A példaképek ereje
Avagy: Miért fontos és milyen a követendő példa ma?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az értékválasztási lehetőségek ugrásszerű bővülése sok esetben nem gazdagodáshoz, hanem elbizonytalanodáshoz vezetett. Ez a helyzet felértékelte a hiteles példaképek jelentőségét. Magyarországon a pozitív példa még sokkalta ritkább, és ezért még sokkalta fontosabb, mint másutt.

Hol és miben kereshetjük a pozitív példákat ma? A hősök inflációjának korát éljük. Senki sem lehet igazi hős, mert van nála még nagyobb. A jellemfejlesztő pozitív példák keresésének első tanácsa tehát: a csoda helyett keresd a köznapian jót, keresd az emberszabásút.

Az élet egésze nem másolható. A jellemet a kiválóság sokoldalúsága edzi meg. Nem a mester megy a tanítványhoz, hanem a tanítvány találja meg a mestert. A pozitív példák második és harmadik tanácsai tehát: keresd a sokoldalúan, az integránsan jót, és keresd a belső sugárzást, az intenzitást.

 

Egy mai kis(és nagy)gyerek nagyságrendekkel több követendő mintát lát, mint elődei néhány évtizeddel ezelőtt. A mai családok jelentős része kevéssé, vagy nem funkcionál, és így nem tud eligazodást nyújtani az előtáruló zavaros értékrengetegben. Nagyon sok korábbi közösség is felbomlott, ami tovább nehezíti az eligazodást. Így az értékválasztási lehetőségek ugrásszerű bővülése sok esetben nem gazdagodáshoz, hanem elbizonytalanodáshoz vezetett. Az elbizonytalanodás növelte a „Messiásváró” hangulatot, amelyet hamis messiások sokasága sorra kihasznált. Ez a helyzet felértékelte a hiteles példaképek jelentőségét.



Magyarországon a korábban már leírt, általánosan negatív és fanyalgó hozzáállásunk miatt a pozitív példa még sokkalta ritkább, és ezért még sokkalta fontosabb, mint másutt. Igen érdekes „sajátélményem” volt ezzel kapcsolatban az, amikor Sólyom László a Bölcsek Tanácsa tagjának kért fel. A „hivatalból bölcs” státusza bizonyos közösségekben az elismerést, de sok helyen a „no még mit nem!” fikázó dacát váltotta ki az emberekből. A pozitív példák hiányának fontos jele volt az is, hogy „vért izzadtam” amíg ehhez a blogbejegyzéshez pozitív példákról szóló képeket kerestem az internet-en.





  A pozitív példa elismerésére való bíztatás egyik fontos jeleként Böjte Csaba dévai ferences szerzetes megelégelte, hogy szinte kizárólag olyan papokról szól a közbeszéd, akik az ifjúság elleni súlyos bűnökkel vádolhatók: „Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! Oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok? Kell beszélni arról az egy százalékról, akik, felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorról is, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.” Csaba testvér – más területeken is követendő példaként – honlapot indított példaadó papokról szóló történetek leírására.


Hol és miben kereshetjük a pozitív példákat ma?
A hősök inflációjának korát éljük. Senki sem lehet igazi hős, mert van nála még nagyobb. A Superman-jellegű példák olyan mércéket állítanak, amelyek az „ez a történet nem rólam szól” belső hangját hívják elő. Az ilyen példák a törpeséget erősítik meg, és ezért jellemtorzítóak. A jellemfejlesztő pozitív példák keresésének első tanácsa tehát: a csoda helyett keresd a köznapian jót, keresd az emberszabásút.




Jámbor Józseftől
, a Debreceni Csokonai színház művészétől származik a keleti embertípus mindennapi kiválóságát igen jól leíró alábbi történet: „Egy japán nagyúr útra kelt egyszer kíséretével, s mivel veszélyes terepen haladtak át, a teaszertartásokat végző öreg szolgáját beöltöztette szamurájnak. De amikor megérkeztek az úti céljukhoz, egy valódi szamuráj párbajra hívta a szerencsétlen teamestert, aki azonnal megértette, hogy eljött a halála pillanata. Hiszen ha fölfedi valódi kilétét, akkor azért ölik meg, mert nem szamurájként jogtalanul öltött szamurájviseletet magára. Ha pedig kiáll a párbajra, akkor azért kell meghalnia, mert bizonyosan alulmarad. Elment hát egy kendómesterhez, hogy tanítsa meg neki a kardvívás kezdő alapállását, mert eldöntötte: ha már párbajoznia kell, tisztességesen akar meghalni. Megtanulta, majd alaposan begyakorolta a kezdőállást, s amikor elérkezett a párbaj ideje, fogta a kardját, és az előírásokat szigorúan betartva odalépett kihívója elé. De amikor az igazi szamuráj meglátta a halálra készülő öreg szolgát, a lába elé borult, s arra kérte, hogy hadd lehessen a tanítványa, mert soha nem látott még olyan tökéletes alapállást, mint akkor. Pedig hát a szolga nem csinált semmi különöset. Csak a lehető legtökéletesebben igyekezett elvégezni a teaszertartásokat egész életében.

