A networking művészete
Avagy: Hogyan építsünk hatékonyan barát- és nemzethálózatot?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Hálózatot mindenki épít, akár akar, akár nem. Messze nem mindegy azonban, hogy milyet. A személyes kapcsolati hálónk sokkal inkább meghatározza az egyéni és nemzeti sorsunkat, semmint azt hinnénk. Magyarországon jelenleg a továbblépés egyik legnagyobb akadálya az, hogy a társadalmi háló befelé forduló és szűk csoportokra töredezett. A bejegyzésben a sikeres hálózatépítési technikák néhány elemét foglalom össze.

A hálózatépítésnek alapvetően két fajtája ismeretes: a biztonságkereső és az újdonságkereső. Az, hogy valaki a kettő közül melyik módon építi a kapcsolatait, a személyisége mellett a környezet hatásaitól is függ. Magyarországon a rendszerváltás egy óriási társadalmi stresszként jelentkezett. Ez a társadalmi kapcsolatépítést döntően a biztonságkereső irányba terelte.

A hazánkban annyira szükséges újdonságkereső kapcsolati magatartás következő öt tanácsa fogalmazódott meg bennem: 1.) keresd a pozitív energiacentrumot; 2.) keresd a hangadót; 3.) keresd a furcsát; 4.) keresd a nyitott tekintetet és 5.) haladj következetes ugrásokban. Ezeket a technikákat fejtem ki részletesen a bejegyzésben.


Hálózatot mindenki épít, akár akar, akár nem. Messze nem mindegy azonban, hogy milyet. Egyre több adat gyűlik össze arról, hogy a személyes kapcsolati hálónk sokkal inkább meghatározza a sorsunkat, semmint azt hinnénk. Sara Mednick kutatásai szerint minél több keveset alvó barátja volt egy tinédzsernek, annál nagyobb valószínűséggel lett keveset alvó maga is. A keveset alvás tini „nagymenői” az átlagosnál többet füveztek is. Nicolas Christakis és James Fowler korábbi eredményei azt mutatták, hogy akinek az ismerősei dohányzók, alkoholisták, vagy túlsúlyosak, az maga is sokkal inkább válik dohányzóvá, alkoholistává és túlsúlyossá, és ha bármelyikről le akar szokni, az sokkal nehezebb addig, ameddig baráti kört nem sikerül váltania. A hálózatok viselkedést meghatározó másik példájaként az önmagukról a közösségi portálokra (iwiw-re, Facebook-ra, myvip-re, stb.) mosolygó arcképet felrakó embereknek általában sok és mosolygó arcképű ember az ismerőse, és fordítva: a savanyúképűeket kevés, de hasonlóan savanyúképű ismerős veszi körül. A hálózatok meghatározó szerepe nemcsak egyéni, hanem társadalmi méretekben is igaz. Magyarországon jelenleg a továbblépés egyik legnagyobb akadálya az, hogy a társadalmi háló befelé forduló, és szűk csoportokra töredezett. A blogbejegyzésben a helyes hálózatépítés technikáira próbálok néhány tanácsot adni.



A személyes kapcsolati hálózatnak alapvetően két fajtája ismeretes: a biztonságkereső és az újdonságkereső. Léteznek átmenetek a kettő között, de az igazán érdekes tény az, hogy e kétféle hálózatépítési típus szétválik egymástól. Ennek az egyik következménye az, hogy a társadalmi hálózatok asszortatívak, azaz bennük a sok kapcsolattal rendelkező csomópontok inkább egymással kapcsolódnak, és egy „rich-club”-nak nevezett csoportot képeznek. Ezzel párhuzamosan a kevés kapcsolattal rendelkezők is egymáshoz kapcsolódnak, és kicsi, de sokszor szoros csoportokat alkotnak, amelyek egy-egy kapcsolattal kötődnek a csomópontok hálózatához. A kevés kapcsolattal rendelkezők igen sokszor a biztonságkeresők, a csomópontok pedig az újdonságkeresők közé tartoznak.

 
Az, hogy valaki a biztonságkereső, vagy az újdonságkereső módon építi a kapcsolatait, a személyisége mellett a környezet hatásaitól is függ. Ha a környezetben hirtelen változás  áll be (stressz, vagy válság van), akkor az addig újdonságkeresők is biztonságkeresővé válnak. Erre a váltásra nemcsak a kapcsolati környezetük stabilizálásának igénye miatt van szükségük, hanem amiatt is, hogy a válságban a kapcsolatok kialakításához szükséges energia szűkössé válik. Magyarországon a rendszerváltás egy óriási társadalmi stresszként jelentkezett. Ez a társadalmi kapcsolatépítést döntően a biztonságkereső irányba terelte, amely törvényszerűen vezetett el a törzsi háborúk társadalmi méretűvé szélesedéséhez. 2006 táján elértük a szakadék szélét. Azóta a helyzet megfordult, és egyre több az a meghatározó, véleményformáló ember, aki az újdonságkereső kapcsolatépítő irányba áll át. A blogbejegyzésben felsorolom mindkét kapcsolatépítő technika néhány elemét, de az újdonságkereső technikát sokkal részletesebben járom körül. Ennek nemcsak az az oka, hogy saját magam is újdonságkereső vagyok, hanem az is, hogy úgy érzem, hogy ennek a technikának a terjesztésére és elsajátítására ma Magyarországon óriási szükség van.

A biztonságkereső kapcsolatépítési technika a személyes kapcsolati hálót egyre sűrűbbé szövi. Ennek megfelelően az ilyen ember az új kapcsolatokat alapvetően a létező barátok barátai (a legtöbb esetben: legjobb barátai) és a két vagy több barát közös barátai irányában keresi. Ilyen kapcsolatépítési ajánlatok igen sokszor bukkannak fel pl. a Facebook-on, ahol az ajánlott ismerősök között a legtöbb közös ismerőssel rendelkezők sokszor vezető helyet foglalnak el. A biztonságkereső technika rendkívül fontos azokban a helyzetekben, amikor az ember stabilizálni szeretné a helyzetét. Így például egy új közösségben, új munkahelyen, vagy akár személyes válság esetén is ez a követendő magatartás. Kimutatták, hogy átlagosan azok a házasulandók nem váltak el egymástól, ahol a két házasfél baráti hálózata nagymértékben átfedővé vált a házasság első éveiben. Egymás barátainak elfogadása egymás nagyobb elfogadását is jelezte, de a közös barátok hálója a házasfeleket is jobban összekötötte.

