Szilárd Leó első három parancsa
Avagy: A világ teljessége megértésének, a minden elemében példaszerű útnak és a világ áramának a fontossága
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A most következő három bejegyzésben Szilárd Leó tízparancsolatát és Klein Györgynek, a kiváló virológusnak e parancsolatokhoz fűzött gondolatait idézem meg. Szilárd első parancsa a külső és a belső világ teljességének mély megértésére és átélésére ösztönöz. Az ebből fakadó szabadság emberlétünk egyik központi eleme.

A második parancs a sikerközpontúság helyett az út fontosságát emeli ki. Az út minden egyes kicsi lépése fontos, mert – ahogyan Szilárd mondja – „legyen minden tetted minta és példa, nem pedig a célhoz vezető eszköz”.

A harmadik parancs indító része a két- és sokarcúság tiltása, és a „magaddal mérd magad” a korábbi parancsokban is megjelenő elvének a kiteljesítése. Ha azt latolgatjuk, hogy mások hogyan reagálnak a szavainkra, akkor megmásítjuk a szavainkat, és ezzel elfedjük azt, akik voltaképpen vagyunk. Így kizárjuk a többieket a valós énünkből. A parancs utolsó szakasza az elszigeteltség gyötrelmét írja le. Ha a valós énemet nem mutatom meg, akkor kizárom magamat a világ áramából, kirekesztem magam a szeretetfolyamból, kizökkentem a létem a tao-ból: elkárhozott leszek.

 

 

Mindenkinek ajánlom a Corvina Tudástár sorozatában „Szilárd Leó tízparancsolata” címmel 2008-ban napvilágot látott kis kötetet, amelyben Klein György, a kiváló virológus elemzi Szilárd Leó tíz, hátrahagyott parancsolatát. A bejegyzésben kettőjük párbeszédéből emelek ki, és kommentálok néhány gondolatot. elsőként az alábbi három parancsról:

1. Ismerd fel a dolgok közötti összefüggéseket és az emberi viselkedés törvényeit, hogy tisztában legyél vele, hogy mit teszel.

2. Tetteid méltó célra irányuljanak, ám ne kérdezd, hogy befutnak-e a célba; legyen minden tetted minta és példa, nem pedig a célhoz vezető eszköz.

3. Ugyanúgy szólj az emberekhez, mint magadhoz, és ne törődj a benyomással, amit szavaid másokban keltenek, mert különben kizárod őket a világodból, elszigeteltségedben pedig az élet értelme eltűnik a szemed elől, és elveszíted a teremtés tökéletességébe vetett hitedet.

 


Szilárd I. parancsa: Ismerd fel a dolgok közötti összefüggéseket és az emberi viselkedés törvényeit, hogy tisztában legyél vele, hogy mit teszel. Egy hálózatkutató számára ennél örömtelibb indítás aligha lehetne az élet végső bölcsességeinek sorában. A külső és a belső világ teljességének mély megértése és átélése valóban az a kezdet, amely cselekedeteinket irányítóan szabaddá tesz minket. Ez a belátáson és felismerésen alapuló szabadság emberlétünk egyik központi eleme.



Klein György szerint Szilárd első parancsát Ingemar Hedenius egyértelműség fogalma egészíti ki: „A legnagyobb komplexitásban is arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk benne azt, ami egyértelmű. A középszerűség megakadályozhatja az embert az egyértelműség elfogadásában. Világunk tele van komplikációkkal, kétértelműséggel és bizonytalan árnyalatokkal. Az egyértelműség mégis létezik, és ez a támpont minden olyan kísérletünkben, amikor az életről próbálunk képet alkotni.” Klein Sir Frank Macfarlane Burnet, a klónszelekció Nobel-díjas kitalálójának példáját hozza az egyértelműség keresésének nehéz feladatára. „Burnet látszólag félénk, befelé forduló, halk szavú ember volt. Gondolkodott, miközben beszélt. Gyakran lehunyta a szemét előadásai alatt. Nem szerepet játszott. Befelé irányította a reflektort. A tiszta gondolatot kereste, a megfelelő megfogalmazást.”
 

