A Szentlélek természetéről
Avagy: Elmélkedés pünkösd ürügyén
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Szentlélek a hitbéli élmények egyik legnehezebben leírható fogalma, ami mindent betöltő, minden érintettet megrázó, átmosó, elragadó szélvihar, víz, mozgás, áramlás formájában jelenik meg a leírásokban. A Szentlélekkel való betöltekezés mindig szeretetteljes, kiteljesítő, az elszigetelt egyént a világ szeretetben létező egységére rádöbbentő, abban őt részesítő élmény.

Isten fogalmához szervesen hozzátartozik a teremtő, a mindenható jelző. A Szentlélek nem teremt, nem „cselekszik”, hanem betölt, így a létezés legáltalánosabb, legegyetemesebb fogalma. A Szentlélek létezése nyilvánvalóbbá válhat bizonyos alkalmakkor, de mindvégig jelen van: megtalálható a „
flow” élményben és a keleti filozófiák univerzummal való eggyé válásának élményeiben, így a „tao”-ban is.

A Szentlélek észlelése századunkban nem könnyű. Látomásdermedtté, befogadás-képtelenekké váltunk, így a Szentlélek befogadó közeget igénylő különös látogatására kevéssé számíthatunk. Kivételek azonban vannak. A bejegyzés végén a Szentlélekkel kapcsolatos saját élményemet írom le.

Pünkösd nemcsak a tavasz, nemcsak a termékenység, hanem egy magasabb Lélekkel való közös betöltekezésnek, és ezáltal az együttesen látóvá és szólóvá válásnak is az ünnepe: „Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. (Ap. Csel. 2)”  A Szentlélek a hitbéli élmények, a hitről való tudás egyik legnehezebben leírható fogalma. Azok az elmélkedések, amelyeket ebben a bejegyzésben a Szentlélekről megpróbálok leírni roppantul töredékesek. Csak remélni tudom azt, hogy lesz még az életemben lehetőségem arra, hogy mindezt jobban megérthessem és megélhessem.

A Szentlélek nagyon sokszor mindent betöltő, minden érintettet megrázó, átmosó, elragadó szélvihar, víz, mozgás, áramlás formájában jelenik meg a leírásokban (így például Henri Boulad, vagy Rolf Dabelstein írásaiban). A Szentlélek megjelenésében sokszor van döbbenet jellegű elem, hiszen sok esetben váratlan és váratlanul hatalmas a jelenléte. Ugyanakkor ez a szélvihar nem hurrikán, ez a víz nem áradat, mert a Szentlélekkel való betöltekezés mindig szeretetteljes, kiteljesítő, az elszigetelt egyént a világ szeretetben létező egységére rádöbbentő, abban őt részesítő élmény.


Isten fogalmához szervesen hozzátartozik a teremtő, a mindenható jelző.
Furcsamód a Szentlélek (ami, ne feledjük, Isten lelke is) nem teremt, és nem minden-ható. A Szentlélek a szókapcsolatok szintjén nem „hat”, nem cselekszik. Létének azonnali, konkrét eredménye semmilyen módon nem megfogható. A szóhasználatban a Szentlélek, jellemző módon, betölt. Léte, hatása sokkal kevésbé lokalizálható, mint Istené vagy Jézusé. A Szentlélek ezáltal a létezés legáltalánosabb, legegyetemesebb fogalma.



Remélem, hogy megbocsátja a kedves Olvasó, hogy itt is hálózatos hasonlattal élek. Azért írom kisbetűvel mindezt, mert nem akarom ráerőltetni a hálózatos képet az emberi gondolkodás e legáltalánosabb fogalmaira, de egy gondolati játék erejéig mégis érdemes foglalkozni ezzel az interpretációval is. Ha a világ egészét egy óriási hálózatnak tekintjük, akkor Isten felfogható úgy, mint e hálózat erős, meghatározó, mindenható, a történéseket definiáló kapcsolatrendszerének csoportjellemző (emergens) tulajdonsága, összessége. Ugyanezzel a logikával a Szentlélek felfogható e minden-háló stabilizáló és mindent betöltő gyenge kapcsolatrendszere csoportjellemző (emergens) tulajdonságának, és ilyenformán összességének is.