A hálózatos ismereteim és a saját magatartásom alapján az újdonságkereső kapcsolati magatartás következő öt tanácsa fogalmazódott meg bennem:

 
1. Keresd a pozitív energiacentrumot! (Látom a blogolvasót, ahogy hátrahőköl: „Atyavilág! Én eddig azt hittem, hogy ez a Csermely valami tudósféle. Átváltott ezoterikusba?”) Ebben a tanácsban az „energiacentrum” szó olyan emberre utal, aki kapcsolatépítésre fordítható lelki energiában gazdag. A kapcsolatok, és különösképpen a hosszú távú (nagyon más társadalmi csoportokhoz vezető) kapcsolatok építéséhez igen nagy energia kell. A „pozitív” jelző pedig azért fontos, mert kapcsolatokat csak pozitív tartalmak mentén lehet építeni. A hervasztó embereket a többiek elkerülik, mint a bélpoklost. Ez idáig rendben is lenne. De hogyan lehet megtalálni egy társaságban egy pozitív energiacentrumot? Varázspálcával? Nyilván nem. Érdemes figyelni a mosolyt, a mások felé irányuló gesztusokat, azt, hogy hány embert szólít meg akár beszéddel, akár gesztusokkal, akár mosollyal valaki, és azt is, hogy a megszólított emberek milyen távol vannak egymástól (akár fizikailag is) az adott mezőben. A pozitív energiacentrum mindig simogat. Simogatja a környezetét odafordulással, nyitottsággal, figyelemmel, megszólítással, mosollyal és szeretettel.



2. Keresd a hangadót! A hangadó sokszor azonos a pozitív energiacentrummal, de a két fogalom mégsem ugyanazt jelöli. A pozitív energiacentrum lehet befogadó is, olyan ember, akit nagyon sokan szeretnek. A hangadó azonban domináns. Ő az, aki felé fordulnak a többiek, és mindezt szívesen és gyorsan teszik. Amíg ő beszél, általában a többiek hallgatnak. Sokan bólogatnak, mosolyognak, vagy más módon fejezik ki egyetértésüket. A pozitív energiacentrum és a hangadó az adott közösség leképezése, közepe. Ha egy (kisebb) közösségben sikerült kapcsolatot teremtenünk egy pozitív energiacentrummal, vagy hangadóval, több kapcsolatra szinte nincsen is szükségünk, hiszen a közösség által birtokolt ismeretek zömét ők is ismerik. Ha egy hangadót sikerül meggyőznünk valamiről, akkor szinte az egész közösséget meggyőztük vele. A közösségek legfontosabb embereinek megtalálása az újdonságkereső magatartásban azért fontos, mert az új keresése roppantul energiaigényes feladat, amely nem sok azonos értékű, redundáns kapcsolatot tűr meg.

 
3. Keresd a furcsát! A közösségbe nem illő viselkedés sokszor a „kívülről jöttség” jele lehet. A furcsa ember nagyon sok esetben híd egy másik közösség irányába, azaz olyan út, amelyen keresztül a társadalmi kapcsolatrendszer új, addig számunkra ismeretlen területe felé elindulhatunk. Az új terület felé vezető furcsa viselkedésnek azonban nem szabad elszigeteltnek lennie a csoporton belül, mert ez esetben nem hidat, hanem zárványt (nagyon primitív hasonlattal: nem zsenit, hanem őrültet) találtunk. Az a hálózatépítés szempontjából az „jófajta furcsa”, aki a csoport számára szemlátomást izgalmas és érdekes.



4. Keresd a nyitott tekintetet! A nyitott tekintet a bizalom és az új felfedezésére való nyitottság jele. Ha a nyitott tekintet körbepásztázza a teret, ráadásul mindezt nem kapkodva, idegesen, hanem érdeklődően, néha szemlélődőn meg-megállva teszi, akkor nagy valószínűséggel emberünkre akadtunk, azaz egy olyan alakra, aki éppen olyan újdonságkereső, mint amilyenek mi vagyunk. Az ilyen bizalommal teli és bizalomébresztő ember sokszor még sokkal jobban integrálja az adott csoport által birtokolt ismereteket, mint a pozitív energiacentrum, vagy a hangadó (ez különösen nagyobb csoportok esetén van így). Ráadásul igen sok esetben a nyitott tekintetű újdonságkereső nem két, hanem sok csoport tagja, azaz a személyében nem is egy, hanem nagyon sok hidat találtunk, amely nagyon sok új világhoz vezethet bennünket el.


 

5. Haladj következetes ugrásokban! Ha megtaláltunk akár egy „jófajta furcsát”, azaz egy hidat, akár egy „nyitott tekintetűt”, azaz egy csoportok közti csomópontot, akkor vegyük rá, hogy vigyen el minket a következő csoportba, vagy adja meg valakinek az elérhetőségét e csoportból. A következő csoportban pedig keressük újfent a „jófajta furcsákat” és a „nyitott tekintetűeket”.

 
Ha valamivel közelebb jutottunk ahhoz, hogy kit is keressünk az a kérdés még nagyon megválaszolatlan maradt, hogy hol is keressük. Melyek az újdonságkereső hálózatépítés legfontosabb színterei? A következőkben a kávézókról, teázókról, klubokról és szalonokról fogok néhány gondolatot leírni.


A kávéházak és teázók, mint a hálózatképzés fontos intézményei. Saly Noémi muzeológus, kávéházkutató felhívta a figyelmet arra, hogy a híres budapesti kávéházkultusz azért alakult ki, mert a „kávéház sajátos átmeneti tér az utca teljes nyitottsága és az otthon intimitása között, egyesítve mindkettő előnyeit. … Asztalai mellett a legkülönbözőbb rétegek, korosztályok, illetve a két nem olyan szabadon érintkezhetett, mint sehol másutt. A magyar kávéházak különleges ötvözetei voltak a rendkívül liberális, párnákon heverésző dél-keleti kávézásnak, és az arisztokratikus kávékultúrának. Az előbbi a kapcsolatokra, a szabad érintkezésre, az utóbbi a fényűző külsőségekre és a szertartásra helyezte a hangsúlyt. Így lett a pesti kávéház már-már templomokra, főúri szalonokra emlékeztető díszes tér, ahol minden vendég úrnak érezhette magát. … Az alacsony sorból származó ifjú itt sajátíthatta el a társasági élet normáit, a kulturált étkezés, társalgás, illetve a nőkhöz való közeledés íratlan szabályait.” Egyetérthetünk Saly Noémivel, hogy ma sem lenne felesleges egy ilyen iskola. Az elmúlt években megszaporodó kávézók és teázók kiváló terepei lehetnek a hálózatosodásnak is – feltéve, ha nem minden vendégük csak és kizárólag a saját asztaltársaságával beszélget/beszélgethet.

