
Milyen körülmények változtatták meg az oktatás iránti igényeket világszerte az elmúlt évtizedekben? Legfontosabb hatásokként az információrobbanás, az emberi kapcsolatrendszer gyökeres átalakulása és az értékrend elbizonytalanodása említhetők. Hazánkban a rendszerváltás után a fentiekhez a fokozódó társadalmi differenciálódás, az iskolai demográfiai hullámzás és a pedagógus pálya leértékelődése járult hozzá.
A magyar oktatási rendszer az elmúlt harminc évben olyan gyors változássorozaton ment keresztül, amelynek igényei és elképzelései az oktatási rendszert kiérleletlenül, összecsiszolatlanul, sok esetben egymásnak részben ellentmondó hullámokban érték el. Ráadásul a változások elvárt üteme a legtöbb esetben illuzórikusan gyors volt. E hatások miatt az oktatási rendszert nem toldozni-foldozni, hanem alapjaitól újjáépíteni kell.
Az oktatási rendszer újjáépítésében a kiváló pedagógusok számának növelése képezi az első és legfontosabb prioritást. Olyan hosszú távú, kiszámítható, stabilitást garantáló oktatáspolitika kell, amely újra-integrálja a magyar oktatás rendszerét. Ennek javasolt részletei itt találhatók. Ha kitartóak és következetesek leszünk az oktatást jobbító munkánkban, akkor a magyar iskola az a hely lesz, ahová öröm járni, és ahol szeretetteljes értékrend honol. Az oktatás kiemelt fejlesztése a válságból való kilábalás hosszú távú nemzetstratégiájának egyik legfontosabb eleme, olyan közügy, amelyben az aktív részvétel minden érintett – végső soron az egész magyar társadalom – közös feladata.
A bejegyzés folytatása ITT olvasható.
Másfél évvel ezelőtt, 2008 nyarának a végén kért fel Sólyom László köztársasági elnök úr arra, hogy vegyek részt a 2008. november 25-én hivatalosan is megalakult Bölcsek Tanácsa munkájában. Elnök úr két feladatot tűzött a Tanács négy tagja, Eva Joly, Fodor István, Lámfalussy Sándor és jómagam elé: szakértők bevonásával gondoljuk át azt, hogy hogyan lehetne az oktatás színvonalát sokkal jobbá tenni annál, mint amilyen ma, és fogalmazzunk meg egy olyan koncepciót, amely sikert hozhat a korrupció ellenes küzdelemben. Elnök úr azért éppen ezt a két témát emelte ki a legfontosabb kérdések sokasága közül, mert az oktatás javítását a jövő érdekében vett legfontosabb munkának, olyan szárnynak tartja, amely a felíveléshez nélkülözhetetlen. Másfelől, elnök úr az utóbbi években különösen eluralkodott korrupciót a legsúlyosabb tehernek jelölte meg, amely lehúz minden olyan tettet és tervet, amely egy sikeresebb, egy élhetőbb országot akar. E blogbejegyzés közzétételének napján, 2010. január 29-én mutattuk be a nyilvánosságnak az elkészült munkát, a „Szárny és Teher” című könyvet, amely itt tölthető le.
Az oktatás jövőjét megfogalmazó elképzelés létrejöttében száznál is többen vettek részt. Közülük is fontos kiemelnem azt a tíz embert (Barlai Róbertnét, Csovcsics Erikát, Farkas Anikót, Józsa Tamást, Nagy Attilát, Ónodi Szabolcsot, Réti Mónikát, Szebedy Tast, Szilágyi Imrénét és Villányi Györgynét), akik az oktatási munkabizottság tagjaként nagyon sok munkával segítették a gondolatok csiszolódását. A bizottság tagjainak életrajza itt olvasható. A munka kezdetén érvényes életrajzokból is látszik, hogy a segítőtársak túlnyomó többségükben nem az oktatást kutató szakemberekből, hanem az oktatás eredményét a bőrükön elszenvedő pedagógusokból, igazgatókból, egyetemi hallgatóból álltak. Ez szándékos volt. Kiemelt fontosságúnak tartottam, hogy ne olyan zengzetes tervezeteket tegyünk le az asztalra, amelyek elvi alapja szilárd, csak egyetlen apró baj van velük: hogy megvalósíthatatlanok, hanem olyan elképzeléseket, amelyek képesek voltak keresztüljutni az oktatás napi gyakorlatát jól ismerő emberek szűrőjén. A bizottság tagjait számos más szakértő is segítette, akiknek háttéranyagai itt olvashatók. Végezetül fontos szót ejtenem arról a csaknem száz kollégáról, akik az anyag ilyen olyan részének, és formájának az átolvasása után véleményével megtiszteltek. Közülük igen sokan e blog olvasói és rendszeres hozzászólói, kedves barátaim is lettek. Nem kevés segítőm az index.hu portálon a Bölcsek Tanácsáról megjelent interjúm kapcsán jelentkezett. Az interjúban megadtam az email címemet is, amelyet azonban – szándékosan – a hosszú szövegfolyam végére rejtettem el. A „csel” bevált. Egyetlen egy kultúráltan gyűlölködő úr és egy békés őrült kivételével csak azok kerestek meg, akik végigolvasták a szöveget, és akiknek kiváló és jobbító mondanivalójuk volt. Nagyon köszönöm mindenkinek a megjegyzések ezreit! Már a munka elején világossá vált, hogy az oktatási rendszer egyik legnagyobb baja az, hogy túl bonyolult. Ebből is fakad, hogy nem áll össze a fejekben az, hogy amit az oktatás egyik szeletében megváltoztatok, az érint minden olyat is, ami látszólag nincsen összefüggésben vele. A komplex látásmód igényéből az is következett, hogy az elemzést és a javaslatot – a sok segítséget mind figyelembe véve – nekem egyedül kellett megírnom. Nem „spórolhattam meg” azt, hogy a sok ezer oldal és sok ezer vélemény ne álljon össze a fejemben valamelyest egységes egésszé. Hogy ez mennyire sikerült, annak a megítélését az elképzelést elolvasókra bízom.