Hadd világítsam meg a fenti gondolatmenet nehézségének fokát egy Weöres Sándor idézettel „A teljesség felé” kötetből. „A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást. A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.” Számomra példa-értékű, ahogyan Weöres Sándor a világháború utolsó két évének rettenetében (a krisztusi kort elérve, 32-33 évesen), túllépett költői, művészi élethivatásának egészén, és egy magasabb egység felől szemlélve bemutatta mindannak a jelentéktelenségét, amely élete célja volt. Az igazi tudós is ilyen. Alázattal elfogadja azt, hogy a társadalom egyértelmű kijelentéseket (gyöngysorokat) vár tőle, de mindvégig tisztában van azzal, hogy a világ attól még egy olyan reménytelenül bonyolult és sokértelmű halom, amelyet ő tudósként minden egyes megszenvedett kijelentésével csak elszegényít és megcsúfol. Mégis, az erőfeszítés helyénvaló, mert a megértés új és új árnyalataival ruházza fel azt, ami a maga teljességében megérthetetlen – csak megélhető. A megértés egyre teljesebb formáinak keresése az érem másik oldalaként egészíti ki Szilárdnak a teljesség megértésére ösztönző első parancsát. Mindkettő egyformán emberlétünk központi eleme.



Az első paranccsal kapcsolatos eszmefuttatásom záró megjegyzésként hadd hangsúlyozzam, hogy ne keseredjünk el, a világ megismerésére irányuló törekvéseink beteljesülésének reménytelenségén. Minden megértésnél van közelibb, jobb és teljesebb. A megértés teljességének a kibomlása az emberi élet egyik legszebb folyamata, útja, tao-ja. Az útnak számomra egy szép példája kedves barátom, Ichiro Yahara édesanyjának története. Amikor 1997-ben találkoztunk, a kedves mama éppen 92 éves volt. Akkor már éppen negyven esztendeje gyakorolta a japánok híres színházának, a Noh-nak a művészi elemeit. Arra a kérdésemre, hogy milyen sikereket ért el a művészetével, csak kedvesen nézett rám: „A hagyományok tiltják, hogy egy nő egy Noh darabban a színpadra léphessen. Nem azért tökéletesítettem a tudásomat negyven évig, hogy bemutassam bárkinek is.” Végezetül hadd tegyem hozzá, hogy a megértés folyamában van megoldás, van végállapot: a végső átlényegülés állapota, amikor a megértés teljessé válik, és ezáltal el is veszti a megértés nevet.

 
Szilárd II. parancsa: Tetteid méltó célra irányuljanak, ám ne kérdezd, hogy befutnak-e a célba; legyen minden tetted minta és példa, nem pedig a célhoz vezető eszköz. A parancs kibontja az út fontosságának tételét. Klein nagyon érzékletesen ír a sikerközpontú világunkról. „A sikerközpontúság a legtöbb embert megfertőzi. Mint folyékony parafin a gyertya lángjából, úgy csepeg le lelkünk fehér lapjára. Beivódik a pórusainkba, és megkeményedik. Bőrünk törékennyé válik, a legkisebb sikertelenség hatására is felreped. A sikerközpontúság beszennyezi a levegőt, amelyet beszívunk. Olyan lopakodva jön, hogy eleinte észre sem vesszük, hogy egyre nehezebben lélegzünk. Csak amikor gyermekkorunk egét barna szmog kezdi beborítani, akkor reagálunk néhányan, de akkor már késő.”



Számomra a „legyen minden tetted minta és példa” tanácsa legalább ilyen fontos. Hadd világítsam meg ezt egy nemrégi történettel. Néhány éve az egyik magyar politikus óriási botrányt kavart azért, mert valakik kompromittáló adatokat kívántak róla gyűjteni. Számomra ez felfoghatatlan volt. Már bocsánat. Hát nem úgy kell élnem – akkor is, ha politikus vagyok és akkor is, ha nem –, hogy életem minden percével el tudjak számolni? Ha példaszerű volt, akkor azért, hogy megismételhessem legközelebb. Ha szégyenletes volt, akkor meg azért, hogy keserűen megbánjam, és legközelebb elkerüljem. Mindkét viselkedésem az enyém, mindkettőt mindig vállalnom kell mindenki és a Magasság színe előtt egyaránt. Ha ezzel az alapvető életleckével készen vagyok, baromira mindegy az, hogy gyűjtöget rólam bárki bármilyen adatot, avagy sem. Ha mocskos módon ferdíti az adatokat, az nem az adat titkosításával, hanem éppenhogy a mocskos ferdítések felfedésével orvosolható. Ahol titok van, ott a mocsok automatikusan megterem. A mai adatvédelmi őrület persze teljesen érthető egy Rákosi rendszer és egy pártállami III/III után. De azért ami érthető, az nem mindig normális is.



