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/filter/tips

Most Ctrl-C, Ctrl-V-vel idemásolom a hozzászólásodat, Ctrl-C-vel kimásolom a soremelés parancsot alulról, majd egyenként kijelölöm a pontsoraidat, és Ctrl-V-t kattintok mindegyikre.

Lásd az eredményt, és vondd le magad a következtetést: így megnézve is elkülted volna a mondandódat?


Nagyon kíváncsi vagyok a következő pénteki bejegyzésre, mely ”nyilván” a találkozón történtekre is reflektál majd. Azon túl, hogy a találkozón kellemes légkörben eltöltött hasznos tapasztalat, egyértelműen megélni érdemes élmény volt ott lennem, számos –hogy is fogalmazzak élesen, találóan és puhán is- furcsa hozzáállás széles körben meglétét tapasztaltam. A teljesség igénye nélkül, pár pontot említek –sem pro, sem kontra, csak rázni a bokrot eddig nem említett szempontokkal-:
Furcsa volt látni, hogy a felszólalók közül senkit nem zavar, hogy bár nincs megnevezett, megegyezett cél mégis megoldási javaslatnak felfogható ötletek hangzanak már el, úgy teszünk, mintha „mindenki tudja, mit akarunk” helyzetben lennénk, mintha triviális lenne mi jó mindenkinek, mintha különböző téveszmékké vált érdekek jelenlétében bármiféle konszenzus stabilan kialakítható lenne.
Furcsa, amikor más országokban létező „bezzeg”-ekről beszélünk, és közben fel sem merül megvizsgálni, hogy a más népek „bezzeg”-sikere miféle erőforrásokon élősködve tartós (pl. az NSZK hátszelével az NDK tervgazdasága is remekül muzsikált, vagy van olyan sűrűn mintaként emlegetett ország, mely máig jól él több világháborúban minden félnek árult fegyvereken felnőtt iparából, vagy másik bezzeg, aki százmilliókra máig negatívan kiható módon gyarmatosított…).
Jó volt látni, hogy „ész, erő és oly szent akarat” van sokakban. És derengeni kezdett számomra az „átoksúly” feltételezhető mibenléte. Van ez a (vessenek az éti-csigák elé, de nem tudom, talán Pacsal vagy Szt.Ágoston rémlik) „Az okosság a mulandóról való tudás, és a bölcsesség az örök értelmes ismerete.” mondás. Áthallást érzek azzal, hogy amikor az „ész” az „okosság”-ával semmire nem megy, akkor aki az „átoksúly” alól valahogy mégis kibújik, az végül a „Haza Bölcse” lesz. Talán az okos, „kiművelt emberfő” sikeréhez kell egy „helyesen, bölcsen látó szem-léletmód(-:” is. Ha már mondásokkal dobálódzok, adjunk mindehhez Csöpel Láma és Kovács Imre Barna írta „Titkos tanítások magyar mesékben” c. könyvéből egy ide illő mondást még: „Az öt hősi erény, a nagylelkűség, az erkölcs, a türelem, a buzgóság, az összeszedettség, csak a hatodik, a mindent meghaladó tudással teljes…A mindent meghaladó tudás olyan, mint a tenget, melybe a folyamok érkeznek…A világban tapasztalt szenvedéseket ( problémákat, válságokat, stb.) az énünkről és a jelenségekről való téves elképzeléseink okozzák...”.
Az ördög a részletekben lakik, és még a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Olyan ez, mint ahogy kis hazánkban nőkhöz, focihoz mindenki nagyon ért, és láthatjuk, valóban, mert mindig meg tudjuk magyarázni a kapott gólok és válások magas számarányát. Valahogy nehezen vesszük észre, hogy a keretek és alapok ismeretének hiányát a rengeteg –egyébként tényleg remek- ötlet jelenlétében. Elhangzott egy –talán francia példa- hogy szokássá van téve arrafelé egymás ismerőseinek tudatos és tervszerű megismertetése egymással, ezt „egymást egymás ötleteivel keresztbe megtermékenyítés”-nek nevezte a példát felhozó hölgy. Egyébként ez volt a szerintem legfontosabb ötlet, mert ezt mindenki a maga kis köreiben főkolompos nélkül végezheti, de mégsem hangzott el hozzá, hogy ezen remek eszköz, kő keményen betartott szabályok nélkül simán felégeti a kapcsolati tőkét, azaz kárt okoz, mint az éles kés nevű eszköz annak a kezében aki a pengéjénél fogja meg. Kicsit olyanok vagyunk, hogy rengeteg ötletünk van arról, hogy a gólya hozza e a gyereket, vagy a bagoly, vagy a cinke, és nem tűnik fel, hogy nem kérdeztük meg az orvost. Nos ezért szeretem Péter írásait, mert a kereteket hetente továbblépve képes „taní-tani”, elmesélni, és remélem, hogy a társadalom dzsungelében való jártasság közreadása -akár majd szervezet formában is- meg tud valósulni.
Jó egy ilyen fórum. Nagyon jól megmutatta (számomra) azt a lázas, belénk hipnotizált, átfogó látásmód nélküli tevékenységvágy kifinomult, profi működését, melyet Péter az előző bejegyzésének „válaszok” részében kiemelt…mely a legpozitívebb szándékú kezdeményezéseinket is simán képes -ha egy ilyen fórum hiányában rejtve marad- önfoglalkoztató parkoló vágányra terelni…és a valós (együtt)működés kialakulását -amit szerintem a „kritikus tömeg hiányának” véltünk- megakadályozni, ugyanúgy mint a megélni érdemes jövőhöz szükséges bölcsesség kialakulását. A „kritikus tömeg” a széles körben meglévő „közösség- és-társadalomtechnológiai?” ismeretekkel valahogyan fordítottan arányos. A tevékenykedve való megértés létezik, fontos, ám alapvetően az élményeinket a közösségek működéséről való megértésünk mértékében -és minőségében- élhetjük majd meg.

Úgy gondolom, ha így visszaolvasnád, akkor nemcsk az elemi gépelési, tagolási hibákat javítanád ki, hanem a fogalmazási egyenetlenségeken is simítanál. Dolgozni csak pontosan, csak szépen .....
Őszinte segíteni akarással: Greguss Pál
A szerintem nemcsak formailag tagolatlan hozzászólásban, pontosabban bejegyzésben, a sok egymásra hányt gondolat közül most csak egyhez kérdezek:
"Kicsit olyanok vagyunk, hogy rengeteg ötletünk van arról, hogy a gólya hozza e a gyereket, vagy a bagoly, vagy a cinke, és nem tűnik fel, hogy nem kérdeztük meg az orvost. "
1. Miért is az orvost kellene kérdezni?
2. Az ötletelésünk miért ebben a körben mozog?


Továbbtagolási javaslatom (hiányzó szóközöket is beszúrva, mert "kő keményen betartott szabályok nélkül" (Tőled idézve) bejegyzést írni sem érdemes - tiszteld olvasóidat!):

Nagyon kíváncsi vagyok a következő pénteki bejegyzésre, mely ”nyilván” a találkozón történtekre is reflektál majd.

Azon túl, hogy a találkozón kellemes légkörben eltöltött hasznos tapasztalat, egyértelműen megélni érdemes élmény volt ott lennem, számos – hogy is fogalmazzak élesen, találóan és puhán is - furcsa hozzáállás széles körben meglétét tapasztaltam.

A teljesség igénye nélkül, pár pontot említek – sem pro, sem kontra, csak rázni a bokrot eddig nem említett szempontokkal -:

Furcsa volt látni, hogy a felszólalók közül senkit nem zavar, hogy bár nincs megnevezett, megegyezett cél mégis megoldási javaslatnak felfogható ötletek hangzanak már el, úgy teszünk, mintha „mindenki tudja, mit akarunk” helyzetben lennénk, mintha triviális lenne mi jó mindenkinek, mintha különböző téveszmékké vált érdekek jelenlétében bármiféle konszenzus stabilan kialakítható lenne.

Furcsa, amikor más országokban létező „bezzeg”-ekről beszélünk, és közben fel sem merül megvizsgálni, hogy a más népek „bezzeg”-sikere miféle erőforrásokon élősködve tartós (pl. az NSZK hátszelével az NDK tervgazdasága is remekül muzsikált, vagy van olyan sűrűn mintaként emlegetett ország, mely máig jól él több világháborúban minden félnek árult fegyvereken felnőtt iparából, vagy másik bezzeg, aki százmilliókra máig negatívan kiható módon gyarmatosított…).