A köztársasági elnök által megjelölt két tématerület közül én az oktatás munkáját koordináltam, ezért a továbbiakban ezzel kapcsolatban fogalmazok meg néhány, általam kulcsfontosságúnak tartott gondolatot. Nagyon fontosnak tartom azonban annak a hangsúlyozását, hogy az oktatás egy olyan komplex rendszer, amelyet csak egységében és nem kiragadott, ilyen-olyan részleteiben szabad szemlélni. Emiatt mindenkit arra bíztatok, hogy ne érje be azzal, amit én ebben a blog-bejegyzésben leírok, hanem olvassa el az elemzés egészét is, amely innen tölthető le. Fontos annak az említése is, hogy amikor „tanárt”, „tanulót” vagy „iskolát” írok, akkor a bölcsődétől az egyetemig minden oktatási intézményre gondolok.
Milyen körülmények változtatták meg az oktatás iránti igényeket világszerte az elmúlt évtizedekben? Három folyamatot emelek ki – kulcsszavakban:
- az információrobbanást, amely nehezen meglelhető kinccsé tette az elmélyedést és a hiteles információt;
- az emberi kapcsolatrendszer gyökeres átalakulását (közösségbomlás, cuccokkal fenntartott kapcsolatok az emberekkel és a természettel fenntartott kapcsolatok és a spiritualitás helyett)
- és az értékrend elbizonytalanodását (a jogok és a kötelességek, a felelősség egyensúlyának megbomlása, fogyasztói társadalom, túlfogyasztási válság, mennyiség a minőség helyett).
Ezek a jelenségek összefüggenek. Az információrobbanás minták ezreit adja a néhány korábbi minta helyett. Ez és a régebbi, zártabb közösségek felbomlása igen fontos okai a kialakuló értékrendbeli bizonytalanságnak is.
Milyen körülmények változtatták meg az oktatás iránti igényeket hazánkban a rendszerváltás után? A nemzetközi trendek idehaza is érvényesültek. Nálunk a demokratikus átalakulás talán még nagyobb információrobbanást okozott annál, mint ami Nyugaton bekövetkezett. Az emberi kapcsolatrendszert és az értékrendet a rendszerváltás még sokkalta jobban szétzilálta, mint egy hasonló átalakulást át nem élő társadalomban. Jellemzővé vált a rövid távú, egyéni érdekek térhódítása a hosszú távú, közös boldogulás keresése kárára. A fentiek mellett három hazánkra jellemző folyamatot emelek ki – ismét csak kulcsszavakban:
- fokozódó társadalmi differenciálódás (társadalmi ellentétek, kibeszéletlen frusztrációk, neheztelés, reménytelenség és kiúttalanság érzete: anómia)
- iskolai demográfiai hullámzás (a közép- és felsőfokú oktatás erőltetett tömegesedését követő csökkenő létszámú korosztályok)
- a pedagógus pálya leértékelődése (ördögi kör: egyre rosszabb pedagógusjelöltek, amelyek fokozzák a leértékelődést, amely elősegíti azt, hogy még rosszabb pedagógusjelöltek legyenek; az iskolai vezetők nem kellő felkészültsége).
A fenti hatások nyilvánvalóan ismét összefüggenek. A társadalmi differenciálódás fokozta az értékrendválságot, amely elmélyítette a társadalmi különbségeket. Mindkettő hozzájárult a pedagóguspálya leértékelődéséhez, amelyet a társadalmi problémáknak az iskolára tolódása, a felsőoktatás minőségének lecsúszása és az iskolai demográfiai hullámzás még csak tovább fokozott.
Növekvő szakadék alakult ki az elvárások és a teljesíthető/teljesített iskolai funkciók között. Az iskolával kapcsolatos elvárások megnőttek az elmúlt évtizedekben.
- A tudást már nem csak átadni, rendszerbe foglalni kell, hanem működésében, alkalmazhatóságában élményszerűvé is kell tenni. Az információtenger miatt az iskola őrült versenybe keveredett a tanulói figyelemért.
- Egyre inkább olyan egyéni fejlesztésre van szükség, amely a tanulók egyéni értékeit, tehetségét és egyedi hátrányait egyszerre veszi tekintetbe.
- A társadalmi diszfunkciók helyretétele egyre inkább az iskolára tolódik (értékrendet kell adnia egy értékrendjében szétzilált társadalomban, közösséget kell teremtenie egy közösségeit jobbára elvesztett környezetben, stb.).
A fenti, növekvő elvárások mellett igen sok pedagógus veszélyesen túlterheltté, motiválatlanná, kiégetté vált. A pedagógusokat a szakma gyakorlásában túl kevés célzott, egyéni és hasznos segítség éri. Ebben a helyzetben sokuk még jóval kisebb elvárásoknak sem lenne képes eleget tenni.A fenti igen nehéz helyzetet tovább tetézték az oktatás irányításában elkövetett hibák. Az oktatási rendszer hiányosságait az általunk készített összefoglalás a 31. és a 76. oldalai között részletezi. Melyek voltak e hibák közül a legnagyobbak?
- A legfontosabb hiba az, hogy húsz év alatt sem alakult ki egy a koncepcionális és legalább fő elemeiben konszenzusos oktatási stratégia.
-
(Születtek hébe-hóba magukat stratégiának nevező dokumentumok, azonban ezek koherenciája is hagyott kívánnivalót maga után, és a megvalósításukban az ilyen-olyan-amolyan pontokból való „csemegézés” dominált.)
