A véleményformálók láthatatlan ereje
Avagy: Van-e esély a magyar „establishment” megteremtésére?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Azóta, hogy a Bölcsek Tanácsa tagjaként részt vettem a Tanács másfél éves munkájának bejelentésén, több száz levél öntött el. Nagyon sokan azt kérdezték tőlem: „Péter! Mi az esély arra, hogy abból, amit ti képviseltek, lesz is valami?” Megkockáztatom annak a kijelentését, hogy Magyarországon kialakulófélben van egy új „establishment”. A jelenlegi blogbejegyzés ennek a feltételezésnek az értelmezését és az esélyét járja körül.

Az általam vágyott és formálódni látott magyar „establishment” tagjai egy viselkedési forma hordozói, egy olyan láthatatlan klubot alkotó emberek, akik hitelesek, akik integráns egyéniséggel bírnak, akik önzetlenek, és akik hosszú távon gondolkodnak. Nevezzük őket értékkörnek.

A bejegyzésben néhány olyan hálózatos törvényszerűséget sorolok fel, amelyek megmutatják, hogy nem csak vágyálom, hanem egy jelenleg még búvópatakként zajló, de önerősítő folyamat lehet egy értékkör formálódása az országban. Megmutatom azt is, hogy az értékkör tagjai a hálózat egyébként nagyon messze lévő csoportjait kötik össze egymással, azaz véleményformálók és egyben a társadalmi helyzet stabilizálói is.

Azóta, hogy a Bölcsek Tanácsa tagjaként részt vettem a Tanács másfél éves munkájának bejelentésén, több száz levél öntött el. Nagyon sokan azt kérdezték tőlem: „Péter! Mi az esély arra, hogy abból, amit ti képviseltek, lesz is valami?” Valóban, számomra is az egyik legfontosabb kérdése a jelenlegi időszaknak, hogy mennyire tud hatni az a néhány maroknyi ember, aki ebben az országban a.) még hitellel és integritással bír; b.) nem saját pecsenyéjének a sütögetésével van elfoglalva, és c.) hosszú távon gondolkodik. Érdekes, hogy a hiteles, integráns, önzetlen és hosszú távon gondolkodó emberek csoportja mennyire ugyanaz a csoport. Megkockáztatom annak a kijelentését, hogy ez a csoport egy önerősödő és önszerveződő jelenséget mutat: Magyarországon kialakulófélben van egy új „establishment. A jelenlegi blogbejegyzés ennek a feltételezésnek az értelmezését és az esélyét járja körül.


Történetileg az „establishment” szófordulat a hatvan évvel ezelőtti Angliából származik. Henrie Fairlie újságíró használta először a kifejezést 1955-ben, amikor a hatalom hálózatos gyakorlását írta le, azaz azoknak a befolyásos, és befolyásos ismeretségi körrel rendelkező embereknek a csoportját, akik meghatározóak voltak az akkori Angliában – és utódaik azok ma is. A szó eredeti jelentéséhez negatív tartalmak is kötődtek. Az „establishment”-be általában a megfelelően elit iskolába való bekerüléssel juthatott be az ember. Az „establishment” sokszor egy meglehetősen merev „intézmény” volt, ami nem rendelkezett sem tiszta határvonallal, sem világos „bekerülési feltételekkel”, de ugyanakkor nagyon jelentős különbséget teremtett a „bent lévők”, a befolyásosak, és a „kint lévők”, az „outsider”-ek között. (Egy teljesen merev „establishment” esetén eljuthatunk az orwelli világ „egyenlők” és „még egyenlőbbek” kettősségéhez is…)


Elsőként „definiálni” szeretném azt, hogy mit értek a reményeim szerint formálódó magyar „establishment” fogalma alatt. Hadd kezdjem azzal, hogy mit nem értek alatta. Semmiképpen sem gondolnám szerencsésnek a magyar fejlődés szempontjából, ha kialakulna az országban egy olyan elit, amelyik egy zárt kasztot képezne, és (mondjuk) az ország első öt középiskolájának, illetve a mostanában alakuló kutatóegyetemek néhány szakjának a végzőseit foglalná magában. Emiatt a társadalmi fejlődésünk helyes irányba terelgetése szempontjából kiemelten fontos csoport nevére az „establishment” nem jó kifejezés. E csoport tagjait a többiektől ugyanis nem a születésük, nem a neveltetésük, nem a múltjuk, hanem a viselkedésük, a jelenük különbözteti meg.