Jó volt látni, hogy „ész, erő és oly szent akarat” van sokakban. És derengeni kezdett számomra az „átoksúly” feltételezhető mibenléte.
Van ez a (vessenek az éti-csigák elé, de nem tudom, talán Pacsal vagy Szt.Ágoston rémlik) „Az okosság a mulandóról való tudás, és a bölcsesség az örök értelmes ismerete.” mondás.
Áthallást érzek azzal, hogy amikor az „ész” az „okosság”-ával semmire nem megy, akkor aki az „átoksúly” alól valahogy mégis kibújik, az végül a „Haza Bölcse” lesz.
Talán az okos, „kiművelt emberfő” sikeréhez kell egy „helyesen, bölcsen látó szem-léletmód(-:” is.

Ha már mondásokkal dobálódzok, adjunk mindehhez Csöpel Láma és Kovács Imre Barna írta „Titkos tanítások magyar mesékben” c. könyvéből egy ide illő mondást még: „Az öt hősi erény, a nagylelkűség, az erkölcs, a türelem, a buzgóság, az összeszedettség, csak a hatodik, a mindent meghaladó tudással teljes…A mindent meghaladó tudás olyan, mint a tenget, melybe a folyamok érkeznek…A világban tapasztalt szenvedéseket ( problémákat, válságokat, stb.) az énünkről és a jelenségekről való téves elképzeléseink okozzák...”.
Az ördög a részletekben lakik, és még a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Olyan ez, mint ahogy kis hazánkban nőkhöz, focihoz mindenki nagyon ért, és láthatjuk, valóban, mert mindig meg tudjuk magyarázni a kapott gólok és válások magas számarányát.

Valahogy nehezen vesszük észre, hogy a keretek és alapok ismeretének hiányát a rengeteg – egyébként tényleg remek - ötlet jelenlétében.
Elhangzott egy – talán francia példa - hogy szokássá van téve arrafelé egymás ismerőseinek tudatos és tervszerű megismertetése egymással, ezt „egymást egymás ötleteivel keresztbe megtermékenyítés”-nek nevezte a példát felhozó hölgy.
Egyébként ez volt a szerintem legfontosabb ötlet, mert ezt mindenki a maga kis köreiben főkolompos nélkül végezheti, de mégsem hangzott el hozzá, hogy ezen remek eszköz, kő keményen betartott szabályok nélkül simán felégeti a kapcsolati tőkét, azaz kárt okoz, mint az éles kés nevű eszköz annak a kezében aki a pengéjénél fogja meg.

Kicsit olyanok vagyunk, hogy rengeteg ötletünk van arról, hogy a gólya hozza e a gyereket, vagy a bagoly, vagy a cinke, és nem tűnik fel, hogy nem kérdeztük meg az orvost.

Nos ezért szeretem Péter írásait, mert a kereteket hetente továbblépve képes „taní-tani”, elmesélni, és remélem, hogy a társadalom dzsungelében való jártasság közreadása - akár majd szervezet formában is - meg tud valósulni.

Jó egy ilyen fórum.

Nagyon jól megmutatta (számomra) azt a lázas, belénk hipnotizált, átfogó látásmód nélküli tevékenységvágy kifinomult, profi működését, melyet Péter az előző bejegyzésének „válaszok” részében kiemelt
...mely a legpozitívebb szándékú kezdeményezéseinket is simán képes - ha egy ilyen fórum hiányában rejtve marad - önfoglalkoztató parkoló vágányra terelni…
és a valós (együtt)működés kialakulását - amit szerintem a „kritikus tömeg hiányának” véltünk - megakadályozni, ugyanúgy mint a megélni érdemes jövőhöz szükséges bölcsesség kialakulását. A „kritikus tömeg” a széles körben meglévő „közösség- és-társadalomtechnológiai?” ismeretekkel valahogyan fordítottan arányos.

A tevékenykedve való megértés létezik, fontos, ám alapvetően az élményeinket a közösségek működéséről való megértésünk mértékében - és minőségében - élhetjük majd meg.
„A tett előtt megérteni kell.” -emelted ki, hozzászólásodban, mellyen nagyon is egyetértek. A számítástechnikai iskola tevékenysége előtt (melyet köszönök), két módon is lehetett volna a megértés eszközét alkalmazni. Egy: kétszer figyelmen kívül hagytam a pontokra vonatkozó felvetésedet, majd a harmadikat egy poénnal próbáltam elütni. Gondoltam, sorok közt érthető, hogy élnék a témától távolmaradás jogával, -mindegy is mi okból- de leginkább, mert úgy döntöttem. Kettő: A pontokon lovaglásra fordított energia tíz százalékának megismerésemre fordításával a maradék kilencven százalékot -azt hiszem- fölöslegesnek gondolnád. Egy naiv, vagy szürrealista amatőr műkedvelő festőn fölösleges mérnöki gondolkodást számon kérni…már csak azért is, mert kiderülhet, hogy mérnök…és Deák Bill dalain sem érdemes számon kérni, hogy nem táncol hozzá elég jól, mert jól megnézve lehet, hogy igen…Szóval, nagy tisztelettel kérem, amit írtam úgy olvasni, ahogy írtam. Mert, más tagoláshoz más szavak és összefüggések lettek volna nagy valószínűséggel használva, egy hasonló összkép (vagy összkép-telenség) eléréséhez. A hozzá-szösszenésem tagoláson túli, tartalmi részeire tett kérdéseidre szellemi ámokfutásom eredeti verziójában minden választ megtalálhatónak gondolok. Ezen a fórumon csak azért bátorkodtam a képességeim tárgyában tett felvetésekre bármiféle válasszal élni, mert ez az eset is jól példázza, hogy előbb teszünk, tevékenykedünk, lázasan (Baráti Péter és Csermely Péterrel egyetértve használom a „belénk hipnotizált” módon megfogalmazást,) mint megértenénk egymást, és világunk természetét. Lássuk akkor a pontok okát, melyet tényleg nem akartam erre a fórumra terhelni, de most a tanulság végett lássuk: Az én számítógépemen kb. öt percig stabil a hozzászólás ablak, ezen túl időzve, minden futó alkalmazás nyomtalanul eltűnik. Erős gyanúm, hogy ez is annak a következménye, hogy számos egymással hagyományosan nem kompatibilis dolog van feltelepítve, egyszerűen azért, mert ez is kell és az is kell, és két gép pedig nem kell. Na most akkor miért nem emelem át egy bármi másban megszerkesztés után? Mert ami abból lesz, azt az öt percben nem bírom kifésülni a hozzászólás ablakban, illetőleg kb. annyira, mint tapasztalhattad. Ezt a témát ezen a fórumon -szíves engedelmeddel- szeretném berekeszteni…ja egy kávé mellet, az egészen más…
Kedves András!

Ha igaz a legenda: Demoszthenész is született dadogó volt, mégis korának legjobb szónokaivá küzdötte fel magát. Kiment a tengerpartra, kavicsot tett a nyelve alá, és úgy kiabálta túl a tenger moraját.

Bár a hozzászólásaid tartalmához eddig nem szóltam hozzá - függetlenül attól, hogy mivel értek egyet, s mivel nem - , az nem jelenti azt, hogy nem értékelem őket. De a stílus maga az ember. Te nem nem tudsz világos, tagolt, dallamos hozzászólást írni, hanem nem akarsz. Valószínűleg nem is szóltam volna hozzá már korábban is, ha nem észlelném ezt a makacs hozzáállásodat. S mondvacsinált kifogásokkal élsz. Ez a válaszodból is kiderül, és nem hivatkozhatsz arra - hisz mérnök vagy -, hogy a technikai eszközök akadályoznak.

Igazad van, ahhoz más szavakkal élnél. Igen, de azok igényesebbek, és könnyebben befogadhatóak lennének, mint így ömlesztve. Nézd meg Sándor gyönyörűen tagolt, első pillanatban is követhető hozzászólását.

Te szövegmennyiségben és gondolati/érzelmi tartalomban is sokszor sokat írsz.
Péter, a blog gazdájaként megengedőbb lehet az átlagolvasónál, de ebben nem értek vele egyet, mert visszaélsz mások idejével is. Nézd meg, hogy Péter hétről-hétre milyen igyekezettel ügyel a formára is!

Most pedig hadd tagoljam válaszodat (az alábbiakban dőlt betűvel), és gondolatonként válaszoljak gondolataidra - továbbra is úgy gondolom, érdemben. Elnézést kérek azon blogtársaktól, akiket ez nem érdekel. Ne olvassák tovább.

A tett előtt megérteni kell.” -emelted ki, hozzászólásodban, mellyen nagyon is egyetértek.
Köszönöm. De finomítsunk: én úgy érzem Te a hangsúlyt csak a megérteni a másik embert, mint átérezni őt értelmezésre helyezed, s kevésbé foglalkozol a dolog, helyzet, szituáció, cselekvési lehetőségek, .... meg-értésével. (Láthatod, engem ezért is zavar a pontok használata a tagolás jelzésére, mert írásban az inkább a felsorolás, a továbbgondolás irányának jelzésére szolgál, úgyanúgy, mint a hatásszünet a beszédben.)