Ugyanakkor a Szentlélek megjelenhet, létezése nyilvánvalóvá (nyilvánvalóbbá) válhat bizonyos alkalmakkor. Erőnket meghaladó nemes tettek elvégzésére tehet képessé bennünket, hitet ad, örömöt ajándékoz, vígasztal, összeköt Istennel és a világ egészével. Ezen kivételesen erős alkalmakon túlmenően azonban a Szentlélek végig jelen van, és nagyon megtalálható abban a „flow” élményben, amelyet Csíkszentmihályi Mihály írt le azokról az állapotokról, amikor az ember „csomómentes lélekkel” eggyé válik céljaival és az őt körülvevő világgal. A Szentlélekkel való csendes állandó betöltekezés ugyancsak nagyon megtalálható a keleti filozófiák univerzummal való eggyé válásának élményeiben, így a „tao”-ban is. Az, ahogyan az ember ráérez a világ folyásának, sodrásának ütemére és rendjére, az, ahogyan ebbe belesimul, és ezt elfogadja, nem más, mint a Szentlélek mindent átható és mindent eggyé tevő jelenlétének megérzése, el- és befogadása.


A Szentlélek észlelése századunkban nem könnyű. Az információk felgyorsult zuhataga, az embertömeg immunissá tett bennünket. Jobbára elveszítettük azt a fajta érzelmi mélységet, intenzitásélményt, amely évszázadokkal ezelőtt eleinknek még mindennapi természetesség volt. Mohás Lívia „látomásdermedtségnek” hívja ezt az állapotot. Befogadásképtelenekké váltunk, így a Szentlélek befogadó közeget igénylő különös erejű látogatására nagyon kevéssé számíthatunk.



Befejezésként hadd idézzem ide a „Hálózatok bűvöletében” című könyvből a Szentlélekkel kapcsolatos saját élményemet: „2009 tavaszán egy elég válságos periódust éltem át, mert erőm szélére jutottam. Teljesítésre sarkalltam magam, ami egy idő után már önsanyargatássá vált. Nem telt bele sok idő, és a szemem fellázadt. Nem akart több feladatot látni. Szemgyulladást kaptam. Súlyosat. Volt egy hétvége, amikor úgy néztem szét: lehet, hogy utoljára látom mindazt, amit addig látnom megadatott. Egyetemem, a Semmelweis Egyetem kiváló orvosai meggyógyították a bajt. A betegségből való gyógyulás azonban nem olyan, mint egy olajcsere. Hálózatokban gondolkodva, számomra a betegség lényege a rendszer egészének és nem a részének a zavara volt. Nekem sem a szemem volt beteg. Én voltam beteg, akinek a baja a szemében jelentkezett. A betegségem néhány hetében több csodálatos Istenélményben is részem volt.