A klubok és szalonok, mint a hálózatképzés fontos intézményei. Széchenyi István egyik nagy tette volt, amikor angol mintára 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót. A kaszinónak kezdetben 150, később ötszáz, majd 750 tagja volt, köztük Alber Edward walesi herceg angol trónörökös és Jenő királyi herceg, mint tiszteleti tagok. A kaszinó azonban minden arisztokratikus színezete mellett is osztály, vagy pártkülönbséget nem ismert. A felvétel kellékei a tisztesség, a műveltség, a feddhetetlen jellem és az önállóság voltak. Izgalmas belegondolni abba, hogy a Nemzeti Kaszinó taglétszáma a megalakulásakor a legszélesebb ismeretségi kör 150-es Dunbar-számával egyezett meg. Később a taglétszám felnőtt a törzsi méret 500-as illetve 750-es létszámára. A rendszerváltás után és ma is sorra alakuló klubok és szalonok a hálózatosodás kiváló terepei lehetnek – ha tagválasztásukban az eredeti elvek szerint egy széles körből való válogatás, és nem a szűk csoportok további bemerevítésének igénye kap teret.


Végezetül hogyan függ össze a saját személyes hálózatunk a nemzet hálózatával? Mennyire skálázható a hálózatképzés? A természetben előforduló hálózatok nagymértékben önhasonlóak. Itt az önhasonlóságon nem olyan gyönyörű fraktálokat kell érteni, mint amilyeneket Mandelbrot leírt, hanem körülbelüli önhasonlóságot. Ebből az következik, hogy a nemzet hálózata nem valamilyen politikai vagy isteni akarat műve. A nemzet hálózatát a mi saját kis hálózataink alkotják. Ha tehát nagyobb mértékben sikerül újdonságkereső hálózatokat építenünk, azzal nemcsak mi gazdagodunk, hanem az egész ország is innovatívabbá válik. Történik más is. Megnő a társadalmi stabilitás. Mindkettőre nagyon szükségünk van.
 

 

 

Hozzászólás (Héjj Tibor)
 

 


Én a hálózatképzés leírt módozatait a gazdaságra vonatkoztattam: ha a cégek olyan hálózatot alkotnak, ahol versenyben ÉS együttműködésben dolgoznak, klaszterekről beszélünk. Ezeknél:

1.    a "pozitív energia centrum" jó esetben a klaszter-menedzser,
2.    a "hangadó" a fő cég, tipikusan multi
3.    a "furcsa", aki innovál, tipikusan egy kis start-up vállalkozás
4.    a "nyitott tekintetű" az a tag, amelyik aktív más klaszterben is és
5.    a klaszterek hálózatán át lehet "következetes ugrásokkal" beintegrálódni a teljes iparági, országos, vagy világpiacba.

 

Érdemes tehát a versenyen (= másikkal szembeni előnyre törekvésen) túl a másikkal való együttműködésben rejlő lehetőségeket is (win-win alapon, csak így etikus ÉS fenntartható) felhasználni - különösen a válság-adta nehéz helyzetben!
 

 

 

Hozzászólás (Szvetelszky Zsuzsa)

 

 

 

Nemcsak művészet, amiről Csermely Péter blogbejegyzése szól, hanem életforma is. A sok és egyben sokféle kapcsolattal rendelkező csomópontok közt akad művelt és gazdag is, mégsem ez a legjellegzetesebb ismérvük. Sokkal inkább a kapcsolat-teherbírás és a kapcsolatápolási kedv, az átlagosnál nagyobb érdeklődés és kíváncsiság, a türelem, a figyelem és a nyitottság. A csomópont nem feltétlenül okosabb, ügyesebb, erősebb, gazdagabb társainál: a csomópont „kapcsolódóbb”. Személyre szabottan tudja, milyen elégséges jelzésekkel kell az egyes kapcsolatokat ápolni ahhoz, hogy megmaradjanak, sőt: funkcionáljanak. A csomópontok nagy része „mindenkivel szót ért”.

A hálózat pedig gyógyít, ha kell, meg is ment. Keresd a furcsát, mondja Csermely. Megéri! Már csak azért is, mert ha egyszer olyan problémád lesz, akár a munka, a tanulás, a párkapcsolat, a család vagy az élet más területén, melynek feldolgozására a környezeted egy része még éretlen, akkor hálózatod „furcsa” tagjai megmenthetnek. Lenullázzák a feléd áramló előítéleteket, megbélyegzéseket. Megvigasztalnak, s megmutatják, hogy sem hibás, sem balek nem vagy. Tanuljunk hát a mesterektől hálózatot építeni! Lehetnek ők a barátaink, szomszédaink, vagy akár rokonaink ismerőseinek a családtagjai. Ha következetesen ugrálunk, Csermely Péter kifejezésével élve, messzire jutunk. Ők, a mesterek oktatják az Életről elnevezett iskolában a „Bevezetés a hálózatomba” című gyakorlati tantárgyat. Amíg nincs akkora és oly sokféle saját hálózatunk, hogy mint nekik, addig is háromszögeljünk bátran: vagyis mutassuk be azokat az ismerőseinket egymásnak, akikről úgy véljük, valamiért kedvelnék egymást.
 