 


A példakép bármely szakágban igen fontos hajtóerő. A kiváló futó, a kiváló esztergályos és a kiváló asztrofizikus még kiválóbb futóktól, esztergályosoktól és asztrofizikusoktól tanul. Az élet egésze azonban nem másolható. A jellemet a kiválóság sokoldalúsága edzi meg. A jellemfejlesztő pozitív példák keresésének második tanácsa tehát: keresd a sokoldalúan, az integránsan jót.


Mi minden jelenhet meg, mi minden integrálható egy példaadó egyéniség cselekedeteiben? Hadd álljon itt egy töredékes felsorolás, amelyet a „Szárny és Teher” munkálatai kapcsán gondoltunk át:

  • az örök értékek (szép, jó, igaz) felismerése, tisztelete és képviselete
  • az élet, a béke, a család, a gyermek tisztelete, a környezet harmóniája iránti fogékonyság, rendszeretet
  • a minőségigény, a pontos, megbízható munka öröme, a kiváló teljesítmény kitüntetett értékként való elfogadása
  • az új iránti fogékonyság, önérzet, a szabadság, a kreativitás és originalitás igénye és tisztelete
  • felelősségérzet, a hosszú távú, távlatos gondolkodás igénye, a fenntarthatóság szerinti életvitel
  • becsületesség, megbízhatóság, nyíltság, igazmondás
  • emberszeretet, kölcsönös megbecsülés, hagyomány- és tekintélytisztelet, az egyéni különbségek iránti nyitottság és tolerancia, a gyengébbek támogatása, szolidaritás, a korlátaink bölcs elfogadásán alapuló alázat
  • érzelmi érettség, belső harmónia, egyéni és nemzeti önbecsülés, empátia, jóság, szeretetre való képesség és szeretetre méltó élet, az igaz barátságra, a szerelemre való képesség
  • közösségépítés: együttműködési és segítőkészség, szolidaritás, kompromisszumkészség, önmérséklet, áldozatképesség
  • értékelvűség és integritás: az értékrend betartásának és betartatásának igénye, igazságosság, tisztesség, bölcsesség.

 


Az igazi példa nem hivalkodik, nem árulja, és nem mutogatja magát. Nem a mester megy a tanítványhoz, hanem a tanítvány találja meg a mestert. De hogyan? A csend ereje, a belső látás világossága és a nagy jellem sugárzó tisztasága alapján. A jellemfejlesztő pozitív példák keresésének harmadik tanácsa tehát: keresd a belső sugárzást, az intenzitást.




Válaszok (1)

Teljesen igazatok van abban, amikor arra hívjátok fel a figyelmet, hogy az ország tele de tele van jó példákkal. Sajnálom, hogy nem fogalmaztam kellően precízen. Valóban, nem a példaképek, hanem ezeknek a példaképeknek a felismerése és elismerése hiányzik nálunk – de nagyon. „GN”-nek teljesen igaza van abban, hogy az az ember lesz gazdag, aki olyan, mint egy sündisznó: megy az utcán, utazik a metrón, és szelektíven a jó példára figyel. A jó példák kicsiny levélkéi ragadnak rá, és utána ezekkel gazdagodva él egy szebb életet tovább. Akinek a szeme a mocsokra nyitott, azt egyre jobban ellepi a szenny. (No látom, hogy most fogom kapni a feddéseket sorban, hogy „Petikém, ébredj fel, leütnek az első pesti sarkon, ha ilyen naiv vagy!” stb., de ha a végletesen álmodozó magatartás valóban nem is ajánlható, az állítás lényegét, azaz a jóra való fogékonyságot, a jóra való nyitottságot, a jó vágyását, a jó szüntelen sóvárgását fenntartom.)


„Nagy Dani” megjegyzése „Az igazi hősök láthatatlanok. Ők maguk nem, de a hatás amit a környezetükre gyakorolnak, csak az látható és tapasztalható.” telitalálat. Gratulálok Dani! Hadd idézzem Kölcsey Parainesis-ét válaszként: „Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván: nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza; s tettére tetszés szerént tesz kamatot. Az íly tevő legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak. Nyomorult!”