Immáron gyógyultan, egyszer az villant az eszembe, hogy érdekes módon eddig mindig Jézushoz és Istenhez imádkoztam, de valahogy a Szentlélekhez sohasem. Megint csak egy hirtelen támadt késztetéstől hajtva – miközben határozottan éreztem újonnan meglelt belső szememet –, az ajtófélfának dőlve, tiszta szívvel, minden tervezett tudatosság nélkül azt fohászkodtam, hogy „Szentlélek Úristen, irgalmazz nekünk!”
  Ami ezek után bekövetkezett, azt nehéz leírni. Elsőként kinyílt a világ. De nem úgy, ahogyan Istenélményeim során, amikor úgy éreztem, hogy megnyílik a fejem teteje, és egy szeretetfolyosó összeköttetésbe hoz valami hatalmas Szeretettel, hanem szétolvadt a fejem, a tudatom, és egyszer csak benne voltam a világ közepén. Egy leírhatatlanul hatalmas Erő ezzel párhuzamosan fizikailag megrázott, minden porcikámban és minden tagomban. Nem bántva, hanem magához ölelve, átjárva mindenemet. Rángtam, remegtem, összecsuklottam és sírni kezdtem, mint a záporeső. Rázott a zokogás, amit sokkal inkább egy hálát adó, örömteli zokogásnak, semmint egy letaglózott, avagy rémült zokogásnak éreztem. Utólag átgondolva a percet, a „nekünk”, amit korábban kimondtam, egyre táguló körökben magamat, szeretteimet, önpusztító hazámat és az egész szerencsétlen, Földjét eltékozolt emberiséget jelentette. Mindez megerősített abban, ha a hitemmel kapcsolatban megszólalok, annak most már – legalább magam előtt – hitele van.”



Óriási pillanat volt a számomra, amikor – sok-sok szeretet-hálózat okos építéséről szóló tanács mellett – a fenti élményemet Lengyel Anna kiváló kérdései alapján május 15-én a Bonyhádi evangélikus gimnázium új pompázatosan szép tornacsarnokában ezer evangélikus testvérrel megoszthattam. Két Kiss Tamás által készített képet mellékelek a találkozóról.

Válaszok (1)

Nagyon egyetértek „Baráti Péter” megállapításával. Valóban „ezek az élmények csak akkor hajlandóak megmutatkozni, ha az ember befelé figyel, szembenéz magával és a világával.” A belső szemünk az elmúlt évszázadokban sajnos megvakult. A világ „máshogyan látása”, a világ „egységben érzése” hiányzik belőlünk nagyon – nota bene, ez az „egységben” érzés a Szentlélek fogalmához is igen közel van. „Paál András” sorai is mutatják, hogy a hármas felosztás nagyon sok analógiát hozhat elő. A hálózatos analógia ezeknek csak egy törpe példája. Ha ebbe a Fiú-t bele akarjuk illeszteni, akkor talán egy olyan „kreatív hálózatos elemként” lehet elképzelni, aki magában integrálja a hálózat egy kisebb részét, és hidat képez az Egész felé.

Megosztás

Hozzászólások

http://www.vhf.hu/vhf_new/images/dokumentumok/katonai_konferencia/006.ppt


Sajnos lassan és néha hibásan jön le. Ezért célszerű letölteni, s nem közvetlen rákattintással megnézni.
Érték és szeretet a címe, Dr. Veress Gábor és Dr. Kovács Károly előadása az Egyetemes Értékek Lehetősége konferencián Veszprémben 2008. november 8.

Valami ilyesmit jellemez Babits is a Mint különös hírmondó... című versében, amikor a "Szent ritmusról" ír, ami "Isten versének ritmusa" - ehhez bizony fel kell menni a hegyre, mint a próféta-hírmondó, mert azt a rálátást, azt az összképet nem lehet megalkotni, maximum elképzelni másutt.
Érdekes, hogy ezek az élmények csak akkor hajlandóak megmutatkozni, ha az ember befelé figyel, szembenéz magával és a világával. A látomásdermedt állapot nem vitás - a civilizációnk naponta tonnányi új dolgot termel ki, ami elvonja a figyelmünket magunkról, a szakralitástól, egymásról. És ez így bizony kényelmes is - mindig van rá "ésszerű" ok, miért is ne húzzuk ki a csatlakozót. Elvárni mindenki elvárja az Isten-élményt, de alkotó módon részt venni benne nem akaródzik...