 
Továbbá: keresd a nőt, a hálózatban is! Párizs jelentős szellemi központjai voltak annak idején madame du Deffand és Geoffrinné szalonjai – szólaljon meg egyikük, Deffand márkíz az irodalom segítségével: „Az ember nem úgy nyit szalont Párizsban, mint egy rőfösüzletet! Sok minden kell ahhoz! Elsősorban egy művelt, szép és szellemes hölgy… Különös vonzerő kell ahhoz, hogy ne csak azok sétáljanak be, akik szívesen töltik meg a bendőjüket egy jó vacsorával. Irányítani kell tudni a társalgást, megadni a hangot, őrködni a stílus felett. Nagyszerű vonzerővel bírni…” (Benedek István: Párizsi szalonok. Magvető, Budapest, 1969). Pascal idősebbik nővére, Jacqueline is vezetett irodalmi szalont, sőt: híres férfiakról írt életrajzokat – öccse halála után az ő tollából került ki Pascal első életrajza is. Johanna Schopenhauer, Arthur gyönyörű anyjának weimari szalonját Goethe gyakori vizitjei ragyogták be.
 


Néhány híres magyar
salonnière: Purjesz Olga kolozsvári szalonja a Monostori úton Adyt, Bartókot, Dohnányit, Móriczot, Kuncz Aladárt, Hunyady Sándort látta vendégül. Domokos Lászlónénak, a magyar pedagógia nagyasszonyának szegedi szalonjába Juhász Gyula, Babits Mihály, Móra Ferenc, Tömörkény István járt rendszeresen látogatóba. Cecil mama – Polacsek vasútmérnök felesége, Polányi Károly, Mihály és Laura édesanyja – szalonjában Karinthy beszélgetett Pólya Györggyel, Liebermann Leó vegyész Ady Endrével, Jászai Mari pedig Tangl Ferenc fiziológia professzorral, de megfordult nála Jászi Oszkár, Lukács György, Szabó Ervin is. Voltak másféle mamák is: Alexandrine Guerin de Tencin (1685-1749) kiugrott apáca és botrányhős, szalonjában filozófusok és jezsuiták egyaránt megfordultak. Gyermeket nevelni nem volt ideje, újszülött fiát a le Rond templom lépcsőjén hagyta. A kisfiú először Jean le Rond néven lesz ismert, majd matematikus-enciklopédistaként a d’Alambert nevet használja… És milyenek voltak a szalonok témái? Csekonics Jánosné szalonjáról, ahol „még a nők is a politikáról vitatkoztak”, Mikszáth is megemlékezik, Hannah Arendt pedig Rahel Levin Varnhagen berlini szalonját méltatja, mely a német-zsidó közeledés színpada volt kétszáz évvel ezelőtt.
 
Az én „kedvencem” mégis egy férfi: Born Ignácz, pénzverő- és bányahivatalnoki ülnök. Nemcsak korának egyik legjelentősebb geológusa, hanem Európa tizennyolcadik századi leghíresebb tudós társaságainak – a londoninak, stockholminak, müncheninek, berlininek – is oszlopos tagja. Hazájában keveset élt, merthogy sokat utazott: ásványtani körútjairól írott levelei németül, franciául, angolul és olaszul is megjelentek. Nemcsak utazik, utaztat is: szegény diákokat küld a liptói és szepesi Kárpátokba, hogy magyar ásványokat gyűjtsenek. A megye természetrajzi feltárását selmecbányai tanárokkal szervezi meg, s ezen utak is hozzájárulnak klasszikusnak számító eredményéhez: a nyersércek amalgámozásához. Nagy siker ez, kérem! Born Selmecbányán foganatosítja először eljárását, tódulnak is a helyszínre a geológusok Dániától Spanyolországig egész Európából. Ha ott vannak, hát Born sebtiben társaságot alakít belőlük: 1786 szeptemberében Szklenón ülésezik az első nemzetközi tudományos kongresszus. Born vonzereje nem akárkiket hoz a társaságba – korának leghíresebb geológusai és kémikusai gyülekeznek körülötte: Lavoisier, Guyton-Morveau, Klaproth, Gmelin, Gahn, Werner, Pallas és sokan mások. A sok tudományos nagyságból álló körnek Born a lelke. Selmec világhírű lesz, s amikor a konvent Párizsban az École Politechnique létrehozásáról dönt, a vegyészet oktatásában Selmec lesz a példa: „hol a chemiát nemcsak theoretice tanítják, mint Francziaországban …”.
 


A társaság lelke tehát különleges rang. Kulturális értéke felbecsülhetetlen. Ma még kevés adatunk van, milyen belső indíttatások, ösztönök, vágyak hajtják őket baráti-művészeti-tudós-politikai köreik létrehozására, fenntartására, de úgy tűnik, nem tehetnek mást: a kor megágyaz missziójuknak, s ők teljesítik a küldetést. Mint erre legalkalmasabbak: a tér és az idő választja ki őket. Az aktuális körülmények rajzolják körbe a csomópont kontúrjait, és ők otthonosan töltik be azt. Mind, akik közelükben lehetünk, tudjuk, hogy senki nem lenne jobb náluk. Kell a belső elhivatottság, és kell a köréjük szerveződő, általuk meghívott kör egyetértése is. A networking művészetének elsajátítása sok közvetlen és közvetett haszonnal kecsegtet. Ez utóbbiak egyike a hálózattudat erősítése is. A „tudom, hogy tudod…” érzése kiterjeszthető a „tudjuk, hogy tudjuk…” dimenzióba, s nagyságrendekkel sokszorozza meg tudásunkat, erőnket, lelkesedésünket. A jövő kérdése, hogy a csomópontok által létrehozott és fenntartott kapcsolatok mennyiben különlegesek az átlagos kapcsolathálózatokhoz képest. Mi a szerepe e ragyogó kapcsolat-csillagzatoknak a társadalmi hálózat egészében? Milyen ráfordításokról és megtérülésekről beszélhetünk az összekötők kapcsolat-egyenlegeiben? Ha nő, ha férfi, ha gazdag, ha szegény: értünk köt, kapcsol, csomóz, akkor is, ha nem úgy tűnik. Rengeteg az önjelölt csomópont is, de mindig mi döntjük el, hogy ki áll köreink közepén.