- A stratégia hiányának különösen fájó pontja, hogy rendkívül tisztázatlan az oktatás irányításának és finanszírozásának teljes rendszere.
-
(Úgy teszünk, mintha az iskolák és a pedagógusok egyforma szinten teljesítenének, és egyformán kellene őket kezelni, pedig ez messze nincsen így. A normatíva nem veszi figyelembe az iskola helyzetét és a tanulók képzésének eltérő költségeit. A kiegészítő normatíváknak egyre barokkosabb rendszere pedig lassan már követhetetlenné vált. Hiányzik a rendszeres, megbízható, külső szakmai értékelés. Az, hogy kellő biztonsággal nem mutatunk rá arra, hogy mi jó és mi rossz, általános és megkülönböztetetlen bizalmatlanságként jelentkezik a pedagógusokkal szemben, ami óriási károkat okoz. A differenciálatlan kezelésmód és a [pszeudo]piaci viselkedés kikényszerítése pedig – szándékaival pontosan ellenkezően – az oktatási intézmények közötti differenciálódást segíti.)
- A magyar iskolarendszer kudarc- és hátránycentrikus.
-
(Nem azt nézik az iskolák, hogy miben sikeres a tanuló, hanem azt, hogy miben sikertelen. Azzal, hogy a diákok hátrányos helyzetére koncentrálunk, rosszul szolgáljuk azt a jogos igényt, hogy a magyar oktatás méltányos legyen, mert a hátrányok középpontba helyezésével a diákot nem felemeljük, hanem újra és újra tudatosítva a tanáraiban és benne a hátrányos helyzetét, a hátrányai szintjére húzzuk le.)
A magyar felsőoktatást egymást követő hullámokban érte el a kampányszerűen végrehajtott a.) tömegesedés; b.) intézményi összevonás; c.) normatív finanszírozás; d.) bolognai típusú képzés és e.) felvételi rendszer változás. A beérkező hallgatók tudásszintje drámaian csökkent. Ennek egyik fontos oka, hogy a jelenlegi érettségi/felvételi rendszer nem a teljesítésre, hanem a teljesítményminimumon maximalizálható felvételi pontszám megszerzésére ösztönöz. E hatások összessége miatt a magyar felsőoktatás minősége számottevően romlott. A magyarországi diplomák értéke erősen differenciálódott, mára sokuk versenyképtelenné és hiteltelenné vált. A képzés szerkezete – különösen a bolognai átalakítás miatt – sokhelyütt indokolatlanul szétdarabolódott, aránytalan. A ténylegesen megvalósuló képzés minősége nem ellenőrzött. A felsőoktatás jelentős része mind hazai, mind nemzetközi méretekben a küldő és a fogadó intézményektől elzártan működik. A felsőoktatási intézményrendszernek mind az irányítási rendje, mind pedig (különösen aggasztóan) a finanszírozási struktúrája nem mérsékli, hanem erősíti a fenti káros hatásokat. A fentiek összegzéseként: a felsőoktatás egészét tekintve ma Magyarországon vészhelyzet van.
Hogyan lehetne a magyar oktatás mai, minden kiváló egyéni teljesítmény ellenére összességében nem túl rózsás helyzetét gyökeresen megváltoztatni? Az első és legfontosabb megjegyzés, hogy az oktatási rendszert nem toldozni-foldozni, hanem alapjaitól újjáépíteni kell.
Amikor ezt mondtuk, az eszünkbe idéztük Heller Ágnes gondolatait arról, hogy hagyjuk végre abba a helyzetet nem pontosan leíró, túl nagy szavak egymást túllicitáló kiabálását. Az „újjáépítés” tehát nem azért szerepel itt, mert „jól hangzik”, és nem azért, mert „ütős”, hanem azért, mert egyértelművé vált a számunkra, hogy a magyar oktatási rendszer az elmúlt harminc évben olyan gyors változássorozaton ment keresztül, amelynek igényei és elképzelései az oktatási rendszert kiérleletlenül, összecsiszolatlanul, sok esetben egymásnak részben ellentmondó hullámokban érték el. Ráadásul a változások elvárt üteme a legtöbb esetben illuzórikusan gyors volt. E hatások miatt a kialakult állapot mindennek nevezhető, csak rendszernek nem.
Az oktatási rendszer újjáépítésének legfontosabb elemeit az általunk készített összefoglalás a 82. és a 115. oldalai között részletezi. Melyek ezek közül a legfontosabbak?
A kiváló pedagógus AZ ELSŐ. Nagyon fontos, hogy a pedagógusképzés a felsőoktatás elitképzése legyen, ahova nem a hallgatók alsó 10-15%-a (mint jelenleg), hanem a felső 5%-uk jelentkezik.
(A tanárképzés van a legnagyobb válságban. A változását a valóban tanári pályára képzettek számának a tényleges kereslethez igazításával, kiemelt ösztöndíjjal, garantált állással, osztatlan ötéves + gyakorlati idős képzéssel lehetne megoldani.)
A pályán lévő pedagógusok sokrétű segítése szükséges.
(Ezt a teljesítmények megfelelő értékelésével és fokozott anyagi elismerésével, a pályára nem valók kíméletes és fokozatos eltanácsolásával, mentorálással, hálózatképző szakfelügyeleti rendszerrel, a tanártovábbképzés minőségének javításával, a tankönyv és taneszköz-politika megváltoztatásával lehet elérni.)
Hosszú távú, kiszámítható, stabilitást garantáló oktatáspolitika kell, amely a minőség javítását, valamint egy érték- és sikercentrikus iskola kialakítását helyezi a középpontba.
Az oktatási rendszer integrációja szükséges.
