Hallgassunk, hallHassunk jó zenét!
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

  

Az vagy, amit megeszel…szól a régi mondás, s ez bizony a szellemiekre is vonatkozik. „Megeszem” az általános rosszkedvet, a mindennapok közhelyeit, eltűröm, hogy változatos eszközökkel manipuláljanak, kifinomult módszerekkel, „tudományos” megalapozottsággal.
Igy már nem is veszem észre, mit hallok akaratlanul, kéretlenül, az élet szinte minden percében. Híg, silány, ordító zenéket, ostoba szövegeket, egyen-hangszerelést, kompozíciós vacakságot – a színvonaltalanság, az izléstelenség, a hangzavar lassan már fel se tűnik, gyerekeink ezt a szellemi környezetszennyzést tartják  normálisnak. Próbáljunk harcolni egy másfajta akusztikus környezetért, hallgassunk minőségi, harmóniát sugárzó, gondolatébresztő, emberi muzsikát, és vegyünk rá mindenkit, aki tehet ezért, hogy lépjen ez irányba!
 

Régi tudásunk, hogy a zene hatással van a pszichére, ezáltal  szervezetünkre, egészségünkre is. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a jól kiválasztott zene harmonizálja, egyensúlyba hozza csodálatosan felépített, hihetetlenül bonyolult  idegrendszerünket, ezáltal gondolkodásunkat, viselkedésünket, tágabban véve értékrendünket, döntéseinket. A régi mesterek tanították és műveikben felhasználták a zene elemei - a hangnemek, hangszerek, szerkezetek, dallamfordulatok, ritmusok, dinamikai fokozatok, egyéb kompozíciós összetevők - testi és lelki hatásait. Hallatlanul nagy  - és mérhető, kimutatható - eredményei vannak a zeneterápiának, gyereknél-felnőttnél, a hallgatástól az egyéni- és együttjátszásig használhatók fel a zene-keltette benyomások. Ezeket ki kellene használni és javunkra fordítani!
    
Indítsunk kampányt, hogy az üzletekben, szállodákban, éttermekben, fürdőkben, intézményekben, ahol idáig sokadrangú könnyűzenét hallgattattak velünk, ezentúl játsszanak le értékes, szinvonalas zenéket: klasszikusokat,  népzenét, jó jazzt. Próbálják ki, és teszteljék az emberek véleményét. Ahol ezt már megtették, egyértelműen pozitív eredményt kaptak! Várjuk az ötleteket, tanácsokat, tapasztalatokat, felajánlásokat!

Horváth Anikó

info@clavicembalo.hu

 

 

Megosztás
Témakörök:

Hozzászólások

Azt mondják, zenéről

Azt mondják, zenéről beszélgetni olyan, mint táncolni az építészetről, de ezen a problémán én is rugózom egy ideje, nagyon örültem, amikor megláttam itt - igen nagy szükség lenne már beszélni erről is. Az, hogy a "zene" ma már kikerült az intimitás határai közül (vagyis nem személyes élmény), hanem minden közterületen, munkahelyen, üzletben, stb. válogatás nélkül ömlik az emberre, alapvetően változtatja meg a szabályokat.
A zene egy választható szellemi inger. Ezt látszanak elfelejteni a legtöbb helyen, és kivenni belőle a választhatóság kritériumát. Én kifejezetten tolakodónak érzem, ha zenét KELL hallgatnom csak azért, mert boltba megyek, vagy bármilyen szolgáltatóhoz, sőt, munkába. Az életnek olyan területei ezek, amelyeket nem lehet elkerülni, így válik kvázi erőszakká a kénytelenül hallgatott, de inkább csak elviselt zaj. És nem azért, mert a jazz jobb lenne a klasszikusnál, hanem mert akkor és ott nem akarok jazzt hallgatni, se klasszikust, főleg nem a mai trendet. A dohányzókkal kialakult kényes, de lassan értelmes és elfogadott konszenzus mintájára épp ideje lenne a zenével kapcsolatban is dűlőre jutni, hogy a szellemileg mérgező füstöt okádó közterületek tartsák tiszteletben az egyének jogát arra, hogy maguk válasszák meg hol és mit kívánnak hallgatni.
A zenehallgatás minősége az aktív befogadásban rejlik. Ezen kívül általában csak kérgesíti a toleranciát, illetve süketté tesz. Nem tudom, észrevette-e már valaki, hogy generációról-generációra süketebbek vagyunk? Nem feltétlen fizikailag; ez egy pszichoszomatikusan működő védekező rendszer része az ellen a sok kéretlen zajjal szemben (spam!), amit egymásra zúdítunk egyre emelkedő hangerővel, hogy kompenzáljuk a süketülést. Egyik munkaszerződésben sem láttam, hogy az x helyen dolgozónak el KELL viselnie a háttérben folyamatosan ugyanazt a 7 "slágert" naponta háromszor játszó y rádiót, mégis ez a helyzet. Ha zajjal fedjük el azt a belső csöndet, ami a legtermékenyebb lehetne, ha nem félnének tőle, nem félnének szembesülni vele, azzal nem segítünk a másikon, sőt. Ennyi erővel gépből is jöhetne a cigifüst, hogy folyamatos legyen a terhelés, ha éppen valaki nem cigarettázna... Csupa nyertesgyanús munkaügyi per-helyzet.
Szóval egyetértek Horváth Anikóval, abszolút szükségesnek érzem én is, hogy e "szellemi környezetszennyezést" értelmes és felelős mederbe terelje a társadalom. Tudjuk, hogy ez így, ahogy van, megintcsak (milyen meglepő) a profitról szól, és ez hatalmas segítséget kap a befogadók hozzáállása réven... Ami biztos: SENKI SEM KAPOTT JOGOT tőlem arra, hogy ő határozza meg a zenei ingerkörnyezetemet akár csak egy percre is, ahogy én sem teszem ezt mással. Ezt tiszteletben kéne tartani. A zene nevelő hatásáról nem is beszélve, de az egy másik történet...