 

Válaszok (1)


Nagyon örülök az izgalmas vitának, amelyet a kiemelt hozzászólásoknak is óriási mértékben gazdagítanak. Az első válaszom a sokak által érintett tudatosságról szól. Az egyik előadásom után odajött egy kedves pedagógus hölgy és azt mondta nekem: „Professzor úr, ez a maga világa egy erkölcstelen világ.” Hoppá! Néztem nagyot. Itt figyelni kell, mert most tanulni fogok valamit. „Ha úgy élnék, ahogyan maga javasolja, akkor érdekből választanám meg a barátaimat. Nekem ilyen élet nem kell.” A tanár néninek igaza lett volna, ha a kapcsolatépítés tudatos lenne. De nem az, hiszen nyilvánvalóan nem kérdezem végig valakinek a baráti körét, és nem ellenőrzöm le a palmtopomon az iwiw-en és a Facebook-on, mielőtt szóba állok vele. Ha azonban a kapcsolatépítés ennyire nem tudatos, akkor miért írtam az egész bejegyzést? A valóság – mint oly sokszor – itt is a két véglet között van. A kapcsolatépítés valóban érzelmi („megérzéses”) alapon vezérelt, de ez tudatos ráhatással modulálható. Ne becsüljük le tehát az önnevelés erejét, hanem éjünk vele! Ahogyan sokan írták: jobb hálózatképzéssel jobb lesz az életünk – mind a saját magunk, mind pedig az ország szintjén egyaránt. Ide kapcsolódik „radnay” gondolata a választási és média pártokról. Ez a „modern” pártfelfogás véleményem szerint nem fér egybe a hálózat-demokrácia korábban leírt alapelveivel, azaz éppenhogy nem modern, hanem ma már meghaladott.

Érdekes kérdés, hogy mik ma a kapcsolatépítés legfontosabb színterei. Ahogyan „Gyoma” írja, a dizsik nyilván hódítanak a második és harmadik évtizedben, de ezek a helyszínek úgy érzem, hogy inkább egyéni vadászmezők, semmint a komplex hálózatépítés terepei. „Paál Andrással” teljesen egyetértek abban, hogy a kapcsolatépítés mellett a kapcsolatmélyítés rendkívül fontos. Ha nem alakul ki egy olyan bizalomhálónk, amelyre számíthatunk, akkor a lelki egészségünk megrendül. A mély tartalmak a mai felszínes korban amúgy is kivételesen fontosak. „patkoszeg” valószínűleg már megkapta a válasz egyik felét innen is. Ha elérem a kapcsolattartási képességem határát, akkor azokra kell, hogy koncentráljak, akikkel a mélyítés lehetséges, illetve azokra, akik új utakat mutatnak.

 
A „Paál András” és „Baráti Péter” által leírt „bűnöző hálózatoknak” („dark networks”) van egy szoros magja, amelyik egy nagyon laza, nagyon hamar lecsatolható, nagyon kihasznált és fogyóeszköz jellegű kapcsolati kört épít maga köré. Ha ilyennel találkozunk, azt javasolom, hogy meneküljünk el onnan. A magot ugyanis felrobbantani sajnos nehéz. (Persze néha az is sikerülhet.)



Nagyon tanulságos volt a számomra „gaborgubacs” megjegyzése: „A Deerfield Akadémián folytatott tanulmányaim során azt mondanám, hogy az itteni diákok 95 százaléka furcsa.” Bizony. Az egyéniséget elismerő közösségekben – ilyenek az idegsejtek az agyunkban – a sajátos értékek kibomlanak, és hasznot hoznak. Gábor saját maga is egy óriási példa arra, hogy ha kialakul az emberben egy olyan önbizalom, amely a saját értékeit felismeri, és abban bízik, akkor könnyebb lesz elviselni a holnap bizonytalanságát, és építeni azt a folyamatosan változó, de mégis állandó hálózatot, amely ezt még könnyebbé teszi.

Megosztás

Hozzászólások

Nagyon érdekesnek találnám a hálózati kérdést a magyar politikai pártokra vonatkozóan megvizsgálni. Beszéltek a társadalomba jól beágyazódott pártról (MSZP), újabban ezen sokat javított pártról (FIDESZ). Talán megértve a cikk hasonlósági (fraktál) gondolatát, azt a következtetést vontam le, hogy végső soron a pártok nem lehetnek tartósan sokkal jobbak, mint a társadalmi kapcsolati rendszer többi rendszere, eleme. Nem tudom, hogy vajon csak érzéki csalódás-e, mivel magam is részese vagyok egy helyi környezetvédelmi csoportnak, mintha új pezsgésnek indult volna a hálózatosodás. Ez talán reményt nyújt ahhoz, hogy a jövőben a pártok is jobban, erősebben tagozódnak be a társadalomba. Ennek a reménynek ellent mond, hogy a korszerű pátok elsősorban választási és média pártok. Nem igen működnek két választás között és a "harcukat" elsősorban a média térben vívják. Ráadásul azt tapasztaltam, hogy a pártok nem is igen akarják a tagságukat gyarapítani, amit azzal magyarázok, hogy a pártok meglevő tagjai nem akarnak maguknak konkurenciát teremteni, illetve azzal, hogy a médiaharc gyors reagálást, központ parancsnoklást igényel, valójában a tagság ballaszt ebből a szempontból. Sajnálatos tény, hogy az állítólag jól (talán mégse?) beágyazódott pártot ez a tulajdonsága nem védte meg a kevésbé sikeres működéstől. Mi következik ebből: nem lehet megspórolni, hogy a társadalom hálózatai sűrűek és szépek legyenek, hiszen a fraktál gondolat miatt a pártok is ugyanolyan szépek vagy csúnyák lesznek mint mi kis világunk.
Hű, a mindenit! A magam kis huszonöt éves fejével évek óta építgetem a hálózatomat. Kávézókban és klubbokban ugyan nem szoktam ismerkedni, de a neten megismert szimpatikus (pozitív, hangadó, kissé furcsa ás nyitott) emberekkel valós (nem csak online) kapcsolatokra tettem szert.
Most pedig valaki tudományosan is alátámasztotta azt, amit spontán is követtem. Ez aztán megerősít. (No meg csiszolja is a "módszeremet".)