Megosztás

Hozzászólások

A hamis messiások link azért nem érhető el, mert akkora tömeg, hogy nem tudnak betöltődni?
Nem baj.
A példaképeket már csak azért sem lehet másolni, mert mindenkinek más a helyzete, szerencséje, szerencsétlensége. Kinek hogy sikerül élni velük, s kinek hogy nem.
A minták viszont nagyon fontosak
Ezért sajnálom, hogy a tegnapelőtti második blog találkozót nem vettük fel videóra, s nem jeleníthetjük meg itt blogon azok számára, akik nem lehettek ott.
Kiváló minta ez a két okos fiatal.

A példaképek valami féle NAGYSÁG-ot tettek régebben kívánatossá. Ám az elefánt nagyobb a bolhánál, mégsem szomorú a bolha, mert az elefánt meg sem próbálhatja saját testméretének sokszorosát ugorni. Rengeteg dimenzióban lehetünk a legjobbak között, ahogy Deepak Chopra fogalmaz: "sokszor az oktatás a gyengeségek leküzdésére és nem az erősségek kibontakoztatására koncentrál", avagy az élet nem matekra, történelemre, stb bomlik, hanem ezerféle terület megélhető, mindenkinek van egy csak rá jellemző területe, ahol igen sokat adhat és igen könnyen, itt a "reletív nélkülözhetetlensége magas" így jó árfolyamon és szívesen veszik majd tőle képességét EZT A TERÜLETET KELL MEGTALÁLNI....Ahogy a biológiában az apró, láthatalan, nem számontartott (feketegazdasági)élőlények a "biomassza" igen nagy százalékát adják és az elefánt, és még az ember is csak alig van jelen, valahogy a méret és a faj össztömege fordítottan arányos, így a NAGYSÁG nem is lehet néhány dimenzión túl elérendő és fenntartható cél legtöbbünk számára más nem közvetlenül biológiai "érték és infó táplálékláncokba" sem, a literes korsó két deci sörrel szomorú, míg a pikoló vidám...... v............................................................................................................................................................................................................................................A nagyság jelei azonosak és témafüggetlenek, ahogy egy zeneiskolában matekot tanító ismerős fogalamzott:" Ezeknek öröm matekot tanítani, mert tudják ha valami nincs kész, életükben legalább egy témában -a zenében- ismerik mikor kész egy mű begyakorlása, és nem ringatják megukat tévhitben más tárgyból sem."...A teamester történetét Mérő László valamely könyvében a sakkozók Élő-pontrendszerével hozza összefüggésbe, (ez egy sakktudás minősítés, 12 osztályt definiál és 1 osztállyal feljebb van valaki, ha 75% ban megve egy másikat -ha jól emlékszem a számokra-). Kiderült, hogy a kezdőtől nemzetközi nagymesterig minden szint csak rá jellemző kommunikációs mintákkal rendelkezik, és ez a minta más sport, vagy tudásterületeken is megvan, és az osztályozás átültethető az élet szinte minden területére. A teljes tanulság leírása szétfeszíti a hozzászólás mező kereteit, de olyan egyértelmű és általános a rendszer, hogy tényleg, öt perc megnyilvánulás alatt bárkiről eldönthatővé teszi, milyen magasan van szakterületén. Azért lehet, ezt tanítani kellene, rendszerében.....Van egy személyes példám erre, amikor lassan tíz éve az iskolák nyüzsgésének ködbe veszésével szétesni kezdő, öregedésnek induló kapcsolatrendszerünket ismerőseimmel elhatároztuk felélesztjük, akkor nagyon hasonló lérdéskörbe ütköztünk: Mi lesz akkor, ha kapcsolat ápolására adja valaki a fejét, lehet e tudni kivel hol tartunk egy kapcsolat épülésekor és nem hagytunk e ki valami olyan mozzanatot, lépést, infócserét mely megakadályozza a kapcsolatban rejlő értékek elérését. Elővettük a Mérő László által leírt 12 Élő-pont rendszerét, addig finomítottuk (éveken át tartó tapasztalati visszacsatolások által) míg keletkezett egy a kémiai periódusos rendszerhez hasonlatos viselkedés és kommunikációminta táblázatunk, mely hosszába keresztbe harmónikus, és azon az elgondoláson alapszik, hogy egy előző szint (mező) elégséges kitárgyalása nélkül egy következő kevésbé -vagy egyáltalán nem- értelmezhető (hasonló a jelenség a kémiai "nem könnyű a belső pályák megtöltése nélkül külső pálykon elekronokat stabilizálni" gondolathoz). Ezt a módszer (táblázatot) használjuk a cégeinkben, közösségeinkben ahová tartozunk, magán és célirányosabb kapcsolatrendszereinkben, és olyan síma futású , válságot nemismerő gördülékenység ütötte fel a fejét, mintha egy talpfákon rázkódó vonatot visszaemelnek a sinre...Hogy ez az eszköz-módszer a hagyományos tudásterületek szemében egy bazári műanyagbizbasznál mennyivel ér többet, azt nem tudom, de olyan emberrel még nem találkoztam aki -ha megértette mit jelent számára az alkalmazás- ne profitált volna belőle. A forráskód nyílt...........