A számítástechnikai iskola tevékenysége előtt (melyet köszönök),
Elnézést, ha kioktatásnak érezted! Én szelíd figyelmeztetésnek - nem tanításnak - szántam, hisz úgyis tudod.

két módon is lehetett volna a megértés eszközét alkalmazni.
(én egy harmadik módon alkalmaztam.)

Egy: kétszer figyelmen kívül hagytam a pontokra vonatkozó felvetésedet, majd a harmadikat egy poénnal próbáltam elütni.
Sajna, én nem hagyom a labdát elszállni.

Gondoltam, sorok közt érthető, hogy élnék a témától távolmaradás jogával, -mindegy is mi okból- de leginkább, mert úgy döntöttem.
Azaz faképnél hagynád beszélgetőtársadat?

Kettő: A pontokon lovaglásra fordított energia tíz százalékának megismerésemre fordításával a maradék kilencven százalékot -azt hiszem- fölöslegesnek gondolnád.
Én úgy látom, hogy jobban megismertelek Téged a hozzászólásaidból, mint Te engem. De ezen ne vetélkedjünk!

Egy naiv, vagy szürrealista amatőr műkedvelő festőn fölösleges mérnöki gondolkodást számon kérni… és Deák Bill dalain sem érdemes számon kérni, hogy nem táncol hozzá elég jól, mert jól megnézve lehet, hogy igen…
Nem, nem a mérnöki gondolkodás számonkéréséről van szó .... . Egyébként a művész a lélek mérnöke.

"A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke), tudatos jövőbe lát s
megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát."

"Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."

már csak azért is, mert kiderülhet, hogy mérnök…
Persze az iwiw-ről ez kiderült.

Szóval, nagy tisztelettel kérem, amit írtam úgy olvasni, ahogy írtam.
Az írónak joga van úgy írni, ahogy neki tetszik, de az olvasónak meg nagy tisztelettel úgy befogadni, ahogy neki tetszik.

Mert, más tagoláshoz más szavak és összefüggések lettek volna nagy valószínűséggel használva, egy hasonló összkép (vagy összkép-telenség) eléréséhez.
Itt ellentmondásba kerülsz önmagaddal: "tudatos művészi" szemléletmódból szerkezet nélkül való a hozzászólásod, vagy technikai nehézségek és hiányosságok miatt?

A hozzá-szösszenésem tagoláson túli, tartalmi részeire tett kérdéseidre szellemi ámokfutásom eredeti verziójában minden választ megtalálhatónak gondolok.
Szóval ámokfutás, vagy gondolatív, esetleg "érzelemív"?

Ezen a fórumon csak azért bátorkodtam a képességeim tárgyában tett felvetésekre bármiféle válasszal élni, mert ez az eset is jól példázza, hogy előbb teszünk, tevékenykedünk, lázasan (Baráti Péter és Csermely Péterrel egyetértve használom a „belénk hipnotizált” módon megfogalmazást,) mint megértenénk egymást, és világunk természetét.
???? . !!!!! .

Lássuk akkor a pontok okát, melyet tényleg nem akartam erre a fórumra terhelni, de most a tanulság végett lássuk:

Az én számítógépemen kb. öt percig stabil a hozzászólás ablak, ezen túl időzve, minden futó alkalmazás nyomtalanul eltűnik.

Erős gyanúm, hogy ez is annak a következménye, hogy számos egymással hagyományosan nem kompatibilis dolog van feltelepítve, egyszerűen azért, mert ez is kell és az is kell, és két gép pedig nem kell. Na most akkor miért nem emelem át egy bármi másban megszerkesztés után? Mert ami abból lesz, azt az öt percben nem bírom kifésülni a hozzászólás ablakban, illetőleg kb. annyira, mint tapasztalhattad.
Mérnök Úr! Tessék rendbe tenni! Művész Úr! Tessék gyakorolni! (Lásd Noémi és Gergő példáját! Mit szólnál hozzá, ha a hangversenyen arról beszélnének, hogy mi a baj az ő fuvolájukkal ....?)

Ezt a témát ezen a fórumon -szíves engedelmeddel- szeretném berekeszteni…ja egy kávé mellet, az egészen más…
Rendben. A következő blog találkozón. De miért más?

U.i.:
"Természetes, hogy ha el akarunk magyarázni valamit, olyan fogalmakat használunk, amelyek már úgyis megvannak a fejünkben. A fogalmak egymás tetejére rakódnak, egyik fogalmat a másikkal magyarázzuk, a másik fogalmat a harmadik szerint, amely szerint, mondjuk, a számoláson - alapul - és lám, az is milyen rendkívüli mértékben különbözhet ember és ember között."
(1-2-3... EZ CSAK EGYSZERŰ! 57-64.oldalak, Richard P. Feynman "Mit érdekel mások véleménye?", Park könyvkiadó, 2008.) Szenzációs történet két zseni mindannyiunkra tanulságos és érvényes tapasztalatáról. Az 260 oldal egésze is mindenki számára élvezetes és hasznos olvasmány lehet.
Mit kezdjek én a forma tökéletességével, ha nem ment meg attól, hogy más embereknek őket nem ismerve mégis beosszam az idejüket, és életvezetési tanácsokat osztogassak nekik, valamint témától távolmaradási kérelmüket felülbíráljam...én ismerem ,mit jelent ha valakit túl szűken értelmezett emberi normák közé kényszeríteni próbálnak, ezért ahogy tudom kerülöm az efféle gyakorlatot. Péter valamely írásához volt egy ábra, melyben egy vizszintesen a bene lévő folyadék mentén félbe osztott pohár volt látható, és afféle megjegyzést írt rá, hogy: nem azt nézi, hogy félig üres, hanem hogy félig teli...Igyekszem mindenkitől azt elfogadni, amit adni tud, nem vizsgáztatom le a nekem hozható ajándékok témájában, és ezért (lekopogom) mi felénk régóta egy régóta-új reformkor virágzik. Adni szoktam, és nem vizsgázni. Ennek a különös hóbortomnak elfogadását kérem tőled.
A hóbortos emberrel az a gond, hogy nem reagál - megkockáztatom - nem is figyel - beszélgetőtársa gondolataira, kérdéseire, állításaira, egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Ez szomorúsággal tölt el.
Tévedsz, ha úgy véled, én életvezetési tanácsokat akarnék Rád erőltetni, vagy vizsgáztatni szeretnélek. Mindnyájan vizsgázunk, amikor nyilvánosan megszólalunk.

"...szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

"
Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. nov. 21."


"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:

S András! Ne akarj félreérteni, csak mint költőnek. Nézd és halld, az idézett költők soraiból is kilátszik, mily fegyelmezettek voltak, amikor hozzánk szóltak. Próbáljuk meg követni őket! "

Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."
Kedves Paligreg! Diplomatikusabb lett volna, ha még számomra akarattal sem félreérthető módon fogalmazol Péternek stílustalanságomra adott válaszára reflektálásodkor. Kicsit a magam csökött képességeivel nehezen tudtam elkerülni figyelmemmel az emberek felé való szeretet hiányolását. De vedd úgy hogy nem vettem észre. Ez az a pont, ahol ismeretlenül, a megismrés valós megtörténte nélkül nem látom értelmét a diskurzus ezen témában semmiféle fórumon való folytatásának. A másik utcájába nem bemenve, hanem a maga utcájába hívva kizárólag nem lesz eredmény. Persze nem zárom be végleg a témát, hanem ahhoz kötöm (élve ennek hiányában a témában való hallgatás jogával ) , ha tudsz mondani egy olyan esetet, csak lehetséges fantázia általi, és nem kell valós legyen, egy kitalált élthelyzetet, ahol mégis jogos és elfogadandó e fórumra nekem a magam -akár lehetetlen- jellegét tükröző írásmóddal megjelennem, úgy meg fogom fontolni e témában a Veled való - egyébként számomra végtelenül hasznos és megtisztelő- értekezés folytatását. (u.i: Például, nagyon nagy hasznomra volt, hogy Sándor említette Magyarázat c. írást láthattam, és találtam benne egy két és fél évezredes periódusos rendszert, melyet valahogy az ősi görög iskolék és környékén hoztak létre, melyet a mai kémiai és az (én általam talált, és mi szerencse szintén 7X7 mezővel operáló) társadalomgazdasági periódusos rendszernek előzményének tekinthetünk, és egyben az írott történelem elsők közé sorolható társadalom-technológiai olyan megfogalmazásoknak nyomait láthattam, melyek mind a kvantumelmélet mind más mai -tudományosan érvényesnek tekintett és nem ezoterikus-megközelítéseknek -ha más nem tudománytörténeti szempontból- örömmel megtalálni való előzményei. Ez például dialógusunk nélkül nem biztos, hogy ma a kezemben lenne. )

Kedves Paligreg és András!