Az általam vágyott és formálódni látott magyar „establishment” tagjai tehát egy viselkedési forma hordozói, egy olyan láthatatlan klubot alkotó emberek, akik hitelesek, akik integráns egyéniséggel bírnak, akik önzetlenek, és akik hosszú távon gondolkodnak. Nevezzük a hazai „establishment”-et értékkörnek. (Várom a blog olvasóinak ötleteit egy ennél jobb elnevezésre!) Az értékkör tagjai tehát nem hozott társadalmi pozíciójukkal, nem vagyonukkal, még csak nem is okvetlenül speciális tudásukkal, vagy képességeikkel, hanem a hozzáállásukkal és a jellemükkel képeznek egy elitet. 


Tényleg alakulóban lenne egy ilyen értékkör Magyarországon? Az alábbiakban néhány olyan tapasztalatomat és néhány olyan hálózatos törvényszerűséget fogok felsorolni, amelyek legalábbis elgondolkodtatóak abból a szempontból, hogy nem csak vágyálom, hanem egy jelenleg még búvópatakként zajló, de önerősítő folyamat lehet egy értékkör formálódása az országban.

Az elmúlt hónapokban nagyon sok olyan tapasztalatom volt, hogy azok az emberek, akik hitelesek, integránsak, önzetlenek és hosszú távon gondolkodnak, annyira kevesen maradtak ebben az országban, hogy elkezdték felismerni egymást. A normalitás az elmúlt években egyre jobban visszaszorult (érdemes a Kopp Mária-féle vizsgálatra utalni, amely szerint az anómia mértéke már 2006-ban több mint 70% volt idehaza), mára már törékeny kisebbséggé, anomáliává változott, és emiatt elkezdett működni a „kirekesztett normálisok” szolidaritása. Egyre inkább szükségét érzi az, aki még hiteles, integráns, önzetlen és hosszú távon gondolkodik, hogy megtalálja a többieket, akik ilyenek. Egyre kevesebben vagyunk ilyenek, azaz egyre messzebb kell keresni a „még normális” másikat. Ebből az is következik, hogy csak a széles társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkező „normálisok” képesek megtalálni egymást, azaz az egymást megtaláló hozzáállásbeli és jellembeli elit a mai Magyarországon egyben kapcsolatépítésbeli elitként is jelentkezik.

A hálózatkutatás nagyon sok példát ismer arra, hogy egy nagyobb közösségben a hasonlók megtalálják egymást. A társadalmi hálózatok mind asszortatívak, amely azt jelenti, hogy egy ilyen hálózatban a hasonlók kerülnek kapcsolatba egymással. Igen sokszor kialakul a „rich-club”, amelyben azok kapcsolódnak össze, akik amúgy is sok kapcsolattal rendelkeznek, azaz csomópontok, avagy más módon a hálózat központi, centrális elemei. A teniszezők esetén egy „VIP-club” megjelenését figyelték meg, amelyben a legjobb teniszezők jóformán csak egymással játszanak. Az értékkör tagjai a mai magyar társadalomban a saját közvetlen környezetüktől való eltérés alapján találják meg egymást. Az értékkör tagjai a társadalmi hálózatban (különösen annak a jelenlegi Magyarországon szétszakadt változatában) a hálózat egyébként nagyon messze lévő csoportjait kötik össze egymással, azaz értékrendbeli különlegességük mellett hálózatos információtovábbítási különlegességük is van. Így két okból is véleményformálók. Ráadásul a mai magyar helyzetben e két ok egymásból következik.