Tetszik.
S hol lehet látni ezt a "periódusos rendszer"-t és a nyílt forráskódot? S a teljes tanulság leírását?
Talán csak a "képességeknek a jó árfolyamon való vétele" ellen van némi berzenkedésem. Sajnos ez a kifejezés a tőke, a tőkés társadalom elidegenítő irányát is mutatja. Ezt úgy értem, hogy a mai kapitalizmus nem nyújt lehetőséget, illetve csak nagyon kevés emberi tehetség kombináció számára nyújt piaci csere lehetőséget, azaz "megfelelő" "árfolyam"-ot. A marxi elemzések azt mutatták, hogy a kapitalizmus a legfelső fokán sem lesz képes erre. De még bőven vannak tartalékai. Ennek kifejtése .... sok életmű kell hozzá.

A hol a nyílt forráskód felvetésre: "kincseszoli" válaszára adott visszszösszenetemben tett ajánlat számodra is állhat. (2008 ban volt egy kb hatvan oldalas kiadványunk, ám mostanra az túlhaladott lett, és aktuális lenne előhozakodni valamivel, mely táblázatokon túl másolható mintaként közreadható, ám nem tartozunk semmiféle hagyományos értelemben vett kutatási erőforrás holdudvarába, így a magunk tempójában -a témánk saját temójában((-:- haladunk. Ha valaki gondolja, egyes célközönségek számára és nyelvezetén segítséget kaphat megfogalmazott formákat létrehozni,) ...........................................................................................................A felvetés többi részére:A képességeket így is úgy is áruba bocsájtjuk, legtöbbször nem pénzért, de a "minden értékeink gazdaságának-ökoszisztémája" kölcsönösségekre épül, e cserék árfolyamai mindig valamiképpen alku tárgyát képezik, és például én is szívesen fizetek többet egy szakmáját szerető szakembernek, márcsak azért is, hogy ki ne szoruljak azok közül akiknek ráér dolgozni, így számomra értelmes határokig nem fáj megfizetni a jót.............................A tehetségkombinációkra rengeteg vevő lehet, nem csak állami munkahely, vagy néhány tantárgy és szokásos szakma szerinti besorolás tud érvényesülni. A táblázatunk arra is választ ad, miféle dolgok kell kiderüljenek -azaz miféle kommunikációminták kell egymásra épülve megtörténjenek- egy "adásvétel" során, hogy kiderüljön kivel, miben, miként, mi célok és értékek mentén a leggazdaságosabb, legfenntarthatóbb, legérdemesebb együttműködnünk. Ahogy Gorilla Magilla mondta egy mesében," Egy dolog hogy igazad van, de ezt valakinek el is kell hinnie!" ezért egy kapcsolat meglétéhez hasonló nyagyságrendű feladat, hogy értéket stabilan termő viszonnyá tudjuk fel-építeni...

hali,

engem is érdekel ez a periódusos rendszer...vagy összefutunk addig, vagy a következő blogtalira kérlek, gyere fél órával előbb :-)

a rendszerezés tudományát taxonómiának hívják, és a Mengyelejev-tábla azért volt fantasztikus, mert a még nem ismert elem helyét is ,,fenntartotta'' a későbbi felfedezőknek.

ha a Tietek már lyukmentesen konzisztens, akkor az érdekes...és nagyon jó, hungarikum? (a következő blogtalin talán olyan ember is jelen lesz, aki szociológusként ismeri a hasonló rendszereket, és tudja majd, hogy valóban egyedi-e a rendszer)