A beszélgetéseteket a magam számára leegyszerűsítem. Még akkor is, ha minden egyszerűsítéssel óhatatlanul elveszik belőle valami. Ezáltal viszont (állandóan szem előtt tartva az egészre vonatkozó korlátozottságát) kiemelek belőle valami fontosat a számomra.
A tartalom és a csomagolás.
Mindkettőtöknek van mondanivalója és mindkettőtök szavakba, érzelmekbe csomagolja azt. A szavak meghatározott rendben, formában kerülnek ide, olvasnivalóként számomra. Mind mind (természetesen csak az, ami keresztülmegy a figyelmem szűrőjén, azaz beereszti azt) közvetít valamit számomra.
Tehát kiemeltem a magam számára, hogy valamilyen módon Paligreg elégedetlen András formai megoldásaival, és András valamilyen módon elégedetlen Paligreg formai megoldásaival. A szándék, a mondanivaló, amit szavakba öntve itt olvashattam, mindkét esetben megfejthető és szerintem ebben egyetértés is van mindkettőtök között.

Számomra a tanulság a következő munkahipotéziseket támasztja alá:
1) A szavak valóban csak „árnyékai” a fogalmaknak, a fogalmak valóban csak „árnyékai” a valódi eseményeknek.
2) Adott esetben, különösen akkor, amikor megértésre, egyetértésre törekszünk, alapvető fontosságú a fogalmak folyamatos tisztázása is.
3) Csak azt veszem észre, amire a figyelmemet „kihegyeztem” (az életmódommal, irányultságaimmal, motivációimmal, tanultságommal stb.). Ez mérhetetlenül kevesebb (adott esetben kritikusan kevesebb, ami félreértésekhez vezet), mint a valójában történtek. Tehát fontossága van a figyelmem „tréningelésének” is.
4) A történések szűkített változatára (ami átment a figyelmem szűrőjén) adott magyarázataim a pillanatban fennálló érzelmi és értelmi kondícióimtól függenek. Ezeken a kondíciók javításán is érdemes munkálkodni.
5) A vélemény inkább tükrözi a vélemény megalkotóját, mint a tárgyát, azaz a fenti írásom inkább engem tükröz, mint azt, ami alapján megfogalmaztam e sorokat.

Valamennyi itteni írás (jelen írásom is) valamilyen formában a reformot szolgálja, igen tanulságosak nekem. Köszönöm a lehetőséget.

Szeretettel, Sándor

Köszönve a segíteni akarást, kérlek -ha valóban érdekel mi az oka a pontoknak- keress meg a következő találkozón, vagy adj egy elérhetőséget, ahol erről -e fórum nem ide való témával terhetlése nélkül - szívesen beszélek, mailezek veled.
Gál Magdolna – ny. tanár megdöbbentő soraiból, amit az igazi szegénységről írt a jó tanár blogunkba, hadd emeljek át ide pár sort:
"De a „lusta életművész” tapasztalatai valójában arról szóltak, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”, hogy semmiképp sem éri meg bármiféle apró, pillanatnyi jót föláldozni a holnapi nagyobb jó oltárán, mert az a nagyobb jó egész biztosan elmarad, és akkor a kisebb is mindörökre elveszett. Ez a fajta alapállás általános a szegények körében, különösen azokéban, akiket az „öröklött szegénység” világában élőnek jellemeztem az imént."

Sajnos nem csak a szegények, az igazi szegények körében. S ez az új magyar reformkor alapproblémája
GM írja azt is: "Gyerekkoromban szinte mindenki szegény volt, a háború utáni évtizedekben ez volt a természetes. Természetes volt a szolidaritás is. Mire fölnőttem, szégyen lett szegénynek lenni. És a szolidaritás is ritka erény. "
"...az egyes rétegek képviselői gyakran lenézik, kinevetik, rosszabb esetben megvetik a másik réteg tagjait. S ez lentről fölfelé is igaz, nemcsak fölülről lefelé. "


Társadalmunk középosztályában, vagy az ahhoz közeli rétegekben szinte mindenki szegénynek tartja magát. Ennek következménye például, az a hisztérikus helyzet is, ami előre láthatóan bekövetkezett a svájci frankos hitelesek körében. Sajnos nagy tömegeknek engedtük meg, hogy felelőtlenül kockáztassanak, tovább nyújtózkodjanak, mint ameddig a takarójuk ér. Ne fogjuk rá a rusnya bankokra, "rávettek minket a reklámok", .... . Ne feledjük a saját felelősségünket, még ha mindig is tudunk magunknak találni oly sok és oly erős kényszerítő mentséget. A nem tudás nem mentség. S akik tudták, azok hallgattak, vagy hangjuk elenyészett. No meg sokan ügyeskedtek, nyerészkedtek. - ügyes a magyar!, oszt siránkozik - .

És valóban ki kell találnunk valamit, hogy felszámoljuk azt az öröklődő mentális és gazdasági mélyszegénységet, amiről Gál Magdolna – ny. tanár oly részletesen ír.
A széplelkű vagy a lelkiismeretmegnyugtató karitatív gondolat és hozzáállás ezen nem segít.
GM írja azt is: "De a tett előtt megérteni kell."
Meg kell érteni azt is, hogy az általános társadalmi szegénységi szint (ami azért lényegesen magasabb, mint ahol volt ez abban az időben, amikor mindenki szegény volt! lássuk már ezt is be, s ne felejtsük el!) felett megtermelt értékeken nem marakodni kell. Azokat gyarapítani, megőrizni, okosan felhasználni kell, hogy egyről kettőre jussunk.

Sziasztok!

Egyetértek Andrással. Valóban nincs megnevezett, megegyezett cél. Mi a célunk a reformmal?

Szeretném egy kicsit a megszokottól eltérő módon közelíteni egy választ.

Évekkel ezelőtt a sors kezembe adott elektronikus formában egy könyvet, a címe A Magyarázat. Ez a könyv villámfényként hatott rám. Gyökeresen megváltoztatta életem.

Olvasása során:

Felfogtam azt, hogy a kozmoszban rend van, azaz minden törvényeknek van alárendelve. Akár ismerjük ezeket, akár nem.

Azt is felfogtam, ha vétek e törvények ellen, nem kerülhetem el tettem következményét. Minél helyesebben és teljesebb körben alkalmazom e törvényeket, annál kedvezőbb az eredmény a számomra. Az élet maga az igazságosság. Tehát elemi érdekem megismerni, majd a használatát készséggé fejleszteni magamban.

Azt is felfogtam, hogy a szabadság nem más, mint a törvények ismerete, súrlódásmentes alkalmazásának készsége. Minél több törvényt ismerek és azokat minél kisebb súrlódással tudom alkalmazni, annál nagyobb a szabadságom és természetesen ezzel arányosan a felelősségem is.

Azt is felfogtam, hogy az élet értelme és célja a kozmoszban található valamennyi lény tudatosságának a fejlődése, a tudattalanságtól a kozmikus mindentudásig, a tehetetlenségtől a kozmikus mindenhatóságig.

Azt is felfogtam, hogy emberként ennek, az általunk felfoghatatlan folyamatnak egy pici állomása vagyunk.

Azt is felfogtam, hogy vannak természet- és élettörvények. A természettörvények az objektív anyagi valóságra vonatkoznak, az élettörvények pedig a tudatosságra. A természettörvényeknek még csak elenyésző részét ismerjük, de ez elegendő most számunkra. Számunkra jelenleg az élettörvények ismerete a legfontosabb. A múlt században hét élettörvényt fogalmaztak meg. Ez a szabadság, az egység, a fejlődés, az én vagy önmegvalósítás, a sors, az aratás és az aktiválás törvénye. Az alábbiakat idézem a könyvből.
A szabadság törvénye kimondja, hogy minden lény sajátja a szabadság és sajátja a törvény és hogy a szabadságot a törvény által nyeri el. A szabadság a sajátossághoz és cselekvéshez való jog a mindenki számára egyenlő jog szabta határokon belül.
Az egység törvénye kimondja, hogy lények összessége egy egységet alkot, és hogy minden lénynek meg kell valósítania az egységét az összes élettel ahhoz, hogy képes legyen a tudatosságát kiterjeszteni a saját énjén túlra.
A fejlődés törvénye kimondja, hogy minden élet – a legalacsonyabbtól a legmagasabbig – fejlődik, hogy erők működnek meghatározott módokon meghatározott célok felé, amelyek végső soron elvezetnek a kozmikus végső cél felé. Minden ősatom egy potenciális isten, és valamikor a megnyilvánulás folyamata során egy aktuális istenné válik, azaz: eléri a kozmikus tudatosság és hatalom legmagasabb fokát.
Az én törvénye, vagy önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden lénynek saját magának – a saját tudása és saját munkája által – kell elsajátítania az összes tulajdonságot és képességet, ami végül elvezet a kozmikus mindentudáshoz és mindenhatósághoz.
A sors törvénye kimondja, hogy az énre minden új életformában erők hatnak, és az én olyan szituációkba kerül, amelyek megadják az énnek az éppen azon az evolúciós szinten szükséges tapasztalatokat.
Az aratás törvénye kimondja, hogy mindent, amit elvetünk egyszer learatjuk. Minden, amit valóban tettünk cselekedetben, szóban, érzésben és gondolatban – vagy elmulasztottunk megtenni – visszahat ránk ugyanolyan okozattal.
Az aktiválás törvénye kimondja, hogy az egyén tudatossága a tevékenységen és kizárólag a saját tevékenységén keresztül fejlődik. Mindent saját magának kell megtapasztalnia és minden tapasztalatot saját magának kell feldolgoznia ahhoz, hogy megértéssé és képességgé váljon.
Idézet vége.