Szilárd III. parancsa: Ugyanúgy szólj az emberekhez, mint magadhoz, és ne törődj a benyomással, amit szavaid másokban keltenek, mert különben kizárod őket a világodból, elszigeteltségedben pedig az élet értelme eltűnik a szemed elől, és elveszíted a teremtés tökéletességébe vetett hitedet. A parancs indító része a színlelés, a két- és sokarcúság, a „vizet prédikálás és bort ivás” tiltása, és a „magaddal mérd magad” korábbi parancsokban is megjelenő elvének a kiteljesítése.

 
Nagyon érdekes, ahogyan Klein értelmezi a fenti parancsnak a saját világodból való kizárást megfogalmazó részletét. „Ha túl sokat mérlegeljük szavaink következményét, az a veszély fenyeget, hogy eltávolítjuk magunktól a hallgatóinkat. Csökken az érdeklődésük, ha előre tudják, hogy hova akarunk kilyukadni.” Ha így értelmezzük Szilárd gondolatait, akkor éppen azt a hibát követjük el, amitől óv, hiszen azzal a hatással törődünk, amelyet szavaink másokban keltenek. Szilárd arra figyelmeztet bennünket, hogyha azt latolgatjuk, hogy mások hogyan reagálnak a szavainkra, akkor megmásítjuk a szavainkat, és ezzel elfedjük azt, akik voltaképpen vagyunk. Ezzel és ezáltal zárjuk ki a többieket a valós énünkből. Történhet ennél sokkal rosszabb is. Az ember a saját viselkedésére állandó ideológiai igazolást gyártó állat. Az „én alávaló vagyok”, az „én rosszat tettem” önmarcangoló állapotát hihetetlen szellemi leleménnyel összefabrikált önigazolásokkal vagyunk képesek elkerülni. Így az „ennek ezt mondom, annak meg azt mondom” hazugságáradatát nagyon sokan a „most ilyen vagyok, máskor meg olyan vagyok” önámításával fedik el maguk elől. Ez azért irdatlanul veszélyes, mert az ilyen embernek egy idő után már fogalma sincsen arról, hogy ő maga tulajdonképpen kicsoda is, hogy ő magának tulajdonképpen mi is a véleménye valamiről, és miért is pont az a véleménye, ami. Az ilyen ember feloldódott. Weöres Sándor szavaival: elkárhozott.

Szilárd harmadik parancsának az utolsó szakasza az elszigeteltség gyötrelmét írja le. Ha a valós énemet nem mutatom meg (ennek minősített eseteként: ha már magam sem tudom mi a valós énem), akkor kizárom magamat a világ áramából, kirekesztem magam a szeretetfolyamból, kizökkentem a létem a tao-ból: elkárhozott leszek. Itt és így záródik kerek egésszé az első három parancsnak a világ és magam megismerésére, a tetteinkkel való azonosulásra ösztönző üzenete.

 

A második három paranccsal kapcsolatos gondolatok itt olvashatóak.

Az utolsó négy paranccsal kapcsolatos gondolatok itt olvashatóak.
 

  

 

Hozzászólás (Klein György)
 

 

 

Meg vagyok győződve arról, hogy nem szavakban gondolkozunk. A gondolatmenet sokkal gyorsabb, minthogy szavakban meg lehetne fogalmazni. Erre akkor ébredtem rá, amikor egy amerikai kolléga kislánya kíváncsian megkérdezte, hogy a naponta használt nyelveim közül melyiken gondolkozom. Rájöttem, hogy egyiken sem. Mikor szavakban gondolkozunk, akkor képzeletben már valaki mással beszélünk. Erre a kritikus, életveszélyes pillanatok alatt lehet a legjobban rájönni. Úgy képzelem, hogy a többi emlősök, akik mind nagyon közel állnak hozzánk, állandóan ugyanolyan „belső monológot” folytatnak, de szavak nélkül, mint mi. Nyelvünk és szavaink erre az alapra épültek fel. Nem vagyok egyébként biztos abban, hogy a határ az emlősállatoknál van – minden valószínűség szerint sokkal lejjebb megy.