(Rendszeres, külső, komplex szakmai értékeléssel; a „kiváló” és a „leszakadó” iskolák külön kezelésével mind a jogosítványok, mind a pénzgazdálkodás, mind a finanszírozás és fejlesztés formái terén. – Így például a leszakadó iskoláknak célzott, mentorált segítés javasolt: odahelyezett igazgatóval; kiváló és ezért külön megfizetett tanárokkal; kötött tanmenettel; kötötten felhasználható tan- és pénzeszközökkel. A kiváló iskoláknak pedig még a jelenleginél is nagyobb szabadság indokolt, és a fejlődésükhöz pedig – a csak nekik szóló – pályázatok. Egy ilyen rendszerrel érhetjük azt el, hogy egyre több és több iskola tartozhasson a kiváló kategóriába.)
Sajnálom, hogy 33 oldalnyi javaslatot a lényeg kiemelésének igénye miatt egyetlen bekezdésbe kellett tömörítenem. Elnézést azoktól, akik esetleg az itt leírtakat nem értenék, vagy üresnek tartanák. Kérem őket, hogy olvassák el az eredeti, teljes változatot.
A javasolt változtatások csak hosszú távon, tíz, illetve húsz éves távlatban hoznak majd sikert. Ha kitartóak és következetesek leszünk az oktatást jobbító munkánkban, akkor a magyar iskola az a hely lesz, ahová öröm járni, és ahol szeretetteljes értékrend honol. Hazánkban a térség leghatékonyabb és nem a legolcsóbb oktatási rendszerét kell létrehozni a következő 10-20 évben. Csak a sokkal magasabb színvonalú nevelés és oktatás felé való garantált elmozdulással tudjuk indokolni azt, hogy az országnak még ebben a válságterhes időszakában is többet kell áldoznia az oktatásra. Az oktatás kiemelt fejlesztése a válságból való kilábalás hosszú távú nemzetstratégiájának egyik legfontosabb eleme, olyan közügy, amelyben az aktív részvétel minden érintett – végső soron az egész magyar társadalom – közös feladata.
Befejezésül szeretnék köszönetet mondani minden, a munkáját áldozatosan végző pedagógusnak. Ők képezik azt a kincset, amelyre az oktatás megújításában bizton (de nem kizsákmányolva!) építhetünk. Örömmel várom a tisztelt Olvasók értő hozzászólásait, és annak megfogalmazását, hogy miben látják a saját szerepüket az oktatás megjavításában.
A bejegyzés folytatása ITT olvasható.
Kapcsolódó interjúk, riportok:
index.hu
nol.hu
fn.hu
MR1 Kossuth Rádió
Az interjú alatt elhangzó zeneszámok a következő művekből vett - kedvenc - részletek:
Haydn: Chello concerto
Mendelssohn: Paulus - Rezitativ Mit Chor
Bach: Goldberg variations No.15
Dvorak: Stabat Mater - Eja Mater, fons amoris
Válaszok (1)
Az első szó a köszöneté. Nagyon köszönöm minden hozzászólónak az értékes ötleteket, a kiváló meglátásokat. Elnök Úrtól pénteken a Bölcsek Tanácsa tagjai és a szakértők egy személyes emléket is kaptak, a baloldalon látható ezüstérmet aláírásával és a másik oldalán a Sándor Palota képével. Mivel az, amit leírtam az oktatási anyagban még a szakértői bizottság tagján túlmenően is rengeteg ember munkáját, élettapasztalatát összegezte, hadd osszam meg mindannyiótokkal ilyenformán ezt az érmet, hiszen mindenki érdemel belőle egy kicsit.
„vincenzio”-nak teljesen igaza van abban, hogy az oktatás nem egy izolált akvárium, avagy (sajnos a legtöbb helyen pláne) nem egy oázis a sivatag közepén. Egy hasonló gondolatot járt körbe, amikor a többi társadalmi terület elemzésének hiányát tette szóvá Nagy N. Péter a „Teknősök bölcsessége” című cikkében. A témák és a háttérelemzés további bővítésének három fontos ok szabott határt. Ezek közül az első az volt, hogy Elnök Úr a két téma kiválasztásával is üzenni akart. Azt akarta üzenni, hogy a köztársaság első polgára e két témát még a többinél is fontosabbnak tartja az ország értékrendje és hosszú távú jövője szempontjából. A második ok az volt, hogy Elnök Úr semmiképpen sem akart abba a hibába esni, hogy egy kormányprogramhoz akár csak hasonló komplexitású munkát tesz/tetet le az asztalra. Ez súlyos szereptévesztés lett volna a részéről, amelynek súlyával ő a magyar alkotmány alapos ismerőjeként különösképpen tisztában van. A harmadik ok ezeknél jóval prózaibb volt. A „bölcsek” és a szakértők rengeteg más munkájuk mellett hobbiból, a szabadidejükben dolgoztak. Emiatt is igyekeztünk határozottan megszabni munkánk korlátait, mert különben beleszakadtunk volna a munkába.
Utolsó elemként „GN” hozzászólásából szeretném azt kiemelni, hogy a motiváció felkeltése nem az átadott tudásmennyiséget korlátozó, hanem éppen ellenkezőleg, növelő erő. Az az idő, amelyet a tanár „elpazarol” akkor, amikor a diákokkal beszélget, közös feladatot old meg, stb. stb. busásan megtérül, mert az élővé, megérintetté vált diák utána beissza az ismereteket, mint a szivacs. No de erről többet majd pénteken…
Válaszok (2)
„bkinga”-nak (és „Gyoma”-nak) teljesen igaza van abban, hogy az oktatáspolitikának a magyarság egészére ki kell terjednie. Ugyanakkor az oktatáspolitika nem minden eleme lehet közös, hiszen pl. az iskolák fenntartói, jogi környezete, stb. nagyon más. Ennek ellenére a személet fontos, és az egymást megismerő alkalmak még ennél is fontosabbak. Elnézést mindenkitől, hogy ezt a különösen kiemelendő területet az összefoglalóban nem említettem. Amikor ekkora a baj, mint a magyar oktatás sok szegmensében, akkor az ember hajlamos arra koncentrálni.