kz

A táblázat lyukmentes, hosszában keresztben rendbe van (2009 február óta, azelött nem volt "periódusos"), többszörös egymásbaágyazhatóságot mutat, és a vonalak a mezők között is konkrét a társadalom és a gazdaság mozzanatait kifejező fogalamakká válthatók- azaz az elemek átalakításának módja is kiolvasható belőle-..................................Nagyon hasonló jelenségekkel találkoztunk a táblázat kialakításakor, mint amiről a kémiai rendszer kapcsán beszélnek, voltak "megjósolható" elemei is, de legjellemzőbb mai napig a nyelvünkből hiányzó fogalmak megtalálása volt humoros, amikor kiderül ,van például egy jelenség, csak még nincs szavunk rá, nem használjuk az élet adta lehetőséget, meg sem nevezzük, illetve kiderült egy sereg régebbi, elfeledett,nem használt szóról mit is érthettek alatta, voltak tévesen használt kifejezéseink lelepleződésére is példák.................Ha érdekel ez a táblázat, akkor szívesen elmesélem. Fél óra kevés rá, mert hét-hét gazdasági léas társadalmi fogalmat meg kell érteni (nem bonyolult csak tudni kell mit értünk alatta) a mi elgondolásunkban kell ahhoz, hogy a táblázatból kb ugyanazt lássuk ( a kémiai hasonlattal éve, az atomok felépítése és az elekrtonpályák képe-fogalma nélkül nem könnyű Mengyelejev ötletét elmondani). Személyesen össze kellene futnunk. Azt a szokást igyekszek ápolni, hogy kb. havonta egyszer két-három órás, négy hat résztvevős (kávézunk a kertben és megbeszéljük jellegű) "témaismertetőt" tartok az érdeklődő ismerősöknek, ilyenre is benevezhetsz, vagy ha megadban lennél inkább kíváncsi, akkor Budapesten az Örs Vezér tér környékén össze is futhatunk. Elérhetsz a www.kapcsolatepites.hu oldalon található módon.

Amikor kisgyerek voltam, édesanyám nem akármit engedett megnézni a tévében. Akkor ülhettem le tévézni, ha mérvadó embereket, hiteles ábrázolásokat láthattam. Hozzáteszem édesanyám is csak ekkor választotta a televíziót. A feltétel nélküli példakép lehetséges példaképeket ajánlott. Ma már egyedül választok. Ezért olvasom ezt a blogot is...

Tisztelettel még csak annyit tennék hozzá a gondolatmenethez, hogy az igazi hősök láthatatlanok. Ők maguk nem de a hatás amit a környezetükre gyakorolnak csak az látható és tapasztalható.

Már az előző, csendes írást is nagyon jónak találtam, de ahhoz nem éreztem úgy, hogy hozzá kellene fűznöm valamit, ehhez viszont - mindenki nagy örömére :) - azt hiszem lenne pár kapcsolódó gondolatom. Először is: "Magyarországon a pozitív példa még sokkalta ritkább, és ezért még sokkalta fontosabb, mint másutt." Az, hogy nagyon fontos ennek az országnak a pozitív példa, az igaz. A mondat első felével viszont nem annyira értek egyet. (Mostanában elég sok relációanalízis feladatot oldottam meg...:)) Persze ha az ember a közéleti szereplők között keresgél, akkor lehet, hogy kicsit tényleg nehezebb a helyzet, bár én találok ott is. (Most nem politikusokra gondolok, mert ott nem állunk túl jól, hanem elsősorban sportolókra, művészekre stb.) Az én tapasztalatom az, hogy tele vagyunk pozitív példákkal (elsősorban tényleg a hétköznapi emberek szintjén), csak fogékonynak kell(ene) rá lenni. Az elmúlt évek során én pl. egy csomó olyan embert ismertem meg, akire fel tudtam nézni, akinek lenyűgözött a tehetsége, a rátermettsége, a stílusa, a kisugárzása, tehát aki valamilyen pozitív példaként szolgálni tudott számomra is. Hasonló körökben mozgó ismerőseimtől pedig ugyanakkor azt hallom, hogy ők nem találnak ilyet. Erre kétféle magyarázatot tudok adni. Az egyik az, hogy én vagyok túlságosan ráállva erre a kérdésre és talán jelentéktelen dolgoknak is jelentőséget tulajdonítok. A másik pedig pedig az, hogy a többiek nem veszik észre a mindennapokban a kis gyöngyszemeket, mert nem akarják eléggé észrevenni, vagy mert nem elég érzékenyek hozzá, vagy kedvük nincs ezeket kutatni, vagy nem tudom. Ez utóbbi azért tűnik valószínűbbnek, mert ha én megtalálom, akkor léteznie kell... Megosztanám én is egy ehhez kapcsolódó "sajátélményemet": Néhány hónapja láttam két embert, akik hasonló dolgot műveltek párhuzamosan. (Nem szeretnék konkrétumokat írni, remélem így is érthető lesz.) Mind a kettő nagyjából egyformán eredményes, tehát ha írásban láttam volna a tevékenységük leírását és annak eredményeit, akkor nem tűnt volna fel semmi különbség. Azonban én élőben láttam őket "dolgozni" és az egyiküket figyelve semmi különöset nem éreztem, vagy ha igen, akkor az inkább közöny és kis unalom volt. A másikukat figyelve viszont arra lettem figyelmes, hogy teljesen magával ragad a lendülete, a tehetsége. Érezhető volt, hogy minden mozdulata, gesztusa, hangja másmilyen mélységből, más forrásból származik, mint az első személynek. Nehéz ezt megfogalmazni, kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint a zenében a techno és egy szimfonikus zenekar. Mind a kettő zene és lehet, hogy ugyanannyi díjat nyer és lemezt ad el mind a kettő, de azért mégis érezzük a különbséget. Volt velem még valaki akkor, amikor ez a kontraszt számomra nagyon élesen kirajzolódott és kérdeztem is ettől az illetőtől, hogy érzi-e a különbséget, nekem annyira nyilvánvaló volt. Nem értette, hogy miről beszélek, ő nem vett észre semmit. Az egészet azért írtam le, mert talán ha jobban akarnánk felfogni ezeket a pluszokat, ha jobban tudnánk (bár szerintem tudnánk, ha akarnánk) olvasni a sorok között, akkor sokkal több pozitív példát találnánk. Mert a hétköznapi hős és a hétköznapi példakép egy picit el van rejtve és ha nem vagyunk rá fogékonyak és nem akarjuk megtalálni, akkor könnyen átsiklunk felette és csak zötykölődünk tovább álmosan a metrón. Ebből az egészből oda szeretnék eljutni, hogy nem a hibátlan embert kell keresnünk, aki egy személyben minden területen példa tud lenni (ahogy amúgy Péter is írta), hanem azokat a pici mozzanatokat, amikben egy-egy ember bizonyos tulajdonságainak nagysága megmutatkozik. Aztán ebből a sok-sok részletből összeáll egy egész, ami így együtt egy nagy példakép, sok élményből, sok ember sok tettéből és szavából összegyúródva. Én pl. ha most arra gondolok, hogy milyen az én példaképem, akkor egy csomó emlék idéződik fel bennem egyszerre, különböző hangulatok, arcok, nevek, elhangzott mondatok, mosolyok, homlokráncolások stb. Én optimista vagyok, látok példákat, látok intenzitást, látok erős kisugárzású embereket, látok mélységet az emberekben. Amiből hiányt látok (mint már vagy háromszor leírtam...), az inkább az erre való fogékonyság, az erre való kereslet és érzékenység.