Ha már Star Wars volt az előző posztnál, emlkékezzünk csak Obi-vanra: "Az Erő egy minden eleven által alkotott energiamező, mely körülvesz és áthat bennünket. Ez az, ami a galaxist összetartja". Ezt Yoda mester is folytatta, amikor Luke bajlódott a mocsárba ragadt űrhajója kiemelésével: "Az Erő hatalmas, mert az életből árad. Ott van benned és bennem, a fában, a kőben (ez elég erősen apokrif evangéliumi szólam), ott van közted és a hajód közt is!" No persze a "teddvagynetedddenepróbáld" után csak nem sikerül kiemelni azt az X-szárnyút, Luke dühös is: "Nem megy, mester, túl nagy." Yoda válasza egyszerű és mindent elmond: "Látod, ezért nem megy neked..."
Azt gondolom, ahogy egyre mélyebbre merülünk a civilizációnk tárgyi világában, úgy lesz egyre nehezebb az a paradigmaváltás, ami a nagyot egyenlővé teszi a kicsivel, a nehezet a könnyűvel. Nem véletlen, hogy egy bizonyos kor után már nem nagyon akarták vállalni a mesterek a jedivé képzést... :)

Weöres Sándor műveiben (mint az Ars poetica-jában) nagyon kézzelfogható a világ efféle szemlélete. "Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat, s ki feléje fordul, egy percig benne éghet...Fogadd el a lélek árján fénylő forró igéket...stb............................................ Aztán Hamvas Béla, vagy Exupéry sem kicsit alkotott a témában............................... Az erő, vagy energia a "fűben, fában, bennünk" jedi szemlélete, az ezoterikuis és tudományos megközelítések közös nézőpontja Deepak Chopra szemléletében kap nagyon használható gyakorlati útmutatást, meglepő de ez is több évtizede ismert, és tényleg mindennek ellenére nem népszerű a jediképzős paradigmaváltás............................."A rejtett álózatok ereje" 86. oldalán található források-stressz-komplexitás ábrából gondolható módon a világ egyre sokszínűbbé válásával elég hamar (akár talán pár év alatt mázlival) nyitottakká válunk nagyobb tömegekben a paradigma-vagy hálóüzati mintaváltásra. A jég is melegszik, melegszik, kásásodik, töredezik esetleg hetekig, majd egy napon csak vizet találunk a helyén a fakutya helyett a csónakok népszerűvé válnak hirtelen. Úgy látom, a komplexitás-sokszínűség megnövekedése megvan-megtörtént, csak fejeinkben meg kell még szokni, a múlt stresszének árnyaitól az új források-táp megtapasztalás útján meg lehet kicsit szabadulni, és akkor mint a sötét erdőben eltévedteket a hajnal egyszerűen látó jedivé avatja majd minden különösebb beiskolázás nélkül, persze amolyan fényre nyíló jedik lesznek csak és időbe tellik, míg kontextusában felfogják mi történt, viszont az már egy soha eddig nem látott életminőség lesz, ahonnan megy majd a továbblépés. Egy Magilla Gorilla epizód azzal a tanulsággal végződött, hogy "Dolog, hogy igazad van, azt még valakinek el is kell hinnie!" Szóval komplexitás megvan, de még el kell hinnünk, a "világról bennünk élő kép változásával, megváltozik majd a világ". A tárgyi világ komplexitásában elmerülni nem végleges akadály, csak más -talán göröngyösebb- út, kaland.....................egy kis pozitív forgatóköny a jövőről, a források feltárása jegyében..........................

A "Csillagok háborúja" gyönyörű mese, de zavaros misztikus világképet és paradigma váltást kovácsolni belőle? - ez egy kissé misztkus zagyvaság, zagyva misztikusság.