Azt is felfogtam, hogy emberként történő fejlődésünknek van kezdete és vége, vannak stádiumai, szintjei. A kezdet és a vég közötti tudatosság különbség talán jellemezhető mondjuk egy bogár és egy macska tudatosságának különbségével. E stádiumok ismerete is fontos számunkra a továbbiakban.

Azt is felfogtam, hogy választanunk kell két út, az önmegvalósítás két formája között: az egyik a hatalomra irányuló akarat, a másik az egységre irányuló akarat.

Sok minden mást is felfogtam, de nem élek vissza a türelemmel. Ennyit láttam szükségesnek ahhoz, hogy a perspektíva, a cél „szele” megérinthessen minket. Ennyi talán elegendő ahhoz, hogy megpillanthassuk mit érdemes erősíteni, merre érdemes változtatni a saját hozzáállásunkon, akár a reformhoz, akár az életünkhöz, akár az élethez.

Visszatérek a reformmal kapcsolatos gondolataimra.

Az én értelmezésem
Reform, re-form, azaz újra formálás, a régi, idejétmúlt, a fejlődést már nem szolgáló, hanem azt gátló formák lebontása, és új, a további fejlődést lehetővé tevő, azt szolgáló formák építése. Fejlődésen a tudatosság terjedelmében és mélységében történő növekedését értem.

Lehetetlenné vált a fogyasztói társadalom tévképzetének további melengetése, a gazdasági növekedés létünket lehetetlenné tevő hajszolása. Ezeknek a formáknak a lebontása szükséges. Ha nem tesszük, a pocsékolásnak hiány lesz az aratása. Egyikünk sem tud elszaladni előle, az élet igazságos.

Hogy milyen formákat kellene építeni?
Olyanokat, amelyekben kibontakozhatnak a bennünk rejlő lehetőségek, amelyekben élnénk és nem visszaélnénk a lehetőségekkel, amelyek alkalmazzák a törvényeket és nem szembeszegülnek nekik, amelyekben meggyökerezhetnének, fejlődhetnének, kivirágozhatnának az igazi emberi értékek. Amelyekben meglelnénk az igazi helyét az iskolának, a vallásnak, a tudománynak, a művészetnek stb.
Ezekre már sok jó ötlet elhangzott itt a blogon is. Szerintem nem szalasztottunk el semmit. A kedvező lehetőségek itt vannak, vegyük észre, éljünk vele. Ébresszük magunkat a "hipnózisból".

Szeretettel, Sándor

Igen, igen, és igen. Üdvözlet a klubban!((-: Meg lehetne kapnunk valami hivatkozást, linket, a "Magyarázat" elérhetőségét? Nekem ez olyan Deepak Chopra feelingű, aki alapvetően meghatározó tálalásmódját alakította ki e témának, és akit nagyon tudok szeretni. Ahogy jómagam ezt a fajta hozzáállást- "Baj csak a normálisakkal van." ((-: típusú önvigaszon élő, és mindig más felé kajla agytekervényeimmel- érteni bírom, egyfajta részecskefizikai megfontolásokból vezethetők le (minden étékeink, nem csak az anyagiak, egyféle módon, egy rúgóra járva, egy szabály-rendszert követve tűnnek fel látóterünkben, és ezt egyszerű formában egy közepesen jó képességű általános iskolásnak is el lehet mesélni). És! És ha e törvényeket felülről alulra, ahogy írtad, megszámoznánk, és az 1. kel kezdve és utána a 7, 6,5 stb. sorrendbe állítanánk, akkor az információk megérthetőségének-kiértékelhetőségének (ezekben az időkben ebben az univerzumban általánosságként meglévő) gyakorlati előfeltétel sorrendjét kapnánk. Egyszerűen ezzel az "útvonaltervvel" lehet egyenletet megoldani, puzzle-t összerakni, megismerni egy témakört, megismertetni egy vevőt az áruval, két embernek képbe kerülnie egymással, minden emberi és tárgyi kapcsolódásunknak megvalósulni. Az a sorrend ahogy leírtad (1,2,3...7), a megértés útja, az ahogy felvetem (1,7,6,...2) a megélés, a gyakorlat útja. Így a megértés útja megelőzi (csak egy gondolatnyi apró mértékben) a megélését, ám a megértés csak a megélés útján válhat teljes értékű, nem is előfeltételekről van szó, hanem kölcsönösségekről, kölcsönösen váltott visszacsatolásról, így a fenntarthatóság alapjairól (melynek egy lehetséges periódusos rendszeréről már mondtam más témában pár szót). Azért örülök, hogy a témát erre kanyarítottad, mert e módszert is magában hordozó szemlélet mind arra válasz, hogy mifélék az egyáltalán elérésre érdemes célok, és arra is, hogy az elérés módszerei miféle lépésekben tegyük, ráadásul e két dolog harmonizálása is nyélből-élből megoldott.

Kedves András!
A következő címre elküldöd a címedet, postafordultával küldöm A Magyarázat elektronikus változatát.
tudastkereso@gmail.com
Szeretettel, Sándor
Kedves András! Úgy emlékszem Kincses Zoli is már többször kérte itt a blogban, hogy ismertess meg végre már bennünket azzal a lehetséges periódusos rendszerrel!
Kedves Paligreg! Azt hiszem "nincs királyi út", e fórum egy kiselőadásra nem alkalmas, -és talán fel sem jogosít-. Képzelj el egy olyan állapotot, amikor még nem volt kémiai peroiódusos rendszer, és akkor hirtelen mondja már el valaki pár szóban...ehhez jópár fogalmat kell egyeztetni, és egy szemléletmódot megmutatni, majd utána lehet négyzetenként kitárgyalni az elemeket. Személyesen szívesen megmutatom, másfél óra alatt végig megérthető, (nem megtanulható alkalmazásig, csak megérthető teljesen) és akit ez érdekel azoknak mindig áll egy kávémeghívás az Örs Vezér tér környékén, (vagy ha gondolod, más helyen is, mert sokat járok sokfelé).
Akkor Zolinak és nekem küldd el légy szíves írásban.
Legalább a téziseket.
Legalább azoknak a tapasztalatoknak az összegzését, amelyek már megvannak, s a táblázatodban kitöltött értékeket adnak.
Vázolhatnád a táblázatod szerkezetét - megjelölve a kitöltött és a kitöltendő ismeretlen tartalmú helyeket, illetve milyen jóslataid vannak az üres helyek kitöltésére a szomszédos kitöltött helyek alapján.
A fogalmak vázlatos kiinduló egyeztetésére is a legjobb mód az írás-levelezés.
Csak azért, hogy legyen miről beszélgetni.
Kávézni, sörözni, és alkoholizálni nem szoktam, de egy dohányfüstmentes helyen - a többi érdeklődő blogtársat is meghíva - egy rostos gyümölcslé, tea vagy gyümölcssaláta mellett összejöhet egy "kitárgyalás", amikor már van mit. Látod Péter is hétről-hétre kidolgozza a témafelvezetést. Te már a címed sejtetésével felcsigáztad az érdeklődést!

U.i.:
Nem tudom ismered-e, de Mendelejev óta született egy újabb, mélyebb szintű "periódusos rendszere" a világunkat felépítő részecskének (Gell-Mann). Az egyik másik bejegyzésedhez írt válaszomban említett Feynman műben ez is megemlítésre kerül. Talán ennek az analógiája is érdekes lehet a számodra?
Míg Andrásnál még csak a formával vont bajom - ott a tartalom időnként eléggé zavaros, itt viszont teljesen világos.
Itt az azonnal világosan követhető és érthető tartalommal van a baj.
Csalóka mézesmadzag iskolázatlanok, képzetlenek, tudatlanok - és valamilyen értelemben sikertelenek, félresiklottak - számára.