Gyerekek!

...egy dal:

http://www.youtube.com/watch?v=lYFtgQpyQfk

V. :-)

Hősök?

ha Borbás Marcsi műsoraira gondolok (Családmesék, Értékmentés másként, Arcok a liftben), akkor nagyon-nagyon sok hős volt és van az országban...egy vágyálomfelhőben vizionálok egy blogtalit, amikor Marcsi jön el ;-)

szombat este m1, jótékonysági műsor, idős néni telefonál, hogy felajánl 5000 Ft-ot, mondják Neki, hogy köszönik, és akkor erre a számlaszámra kellene utalni...mire más megoldást kérne, mert szerinte nagyon drága a 200 Ft-os utalási költség...nekem Ő is hős!

ahogy ,,Isten bennünk él'', úgy a hős is, csak kérdés, hogy mikor milyen eseményre bújik elő belőlünk!

kz

VÁLASZ VÁLASZAKÉNT...

Gyerekek!

Többek között azért szeretem az evangéliumokat olvasni, böngészni, mert nagyszerű dolgok vannak benne leírva már 2000 éve! És nem kell mást tenni, mint ugyanazt a lelkületet a mai lehetőségeimmel megélni... Mondjon Jézusról bárki bármit, NEMSEMMI VOLT! Íme, megosztom néhány kedvenc evangéliumi soromat. (Van több is, de kedvcsinálás a célom, nem a kedv-elvétel...)

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:

"Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.

Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."

Ennyi a közkincsé tételre szánt néhány sor... Mondhatja bárki, hogy ez nehéz, meg azt is mondhatja bárki, hogy hülye vagyok(lehet, hogy az), ha ezt elhiszem... De ugyanígy mindenki, aki a JÓ, az ÉLET érdekében tenni akar ma Magyarországon valamit, az a széllel szembe gyalogol... De van, mikor a széllel szembe kell gyalogolni... Kovács Kati egyik dalában így van megfogalmazva (általam szeretett és tisztelt Adamis Anna szövegíró gondolata): "A jel szólal bennem: Ne légy tévedés! Embernek lenni talán küldetés!"