Az értékkör tagjainak sajátos hálózati helyzete egy közmondás igazságát is alátámasztja: „Senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Hálózatos szempontból azért nem lehet próféta valaki a saját szűk társadalmi csoportjában, mert ahhoz, hogy próféta legyen nagyon másnak kell lennie, mint a többiek. Ezt a másságot viszont a saját csoportja éppen a szoros kötődési rendszer miatt nem fogadja el. Az értékkör tagjai azonban már nem csak a saját csoportjukban vannak abban a pillanatban, mihelyt felismerték az értékkör létét, és beléptek ebbe. Az értékkör egyben védelem is a tagjai számára. Így a próféták szokásos sorsa is az értékkör képződését segíti elő.
 


A hálózatos játékelmélet egy nagyon fontos további tényre is felhívja a figyelmet. A csalók tengerében az együttműködők csak akkor tudják megőrizni az együttműködési képességüket, ha megtalálják egymást, és szigetet képeznek. Ebben az esetben viszont az együttműködők szigetei (a képen a középső pontok) stabilak maradnak. Ebből az következik, hogy az értékkör tagjai, ha már egyszer felfedezték egymást, tartósan megőrzik a kapcsolataikat. Az értékkör kialakulása tehát a társadalmi hálózat és a társadalmi morál olyanfokú szétesése esetén, mint amilyen az elmúlt években Magyarországon tapasztalható, egy törvényszerűen bekövetkező és önerősítő folyamat.

Aki idáig elért az olvasással az erre azt mondja: „Barátocskám! Ideje lenne kimásznod a professzori íróasztalod mögül, és egyszer lemenned a nyóckerbe, aztán elmélkedhetsz az intenzíven arról, hogy azok az értékkörök, amelyek a fejed körül repdesnek, hogyan szerveződnek önerősítő folyamattá…” Máshogyan fogalmazva ugyanezt: ha ennyire önerősödik ez a folyamat, akkor miért nem látjuk az eredményét? Van válaszom. Azért nem látjuk, mert még nem érte el az átcsapási pontot. Minden komplex rendszerben megfigyelhető változás latenciát mutat. A változás hatása hosszú-hosszú ideig láthatatlan marad, majd hirtelen bekövetkezik egy átcsapási pont (a híres „tipping point”), a változás áttör, és egyszerre nyilvánvalóvá válik. Az értékkör formálódása esetén az átcsapás ráadásul még a szokásosnál is látványosabb lehet, mivel az értékkör tagjai a társadalom nagyon eltérő csoportjaiban vannak, azaz kapcsolódásuk az egész társadalom hálózatos integrációja szempontjából rendkívül nagy tudás-növekedést eredményez.

Miért kivételesen fontos az értékkör működése ma Magyarországon? Az elmúlt két évtizedben nem individualizálódott, hanem atomizálódott a magyar társadalom. Ma nálunk nem önállóan gondolkodó, integráns egyéniségek alkotnak önálló véleményeket, hanem egy izolált egyedekből álló, megvezethető tömeg hömpölyög. Mindez nagyon volatilis, nagyon kiszámíthatatlanul változó körülményeket teremt. Az értékrend és kapcsolatrendszer nélküli tömeg sodródik, és hamar a végletekbe kileng. Ebben a helyzetben az értékrend, az integritás, a hosszú távon gondolkodás és a kiszámíthatóság nem csak önálló értéktartalmaik miatt válnak fontossá. Az ezen értékeket őrző, véleményformáló értékkörnek a csoportokat összekötő szerepe egy ilyen környezetben különösen fontos társadalomstabilizáló erővé válik. (A nélkül, hogy még említettem volna…) Pontosan ennek az értékkörnek a szerveződését írtam le a korábbi, „Demokrácia, vagy meritokrácia?” című írásomban.
 