Nagyon egyetértek „az ember a saját viselkedését állandóan igazoló állat” megállapításával. Ezt legjobban Sperry azon kísérleteiből tudjuk, amelyeket olyan betegeken végzett, akiknek a két agyféltekéje nem kommunikált egymással, mert a corpus callosum el volt vágva baleset, vagy patológiás okok miatt. Ha egy ilyen beteg az egyik szemét behunyja, akkor csak az egyik féltekéje lát, és a másik nem tudja, hogy az egyik mit látott. Ha egy ilyen betegnek mutattak egy képet egy havas tájékról és megkérték, hogy válasszon egy eszközt, amelyre majd szüksége lesz ezen a tájon, akkor egy hólapátot választott. Utána megkérték, hogy hunyja be az egyik szemét, és nyissa ki a másikat. A beteg változatlanul tartotta a kezében a hólapátot, de már nem tudta, hogy miért. Ezek után egy tyúkólat mutattak neki. Majd megkérdezték: „Miért van a kezében a hólapát?” „Azért, hogy kipucoljam a tyúkólat.” – hangzott a válasz. Így, vagy hasonlóan igazolja a beszélő agyunk azt, amit az agy többi része már megcselekedett. A tudatos agyunk kb. úgy működik mint az a karmester, akiről egy gonosz kritikus ezt írta: „Maestro X Haydn Y szimfóniáját dirigálta, a tapasztalt zenekar vezetése alatt.”

 

Válaszok (2010. szeptember 20.)

 

„Tenyerem tartja a létet, öklömnyi, áttetsző követ,
szabályos kristályölében, vagyok szikrázó fényszövet.”


Köszönöm Paál Andrásnak (és a szerzőnek) a fenti koan-t, amely valóban jól fejezi ki a megértésnek olyan komplex dimenzióit, amelyeket lehet már a megértésen túlmutatónak is felfogni. Kincses Zoli idézete is nagyon szép. A parancsokat kiírtam a bejegyzés elejére, köszönöm a javaslatot!

 


Az ítéletalkotás nehézségeinek alátámasztására hadd álljon INNEN letölthetően egy cikk, amelyre nemrégiben bukkantam. Jonathan Haidt nagyon meggyőzően mutatja be írásában azt, hogy az erkölcsi ítéleteink milyen sok esetben inkább a kulturális meghatározottságból fakadó érzelmi, semmint az adott helyzet elemzéséből fakadó logikus következtetések. Az „értékes” és a „helyes” központi kategóriáiban a komplexitásnak már egy olyan fokára jutunk, amely a baloldali agyféltekénk alacsonydimenziós logikája számára már megfoghatatlan, emiatt a megfogalmazásához a tudatalattinak az óriási mértékű, és érzelmekben tolmácsolt komplexitása kell.

Megosztás

Hozzászólások


Nagyon örülök, hogy felhívod a figyelmet erre a tíz parancsra, amit Szilárd Leó igen fiatalon magának fogalmazott meg.
Célszerűnek láttam volna töményen egymás mellett leírva közreadni. Neked Mentséged, hogy ezt Klein György sem tette meg. (A könyv tartalomjegyzékben is csak sorszámok, igaz szöveggel kiírva, szerepelnek).
Ugye verselemzéshez is csak a szöveg meghallgatása, elolvasása után fogunk hozzá. Az elmondáshoz pedig nagy bátorság és tudás kell . Szerencsésnek tartom magam, hogy Te ezt felvállaltad itt.

"ne keseredjünk el, a világ megismerésére irányuló törekvéseink beteljesülésének reménytelenségén." Már csak azért se, mert ez a reménytelenség nem létezik, csak sokan ezt hiszik
"Hát nem úgy kell élnem – akkor is, ha politikus vagyok és akkor is, ha nem –, hogy életem minden percével el tudjak számolni?"
Bizony, bizony."

"Ahol titok van, ott a mocsok automatikusan megterem."
Bizony, bizony.