Péter "Válaszok 1" válasza tűnődésre késztet:...................................A jót érzékelni öröm, visszacsatoló funkciót lát így el. Olyan "érdemes volt pozitíven viszonyulnom, volt értelme, hiszen jó a környezetem, együttműködő" érzést kelt. Így (most félretéve a külön megtévesztésre kitenyésztett jó feelinget, együttműködést hazudó üzleti és stb. tecnikákat) ismét mi "következhetünk" a másik fél "lépett" már érzést kapunk, vagy legalább ha kapunk visszajelzést észrevesszük és kevésbé megyünk el mellette. A "ha egyszerre csak egy fél lép, mindig kialakul egy állapot ahonnan egyik félnek sem érdeke továbblépni" (azaz stabil megállapodás köttethet) Nash játékelméleti gondolata érvényre juthat, illetve annak feltétele, hogy együttműködés kialakulhasson valószínűbbé válik a jó dolgok észrevételével................Talán azonban -és lehet pont ezért- a teljesen önzetlen adás fogalma kis kérdőjel fenntartására, illetve pontosításra, kiegészítő tűnődésre ad okot. Lehet, amikor nem közvetlenül magunknak jól jövő viszonzás fejében tsszünk jó dolgokat akkor egy minket támogató (akár nagyon tág vagy átvitt értelemben vett) környezet kialkításáért teszünk, egy együttműködésdúsabb légkörért, vagy egy végleg ellehetetlenédésünket eredményező környezet ellen szól az "ingyen jótett", kvázi befektetünk a jövőbe.................................Egyszer úgy hozta a sors, hogy egy kis ártéri erdődarabka résztulajdonosa lettem, és mivel az erdő esetén -mégha ártéri is- tizenöt éves megtérülésekről beszélhetünk, három hét után más életterületeimen, ahol nem volt sosem szűkség pár évnél tovább tervezni, magától évtizedes terveim alakultak ki. Valahogy az erdőcske léte (igaz alig pár tucat fáról van szó)kifeszítette az idő számegyenesét, a rövid és a hosszútávú célok mint két végpontja az idő-tengelyét valóssá- érzékelhetővé tette, és egyfajta placebó hatást gyakorol rám. Időt nyertem magamnak, így életet...........................A rövid és hosszabb és méghosszabb távú befektetésekkel való kapcsolaterősséggel rokonítható viszonyunk vajon a jól működő természetes rendszerekben miféle arányokat mutat? Bár igaz, ahhoz, hogy bármiféle arányt mutathasson -ha akar egyáltalán- ahhoz elöbb kell legyen az azonnali megtérülésnél hosszabb elképzelésünk, így Kölcsey intelme jogos, de azzal a kiegészítéssel, hogy a történelem során pedantomán, bürokrata, ingyenélő szájakból túl sokszor hallottuk már, és mindig abban az értelemben, hogy "amíg te abban a hitban ringatod magadat, hogy befektettél a jövőbe, addig én azt már gyorsan fel is éltem"..................................A jó észrevételének képessége mellé szűkségünk van a "barátságos nemet mondás", a rossz észrevételének képességére is...ha túl sokszor minősítjük-álmodjuk "jó" nak a másik fél lépését úgy aránytalanul sokszor nem mi "lépünk", hanem ismételeten a másik látásmódja szerint történnek a dolgok, és akkor megeshet, hogy még Nash sem tud nekünk egy stabil együttműködést varázsolni...(az átkosbeli vicc pont errő szól: a pártgyűlésen az elvtársak hajbakapnak, és szidják egymást, "Anyád! Te anyád! A te ilyen anyád! A te olyan anyád! csata alakul ki, mire a pártitkár igazságot tesz:"Rajta elvtársak, addig is van párbeszéd!")

Nem vagyok benne biztos, de gyanús nekem, hogy a pozitív példák rejtőzése (vagyis ez a paradox helyzet) egy jellemző magyar attitűd terméke. Miért van az, hogy ha bekerül egy tehetséges srác a focicsapatba, nem őhozzá igazodnak a többiek, hanem neki kell hozzáidomulni (vagyis pont azt elveszíteni, ami miatt bekerült) az addig is langyos és csekély eredményű csapathoz? Mert akkor ő "nem csapatjátékos"? Vagy a teremtett kontraszt a mindig is döntéspotenciállal bíró többség számára egy kényelmetlen akkomodációs szakaszt jelez? Miért hagyja el annyi iszonyúan tehetséges szakember a szakmáját (a tanárokról, orvosokról külön is érdemes lenne beszélni), miközben remek, követhető példák voltak? Miért kell egy potenciális szobrászművészt kőművesinassá torzítani, amikor mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem a talicskázás lenne a feladata? Tudom, költői kérdések ezek, mind tudjuk a válaszokat is...
Ami azt illeti, kicsit bizonytalan vagyok. Mi az, hogy "jó" példa? Jó példa-e, ha valaki lelkiismeretesen beletesz mindent, ami tőle telik, egy olyan rendszerbe, amiről mindenki tudja, hogy kudarcra van ítélve? Ha ezt a metódust szánjuk követendőnek, akkor sokat nem kell várni a jövőtől, pedig minden megvan benne: tehetség, akarat, színvonal. Kicsit olyan, mintha a kerti locsoló helyett egy zoknin keresztül akarnánk locsolni - rányitjuk a víznyomást, locsol éppen, de közben száz helyen ereszt. És biztos találok olyan szomszédot, akinek még ilyen sincs, tehát ezt hívhatjuk heroikusnak...
A példák "jósága" értékbeli konszenzus nélkül sok kérdőjelet hagy maga után. Csak egy társadalmilag elfogadott, világossá tett értékrend alapján lehet következetesen példákat állítani és értékelni. Addig lehet valaki szimpatikus, de ez mindaddig csak illúzió, amíg nem igazolható, illetve csak a tehetségük példaértékű, nem a pályafutásuk. Nagyon várom ezt a konszenzust, mindennél jobban.