Bár úgy érzem, hogy az értékkör szerveződését néhány önerősítő kör bemutatásával a saját szubjektív tapasztalataimon túlmenően is sikerült alátámasztanom, vállalom a kritikát, hogy megint naiv és álmodozó vagyok. Egy azonban remélem, hogy világossá vált. Nemcsak annak az érdekében, hogy Magyarország egy élhetőbb hely legyen, hanem a társadalmi stabilitás megőrzése érdekében is NAGYON fontos lenne egy ilyen értékkör kialakulását segítenünk. Van azonban egy jó hírem. Pontosan ezt tesszük akkor, amikor írjuk, és olvassuk ezt a blogot és a hozzászólásait.
 

 

Válaszok (1)

 

Nagyon egyetértek „toscana54” válaszával „vozparag” felvetésére. Az értékkör legfontosabb tagjai a saját legszűkebb környezetünkben is fellelhetők. Az az ember az értékkör része, aki nem látszani akar, hanem van. Aki nem vesz részt a mára kialakult spektákulum-társadalom látszatvalóságának építésében, hanem emberséget és szeretetet terjeszt maga körül. Emiatt is nagyon nehéz megítélni azokat ebből a szempontból, akikkel nincsen személyes kapcsolatban az ember.



„Gyoma” gondolata a nem látszat-emberek kiemelkedéséről engem is nagyon foglalkoztat. Amióta híre ment, hogy a magyar establishment-ről írtam, jópár barátom megkérdezte: és mondd, Péter te tényleg komolyan hiszed, hogy ebben a szétesett országban az érték szerveződni tud? Hadd hozzam a hétfői példámat. Február 15-én tartottam meg az első hálózatos előadásomat a szokásos tavaszi kurzusban a Semmelweis Egyetem EOK Hevesy termében (február 22-én lesz a következő előadás 18.20-kor, utána hétfőnként ugyanígy folytatjuk: szeretettel várok bármely kedves blog-olvasót – fontos azonban, hogy aki jönni akar, írjon előtte egy email-t nekem a csermely@eok.sote.hu email címre, hogy az épületbe való bejutáshoz küldjek igazolást). A 82 (!) beiratkozott hallgató döntő többsége értékember. Az előadás után spontán beszélgető körök alakultak ki, és mára már a Facebook-ra is felkerült a hallgatóság közös oldala. Mi ez, ha nem az értékkör szerveződése?

 

Válaszok (2)


Örültem az átcsapással kapcsolatos két hozzászólásnak. Az kétségtelenül az ember saját környezetének a függvénye, hogy milyen mértékben szembesül a mai magyar társadalom romlottságával. Emiatt azoknak is igaza van, akik nagyon borúsan látják a helyzetet és azoknak is, akik „thunder”-hez hasonlatosan jóval kevésbé romlott környezetet tapasztalnak. Én is osztom „thunder” optimizmusát, valóban alakulófélben van a demokratikus értékrend. Az átcsapási jelenséget pontosan azért vettem bele ebbe a folyamatba, hogy megnyugtassam azokat, akik erre azt kérdik, hogy: „Rendben, alakul a demokratikus értékrend, de ebből én miért nem látok semmit?”. Az átcsapásban éppen az a végtelenül izgalmas, hogy nem kell hozzá semmilyen olyan alapvető dolog megváltozását feltételezni, amire „Miklós” rákérdezett. Ha én és a környezetem egy kicsivel jobban ragaszkodunk a szabályokhoz, és ez a folyamat terjedni kezd, akkor hosszú ideig nem történik semmi, de a kölcsönhatási láncolat miatt egyszerre igen érzékelhető változás lesz a szabálykövetésben. Máshogyan megfogalmazva: a bonyolult rendszerek önszerveződőek, emiatt a megváltozásához nem kell várni semmilyen külső alapvető dolog megváltozására. Az ilyen rendszer attól is meg tud változni gyökeresen, ha a benne élők együttműködni kezdenek. Nagyon ideje lenne elkezdeni kipróbálni ezt idehaza is.
 