„Gregory” (valamint „Gyoma”, „Juhász Ildikó” és mások) a motiváltságot helyezi a középpontba, és igaza van. Annyira igazatok van kedves barátaim, hogy elhatároztam, hogy egy teljes blogbejegyzést fogok a motiváltság formáinak szentelni a közeli jövőben. Már az a néhány forrás, amit felsoroltatok, igen jó kezdet. Ha bárki még segítene a hozzászólók közül abban, hogy mi motiválhat ma egy jó tanárt, azt nagyon megköszönném.
NAGYON köszönöm „kia”-nak, hogy kiemelte a könyvünk távolságtartó, elemző hangvételét, azt hogy „hiányzik belőle az aktivista furor”. Valóban hiányzik. És valóban én is pontosan ezt tartom az egyik legnagyobb értékének. Az előkészítés során ennek megőrzésére mentek el a legtöbb csatáim. Örülök, hogy kitartottam.
Utolsó megjegyzésként GRATULÁLOK minden hozzászólónak. Erre a bejegyzésre adott válaszaikkal igazolták, hogy nemcsak velem, hanem egymással is pontosan ugyanazzal a tiszteletet adó, a másik véleményére kíváncsi alapállással tudnak vitatkozni. Hogy ez természetes? Tetszettek már más blogok hozzászólásait megnézni??? Hölgyeim és uraim, srácok! Itt mi trendet szabunk. Egy viselhetőbb Magyarország új trendjét.
Hozzászólások
A leírtakhoz a következő hozzáfűzni valóim lennének:
- valóban elitté kell alakítani a tanárok képzését, ami magával hozza azt az igényt is, hogy nagyon jó egyetemi tanárok kellenek ahhoz, hogy átadhassák a szükséges tudást a leendő tanároknak! Az olyan egyetemi tanároknak pedig, ahogy Péter is leírta, más munkát ajánlani, akik hozzá nem értéssel és leginkább ismerősi körüknek köszönhetően taníthatnak ezekben az intézményekben. (számomra pl.: pozitív példát volt főiskolám: a szegedi Juhász Gyula Tan.képző Főiskola és annak tanárai nyújtottak)
A felsőoktatásban pedig jó lenne, ha visszavezetnék a szóbeli vizsgát, ami szűrőként funkcionálna.
- az iskolák fenttartásán úgy kellene változtatni, hogy az adott iskolába nem való tanulót el lehessen másikba, a képességeinek és beállítottságának megfelelően helyezni, ne legyen ekkora függőség a fejpénzektől, ne okozzon gondot, ha elmegy egy diák!
- (főleg a szakmát tanító) tanárokat egyúttal arra is fel kellene készíteni, hogy a különböző cégekkel, munkaadókkal való kapcsolattartás zökkenőmentes és hatékony legyen! Éppen minap beszélgettem szakképzős tanárral, aki újságolta, hogy néhány cég olyan, számukra már felesleges eszközöket adott (vagy adott volna) ingyen az iskolájának, amiket már kukába dobni akartak. Ha esetleg ez az átvétel valamiképp sikerült is (ha jól emlékszek, elszámolási probléma merült fel), akkor sem fejlődött ez a kapcsolat tovább, ami esetleg későbbi, újabb eszközök átvételét, vagy akár az oktatásba való besegítést, betanítást, végső soron az adott cégnél a diákoknak munkában való foglalkoztatottságát jelentette/jelenthette volna.
- és igen: a tanároknak is át kell esni egy szemléletváltáson, ahogy azt ebben a blogbejegyzésben is olvasható: ne (csak) a tanulók rossz oldalával törődjenek, hanem a pozitív részük kiemelésével. Az eredményorientált oktatás rendkívül rövidlátóvá tesz/tehet minden résztvevőt (tanuló-szülő-tanár).
A legtöbb ötletet jónak tartom, és őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy nem született meg egy ilyen jellegű dokumentum már jóval korábban, amit megszívlelnek. (Vajon ezt elegen fogják megszívlelni?) Elég sok ismerősöm van, a legkülönfélébb karokról és egyetemekről, és azt kell mondjam, a felsőoktatásban valóban szemmel látható ostobaságok folynak. Abszurd és paradox jelenségeket lehet megfigyelni, melyek megnehezítik a tudás megszerzését, ahelyett, hogy megkönnyítenék azt. Bár az általános- és középfokú oktatásban nem igazán volt részem, csupán cserediákként töltöttem néhány hetet egy magyarországi középiskolában, de a csoporttársaim elmondásai alapján ott is hasonlóan ostoba energiapazarlás folyik. Fura, hogy ezt senki sem veszi észre, mikor emígy annyira nyilvánvaló :).
"bkinga": érdekes az elgondolásod, remélem, ezt valamikor még kifejted nekünk bővebben is. Azonban azt érdemes megjegyezni, hogy más országok oktatását igen nehéz bármilyen módon is befolyásolni. A határon túli oktatási intézmények javarészt az adott állam tanrendjét kötelesek követni, a pedagógusoknak vagy az adott államból kell kikerülnie, vagy esetenként elég macerás honosítási eljáráson kell átesniük, arról nem is beszélve, hogy honnan folyik be a pénz. Természetesen pályázatokkal, csereprogramokkal, talán még ösztöndíjakkal is lehet támogatni a határon túli iskolákat és a diákokat, viszont kérdéses, hogy az adott kisebbségi közösségnek ez mennyire segít, és mennyire járul hozzá a nemzet jólétéhez. Csak a példa kedvéért sok határon túli régióban nézhetnék ezt rossz szemmel is, könnyen származhatnának ebből gyűlölködések, félreértések.