" A mai adatvédelmi őrület persze teljesen érthető egy Rákosi rendszer és egy pártállami III/III után."
Nem, nem, nem, és nem.
Se nem érthető, még kevésbé érthető meg, legfeljebb megérthető. Továbbá nem lehet mindenre a Rákosi rendszer és III/III-as címkét tenni. Ha jobban elmélyedünk a történelemben a titok szerepéről, .... . Itt most nincs hely és idő ezt kifejteni. Mindenesetre volt előtte is történelem, s azóta is már húsz év (sőt azalatt is csordogált a történelem)

"Az „én alávaló vagyok”, az „én rosszat tettem” önmarcangoló állapotát hihetetlen szellemi leleménnyel összefabrikált önigazolásokkal vagyunk képesek elkerülni."
És ezt igen nehezen látjuk be. Erre is megtaláljuk a mentségeket, vagy egyszerűen elhessengetjük magunktól.

"az elszigeteltség gyötrelmét"-hez annyit: a gond az, hogy erről azok is beszámolnak, akiket azért nem értenek meg, mert nincs is mit.

"Mikor szavakban gondolkozunk, akkor képzeletben már valaki mással beszélünk."
- avagy saját magunkkal beszélgetünk. Ha ezt jól tesszük mielőtt megszólalunk, akkor hibás gondolatainkat már magunk is korrigálhatjuk, s olyat tudunk mondani, ami meghallgatásra érdemes. De nem érdemes csak állandóan belül korrigálni.

S ha kimondtunk valamit, akkor váltsunk át a belső fülről a külsőre.
csatlakozom, jó lett volna az összes parancsot leírni, és részenként felkövéríteni, hogy most éppen melyekről lesz szó (a mai ISO-s világban hasznos ez a teljességet igazoló x/y számozás ;-))
Adatvédelem: igen, a történelmi ,,hagyományok'' után kellett egy szigorú, és sztem jó lett, csak nehéz hozzászokni, de ahol terjesztettem a szellemiségét, ott látom, hogy a fiatalok mellett az idősebbek is rászoknak...sztem kevesen olvasták végig a törvényt, és csak egyes esetek ,,furasága'' miatt képzelik azt, hogy szigorú...de ezzel sok nemzet így van.
Megfigyelés: igen, úgy kell élni, mint a nyitott könyv, de engem is zavarna, ha megtudnám, hogy rosszindulattal gyűjtenének rólam adatokat, és ha nem találnak, majd kombinálnak...és kell valamennyi magánszféra, még a függöny-nélküli nagyablakú lakásban fényárban élő hollandoknak is.
Segítség: csak ésszel, nem mint a cserkészek, hogy csakazértis átcipelték az idős nénit az utca túloldalára, ha már a zebránál állt...de van, amit lehet ész nélkül is:

Mégis! (a korondi templom kertjében van felfüggesztve, de más forrásból úgy tudom, hogy Kent M. Keith írta 1968-ban, majd Teréz anya is adoptálta, és a Calcutta-i gyermekeknek továbbadta kis spirituális felhanggal):

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van, és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.

Csatlakozom, (bár inkább szóljon Péter üzenetéről is e parancsokról szóló leírás, mint valaki rajta kívül álló elvárásáról- azt gondolom pont erről is szól ez a blogbejegyzés, hadd haladjon a felvetett téma tanulságával "önhasonló" módon) illetve úgy fogalmazok, örömel venném, ha a végén egy a parancsokat összefoglaló rátekintés is szerepelne. Talán úgy, egyben megrágva számos olyan következtetés, asszociáció, tanulság, bármi előkerül majd, ami a részek alapos és 3 adagban való körüldöngicsélésekor elkerüli a figyelmet.
"...amikor a megértés teljessé válik és ezáltal el is veszti a megértés nevet!". A Rejtett hálózatok erejében írtál egy állapotról, melyet a világ teljességének? összhangjának? összefüggésének? meglátásakor éltél meg, és melyet -azt hiszem- ismerek, és mely számomra nagyon rokon e nevét (talán minden lehetséges nevet is) vesztett megértéssel. Örülök, hogy kapcsolatba kerülhetek e blog által olyan szemléletmódokkal (és itt a hozzászólókra is gondolok) akik e látásmód ízét ismerik, és szemükkel láthatom világunkat. Úgy tűnik, egy olyan tudat?- lét?-állpot jön létre, mely megélni érdemes, és egy remek kultúrát teremt, saját körein messze túlmutatóan is..talán nem is elsősorban megértés utáni cselekedettel, hanem ezen túlmenően egy teljességből fakadó megértés által...egyfajta technikákon-módszereken túlmutató szeretettel...és ez nekem tetszik, (nem kicsit, ((-:nagyon!). Egy koan szól, -számomra- erről a mindenhová elérő teljességállapotról: "Tenyerem tartja a létet, öklömnyi, áttetsző követ,...szabályos kristályölében, vagyok szikrázó fényszövet."