Viszont mi a teendő, ha lassan elérem a 150-es határt? (Ismerősőm persze sokkal több van, de közvetlen személyes kapcsolataim lehetősége úgy-e korlátozott.) Át kéne szervezni a meglévő hálót, hiszen egy jó része még a csak biztonságot kereső időmből való. Illetve tizenéves koromtól a befogadó készségem mindig be volt töltve. (Közeli kapcsolataim száma állandó volt, de egyre több lett benne a másik közösségbe/csoportba vivő szál.)
Tehát egy meglévő kb. teljes hálózatot hogyan lehet "optimalizálni"?
A mai magyar hálózatosság öngyógyulásának egy nagyon nagy kerékkötőjét abban látom, hogy a potenciál felelős koordinálás és energiagazdálkodás híján "feltorlódott". Ez okoz némi torzulást a hálózatok építésében, mert a szempontok vagy nem elég világosak, vagy nem teljesen őszinték. Biztosan feltűnt már mindenkinek, hogy Magyarország lassan tízmillió "ügynök országa", akik kényszeresen próbálnak "eladni" valamit, ha kell, ha nem, ha hiteles az áru (szellemi is!), ha nem. Ennek eredménye egy jókora kontraszelekció és ellentartás lett, mindkettő gátja annak, hogy az igazi értékek valóban megtalálják a helyüket mindenhol és mindenkinél, ahol és akiknél szükség van rá. (További probléma, hogy azóta sincs társadalmi konszenzus az értékek körvonalairól.) Ugyanakkor a ló túloldalára is átesett az embernek fia, mert sokszor már egy vélt vagy valós hálózati pozíció kurrensebb tétele egy döntésnek, mint a kompetencia vagy szakmai érdem. Azok a "hálózatok", amelyek így, urambátyám módon jönnek létre, a minőségi épülés helyett az energiáik nagy részét már arra kell fordítsák, hogy egy másik konkurens, de valódi teljesítményen alapuló hálózat hitelét rontsák, mert csak így lehet felszínen maradniuk ebben a sajátos "értékrelativizmusban", ahol az is egyenlő, ha egyformán fejlődünk, illetve az is, ha egyformán hanyatlunk. "Feltorlódtunk itt, ebben a kis országban" - mondta egy barátom két éve, amikor arról beszéltünk, hogyan létezik, hogy egy nép ezzel a nemzetközi szinten is nyilvánvaló potenciállal képtelen relevánsan előre lépni, vagyis miért van az, hogy nálunk az energiák nem összeadódnak, hanem egymás ellenében, kötélhúzva hatnak. A mai magyar hálózatosság a társadalmi potenciál hatékony és önérdekmentes menedzsmentje híján gyakrabban képez peremeket és leszakadó szigeteket ahelyett, hogy integrálna és szelet szerezne a vitorlákba. Ugyanakkor egyfajta szabadkőművessé avat mindenkit tisztázatlan értékek mentén, tisztázatlan, de a túlélés miatt agresszíven feladatot vállaló csomópontok által. Ha ebből a képletből kikerülne a "túlélés" eleme, a hálózatosság rendszere letisztulhatna, és ez rengeteget segítene az értékek konszenzusát illetően is. Igazi, valódi helyekre, kompetenciára és igazi, valódi feladatokra van szükség. Ez a bejegyzés (is), Péter, nagyon tetszik, minden benne van, ami segíthet abban, hogy komoly változás jöjjön!
Gondolatok Peter ot Tanacsarol 1.Keresd a pozitiv energia centrumot, mert nem veszithetsz semmit. A Peter altal leirtakhoz ebben a pontban csak annyit fuznek hozza, hogy az energia centrum mindig nyitva all egy uj tag csatlakozasat varva, mert a csatlakozas tenye maga utan vonja az egyen fele feltetelkent szolgalo csoportba illeszkedeshez szukseges szabalyok betarthatosaganak elfogadasat. Ha pedig ujdonsagkereso vagy, akkor miden attributummal rendelkezel, ami a csoportban levo sikeressegedhez szukseges. Kovetkezeskeppen tagja lehetsz egy novekvo energia centrumnak, ami mar magaban normat alkotott. Hat nem nagyszeru? 2. Keresd a hangadot, mert a legtobb egyen ot probalja meggyozni sajat erdekei hangoztatasa erdekeben. Ha eleg pozitivan nezed a helyzetet, akkor ket lehetoseg johet szoba a hangado megkeresese utan. Vagy sikerul meggyoznod es hangoztatja az erdekeidet vagy megkerdezheted, hogy poziciojatol fogva ismer-e olyan szemelyt, aki hasonlo elkepzelesekkel rendelkezik. Qvazi a hangado rendkivul jo hidemberkent szolgal. A 2. ponttal is csak nyerhetunk! 3. Keresd a furcsat es ellenorizd, hogy rendelkezik-e nyitott tekintettel. A Deerfield Akademian folytatott tanulmanyaim soran azt mondanam, hogy az itteni diakok 95 szazaleka furcsa. Mindannyiuk kulonbozo materialis es inmaterialis hatterrel rendelkezik tovabba eltero moralis mercevel merik a kornyezetuket. Ujdosagkeresokent probaltam felfigyelni a furcsara, azonban erdekeimet nem szolgalta senki, mert szimplan mindenki furcsa volt. Kovetkezetes keppen tettem egy lepest elore, es kontrol eszkozkent beiktatva kiszurtem a nyitott tekintetu furcsa figurakat. Ma a barataim, profitalo munkahalozataim es mindennapi sajat joerzetemhez szukseges kapcsolataim nagy tobbseget ezen modszerrel szereztem. Ergo az ujdonsagkereso biztonsagot is talal… Gyozelem! 4. Keresd a nyitott tekintetet vagy ahogy a kozmondas tartja, “a szem a lelek tukre”. Bizonyitek gyanant a legjobb peldat mindennapjainkban talaljuk, mikor az elso szemkontaktusbol kovetkeztetunk embertarsunk szemelyisegenek mivoltara. Mukodik a modszer? (Ez olyan koltoi kerdes lenne…) Fontos tovabba, hogy ha nyitott tekintetet keresunk es talalunk akkor mindenkeppen erdemes kezdemenyeznunk az adott egyen fele, mert ezzel gyakran ketto olyan halozatot kapcsolunk ossze, amelyeknek kolcsonos megoldast jelentenek a masik szamara. Ha nem kezdemenyezunk, akkor is erdemes hasonlo formaban nyitott tekintetettel valaszolni elosegitve egy spontan halozat kialakulasat. Csak pozitivan! 