Pl.: valamelyik nap mesélték számtech-t tanító kollégáim, hogy info-tagozatos (!) tanulói a szükséges programokat otthon nem használják, éppen ezért nem tudnak sok mindent, ebből adódoan ezért ő meg nem tud velük hatékonyan foglalkozni (= továbblépni az alapokra épülő témákra) és egy idő után ... belefárad, vagy nem tudom, hogy milyen szót használjak. Vagy az irodalom tanár esete: ha a kötelező olvasmányokat el sem olvassák tanulói, akkor hiába kezd el azokról a tanórákon foglalkozni, a diákok csak bámulnak (nem csoda), a tanár meg nem tudja megbeszélni velük a szükséges dolgokat (nem csoda...), esetenként flusztráltá válik (nem csoda).
Persze ezekből a példáimból sok minden kitűnhet, amikkel nem akarok most foglalkozni: a tanárok részéről van-e elegendő motiválás, jó módszerek használ-e, a tanuló tud-e otthon foglalkozni az iskolai dolgaival, vagy a családi háttere ezt nem teszi lehetővé...stb. Ha sikerül a tanuló érdeklődését felkelteni, akkor biztos, hogy tevékenyebb lesz, ami kihatással lehet a tanár hangulatára is és viszont, ha a magával ragadó módon tud tanítani, megfelelő attitűddel, akkor a diákok is jobban motiváltak.
Ha meg pl. magyarázatra van szükség akár matekból, akár másból, nem biztos, hogy leírt/videóra felvett/egyéb módon neten keresztül el lehet magyarázni, habár a számítógépeknek erős oldaluk a reprezentáció.
Ezekkel természetesen nem általánosítani akarok.
"Ugyanis az oktatás korántsem csak az iskolában zajlik, hanem a családban, a baráti körben"
Gyuris P
Amellett, hogy egyetértek, nagyon örülök annak, hogy igyekszel e blog gondolatáramait a cselekedetek mezeje irányába visszaterelni.
Egyáltalán nem merítettük ki ezeket a "régi" témákat. Ideje újraolvasni, újraértékelni hozzászólásainkat, s újrafogalmazni, hogy mi a teendő?
Most.
Szerintem is a magyar közgondolkodás rendszerének az újrateremtése szükséges. Mégpedig úgy, hogy ne (csak) a saját szellemi, gondolati, politikai szekértáborának szónokoljon mindenki. Amennyire én látom, az elmúlt 90 év történelmében mintha mindig fontosabb lett volna a döglött lovak elleni harc, mint az előttünk álló valóságos feladatok gondjainak meghányása-vetése, a lehetséges változatok közötti választás okos elemzése. Pedig az ember sosem hivatkozhatna a mozgástér szűkösségére. Hisz épp azért kell igazából összedugni a fejeket. Nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy a szűk átjárókon ne egyszerre próbáljon mindenki átzúdulni, egyszerre mindent átzúdítani.
Részben egyetértek hozzászólásoddal de szerintem a számítástechnika inkább segít a kapcsolatok fenntartásában. Igazi mély kapcsolatok kialakításában szerintem a számítógép nem a legmegfelelőbb eszköz és a személyes megismerés elengedhetetlen. Sajnos gyakoriak a felszínes kapcsolatok a "cyber"világban viszont az igazán mély kapcsolatokat fenn lehet tartani a számítógépek illetve a mobiltelefonok világán keresztül.
Félre értés ne essék a személyes kapcsolatokat nem képesek teljesen pótolni. Viszont a nagy távolságokat és időzónákat átívelő kapcsolattartássara az e-mail, vagy az azonnali üzenet közvetítő rendszerek is remekül alkalmasak.
Az oktatás szempontjából roppant érdekes kérdés az információ tengeréből megfejteni a számunkra valóban hasznos, releváns és igazakat. A pedagógiának a legfőbb feladata talán az hogy megtanítsa a releváns információ elkülönítését és megtalálását. Egy igazán jó cikk elolvasása vagy a wikipedia rendesen lektorált oldalainak a böngészése helytettesíthet egy jó tankönyvet is akár.
Személy szerinte a tudás demokratizálódásának és könnyebb hozzáférhetőségének tartom az internetet. A probléma persze ott van hogy nehéz megoldani a valódi és helyes tudást megatlálni . A pedagógusnak véleményem szerint ezért kell norma rendszert -értékközvetítést és persze vágyat a gondolkodásra átadnia.
Vágyat adni a diák kezébe a tudás megszerzésére és képességet az értelmezésére.
De vajon mikortól lesz alkalmas ennek a felfogására egy gyermeki elme anélkül hogy elragadná a virtuális valóság szele?
Erre nekem nincs jó válaszom. Talán a hozzászólóknak akadhat.
Arra jutottam, hogy - mint az élet minden területén - elsősorban belső motivációra van szükség. Ez a típusú motiváció valahol az adott terület iránt érzett mély tiszteleten és csodálaton alapul. Hinnünk kell abban, amiről beszélünk. Bűvöletben előadni káprázatos, hatalmas élmény. Nemcsak a hallgatóságnak, hanem főként az előadónak. Aki ezt egyszer megtapasztalja, az azután újra és újra akarja majd. Úgy gondolom, ez lehet az egyik legerősebb motiváció, viszont nem tudom, elsajátítható-e.