Megtaláltam az idézett 2004-ben kiadott angol nyelvű könyvet, fejezeteinek frissen javított magyar fordításait is.
Már beleolvastam a magyar szövegbe, miszerint "minden kérdésre csak az ezotéria ad helyes választ". ........

Sándor szövegéhez csak röviden egy-egy egyszavas értékelés:
Azt is felfogtam, hogy vannak természet- és élettörvények.
Hamis.
A természettörvények az objektív anyagi valóságra vonatkoznak,
Igaz.
az élettörvények pedig a tudatosságra.
Zavaros.
A természettörvényeknek még csak elenyésző részét ismerjük,
Értelmetlen.
de ez elegendő most számunkra. Számunkra jelenleg az élettörvények ismerete a legfontosabb.
Nem, nem ez!
A múlt században hét élettörvényt fogalmaztak meg.
Kik?
Ez a szabadság, az egység, a fejlődés, az én vagy önmegvalósítás, a sors, az aratás és az aktiválás törvénye.
Miért pont ezek?

És nincs semmiféle "hipnózis", amiből fel kellene ébredni. Legfeljebb tanulatlanság, tudatlanság, butaság.

Kedves „paligreg”!

Egyetértettem a moderálási szabályzattal és elfogadtam azt.
Támogatom az egyetemes emberi értékek művelését.
Támogatom a tudományos megközelítésmódot, támogatom a logika szabályai szerinti, a tények alapján történő józan érvelést.
Támogatom a folyamatos tanulást, a szemléletmód tökéletesítését.

Mint írtam is, tudatában vagyok annak, hogy a megszokottól eltérő módon kezdtem a kérdésre a választ. Analógiával élve célom az volt, hogy a részt ne önállóan, elszeparálva a többitől (mesterséges körülmények között), hanem az egész teljességében, összefüggéseiben, pótolhatatlan funkciójában vizsgáljam meg mielőtt a változtatására teszek javaslatot.
Emlékezetem (amivel sajnos nem lehet dicsekedni) szerint Szentgyörgyi Albert mondta egyik interjújában, hogy akkor örül, ha tudóstársai között nagy ellenállásba ütközik az elképzelése, az megerősíti Őt a helyes utat illetően. Így sikerült a C-vitamint is felfedeznie.
A magam részéről nem örülök ennek. Bár nincs szükségem - akár tekintélyek általi - megerősítésre, mert számomra döntő megerősítés a saját tapasztalatom, azért én mégsem örülök egyszavas válaszaidnak. Elveszve látom az érvelést, előcsillan belőle az érzelmi megközelítésmód. A beszélgetés ezzel kénytelen lezárulni, nincs mód a teljesebb megismerésre, a szemléletmód tökéletesítésére.

A két kérdésedre válaszolok.
1) Kik?
Számomra lényegtelen, hogy kik. Egyetlen dolog számít, hogy igaz. Ez pedig független attól hányan, kik mondják, ismerik, állítják. Az igazságáról pedig kizárólag magam győződhetek meg, ennek hiányában csak feltételezés, munkahipotézis, legrosszabb esetben hit lehet.

2) Miért pont ezek?
Mert ezek esszenciálisak és felfoghatók számunkra.

Természetesen nyitott vagyok kérdéseidre, érvelésedre.

Szeretettel, Sándor
Kedves Paligreg! Ne haragudj, hogy Sándornak írt vűlaszodra én (is) reflektálok, de a "hipnózis" létezik, dől a tv-ből, a reklámokból, és a lélektani mechanizmusainkkal önkéntelen programmozott cselekedetekre irányít, ez alól szinte nincs kivétel, légfeljebb jobban vagy kevésbé hat egyesekre. E mögött kő kemény üzléeti érdekek vannak, és ennek a mai világban való tagadásával nagyon nem értek egyet...A másik kérdésben, hogy "kik" anyit láttam, hogy több egymástól eléggé függetlennek tűnő forrásban hivatkoznak egy "meetingre" ahol a szellemi és tudományos élet -tényleg ki tudja mi alapján" meghívott nagyságai lehettek ott, és erről számos helyen számos utalást láttam már, ám tényleg a "meetingről" hitelesen bizonyíthatóan kiadott dolgot nem láttam még...A "miért pont ezek" kérdésre egy kis gazdaságtani kurzust kellene tartani, meg egy pár fogalmat a ma általánosan hasznáűltnál bővebben definiálni, úgyhogy ettől most eltekintenék, de annyit látok, hogy akár Deepak Chopra akár Mérő László táblázatait veszem, szoros hasonlóságot látok, de ha ezotérikusabb áthallásokra vágynánk, akár a teremtéstörténetet, vagy más ősi keletkezésleírásokat is találhatunk hasonlónak. A poáén az, hogy a körülöttünk áramló információk egymást kiértékelő, minket segítő feldolgozásának módszereit látom mindegyikben "kódolva", egy olyan rendszert, mely az információkat nagyon hasonlóan rendezi, mint a kémiában az elekrtonokat az elektronpályák elképzelése. Szóval sok érdekes dolog van világunkban, és olykor egy mesel elehet hasznosabb még a szorzótáblánál is...

A tömegek létező tömegkommunikációs és egyéb manipulációja nem hipnózis.
Hol és mikor volt a múlt században az a hírességek látogatta meeting, ahol azt a hét törvényt megfogalmazták?
Hogy képzeled egyébként azt, hogy tudományos törvények meetingeken születnek?
A fogalomdefiniálási "kényszerről" is mond egy két megszívlelendő tudnivalót Richard Feynman, ugyanúgy az információk kiértékeléséről.
Köszönöm Péter, pontról pontra egyetértek...((-:
Vigyázat!
A Sándor által idézett mű Lars Adelskogh svéd, "revizionista", magyarul "holocaust tagadó" szerző műve.
(*1950 május 5, Stockholm, svéd regényíró, aki többek között történelmi témákkal is foglalkozik.)
"A Magyarázat"-ot angolul már megtaláltam, magyar fordításból még még csak egyes fejezeteket.

Ezek nem vezetnek a kívánatos új magyar reformkor felé.
Sándor küld nekem egy linket, nézzük meg miről van szó, attól még, hogy valaki a "kétszere kettő egyenlő négyet" az ördög dicsőítésére használja, attól a kétszerkettő az még négy, keveset láttunk ahhoz, hogy a mosdóvízzel együtt a gyereket is mindjárt kiöntsük. Különben rengeteg igaz dolgot használnak egy beetetési időszak után hülyeségeket lenyomni gyanútlanok torkán. Válasszuk szét a kétszerkettőt és az ördögöt majd elég információ birtokában.
A "kétszer kettőről", az "igaz dolgokról", a "tudományról és nem tudományról", "hitben való meggyőződésről", "a jó, a rossz és a tudás összefüggéseiről és függetlenségéről", a "beetetésről" és sok másról:

Aki még nem olvasta Richard Feynman-tól "A dolgok értelme" című könyvet (The meaning of It All) (Talentum Tudományos Könyvtár, 2001.) , az feltétlenül olvassa el! Aki olvasta, az tudja, hogy érdemes újraolvasására is időt szakítani.
127 oldal az egész.
A ma is teljesen érvényes, sok mai előadásnál is frissebb hangú, eredetileg 1963-ban elhangzott John Danz Előadások, 1998-ban rendezték sajtó alá.
http://www.scribd.com/doc/8773894/Meaning-of-It-All-by-Feynman-Nobel-Lau...
A három előadás címe:
A TUDOMÁNYTALAN KOR
A TUDOMÁNY ÉS AZ EMBERI ÉRTÉKEK
A TUDOMÁNY ÉS AZ EMBER JÖVŐJE

U.i.:
Az "elég információ" nem sült galamb, hogy várjunk rá, amíg a szánkba kerül. Láthatod én sem vártam Sándor linkjére, hanem utánanéztem. Szó sincs gyerekkiöntésről! Mondhatnám azt is, hogy nem "linkeskedtem", hanem továbbadtam az információt! Nézz csak utána: google, speciális keresés, szerző neve ...

