Karácsony fele közeledve, advent utolsó hétvégéjén ideje van annak, hogy legalább erre a két hétre, ami az évből hátra van, magunk mögött hagyjuk a korunkra oly jellemző zaklatottságot. Gondolkodjunk el azon, hogy a legfontosabb, amit Karácsonykor adni tudunk a szeretteinknek, az a megnyugvást adó szeretet és a mosoly. Ezért gondoltam azt, hogy csokorba szedek néhány mosolyfajtát, és karácsonyi előzetesként átnyújtom minden kedves Olvasómnak.
A bejegyzésben szó lesz a mindennapok gyönyörű kis mosolyairól: a zavart mosolyról, a huncut mosolyról, a kitörő öröm mosolyáról, a magakellető mosolyról és a szépséget visszaigazoló mosolyról. A kapcsolatok szépségének mosolyait a bizalmat adó mosoly és a szeretetet elfogadó mosoly képviseli. A mélyen átélt öröm mosolyai közül a szerelmes mosolyt és a mennyei érintés mosolyát említem. Zárásként a legszebb mosolyról, a benső öröm csendes mosolyáról írok. Várom a kedves Olvasók kiegészítéseit a sok-sok további mosolyfajtáról! Minden Olvasót arra is kérek: adjon ebben a két hétben legalább tíz, általa ismert, és tíz másik, általa nem ismert, vadidegen embernek egy-egy mosolyt. Köszönöm!
Kedves barátom, Tóth Tamás azt mondta a mai korra és állapotokra: ha egy szóval kellene jellemezni, akkor azt lehetne rá mondani, hogy: zaklatott. Úgy érzem, hogy nagyon igaza van. Karácsony fele közeledve, advent utolsó hétvégéjén ideje van annak, hogy legalább erre a pár hétre, ami az évből hátra van, magunk mögött hagyjuk a zaklatottságot. Bevezetésként tehát kevesebb év végi stresszt, év végi hajrát, kevesebb zaklatott, egymást fizikailag és lelkileg letipró rohangálást kívánok mindenkinek ajándékhegyekért, karácsonyfáért, szaloncukrokért, beiglikért, halakért, kierőszakolt vagy kikoldult szeretetért, mindenért. Gondolkodjunk el azon, hogy a legfontosabb, amit Karácsonykor adni tudunk a szeretteinknek, az a megnyugvást adó szeretet és a mosoly. Tóth Tamás egy másik nagyszerű ötletét a saját módom szerint értelmezve ezért gondoltam azt, hogy csokorba szedek néhány mosolyfajtát, és karácsonyi előzetesként átnyújtom minden kedves Olvasómnak.
A mindennapok gyönyörű kis mosolyai. A mindennapok mosolyai a legtöbbször kicsi, rövid, félig-gondolt mosolyok. A zavart mosoly elnézést és olyan megbocsátó szeretetet kér, amely a rossz cselekedet ellenére is jár. A huncut mosoly tudja azt, hogy az élet nagyon bonyolult. A dolgoknak legalább kettős jelentése van. Az egymásnak ellentmondó jelentések közötti kognitív feszültség és annak a felismerése, hogy ezek az ellentmondó jelentések mégis összefüggenek: mosolyt fakaszt. A kitörő öröm mosolya egy olyan kacagásnak a bevezetése, amely ellen küzdeni sem lehet, hiszen az öröm forrásával kioltott, bennünk lévő óriási feszültség éppen így vezetődik le. A magakellető mosolyok legtöbbje még messze nem felajánlkozás. Éppen ellenkezőleg. E mosolyok az elérhetetlen vonzás eszközei. Hasonlóképpen a szépséget visszaigazoló mosoly is nagyon sokszor belülre irányul. Magamnak jelzem vissza, hogy amit láttam, éreztem, találtam: az szép. Mind a magakellető, mind a szépséget visszaigazoló mosolynak van olyan formája, amelyik nyitott, teljes és nem másoknak, hanem A Másiknak szól. Ezek a mosolyok azonban már a kapcsolatok szépségének mosolyaihoz tartoznak.
A kapcsolatok szépségének mosolyai. A kapcsolatok mosolyainak szépségét bensőségességük és egy személyes szeretetcsatornát megteremtő képességük adja meg. A kapcsolatok mosolyai cselekvést fejeznek ki. A bizalmat adó mosoly még általános jellegű: szeretetet, befogadást ad, és szeretetet, befogadást vár el érte cserébe. A szeretetet elfogadó mosoly a legtöbb esetben ennél már sokkal személyesebb. Visszaigazolja, és ezzel teremti, erősíti az egyetemes szeretetáram kicsi szeletét jelentő kapcsolatot. A mélyen átélt öröm mosolyai közül nagyon sok a kapcsolatok által teremtett szeretetáramból fakad. A szerelmes mosoly a legtöbbször nem akció, hanem állapot. Gyönyörködést, megnyugvást sugall. A mennyei érintés mosolya az a mosoly, amikor teljes valónkban megérezzük, hogy összeköttetésbe kerültünk a világ egyetemes szeretetáramával. A mennyei érintés mosolya sokszor nem kitörő mosoly, hanem benső csendet teremt és jelez. Ez a mosoly már nagyon közel van a benső öröm mosolyához.