5. Haladj kovetkezetes ugrasokban es elered a celod. Jo bizonyitek erre a megfigyeles miszerint egy lenyegeben allando maggal rendelkezo kis mertekben valtoztatott tozsdei strategia jobban profital mint a logikatlanul nagyot ugro kiszamithatatlan tranzakciok ugyletek veletlenul valtoztatva. Hosszu tavon cellal rendelkezve olyan normat alkotunk, ahonnan a kovetkezo allomas elerheto. A normak eloszor restriktivnek tunhetnek azonban a kitarto ujdonsagkeresonek bizonyos ido elteltevel bolcsokent szolgal,Jo eszben tartani, hogy a fenntarthato haladashoz es egy jol apolt halozathoz a kovetkezetes ugrasok soran minden lepesnel valamilyen formaban feleloseggel, egy-egy szivesseggel avagy gesztussal tartozunk az informacio forrasunknak. Ez a kolcsonos jutalmazas intezmenye. Felelosegunk teljestitese utan teljes joggal lephetunk a kovetkezo lepcsofokra. Zaro gondolatkent szeretnem megosztani az egyik legnagyobb eletfilozofiamat, ami velemenyem szerint a 21. szazad alapveto filozofiajakent szolgal / fog szolgalni. Igy hangzik: “Keress semat\allandosagot a valtozas tenyeben nempedig menedeket az allandosagban.” Napjainkban a legtobbunk allandosagot keres ugy mint stabil munkahely, fizetes, lakas, auto, csalad es megszokott rutin muveletek. Az egyre kompetitivebb, tulnepesodo, polarizalt illetve kegyetlennek tuno vilag pedig akadalyokkal, megprobaltatasokkal tovabba kinnal valaszol. Igen mindez szornyunek tunik, pedig egyszeruen arrol van szo, hogy egy folyamatosan valtozo rendszerben nehez allandosagra torekedni. Gyerekkori szenvedeseimbol, a gyakori ehsegbol, es anyagi nyomorbol megtanultam, hogy a holnap felett nincs hatalmunk. Kepzeld el, ahogy egy mostani IBM reklam modnja,” hogy egy New York-ban levo zsufolt utkeresztezodesrol keszitettel egy fotot es ot perc mulva meg szeretned mondani, hogy mi fog tortenni ugyanazon keresztezodesben. Mukodik? (Szinten koltoi kerdes…) A problemara orvoslatot keresve, hasonlo modon, minden nap egy uj eletet kezdtem es rajottem, hogy az egyetlen kincs, amit holnapra magammal vihetek az az allando valtozas kepessege. Mara mar rendelkezem nehany a megelhetesemhez szukseges ingosaggal azonban mindig arra torekszem, hogy a holnap valtozasait megfelelo modon tudjam kezelni. A halozatok szerepe pedig kulcsfontossagu ebben az esetben mivel a fenntarthatosagot az osszekapcsolodo folyamatosan valtozo egyenek supra-human halozata biztositja. Javasolt olvasasi temak: Existencializmus, Kierkegaard es Camus munkassaga illetve Sziszifusz tortenete. (Google keresovel konnyen megtalalhatoak az emlitett temak.) Szep napot rengeteg onbizalmat, mereszseget es jo halozatkeresest kivanok. Udvozlettel, Gurbacs Gabor
Egy kapcsolatépítési tapasztalatomat érdemesnek látom -óvatos kérdőjelekkel ugyan,de - megosztani e témához. A kapcsolatépítés, a hálóépítés alatt ma legtöbbször új kapcsolatok keresését értjük. Ez rendjén is van, kell a vérfrissítés a legjobb kapcsolatrendszernek is. Ám ott van a feladat másik fele is, hogy egy adott kapcsolatból értéket termő viszonyt építsünk. Azt tapasztaltam -a kapcsolatépítést évtizeden át űzve-, hogy sokan belesnek egy pótcselekvő lázas kapcsolatkeresésbe, mellyel egy adott kapcsolat értéket termő viszonnyá építésének képességét pótolnák-kompenzálnák. Jellemzően felhígul az ilyenek kapcsolatrendszere, munkájuk hatásfoka romlik(úgy jellemezte valaki ezt találóan, hogy: "olyan szobafestők lesznek, akik többet markolásszák a lehetséges ügyfelek kezeit, mint az ecsetet" ,más pedig, "a szájukat tömik állandóan mert rövid a bélrendszerük" szófordulattal élt), pedig lenne egy értelmes arány az új keresés és a régi ápolás között. Manapság, amikor a társadalom hálózata szakadozott, jó ha seregen nyüzsögnek és terepet biztosítanak a kapcsolatok kialakulásank, ám ez nem változtat azon, hogy egy régi, bevált, megbízható kapcsolat kialaklulásához-kiismeréséhez idő kell, ez már csak így megy ezen a bolygón. A ma üzleti tanfolyamokon tanított "gyorsérlelésű" bizalom persze üzletet és új kapcsolatot hozhat, de hosszútávú hatékonyságot csak a másik fél stresszhekyzetekre is kitapasztalt, értékrendjét-céljait-önmotivációit feltérképező részletes és kölcsönös megismerése ad. A hálózatok kialakításán túl a hálózatunk működtetésére és optimalizálására még kevéssé koncentrálunk, fajtánk manapság megörült legújabb "hálózat" nevű játékszerének, és látom, hogy klubszakadásoktól, összeveszésektől, iparszerű lenyúklásoktól hangos minden kapcsolatépítő terep ahol nem koncentrálnak eléggé a meglévők ápolására, jellemzően egy szűk csoport alattvalókat keres de már divatosan partnernek mondja őket...Barátaimmal nagyon régen tartjuk fenn sokszínű és más kapcsolatrenszerekben is "polgárjogot" ápoló-kereső szokásunkat-kapcsolatépítésünket-hálószövögetésünket és egy dolog mindig visszaköszön: egymásra épülő, jól detektálható kommunikációfajták-minták vannak egy kapcsolatrendszerben, és ezek arányaiból pontosan látszik, hogy a természettel összhangban lévő, skálafüggetlen, barátságos hálózattal van e dolgunk vagy "bűnöző hálózati minta" felé kacsingatóval, mely csak gyengén kötődő alattvalókat keres egy szűk elit hasznára. Jellemzően azt tapasztaltam, hogy ahol nem értenek eléggé és elegen