Mottómat láthatod a facebook-on: "nyugdíjas fizikus, informatikus, növényvédőszer- és gyógyszergyártóként keresem az internet alapú valós kis- és nagyközösségek kialakításának lehetőségeit. "A tudományt művelni, az áltudományt kigyomlálni kell!" " - ezen a nyomvonalon jutottam el Péter hálózatkutatói hozzájárulása, tehetségkutató programja, a Bölcsek Tanácsa nyomában erre a blogra ... . S fontosnak tartom, hogy csak tiszta, világos gondolatok terjedjenek ezen keresztül.
(((Sok-sok mottót tudnék még - de ötletekkel és idézetekkel tele a padlás! - végül Péter újra visszaidéz, majd ámen-t mond rá, pedig én nem kinyilatkoztatásszerű szentenciákat mondok.)))
Kedves Paligreg! Két ponton, és csak szemléleteink közti különbség -ami nem baj, sőt előny- megmutatatása céljából, bököm meg a válaszodat. Az elég információra, ha megigérték, -és lám meg is kaptam- várok inkább fél napot, mint megkeressem a neten egy esetleg másik, másképp leírt, más összhatású, azaz más verióját annak, ami Sándor olvasott. Míg Te a tudomány, addig én az "élet az élőkben lakó intelligenciája" -vagy nevezzük akárhogy, azaz az "élet élni akar" erőterének nyomására kialakult évmilliós rutinban bízok jobban. Lehet ez abból ered, hogy, mint ez egyszerű ács olyan vagyok, akinek csak egy kalapácsa volt, így kénytelen volt mindent szögnek nézni. Ez csak annyit jelent, hogy ha eltévednénk egy barlangban, akkor valószínűleg Te egy tudományosabb, míg én egy ösztönösebb vezető után mennék ha választani kellene...és lehet mind a keltten ki is jutnánk((-:.................................Félerértés ne essen, nem vagyok mottód, szemléleted ellen, sőt, tulajdonképpen hasonló lovon ülünk, magam súlyozotabban nem a keresésében vagyok "érdekelt" a közösségek technológiájának, hanem van egy magán, üzleti és klub környezetben működő megoldásunk, és ezt adom tovább. Kevésbé súlyozott érdeklődésem, amiért itt is bogarászom, mert keresem a további eszközöket. Mert a társdalomnak -hézagos műveltségem belátása szerint- sokmindenre kiterjedő eszköztárra van szűksége -és most önző leszek, már csak ahhoz is, hogy nekem húsz év múlva olyan barátaim lehessenek akik nem csirkefarháton élnek egy kapcsolati és gazdasági sivatagban, és el tudnak jönni egy jó pofa sört meginni, és más élményeket megélni- szóval valami boldogulásához. Úgy kellenek az eszközök és szemléletmódok, mint egy vízszerelő táskájába a különböző szerszámok és bizbaszok, egyszerűen nincs más út, ki kell stafirungozzuk magunkat ezügyben, különben egy meglévő eszközünk használatára leszünk utalva, melyet eddig is használhattunk, és mely önmagunk középtestrészen való szúrás általi megcsonkításához elég...((-:

”Mit lehet tenni a szabálykerülés visszaszorításáért?”

Azért, hogy nagyobb sikerrel közelíthessük a választ a kérdésre, egy kicsit átformáznám azt.

Mi lehet a lehető legmélyebb oka (okai) a társadalmunkban elburjánzó szabálykerüléseknek, és mit lehet tenni ezen okok megszüntetéséért?

Vagy egy kicsit provokatívabban:

A mai társadalmunkban miért van jól megérdemelt helye a szabálykerüléseknek, és hogyan tudnánk meghaladni azt?
Egyszerűen nincs helye!
Azt nem mondom, csak tréfából, hogy el kell törölni a szabályokat, akkor huszárvágással megoldódik a propbléma, de ha a rengeteg betarthatatlan szabályt ritkítjuk, akkor tükröződni fog a lehetetlen szabálykörnyezet javulás a szabálykövetés mikéntjén is. Ha a lehetetlen szabályozás dzsungele kezd veszélyesebbnek tűnni, mint a szabálynélküli élet gondolata, akkor a józan paraszti eszét használó egyretöbbünk -puszta túlélési ösztönből -neki fog állni szabályt kerülni.

Számomra nem is olyan meglepő a javaslatod. A sors a látóterembe hozta A.S. Neill próbálkozását. 1921-ben alapított egy jelenleg is működő bennlakásos iskolát, Summerhill-nek hívják, ahol megvalósította elképzelését a gyerekek oktatásáról. (Neill egyik könyvét magyar nyelven is kiadták.) Számomra ez meggyőző eredményeket hozó, iránymutató próbálkozás. Ennek megtárgyalása természetesen nem illik ide. Annak bemutatására említem, hogy ott, az iskola belső életét alakító szabályokat, törvényeket maguk az érdekeltek, a tanuló, a tanárok hozták, mégpedig teljesen egyforma eséllyel, azaz mindenkinek egyforma szavazati joga volt. Volt olyan is, hogy minden szabályt eltöröltek, aztán maguk állították vissza. A szabálysértések büntetését is maguk rendezték el. (Mondanom sem kell, hogy az órák látogatása sem volt kötelező.) Az iskolából önhatározott, boldog gyerekek kerültek ki, akik messze jobban megállták a helyüket az életben mint a hagyományos angol iskolából kikerültek. (Megtalálhatók a tudomány és művészetek köreiben is.) Érdemes lenne erről is elgondolkodni.
Kedves Péter!
Elnézésedet kérem, hogy tovább szabdalom gondolataidat, de itt sokszor csak a holisztikus szintézis szavai hangzanak el. Nem mindig világos, hogy milyen analízis után. Az én véleményem szerint szintézis és az ebből levezethető cselekedet csak pontos analízisek után határozható meg. Az analízis pedig kemény, állhatatos, sziszifuszi, erőt és időt rabló tevékenység, férfias munka. (Drága dolog. Nem véletlen, hogy emberek tömegei könnyen fordulnak a tudománynak látszó, de áltudományos, ezoterikus művek, csodafilozófiák, meg a művészetnek látszó, de valódi katarzist nem nyújtó művészeti termékek felé. S a tőkés piac érdekei pedig nyomják őket ebbe az irányba.)

Egy bekezdést bogarásztam ki a " Hogyan terem egy új magyar reformkort kialakító tenni akarás?" címen közreadott bevezetődből:


Tovább kell vinni a Szárny és Teher gondolatait.
Igen, de azokon a gondolatokon már bőven tovább vagyunk. Az akadémiai tanácskozáson (http://oktataskonferencia.npsoft.hu/) Te magad ajánlottad összegzésként a döntéshozók figyelmébe, hogy a nemzeti konzultáció kiemelt pontjai közül fájdalmasan hiányoznak ezek a gondolatok. Sajnálattal láthatjuk, hogy javaslatod süket fülekre talált.
http://vod.niif.hu/index.php?lg=hu&mn=archive&eid=112&sm=listevent
http://oktataskonferencia.npsoft.hu/sites/default/files/Szarny-es-Teher-...


A hallgatóság feladata, hogy elgondolkozzon a ma elhangzottakon, és saját környezetében ezekből elültessen valamit. .
Sajnos nem lehettem ott, így csak közvetve képzelhetem el, mi hangzott ott el ... . A magam tégláit igyekszem egymásra rakni.

Mindannyiunknak felelősségteljes, autonóm és szabad polgárokká kell válnia.
A mindennapi munkát nemcsak dicsérni, hanem elvégezni kell, hogy ezt elérjük.

Meg kell tanulnunk önmagunkat öniróniával és önkritikával szemlélni, és ezt a következő nemzedéknek is át kell adnunk.
Bizony.

Újra meg kell tanulnunk és tanítanunk a felelősség, a jog, a kritika, a tisztesség, az emberi méltóság és a szabadság fogalmakat.
Attól tartok, hogy nem újra. Ez az "újra" mindig az "elveszett aranykor"-t sugallja. A pontos történelemismeret azonban megmutatja, hogy ilyen sohasem volt. Ez csak a jobb és szebb iránti vágy visszavetítése a múltba. Megfigyelted már: az igazán okos emberek szerencsésnek tartják magukat, hogy épp abban a korban éltek, amiben? Természetes, hogy azt tartják a legizgalmasabbnak, amelyben épp élnek. Nem kívánkoznak - nem is foglalkoznak ilyen léhaságokkal - sem a múltba, sem a jövőbe.

Ennyit az általam kiemelt bekezdéshez. Hadd válaszoljak viszont ahhoz is, amiben mélyen egyetértesz velem:

Mélyen egyet tudok érteni „paligreg”-gel, amikor a „lelki szegénységről” ír (és sajnos ezek a mai lelki szegények bizony nagyon nem boldogok) és arról, hogy: „az általános társadalmi szegénységi szint felett megtermelt értékeken nem marakodni, hanem azokat közösen gyarapítani kell, hogy egyről kettőre jussunk.” Ámen.
Ha az értékekbe beleértjük az oly ritka lelki javakat, így például a szeretetet is, akkor kétszeres Ámen.
Én tudatosan direkt a mentális szót használtam, hogy ne asszociáljunk a "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" frázisra. Nem boldogok, s még a mennyek országa sem az övék... .