Megosztás

Hozzászólások

Az alábbiak benne vannak az olvasók értékkörében?: Róna Péter, Polgár László, Czeizel Endre, Kepes András, Csermely Péter, Novák Péter, Nógrádi György, Bródy János, Darnyi Tamás, Gyarmati Dezső, Bojár Gábor, Kürt Sándor.
Nem gondolom, hogy Csermely Péter konkrét emberekről beszél, és azt sem, hogy kizárólag ismert emberekről. Valami olyasmiről lehet szó, ami mindenkiben ott van, kérdés, hogy él -e vele! Török Mária

én már várom az értékkör, kapcsolatépítők körének a társadalmi hálózaton bekövetkezett "hálózatrengését" :)!

"...azok az emberek, akik hitelesek, integránsak, önzetlenek és hosszú távon gondolkodnak, annyira kevesen maradtak ebben az országban, hogy elkezdték felismerni egymást..."

ezzel kapcsolatban eszembe jutott az a közelmúltbeli és nem teljesen idevágó felfedezésem, amely során rájöttem (hacsak nem tévhit...), hogy a Győzike és egyéb más, TV-ben sugárzott buta showkat, műsorokat befogadni tudó emberek közül fénysugárként emelkedjenek ki az azokat el nem fogadó, normális alapelveket valló emberek. Biztos azért vannak teli mostanában a TV-k ilyen műsorokkal, hogy ez a folyamat minél jobban végbemehessen! :P
GyurisP

Gagyi példa, de az ún. közösségi oldalakon is felfedezem néha, hogy az (én szempontomból) távoli elemei a hálózatnak hirtelen közel kerülnek egymáshoz ("xy mostantól wz ismerőse"), és csak nézek, hogy vajon hogyan ismerkedtek meg az ország két végéből? Végülis kézenfekvő magyarázat, hogy ezek a szívemnek kedves :) egyének keresik egymást... Sok mindenért lehet kárhoztatni az internetet, viszont a csoportképződést határozottan elősegíti :)