Az előző "típusú" motivációhoz hasonló az itt következő is, de valahol egy kicsit mégis más. Vannak személyek, akik egyszerűen szeretnek szerepelni. Szeretnek mesélni, mint a régi, bölcs öregek. Szeretik megosztani másokkal gondolataikat, tudásukat, eredményeiket. Én ezt épp emiatt önzetlen motivációnak nevezném, ha neveznem kellene bárhogyan is. Furcsa mód ez az önzetlenség ugyanakkor az egyén saját érdeke is, hiszen a szerepléssel, a meséléssel önmagának is örömet okoz, ez hajtja tovább. Egyébként saját tapasztalataim alapján a színészeket (főként az amatőr színészek) is részben ez motiválja a gyakorlásra, fellépéseikre. Persze, ez nem véletlen. A színészet és az oktatás közelebb van egymáshoz, mint hinnénk. Mindkét esetben "előadásról" beszélünk, nade ez most nem annyira fontos :).
Motiválhat a jól végzett munka gondolata is egy jó pedagógust. Aki szeret rendet hagyni maga után, aki szereti, ha a könyvek betűrendben sorakoznak a polcon, az valahol mindig keresi a rendet. A tanítás is rendrakás: a hallgatóság fejében. Persze ez már egy kicsit "gyengébb" motiváció, mint az előzők, de nem lehetünk állandóan tűzforrók, mert akkor bizony gyorsan kiégnénk. Az elvégzett munka öröme is fontos lehet.
Kreativitásunk kiélése különösen jó motiváció lehet. A pedagógusi pálya annyira tarka és színes, hogy bizonyosan nincs benne két egyforma nap. Az új módszerek keresése, kitalálása, felfedezése állandó örömet szerezhet. Egy megfelelő internetes tananyag megtalálása: boldogság. Egy oktatási szoftver megírása: óriási boldogság. És még sorolhatnám... De nyilván a legtöbben tudnák folytatni a sort.
A tanári pálya különleges ereje abban rejlik, hogy rengeteg másféle emberrel találkozhatunk. A sokszínűség persze nemcsak jót jelent, de vegyük észre, hogy jót is jelenthet. Egy kreatív diák segítése, támogatása, tanítása különös örömet szerezhet. Együtt észrevenni egy probléma megoldását, megnyerni egy versenyt, ezek mind felemelő pillanatok. Ráadásul a diákok felnőnek. Minden sikeres, díjakat besöprő embernek voltak tanárai. Még a Nobel-díjasoknak is :). Mindenki el tudja képzelni, milyen lehet az, mikor egykori legjobb diákunk áll ott a legnagyobb elismerések egyikének pulpitusán... De még enélkül is: nagyon sok értelmes és értékes gondolatot hallhatunk és kaphatunk a fiatalabbaktól.
Végül megemlíteném még a már korábban is említett környezeti hatást. Egy egészségesen versengő, egymást segítő, néha heccelő, viccelődő tanári kar minden pénzt megér. Más emberek öröme és jókedve ránk is motiválólag hathat. Sajnos a legtöbb helyen már régesrég nincs ilyen, de még ehhez hasonló légkör sem. Nem kéne ennek sem így lennie, mert vegyük észre: mindenkinek saját önző érdeke is mindez. Az egyik barátomnak nagyon igaza volt, mikor megállapította, hogy az önzetlenség ugyanolyan önző dolog, mint bármi más, amivel örömet okozunk önmagunknak :).
Bizonyosan kifelejtettem valamit, de sebaj, majd mások pótolják, vagy Péter az említett jövendőbeli cikkében... Igazából azok a tanárok, akiket becsülök és igazán tisztelek, valahol mindegyik itt felsorolt elemből tartalmaznak valamennyit. Némelyekből többet, másokból csak egy csipetnyit... Mégis azt kell mondjam, a belső motiváció a legfontosabb. A zseniálisnak, pedagógiai óriásoknak tekintett előadók mind tobzódtak ebben. Élvezték azt, amit csinálnak. Talán a sokat emlegetett elitképzés több olyan személyt sodorna tanári pályára, akiben ez a belső motiváció él. Én azonban inkább szeretnék abban hinni, hogy mindenkiben van egy kevés ebből, csak egyesekben nagyon csendes. De felébreszthető.
a hozzászólás szövegablaka alatt van egy ilyen lista: "Engedélyezett HTML elemek:". A <> parancsokat "tag"-oknak nevezzük, minden tagnak van egy kezdeti < parancs> és egy azt bezáró < parancs / > zárójele, amit a sorok elé és végére le kell írni (ha az adott parancsot nem akarjuk folytatni), ha jól tudom pl. a br-tag sortörésre használható! Ha pl. új sorban akarjátok folytatni mondandótokat, akkor valahogy így kell megírni (csak direkt raktam a br elé egy helyközt, hogy a gép ki tudja írni)
< br> szöveg < br />
http://www.osztrak.sulinet.hu/webiskola/Dokumentumok/HTML_alapok.pdf
itt esetleg utána lehet nézni ezeknek a formázási lehetőségeknek, melyik tag mit jelent. Itt meg az "előnézettel" megnézhetitek, jól csináltátok-e :).
Nekem vincenzio mankós meséje tetszett, bár egy pozitívabb befejezést is el tudok képzelni, de gondolom ahányan vagyunk, annyiféle befejezést tudnánk kreálni ennek a mesének :)
Igen, kicsit átgondolatlanul írtam és szűkítettem le a távoktatásra a netes oktatást. (Főleg, miután ennek a blogbejegyzésnek a megjelenése környékén láttam Barabási László interneten közvetített előadását, amiből tudtam "tanulni"...). Természetesen, mint ahogy minden interakcióból, a neten történő dolgokból is tanulhat az ember. Már azzal, hogy olvasom ezt a blogot és ahogy fogalmazom a hozzászólásaimat, válaszaimat, már tanulok. Viszont továbbra is kitartok amellett a véleményem mellett, miszerint sok mindent nem lehet megtanulni a neten! "vincenzio" tök jó példát hozott, amit most fel is használok: Forrest Gumb c. filmben, az elején, amikor Forrest lábain rajta voltak a fémszerkezetek, akkor ő pl. nem a gép előtt ülve tanulta meg a normális járást/ futást! :) Természetesen nem csak arra gondolok, ami szerintem triviális, hogy bizonyos fizikai léttel kapcsolatos dolgokat gép előtt ülve nem lehet megtanulni, mint pl. a járás, kézen állás meg ilyenek, hanem egyéb más dologra is, csak ez a példa pont ide passzol :)
Amúgy szerintem, mint ahogy minden, ez is személyfüggő, vannak akik könnyedén tudnak és tanulnak neten a saját módszereikkel, van akit nem érdekel a dolog.