Talán pont azért (és azok) a mesék szépek, melyek egy olyan paradigmaváltás mozaikjait, jeleit, jegyeit, hangulatát, áthallásait -nevezzük akárhogy- jelenítik meg melyre már fogékony de még képtelen a fajtánk. Egy világban zajló történés-folyamat-jelenség, vagy annak részlet leírható, versbe szedhető, elzongorázható, eltáncolható, el-mesélhető, és másképpen festené meg egy ovodás és másképpen egy szobafestő, hátmég mennyire más módon két különböző kor vagy stílus képviselője............................Javaslom, ha a mesék jelképrendszerének témája érdekel, van egy könyv, "Titkos tanítások magyar mesékben" címmel. Olyan ember az egyik szerzője aki a teológiától a számítástechnikán, matematikán keresztül a néprajzig sokmindennel foglalkozott, és a világban sokfelé kimagasló élenjáró eredmények igazolják, hogy nem egy bazári szemfényvesztő, a másik szerző egy láma. Minden tudományos vagy misztikus hókuszpókusz nélkül elkalauzol a mesék világában, hogy utána semmi kétség nem marad ezek valós értékéről az olvasóban.........................A misztikum és a mese mindig is kicsit zagyva marad a logikus tudomány számára (tükröt tartva a tudomány nagyképe elé, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden logikus tudomány axiomatikus, tapasztalatalapú megállapodáson alapuló hiedelemrendszer), hiszen a tudománynak csak az logikus amit le tud írni, ennek határai vannak, és akkor ami azon túl van az meg-zagyvul a tudomány számára. Szerencsére azonban nincs olyan törvény, hogy az ember csak a tudománnyal érzékelhet illetve fejezheti ki magát.......Végezetül pedig, nem látom, hogy bárki világképet kovácsolt volna bármiből, csak arról morfondíroztunk, hogy a bizonyítható dolgok jelenlegi határán túl lévő működőképes dolgok közé az analógiák és áthallások miatt felvehetők a híres "űropera" egyes megfogalmazásai is...........Működőképesség terén pedig a misztikus megközelítéseknek semmi szégyelnivalója nincs azon tudományokkal szemben ,melyeket használva(illetve olykor nem használva // azaz használati szinten nem eredményképesnek bizonyulva) fajtánk a mai helyzetébe sikerrel bemanőverezte magát...................Arra biztos jó egy mese, hogy az ember misztikus csipáit nyitogassa, ingerekkel lássa el, és talán mint ilyen "konzervnyitót" lehet nem megenni kell, hanem használni.....................

Persze, hogy az, de ha egy kicsit tudománytalan módon közelítünk felé (vagyis kiragadunk egy-egy motívumot belőle és más kontextusba helyezzük), egészen használható ;) Nem azt kell komolyan venni, amit a film üzen, hanem amit mi tapasztunk belőle :))))
Ennek az egyik legszebb példája egy barátom esküvőjén volt: az anyakönyvvezető egy igen íves, gyönyerő idézettel emelte magasba az ifjú párt - arról szólt az a négy sor, mi is a kötődés igazán. Jól is hangzott, ott és akkor, de egy barátommal csaknem felnevettünk, mert mindketten tudtuk folytatni a verset, amit tulajdonképpen Villon írt egy igen laza erkölcsű nőszemély kritikájául... :) Szóval ha jó részeket ragadunk ki akár a legvadabb alkotásból is, az üzenet létre tud jönni, csak felejtsük el a háttérismeretekből fakadó interferenciát...
Amúgy a Star Wars nem olyan rossz ám. Jó, kever ezt-azt, de a Mátyás templom is, mégis szeretjük ;)

Kedves Péter, "paligreg", András!
Szerintem is az fontos, hogy a Star Wars univerzum (vagy bármilyen más film mondanivalójából) mi mit tapasztalunk meg és esetleg mit tudunk alkalmazni mindennapi életünkben előnyünkre! Szerintem amit írtál Péter Obi-Wan tanításáról, az ideillő, megállja a helyét a való életben is!

"...Az Erő egy minden eleven által alkotott energiamező, mely körülvesz és áthat bennünket..." "...Az Erő hatalmas, mert az életből árad. Ott van benned és bennem, a fában, a kőben..."

:) Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy beszélgetés, amit egy nálam idősebb bácsival folytattam: a magyar nép erejéről beszélt, megjegyezte, hogy a népünk sokkal közelebb áll a természethez, mint más nép, "természeti nép" vagyunk, mondta. Indoklásul nyelvünkből a szavak származását, őseink szokásait, szemléletünket hozta fel. Ezek után gondolkoztam el, hogy a népek között mi magyarok pl. mostanában is barátságosabban viszonyulunk talán a természethez, jobban óvjuk azt, mint más népek. Gondolatainkat jobban áthatják a természet közeli élmények. Ha ebben igazam van, akkor merem mondani, hogy a "civilizáció tárgyi világába való süllyedést" talán jobban "át tudjuk vészelni", vagyis inkább kevésbé süllyedünk bele ebbe a problémába, mint mások. Persze ehhez ki kell "szabadulni a panelek világából".

Örömömre szolgál, ha a tudomány anyagi és a misztikusabb-ezoterikusabb gondolatok közti szakadék áthidalódni látszik. Kíváncsi voltam a beharangozó után, miféle áthallás „bűvöletében” leszünk kalauzolva. A kis betűvel írt –néha a kevés több- rész különösen alkalmat kínál ”megállni és inni egy pohár kristályvizet”. Lehet, eretnekség egy gömbölyű és megtisztelően őszinte hangú képhez bármit szólni, óvatos felvetés jelleggel tovább tűnődnék….............. Ha az Isten fogalomhoz az erős kapcsolati és a Lélek fogalmához a gyenge kapcsolati jelleg köthető, akkor e kép életszerűen felveti a Fiú fogalmának kérdését. Tudom, ne legyek se telhetetlen, se eretnek…................ 1.áthallás.:A jól működő rendszerekben a fő akarat-szándék-elv 3 olvasatban jelenik meg, I.törvényhozó, II: végrehajtó, II: ellenőrző hatalomként............................ 2.áthallás: Megállapodáskor pár természeti törvény jellegű elvet érdemes figyelebe venni. (Hiába állapodnánk meg a gravitáció és a súrlódás figyelmen kívül hagyásában, egy ilyen rendelet a természet „alkotmányával” szemben, mint jogtalan törvény betarthatatlan lenne). I. Energia-minimumra törekvés elve, II: Az emberi megismerés-leképzés-komunikáció elve-módja, III: A „Várás joga” ( A „jótett helyébe jót várj!” kutatók szerint az állatok háziasítása elől származó ősi emlékünk-útravalónk. Abban az értelemben lehetett használatos, hogy „Tégy egy kis pozitív hozzáállást a másik fél számára, és utána várd a viszonzást, várd ki, hogy ki lesz az együttműködő veled, ne adj újra és újra és többet és többet viszonzás hiányában az együttműködés reményében! Legyen a másik fél jótette-nyitása-kockázatvállalása az „ellenőrző” jel, hogy újra léphetsz! Ha minden fél szabadon passzív maradhat, akkor menni fognak a dolgok.” Hasonlít ez arra a játékelméleti elvre, hogy „ha egyszerre csak egy lép, akkor lesz olyan pont, ahonnan nem érdeke továbblépni egyik félnek sem, mert csak vesztene vele, így bízva megállapodhatnak együttműködésben.” ).......................... 3.áthalás: I:”Szellemi”-, II. Hullám?-, III. Anyagi-megnyilvánulások rendszere............................. 4.áthallás: I: Belső csendünk, megnyilvánulatlan energia-lehetőség, kevert stratégiák, egy rendszer motorja…III: Tér-idő-anyag-megnyilvánultenergia, párbeszédeink, tiszta stratégiák, egy rendszer konkrét funkciói…II: Egy rendszer hullámok összjátékával leírható működései; az a szó-ige-varázsige-kommunikáció-leképzésrend, mely az I. és a III. jelleget számunkra értelmező, átjárhatóvá, egymássá "megvált"-oztathatóvá teszi…???az erős, kevésbé erős, gyengébb, méggyengébb kapcsolatok struktúrájában fellehető jelleggel társítható fogalom???