Ezt leírtam, kicsit még pihentettem elküldés előtt, hátha eszembe jut valami építő is, és akkor láttam meg a válaszodat :D Pont a Facebookra gondolva írtam, mert itt jóval nagyobb elemszámú hálózatból "válogathatunk", mint mondjuk az iwiwen. Más: különféle blogokon (nem a magánnapló jellegűeken) jártamban-keltemben gyakran "összefutok" olyan emberekkel, akik valamiért ugyanazokat látogatják visszatérően, mint én. Következtetés: mint fent. :)
Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan képzeled el az "átcsapást"? Mik azok az alapvető dolgok, amik szerinted meg fognak változni?
Lehet, hogy félreérthető volt a kérdés, de én nem feltételeztem semmilyen külső változást. Azt szerettem volna kérdezni, hogy véleményed szerint az önszerveződő folyamat nyomán mi fog megváltozni? Ahogy írod, van a gyökeres változásnak esélye, és most már azt is értem (ha jól értem), hogy szerinted az együttműködés szempontjából várhatunk egyszer csak változást. A "kooperátorok" egymásra találása segítheti ezt, de számos más hatás miatt kétlem, hogy össztársadalmi szinten ilyesmit várhatnánk a közeljövőben.
Én azt gondolom, hogy nincs ennyire nagy baj. A magyar emberek túlnyomó többsége tisztességes kell, hogy legyen, különben semmilyen formában nem működne a társadalom. Körülbelül most vagyunk a rendszerváltás miatti zavar hatására létrejövő "hullámvölgy" szélén, valahol olvastam, hogy mire egy országban normálisan ki tud alakulni a demokrata értékrend, az körülbelül 20-30 év. Ebből következően nem valószínű, hogy lesz ilyen "tipping point", viszont szépen lassan egyre több együttműködő ember lesz. Nem lesz mindenki az, de valószínűleg visszaáll egy olyan értékre, amit még gond nélkül "el tudunk tartani". Amiért most rosszul érezzük magunkat, az szerintem az, hogy erre a hullámvölgyre rázuhant még a gazdasági válság hatására létrejövő hullámvölgy, és nem érezzük, hogy az egyik gödörből már félig kint vagyunk.
Ahogy 6 emberen (kapcsolaton, kézfogáson) át megtalálható mindenki a földön (ezt nevezik "kis világ" jelenségnek) a társadalmi folyamatokban sem szűkségszerű országos -vagy más monumentális méretű- szinten várni egy jelenség-folyamat lezajlását. Így 40 körül (amikor a nagy magyar átlagot véve "állítólag" átlagosan 1 alá csökken a fejenkénti barátaink száma -ez egy érdekes de számomra sajnos forrását nem találtam típusú statisztika-) érezvén a kapcsolatink amortizálódását néhány barátommal megrettentünk, és nekiálltunk pótolni-felfrissíteni-kiegészíteni kapcsolatrendszerünket. Azt gondoltuk, ha 150 fővel kapcsolódik egy átlagos földi polgár a többi emberhez, akkor ennyi nekünk is jusson. Az elmúlt kb 6 évben a következő történt: Összeállt 5 barát ,és elkezdtük bemutatni egymásnak kölcsönösen megbecsült kapcsolatinkat. Semmi különös intézményt nem kellett alapítani, csak baráti szokást. Mindenkivel a maga vérmérséklete szerint "nyáron nyaralunk-télen telelünk" alapon, meghívva egymást olyan élményekre, beszélgetésekre, fejtörésekre, eseményekre, melyekre maguktól nem mennének, de vissza a meghívást még éppen nem utasítják, kialakult egy olyan intézménytelen kapcsolatrenszer, mely szakmai, életkori, nézetbeli és minden dimenzióban szines és tudatos a kapcsolati fontosságát illetően. Egy pár év után egy jónéhány régi és új ismerős eltávolodott, megalapította saját intézménytelen kapcsolatrendszerét saját barátaival, és most távolról örülünk egymásnak. Lemásolták a viselkedésmintát. Kirajzottak a közösségi motivációval élők, (mára két generáció is), és válságot nem ismerve, a magán, a megélhetési, meg társadalmi, meg mindenféle életterét jellemzően nem elkülönítv jól élő népek vesznek körül. A munkaidőm és a megélhetési költségeim meredeken csökkentek, a megfelelő információk megfelelő pillanatban érkeznek, és egyre többen és többször veszik észre körülöttem problémáikban a lehetőségeik "tervrajzát". 