Mikor a papnevelő intézet padlóját koptattam, estéről estére kiállt a spirituális (az a pap, aki a lelki életet vezette), és mondott elmélkedési-gondolkodási pontokat-gondolatokat-dolgokat, amin az ember másnap reggel vagy akár máskor is rágódhatott, ízlelgethette,emésztgethette... Úgy érzem, hogy ez a tízparancsolat is ilyen. Örülök, hogy blog-köz-kincsé lett!

Bengyák Vince hívta fel a figyelmemet (köszönöm Neki) az alábbi URL-en található parancsolatgyűjteményre. Köztük az itt elemzettek egy más fordításban jelennek meg. S mint tudjuk, minden fordítás más oldalról világítja meg, fejti meg az eredeti gondolatot.
http://mohos.uw.hu/index.html

Mohos Pál adjunktus honlapján szereplő oktatási tapasztalatok is igen figyelemreméltóak. A blog több témájához ajánlatosnak látom átolvasni őket.

Van benne egy "okosság" gyűjtemény is. A [dt]-re kattintgatva, valószínűleg véletlenszerűen lehet őket egyenként elérni a http://dailytag.item.hu/ URL-en.. Egy-két példa:
... Ő nem ismer félelmet, bár még sok szó van, amit nem ismer.
... Jobb ma egy pillanatra gyávának lenni, mint egész életedben halottnak.
... Idézeted forrását bármikor meg tudod adni, ha a forrás te vagy.
...
Jelenleg 3355 okosság van az adatbázisban, valamint 757 vár engedélyezésre. Eddig összesen 36,347,392 alkalommal jelentek meg. Fel vannak sorolva a beküldők, jelenleg a beküldés fogadása szünetel.
"paligreg" által ajánlott első link nagyon jó gyüjteményekhez vezet (Megleshető belőle a 10 parancs is előre...). Nyílik a bolg ilyen téma irányába kanyarodásával egy talán megragadni érdemes lehetőség. Mondjuk, hogy valami 10 PARANCSOLATA, a bármi valahány TÖRVÉNYE, meg a kisúttürők 12 PONTJA, az élet ALKOTMÁNYA, a természeti TÖRVÉNYEK, stb. Talán szinonimaként használjuk e szavakat, és az elnevezések szokása, kultúrája mögül nem süt át egy hierarchia, egy rendszer, olyasmi ami a jogi törvények szándék-alkotmány-törvény-rendelet-utasítás féle sort alkotna. A lehetőség abban kínálkozik, hogy ha a Péter által említett "teljesség" ízét sejtő, ismerő, megélő emberek által adott "törvényeket" , "parancsolatokat" valami struktúrába rakni sikerülne, akkor kialakulhatna egy igen sokat mondó kép a világ teljességnek működéséről. Magam "játszottam" már effélét, és igen érdekes dolgok bukkantak fel. Azt gondolom, hogy most itt megosztásra nem adnám közre, a téma nem tart magától errefelé, még?, másfelől ez egy olyan játék, mely eredménye mindenkinek "másképp egyforma" lehet, a teljesség különböző megéléseit megosztva, különbözőségeinkben rejlő komparatív előnyöket létrehozva lehet kölcsönösen értékké cserélni majd meglátásainkat. Egyfelől tehát játszható egy ilyen gyüjtés, ám másfelől -és tán megelőzve a gyűjtést-a "miféle hierarchiába?", és "hány szinten?", és "milyen jellemzők esetén tekinthetünk valamit egy adott szintre?" kérdésekre is érdemes lenne ránézni...nagy játék...

A koan kiegészítéssel vált felfoghatóvá számomra.

"(Tudatosság mivoltomban) Tenyerem tartja a létet, öklömnyi, áttetsző követ,
szabályos kristályölében, vagyok szikrázó fényszövet
(Anyagi mivoltomban)."