az "adott kapcsolat értéket termő viszonnyá építéséhez", ott hamar kialaklul a nem kívánatos iparszerű lenyúlás durvább vagy kifinomultabb-elfogadhatóbb-rejtettebb módon. Azt tapasztaltam, hogy ahol elég kapcsolatot tudnak eléggé felépíteni, ott jól mennek a dolgok. Ahol nem, ott rengeteg új felé törekvés üti fel a fejét, aminek áradatát egy "mosolygós gyilkos" kultúrálruhában meglovagolja és klikket szervez magának a sok nyüzsgőssel végeztetve a munkát. "Misztikus-kisérteties" módon, a témához való szakértelem-megértés-témaismeret arányai tükröződnek egy csoport hálózatának jellegében. Valahol olyan, mintha a kapcsolatainknak a "kapcsolatinkról bennünk élő kép" lenne a "genetikai kódja", a társadalmunk a társadalmunkról bennünk élő képet tükrözi. Amióta elsősorban a témaismeretet erősítjük a kapcsolatrendszerünkben azóta sokkal inkább megától megy-működik. Akár egy relatíve szűkebb baráti kör is képes rendszeresen -olykor akár áradatszerűen- új kapcsolatokat beszerezni és abból kiegészíteni magát. Jó lehet inséges napokon egy befél fordulóbb kapcsolatrendszer, jobb annál egy új felé nyitó, de a legjobban a témát jól ismerő tagokkal rendelkező működik, mert elegen tudják arányban tartani a szoros, a kevésbé szoros, a lazább és gyenge kapcsolatik ápolását, azaz felismerik őket, megfelelően viszonyulnak hozzájuk, és szűkség esetén "elő tudják állítani" őket, azza fel tudják elég erősségig építeni egyes kapcsolatikat. Egy hatékony társadalom -mely nem megy szembe az energiaminimumra való törekvés egészségesen lusta szemléletével" abban is hatékony, hogy amit a fejekben el lehet végezni, azt képes ott, úgymond "szoftver" szinten elvégezni, és nem épít fölöslegesen nagy "hardvereket". Azt gyanítom, hogy a új keresésének a téma megértése határt szab- már ha barátságos hálózatot akarunk magunk köré... ???...talán a oktatás jövőjét felvető témákhoz is elgondolkodtató e felvetés....
Igen, erről pont az üzleti élet "public" modellje jutott eszembe - vegyünk egy bármilyen szolgáltatást (telefon, internet, televízió, stb.), amit az egyszeri polgár megrendel. Már másnap(!) sokkal kedvezőbben tudná ugyanazt megszerezni ugyanattól a szolgáltatótól, de hát jön ugye a mumus, a "hűségnyilatkozat", ami ilyenkor fityiszt mutat. És el lehet képzelni, hogy annak, aki már évek óta egy adott cég hálózatának tagja a felhasználói oldalon, mennyire esik jól az, hogy a "hűség" egyértelmű és mozdíthatatlan hátrányt jelent. Ismét szembesülünk vele, hogy a felszínen "hűségnek" jelölt nyelvi kód jelentésszinten egyáltalán nem fedi azt a tartalmat, amire a kód annak idején létrejött. El lehet kezdeni átdefiniálni a dolgokat, amivel meg csak az a baj, hogy nem is beszélhetünk már terminusokról lassan - minden cég, minden hálózat ugyanazt a fogalmat egészen más jelentéskörben használja, az egyszeri ember meg vessen magára, ha nem tanulja meg mindet. Az egyes hálózatok közti kapcsolatot pedig nem tudom elképzelni hatékony kommunikáció nélkül. Ahol pedig a kommunikációt a tisztázatlan körülmények közti alávetésre is nagy súllyal használják, ismét keletkezik egy bizalmi csorba, ami a sikeres hálózatok alapjait ássa alá. Win-loose.
Ez a gondolat most csak az üzleti élet egyes szegmensei kapcsán jutott eszembe, ami mennyiségileg talán nem akkora, de hatókörét tekintve hatalmas. Emellett pedig remekül reprezentálja a fent írt szűk csoportokat, elitet amelyek alattvalókat keresnek, de partnereknek hívják őket... A legnagyobb problémát ott látom, hogy ez a minta, sajnos, elfogadott és legitimált. Persze, morognak páran, meg elmesélik ennek-annak a felháborító vagy éppen szomorú tapasztalatokat, de a paradigmaváltásig senki sem jut el. Onnan is tudom, hogy én végig szoktam verni az ilyen asztalokat, volt már vállalati jogászos kalandom is, és úgy tűnt, előttem senki ilyet nem csinált - mintha a Marsról jöttem volna.
Ezek a példák sokkal földibbek annál, mint amire a bejegyzés tanít, de bosszantó részei a mindennapoknak, így mintaértékűek. És ha a mintahálózatok legitimen ilyenek, akkor bizony nem gyomlálni kell a kertet, hanem felásni és újrarendezni.
az a baj, hogy manapság nagy arányban átvették -szerintem- a tea- és kávéházaknak a bejegyzésben említett funkcióit a kocsmák és a szórakozóhelyek (dizsik)! Baj szerintem az ebben, hogy általában az egészségünk "bánja" a kapcsolatépítésre- és fenntartásra vonatkozó igényünket. Az alkohol ugye öregbít, pusztít, a dohányfüst mar, mint a mustár :), a dobhártyaszaggató zene, pedig megsüketít. Mégis úgy tapasztalom, hogy sokan "rákényszerülnek" erre, mivel ismerettségi körükben sokan ezt csinálják. Kivételek természetesen vannak és nem kevesen. GyP
sziasztok pont nekem is az járt a fejemben, hogy spontán magától is müködik ez a dolog, egyszerüen személyiség kérdése. kivéve talán az utolsó pontot, mert az inkább feltételez aktiv -tudatos magatartást. nekem nagyon jó az is hogy ha spontán müködik a "hálozatépités" e formája. vagy fontos a tudatosság? szerintem nem. amugy az első pont nagyon érvényes párkapcsolatok kialakulásának lehetőségét tekintve is. ha valaki nincs rendben magával, önbizalomhiányos, azt egy buliban kerüli a potenciális jelöltek. amint megjönnek a sikerélmények, rendbe jön magával, hirtelen megjelennek az udvarlók is:) bámulatos hogy spontán is müködik e hálózatépités.