Nagyon kedvemre való ponton bökted meg a témát! A társadalom ebből az egy fő sebből, de ezer felé spriccelve vérzik. Van egy közös pont, melyet a nagy konszenzus emlegetése elött előre kellene vetíteni, de valahogy mindig elmarad. Ez pedig az, hogy VANNAK TERMÉSZETI TÖRVÉNYEK, MELYEKNEK ÉRDEMES ALÁRENDELTNEK TEKINTENI TÁRSADALMI EGYEZSÉGEINKET. Mint ahogy az alkotmány ellen nem lehet törvényt, rendeletet hozni, hierarchiasértő szabályt betartanai nem lehet, ilyen megállapodásokat nem érdemes kötni, és olyanokkal érdemes egyezkedni és egyezségről egyeztetni akik ismerik a társadalom rendszerének alapalkotmányát. (Például, megállapodhatnánk, hogy az undok gravitációnak ellene mondunk(-:, és papolhatnánk vitaesten a szabálykövetés etikájáról, de aki oda tudott érni a vitaestre az eleve szabálysértő, mert a gravitáció hiányában ültéből fölkelve el kellett volna hagynia a bolygó felszínét.).........................................................................................................................................................................................Nos az a furcsa, hogy ezek a törvények ismertek, de sosem emlegetik őket, mintha még kutatni, beszélgetni róla, vagy még inkább ellenszolgáltatásért szakérteni, oktatni, akarodzna inkább mindenféle egyébként a fő törvényekkel egybehangzó következményeket a tudatlanabbjainknak, mintsem felvállalni a vele járó következményeket.........................Vagy sejtsek olyasmit, mint a régi róma esetében, hogy az ott élő gladiátorok és közharcosok hiába voltak erős legények, a vezető réteg nem félt különösképpen, mert jól tudták, stratégiát nem oktattak nekik, így elhanyagolhatónak érezték a valószínűsége egy valamire való lázadásnak?......................................Mert ha köztudott lenne, hogy az egyszerű állampolgárra mely törvény erőszakolható rá jogosan és mely nem, akkor sok érdek dőlne be, maradna megélhetési sarca nélkül...A sokak által várt konszenzushoz köztudottá kell váljon mi fán is terem az ilyesmi...Ha a "világról bennünk élő kép" egyeztethető valamilyen mértékig, akkor lesz konszenzus pont olyan mértékig, minden más tüneti kezelés. Bármi más esetben a csoda-várásunkat félek igyekvő mozdulatokkal elkezdhetjük rákenni a hajunkra...

baráti péter legutobbi hozzászólása kapcsán jutott eszembe a kifejezés:feudalizmus. kőkemény feudális "hálózatok"(csak hogy péter kedvére tegyek:))) müködnek lényegében a társadalom összes alrendszerében. egyetemi emberek panaszokodnak, kórházi dolgozók panaszkodnak sőt még a piacon érdekelt bank dolgozói is arra panaszkodnak hogy kemény feudalizmus uralkodik mindenki saját szférájában, általában egy két hűbérúr uralja a terepet, élet halál ura, nélküle nem bontakozhat ki tehetség, sőt gyakran eltiprás áldozata lesz mert a hatalmi kézi irányitás logikájába nem illik bele a tehetségek bizonyitása és előretörése, még talán a ius primae noctis-t is gyakorolja egy két helyi vezető feudális ur:))) hogy némi frivolságot megengedjek magamnak:). ebben szocializálodunk, félő hogy nem csak mi hanem a nálunk évtizedekkel fiatalabbak is, hiszen hitbizományként szállnak át a hűbéri "birtokok".