Szerintem a netes társadalom, ill. a szgépezéssel, internetezéssel kapcsolatos szokásokról rengeteget lehetne beszélni, vitázni. Ebben a témában láttam dr. Aczél Petra (?) Echo Tv-ben lejátszott (Civil Akadémia műsorban) előadását az "online lényekről". Szerintem túl konzervatívan áll a dolgokhoz és leginkább a hátrányos oldaláról közelítette meg az internetet, a virtualitásban kialakult csoportokat, tevékenységeket, de volt pár jó és megfontolandó megjegyzése is volt.
Ui.: P, mint Péter ;)
Kedves Péter!
A történet az egyik kedvenc könyvemből való és nem változtattam meg a végét, bár igazad van! Néha egy egy mese megváltoztatásával is tudunk jó poént szerezni! :) Vince
E hozzászólás publikálását nem engedélyeztük a Moderálási Szabályzat 4. és 6. pontjának megsértése miatt.
"A moderátor az e Szabályzatot sértő tartalmak nyilvánosságát megszüntetheti, így az
4. Alpári, illetve agresszív, fenyegető hangnemű, durva, kirívóan és indokolatlanul közönséges megnyilvánulást, amely így zavarja vagy veszélyezteti a kulturált párbeszédet, vitát.
6. Másokat, különösen az egyes felhasználókat sértő, lejárató véleményeket - személyeskedést - tartalmazó hozzászólásokat, különösen, amelyek a blog valamely felhasználójának kirekesztésére irányulnak."
a Moderátor
Gratulálok Péternek az igen jól összefogott, a lényeget kiemelő kíváló előadásához!
Precízen és bátran hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemzeti konzultációk sorában mostohán bánnak az oktatás/nevelés központi kérdésével. Nagyon jó elemzéseket, mély gondolatokat hallhattunk Csapó Benő és Péceli Gábor előadásában is. Sajnos nem látom őket még az Interneten!
http://oktataskonferencia.npsoft.hu/node/
A hozzászólások már elérhetők. A "lottósorsolás" szerencsésen hozta össze az első hozzászólásokat - szerkeszteni sem lehetett volna jobban!
Kiemelném Dr. Veress Gábor hozzászólását a MTESZ Minőségbiztosítási Bizottsága nevében. 8 oldal, de nagyon tömény!
Még nem olvastam el a hét végén bejött utolsó hozzászólások mindegyikét, de máris kiemelnék Végh András és Vargáné Dóra Krisztina konferenciahozzászólásából egy-egy bekezdést:
"A „Szárny és Teher” informatikát tárgyaló néhány bekezdése, bár igaz megállapításokat tartalmaz, nem tárja elénk kellő mélységben az informatika lehetséges és kívánatos szerepét egy eljövendő oktatási reformban. Az oktatási- tanulási folyamatban ugyanis valóságos paradigmaváltás zajlik (?), amelyhez az informatika részben pedagógiai (és oktatástechnikai) eszközöket ad a kezünkbe, részben maga is kikényszerítő példája, területe a változásoknak. Gondoljunk csak a tanár-diák szerep változásaira (a tanár egyre inkább navigátor a tudás óceánján), a lineáris és nem lineáris (egyéni) tanulási utakra (hipermédia tananyagok), a tanulóközpontúságra (felzárkóztatás és tehetséggondozás IKT alkalmazásával), a valódi és motiváló problémák előtérbe állítására (komplex problémák megoldása alkalmazásokkal), az interaktív hálózati tanulásra, illetve a konnektivizmusra. A hagyományos és a hálózati, konnektivista tanulási módszerek optimális ötvözetére lenne szükség a közoktatásban is, szem előtt tartva az életkori sajátosságokat, és a tanulók meglévő kompetenciáit." (VA)
"Üdvözlendőnek tartanám, ha a nemzeti alaptanterv újragondolásakor lehetőség nyílna ún. kötelezően választható tantárgyak tanulására önálló tanórai keretek között. Olyan praktikus ismeretekre gondolok, mint a tanulásmódszertan, pénzügyi ismeretek, önismeret, pályaválasztási és karrier-tanácsadási ismeretek, könyvtárhasználat, állampolgári ismeretek, egészség és szexuális nevelés, konfliktuskezelés, mozgáskultúra, kismesterségek stb. Ezek egy része ma is jelen van az iskolákban, de osztályfőnöki, illetve szaktárgyi órákba száműzve, így a gyakorlatban nem kapnak kellő hangsúlyt, olykor csak formálisan szerepelnek a naplókban." (VDK)
Hozzátenném: mindez nem megy a környező világunkat - beleértve testi és lelki külső és belső világunkat is - leíró minden életkorban biztosan kialakított, a természettudományok által megalapozott fogalmak nélkül. Olyan iskolát és tanmeneteket kell csinálni, amelyek biztosítják matematikai, fizikai, kémiai, műszaki- technikai, biológiai, egészségtani, mentális, gazdasági ismeretek-fogalmak elsajátításának mindenkori mértékét, s azt folyamatosan visszajelzi a nevelendő gyermek és ifjú részére.