A benső öröm csendes mosolya a legszebb mosoly. A világ szeretetáramának érzése, átadása és gazdagítása adja ezt a mosolyt. A benső öröm mosolya egy helyesen leélt élet olyan kincse, amely egymagában összegzi mindazt a jót, amit a jóra nyitott és a jót tevő, erényes élet jelent. Nagyon kívánom minden Olvasómnak, hogy hosszú gyakorlás és nagy türelem után tapasztalja meg a benső öröm csendes mosolyát.
A bejegyzésben készakarva nem írtam a gonosz mosolyokról: a gúnyos mosolyról, a megszégyenítő, a lefitymáló, a gyilkos mosolyokról és társaikról. Várom a kedves Olvasók kiegészítéseit a szeretet-mosolyok sok-sok további fajtáról! A bejegyzést végigolvasókat arra is bíztatom, hogy nézzék meg a 2009-es karácsonyi bejegyzésemet is az Öröm ezer arcáról, amely eddig már háromezer olvasónak adott – remélem – örömöt. Minden Olvasót arra is kérek: adjon ebben a két hétben legalább tíz, általa ismert, és tíz másik, általa nem ismert, vadidegen embernek egy-egy mosolyt. Köszönöm!
Hozzászólás (Tóth Tamás)
Bármely „típusu” mosolyról legyen is szó, azt gondolom, hogy az IGAZ mosolynak mindig van egy KÍSÉRŐJE: ez pedig a szemek ragyogása. Amikor valóban szeretetáramlatok bújnak a mosolyok mögött, akkor ezek az áramlatok elérik a szemet is és akkor ott a csillogás! Tessék csak figyelni!
Válasz (2011. december 25.)
Nagy örömmel osztom meg az Olvasókkal az egyik karácsonyi ajándékomat -- legalább így kép formájában. A csokimaci mosolya egyszerűen nem engedi, hogy ne mosolyogjon vissza rá az ember .
Hozzászólások
:-)
A mosolyról az jutott eszembe, hogy ez is egyfajta test-beszéd, és mint ilyen két fontos funkciója van: kifejezem vele saját magam, illetve kommunikálok. (Bühler nyomán Karl Popper ezt a két funkciót a nyelvek alacsonyabbrendű funkcióinak tekintette .) Az önmagam kifejezése és a kommunikáció azonosnak tűnhet, de lényeges különbség van közöttük: az első egy általában nem akaratlagos állapotjelzés, a második pedig szándékos közlés. Könnyű példát felhozni az előzők különbségére. Ha egyedül tévét nézve felnevetünk, vagy akaratlanul elmosolyodunk egy igazán humoros jeleneten, akkor nyilván nem kommunikálunk, csak külsőleg is kifejeződik a belső érzésünk. Ha jártunkban-keltünkben felfigyel ránk egy idegen kisbaba, akkor látva, hogy tétovázik a száj le- vagy felgörbítése között, gyorsan rámosolygunk, és a gyerek általában azonnal viszonozza a mosolyt. Ez nyilván a kommunikáció egy igen egyszerű formája.
Önmagunk kifejezése ritkán lehet hamis, mert szinte soha nem akaratlagos. A kommunikatív mosoly viszont – mint minden közlés – lehet hamis, és őszinte. Az emberek gyakran tévesen ítélik meg a mosolyt, mert a száj mosolyra húzódására figyelnek, és nem az emberek szemére. A szemek azonban elárulják a különbséget. Van egy jó mosoly-teszt az interneten: http://www.bbc.co.uk/science/humanbody/mind/surveys/smiles/. Mivel elárultam a trükköt, könnyű a tesztet jó eredménnyel elvégezni, és sok pontot szerezni a mosoly igaz/hamis jellegének felismerésével. Mindez az életben is hasznos lehet.
Az igazi, szívből jövő mosolyfajták közül számomra az a legkedvesebb, ami valamiféle belső derűből ered. Aki rendelkezik ezzel a biztonságot és jó érzést adó szemlélettel, annak a szeme majd mindig mosolygós, derűs, még akkor is, ha a szája nem mosolyog. Ez az a fajta derű, ami Szókratészben is megvolt, aki még a halálos fenyegetettség közepette is azt mondta, hogy „Anütosz és Melétosz megölhetnek, de ártani nem tudnak nekem.”
Fenyegetettségektől mentes körülményeket, és bármilyen viszonyok között a derűt el nem vesztő hitet kívánok mindenkinek. Boldog karácsonyt!