A megértés jegyében azonban hadd engedjük meg Paál Andrásnak is azt, hogy pontokat használjon.
Erre ott részletesen kifejtve reagáltam.

A tartalom számít, és nem a forma.
Nem igaz. A tartalom és a forma egysége számít. Később a zárójelben ugyanezt írod. Szerintem fordítva kellett volna. A zárójelben lehetett volna "engedményeket" tenni, a tartalom javára azzal, hogy persze a tartalom meghatározza a formát. Emiatt viszont világos, hogy a zavaros forma utalhat a tartalom zavarosságára. Ezért zavaros forma esetén külön megvizsgálandó ez a viszony, nehogy értékes tartalom vesszen el. Persze könnyű erre azt mondani mit szőrözik itt ez az ember. Fölösleges energiapocsékolás. Nem az!

(Igaz persze az, hogy a forma minősíti a tartalmat, és az is igaz, hogy adott szint alatti forma lehetetlenné is teheti az általa hordozott tartalom élvezetét, de azért hadd bíztassak arra mindenkit, hogy néhány pontot el tudjunk viselni ezen a blogon egymástól.
Nem az elviselésről van szó. A befogadó szeretetről az emberek felé, az okos gyűlöletről a bajaik ellen.

Mégegy! Sajnos találkozunk hamis tartalmakkal is nem zavaros, de szép és fegyelmezett formában!

Gondolatok a reformról.

A kérdést a szokásostól kicsit eltérő módon próbálom közelíteni.
A reformot egy folyamatként szemlélem.
A folyamat a „fejünkben” zajlik. Ahogy éljük mindennapjainkat, használjuk lehetőségeinket, változik, fejlődik a szemléletmódunk, életszemléletünk. Természetesen ennek sebessége szükségszerűen egyéni. E változás során egyre inkább kihasználjuk lehetőségeinket, majd egyre szűkebbnek fogjuk érezni azt. Ekkor kezd kialakulni a változás, a bővítés, a reform lehetősége. Egy pont elérésével a szükségessége is létrejön. Mesterséges ellenállás esetén a feszültség akár a robbanásig fokozódhat. Ekkor már csak fájdalmak, szenvedés árán jöhet létre (eredményes, eredménytelen forradalom). A folyamat értő, tudatos segítése viszont örömtelivé teszi azt. Minden erőszakos gyorsítás, vagy gátlás nehézséget okoz, szenvedéshez vezet.

Például: Hiába adok olyan családoknak összkomfortos, parkettás lakást, akikben még nem alakult ki erre igény, mert a használata során akár a parketta eltüzelése is bekövetkezhet szalonnasütés közben. Ez a félreértelmezett segítés következménye. Hiába veszek álmodnivaló műszereket az olajpénzeken meggazdagodott országokban, a működtetéséhez nem lesznek azonnal kiművelt emberfők. Mennyi kárt okozhattak annakidején az erőszakos hittérítők a kialakult életmódok erőszakos, hozzáértés nélküli változtatásával. Ez is megfontolandó, amikor a reform kapcsán anyagi javakban gondolkodunk.

Úgy gondolom alaposan és kellő mélységében át kellene gondolni hogyan teremtettük valamiféle „hipnotikus, kívülről előidézett, megvezetett” állapotban, jelenlegi nehézségeinket. (Ez érdekes kérdés lehet a hálózatokkal foglalkozók számára is.) Ennek biztos meglátása kizárólag egyéni erőfeszítéssel, önmegfigyeléssel lehetséges. Önmegfigyeléssel vehetjük észre a szinte állandó mechanikusságunkat mind fizikai, mind érzelmi, mind gondolati téren. A cselekvés terén például a kiszolgáltatottságunkat a pillanatra fellobbanó érzelmeink számára. Ez érzelmek manipulálásában rejlő irdatlan lehetőségekkel él vissza a reklámipar, a tömegtájékoztatás is.

Érdemes lenne meggondolni azt is, hogyan alakul ki és változik az egyén életszemlélete, milyen hatások befolyásolják azt. Esetleg azt is, hogy min kellene alapulnia egy tartható életszemléletnek. Ennek ismerete alapvető jelentőségű nemcsak a reform megvalósítását, hanem a mindennapi életünket illetően is.

Amit az előző, szeptember 13-dikai és a jelenlegi írásomban leírtam, munkahipotézisnek, kiindulási alapnak szántam a kérdéskör felelősségteljes körbejárásához, a továbblépés lehetőségeinek megtárgyalásához.
hali,
huhh, forrong itt sokminden mostanság.
  1. Mit lehet tenni a szabálykerülés visszaszorításáért? Előbb azt tisztáznám, hogy melyek a szabályok? van ilyen példa is: http://www.syslog.com/~jwilson/pics-i-like/kurios119.jpg :-)
    emlékeztek, kezdeményeztem már sok listát, nem alakulgatnak, hát kezdeményezek mégegyet :-) -- szabálylistát is készíthetünk, de ne legyen blog-tízparancsolat, se showman által a műsor végén ismételt mantra, csak valami olyasmi, amiben a többség egyet tud érteni, és nem kerül sokba, és nem bánt másokat, pl.
      i) lehetőség szerint törekedj rá, hogy a jobb oldalon állj, és a bal oldalon járj a mozgólépcsőn (http://farm4.static.flickr.com/3110/3166515347_9bb55e6dc9.jpg),
      ii) töltsd ki az éves adóbevallásodban a 2x1%-os kódokat, vagy éves bevételed legalább 1%-át fordítsd jótékony célra,
      iii) minden téged ért rosszra igyekezz legalább két jó dolgot elkövetni,
      iv) kerüld a negatív megfogalmazást (pl. 'probléma' helyett 'feladat', 'gond' helyett 'megoldandó helyzet', ,,nem az a lényeg, hogy miért nem, hanem az, hogy mitől igen'' stb.) -- ha eleinte nehezen megy, nem gond, de ha minden negatív szóért és mondatért húzol egy strigulát (számold külön a sajátjaidat és a másokét összesítve), akkor nézz rá a nap végén...segíteni fog a ,,leszokásban''!
    írhatnék még, de ha mindenki hozzátesz legalább egyet, akkor már szép kis listánk lenne.
  2. akinek nem inge: van egy Alma Mater levlista, amin egy művész emberke időnként ír egy rövidke történetet...de valami elképesztő kusza módon pötyögve a betűket...és egy ideje olvasatlanul törlöm, mert a. ha akarná, hogy elolvassam, akkor odafigyelne a stílusra, b. nincs időm kibogarászni...és én még nem is vagyok SMS-nemzedék.
  3. a Szárny és teher aktuális helyzete is érdekelne, hogy egyrészt ki-mit tehetne, kitől várjuk el stb. és másrészt mi mit tehetünk meg, hogy a szárny legyen erősebb vagy a teher legyen könnyebb?
Nagyon rég nem jártam errefelé, de elfelejtettem a jelszavamat... (Ez a jelszavak sorsa.) A reformról nekem Szekfű Három nemzedéke jut először eszembe, amit még gimnazistaként olvastam. Ennyit az aranykorról (a sajátoméról). Ó, Szekfű, a Száműzött Rákocziról "pletykáló" bécsi levéltáros, Tormay Cécile szellemi untermanja végül moszkvai nagykövet. Csak egy ugrás Kosáry. Hogy reformkor legyen, ahhoz először történelemnek kell lennie, Fukuyamának fityisz, Lederer Emma, Ormos és Schmidt Mária "vészbanyák" intenciói szerint :) De komolyra fordítva: Babits írta volt, hogy a tehetségek rajokban tűnnek fel. Évtizedes pangások ólmos egén egy darucsapat. Rikácsolva, cirkalmas "v"-t firkálva a horizont fölé. Németh válasza: de nem marad-é mocsár a mocsár, ha egy ilyen madárcsapat lebeg fölé? A reform lassúságának titka, hogy belülről nődögél, majd (Elemér tanár úr pontos diagnózisa - diagnózisok - szerint) egyszer csak kipattog, mint a kukorica. Fehér szirmaiként a plázamozik csámcsogó széksorainak. Pereg a jövő 3 D-ben. Úgy érzékeltem, hogy minden nagy reformkor a hatalomban lévők önkorlátozásán, a szellemi elitnek az ösztönös késztetésekkel való szembefordulásán, és a "gazdagok" ésszerűtlen áldozatvállalásán múlott. Ennyi... Ja, és pár apróság: művek nélkül lehet csépelni a szót, gazdagon retorizált, emelkedett szalon-diskurzusban önhitelesíteni, de ugyebár a produkciók, a tegulák... Ezek testesülnek a falban. Legyen reform-kor, legyen miről beszélni. Uff.