150 fő pont elég. Igaz, hogy egy sereg kezelést igénylő összezördülésen és válságon túljutva szűkséges volt a kapcsolatépítés irányelveit és tapasztalatait a környezetünkben közhírré tenni (ki kellet találni egy skálafüggetlen kapcsolaterősség és darabszám mérést lehetővé tevő empírikus módszert, mely a kapcsolatrenszeren belül szintekre bomló viselkedés és kommuinikációmintákat definiált és ennek alapján témát és felvetéseket "implantálva" a csapatba lett csak símán építhető a kapcsolatrendszer, egy pár mérnök és fizikus botcsinálta "társadalomipari technikussá" képezte magát a cél érdekében), meg nem ártott, hogy volt sok okos ember a környéken, meg az sem volt baj, hogy módunkban állt a "Relytett hálózatok ereje" c. művet elolvasni, szóval nem volt e folyamat végig fényes diadalmanet, de a következő megállapítást -nem tudományos igénnyel csak tapasztalat alapján- meg merem kockáztatni: A véleményalkotók, a kulcsfigurák bármely társadalmi változásban lényegesek, ám kell egy sereg a maga 150 fős -vagy még ennél apróbb- környezetében tevékeny és értő figura. Mert a véleményalkotók és kulcsemberek viselkedésmintái egy termék megvásároltatására használhatók, de egy nem intézményes közösség vezetése nem egykönnyen másolható viselkedésminta...Szerencsére van sereg ember aki érzi mit kell tennie -és nem is jótékonysága, inkább önérdeke miatt meg is teszi- és akik látják mint él a közösség lehetőségével másolni kezdik. Ez a folyamat nagyon elindult, fű alatt, nem látványos ugyan, de olyan mint a gipsz, "attól hogy még kavarható azért már a kötési folyamat zajlik". Az oszágos szinten látványos áttörési pont rajtakaphatatlan, tettenérhetelen lesz, "egyszerre csak beleköt a kanál a gipszbe" (persze csak világomlások és más nyalánkságok elmaradása esetén). Hogy ehhez mennyi mennyi idő kell? A magunk 150 főjével pár év, attól függően honnan indulunk. Országos szinten ki tudja, lehet egyfajta "áldozati kényszernek " hódolva seregen csak kihalásos alapon változtatnak majd viselkedésmintát...Viszont az egyes embert az országos jelenség nem túlzottan kell érdekelje. Szerncsére a világ talán tényleg "kicsi világ". A véleméyformálók ereje attól függ majd, hogy a vélerményt tettekre váltani képes "al-központok" mennyire lesznek ott a szeren. A véleményformálók jó motorként megvannak, de ahhoz, hogy az "ország szekere" meginduljon kell még jó kuplung! Szerencsére nem monumentális országos kuplung kell, hanem egy 150 fős szekeret megindítani képes már több mint elég. Sőt, talán egy jó "kuplung" leírása elég, hiszen mint láttam a viselkedésminta másolására óriási a vágy...(bár egy kisérlet nem kísérlet, -meg talán száz sem reprezentatív minta- de nekünk van egy ilyen szerkezetünk, a "forráskód nyílt", ha érdekel valakit...)
"annyira kevesen maradtak" -> Tudom, ez így igaz, de nekem akkor sem tetszik, mert mintha kimaradna az, hogy vagyunk mi fiatalok is. Az értékkör épülhet nőhet úgyis, hogy megtalálják egymást azok, akik megmaradtak. De úgyis, hogy a felövekvő ifjúság között is akad egy megfelelő hozzáállású és jellemű csapat. (Akiknek persze meg kell ismerkedniük egymással is.) Nem kötözködni akartam, csak tovább lelkesedni: ismeretségi körömben nem ketten vagyunk, akik a magunk (talán nem jelentéktelen) eszközeivel ezen értékkör megteremtésén ügyködünk. (Csak eddig nem tudtam, hogy ezt így hívják.)
Igaz ! Életem legnagyobb öröme, hogy elveimet egy nálam ifjabb nemzedék tagjai nem csak elfogadták, de tovább építették Kovács Klára
Nos, én úgy képzelem el az "átcsapást", hogy ha az értékkör tagjai eléggé sűrűn helyezkednek el az össz-népességben, kapcsolataik vannak nem csak egymással, hanem körön kívüliekkel, egymással pedig többszörös kapcsolataik, akkor erkölcsi értékrendjük hatást gyakorol az átlagember értékrendjére. Szoktam volt emlegetni a közismert ?! történetet George Bernard Show-ról: " Az író szemészhez ment, és az orvos diktálta megállapítását az asszisztensnek -mr . Show szeme abszolút normális. - doktor úr, akkor olyan a szemem, mint a legtöbb emberé? -Óriási tévedés ! A normális a legritkább ! Vagyis átcsapás az, mikor az átlagos közelít a normálishoz. Kovács Klára
Kedves Paál András! Örömmel elolvasnám a felajánlott leírást a szekérindító szerkezetről... és a többi részletet a tapasztalataikról, okulásul és gyakorlati kipróbálásra. Köszönöm, Bogár Zsuzsanna
06-30-9441-275 akit érdekel elérhet
Kedves Paál András! Érdeklődni szeretnék, ha elektronikus formában is közzétehető az Önök nyílt forráskódja. Székelyföldről írok, ezért nem áll módomban felhívni Önt. Amennyiben tudna küldeni információt, az alábbi címre kérném: ec.pal.levente (kukac) gmail pont com. Másodsorban megköszönném a tartalmas, mélyreható hozzászólásait.