A blogbejegyzésben azt járom körbe, hogy a pénzköltés mellett mi mindennel érdemes spórolni mostanában. Példákat hozok olyasmikre is, amelyekkel épphogy nem szabad fukar kezekkel bánni ma sem. Zaklatott korban élünk. Takarékoskodni kell tehát a mindenre azonnal ugró hiper-aktivitással, a mértéktelen akarattal, a túlzottan nagy szavakkal, a szélsőséges érzelmekkel és a felesleges pátosszal. Mindez ugyanis a zaklatottságot növeli. A mai kornak pedig kiegyensúlyozottságra, stabilitásra és nyugalomra van szüksége.

Takarékra kell állítani a gyűlöletet, a bántást, mások megalázását és megszomorítását is. Mindez ugyanis nemcsak azért rossz, mert helyben a másiknak rossz. E hatások rendszerszinten is rosszak, mert tartósan túlérzékenyítik a rendszer tagjait, ami ugrásszerűen növeli a rendszer egészének kiszámíthatatlanságát és instabilitását. Aki másokat bánt, az tehát saját magát is bántja. Jó lenne végre belátni ezt.

Mivel nem szabad takarékoskodni egy túlérzékenyített, túltelített rendszerben? Elsőként, másodikként, és harmadikként a szeretettel. A szeretet puffert képez: csökkenti a szeretetet kapó egyén túltelítettségét. A bejegyzésben még három ön- és közgyógyító tevékenységet sorolok fel. Várom az Olvasók javaslatait bármi másra, amellyel egy túlérzékenyített, túltelített helyzetben takarékoskodni kell – és minden olyanra is, amivel meg nem szabad.

Október 31.-e (legalább) két szempontból is fontos a számomra a kivájt tökökkel való ijesztgetés mellett: elsőként ez az a nap, amikor minden évben teknőscenzust tartunk, azaz megszámoljuk a lakásomban lévő teknősfigurákat. Örömmel jelenthetem, hogy a magyarság számához képest (amely az ugyancsak ezen a napon befejeződő népszámlálás miatt aktuális) a teknősök száma gyarapodást mutat: tavaly még csak 441-en voltak, idén viszont már 470-re nőtt meg a számuk. (Ha a munkahelyi dolgozószobámba kivándorolt 5 teknőst is beleszámoljuk, akkor 475 volt a teljes létszám.) (Azért be kell valljam, hogy a teknősöket a Földlakók, akiknek a száma ugyancsak október 31.-én lépte át a 7 milliárdot, lehagyták -- egyelőre...). Október 31.-e a világtakarékosság napja is. Emlékszem arra, hogy ilyenkor kisgyermek koromban különösen sok OTP takarékbélyeget vettem, amelyek közül (emlékeim szerint) csak a megfizethetetlenül nagy összegűeknek (ide most 5-10 Ft-ot tessék gondolni…) volt szép színe. A takarékoskodás errefele csaknem húsz éven át nem volt „trendi”. („A lehetőségek hazája nem a kuporgatóké!”) Manapság ismét megéri takarékosnak lenni. Egy bizonytalan korban az emberek értékesebbnek tartják a bebiztosított jövőt. A blogbejegyzésben azt járom körbe, hogy a pénzköltés mellett mi mindennel érdemes spórolni mostanában. Példákat hozok olyasmikre is, amelyekkel épphogy nem szabad fukar kezekkel bánni ma sem.

Zaklatott korban élünk. Túl sok minden változik túl gyorsan. Túl sokan (immár 7 milliárdan…) vagyunk. Túl sűrű lett ez a Föld, robbanásszerűen megnőtt a kölcsönhatások száma az emberek között. Ráadásként elfogytak a Föld erőforrásai. Erőforrás hiányában a rendszer növekedése lelassul. A rendszerben keringő hatások azonban a rendszer szűkülésénél lassabban tudnak csak leállni. Ez a késleltetett hatáscsökkenés is hozzájárul a már beszűkült hatásközvetítő rendszer túltelítéséhez. Egy hatásokban túltelített rendszer, pláne a jelenleg jellemző, túlzottan összekötött hálózatával, instabil. Az ilyen rendszerben ide-oda hömpölyög a legtöbb hatás. A megsokszorozott hatások egymást sokszor kioltják, zavarják, az őket közvetítőket pedig egy idő után kiégetik.

Mindebből az következik, hogy nagyon kell vigyáznia mindegyikünknek arra, hogy mennyi és milyen erős hatásokat ereszt be ebbe a túlérzékenyített, túlerősített globális rendszerbe. Takarékoskodni kell tehát a mindenre azonnal ugró hiper-aktivitással, a mértéktelen akarattal, a túlzottan nagy szavakkal, a szélsőséges érzelmekkel és a felesleges pátosszal. Mindez ugyanis a zaklatottságot növeli. A mai kornak pedig kiegyensúlyozottságra, stabilitásra és nyugalomra van szüksége.

A negatív érzelmek ötször olyan hatékonyak, mint a pozitívak, és ötször annyi ideig maradnak benne az emlékezetben is. Különösen takarékosan kell bánni a negatív érzelmekkel tehát. Takarékra kell állítani a gyűlöletet, a bántást, mások megalázását és megszomorítását. Mindez ugyanis nemcsak azért rossz, mert helyben a másiknak rossz. Nemcsak azért rossz, mert morálisan rossz. E hatások rendszerszinten is rosszak, mert tartósan túlérzékenyítik a rendszer tagjait, ami ugrásszerűen növeli a rendszer egészének kiszámíthatatlanságát és instabilitását. Aki másokat bánt, az tehát saját magát is bántja. Jó lenne végre belátni ezt.

Egy olyan rendszerben, amely hatásokban túltelített, különlegesen takarékosan kell bánni a túlvállalással, a problémák megoldásának saját magunkra húzásával. Egy ilyen rendszerben ugyanis minden irracionálisan túlméretezett csomópont ön- és közveszélyes lesz, mert a hatásoknak egy olyan mértékét húzza rá magára, amelyet már képtelen megoldani, és ezzel nemcsak saját maga ég ki, hanem az egész rendszert is működésképtelenné teszi.

Egy túltelített rendszerben a rendszer csoportjait összekötő hidak is túltelítettek lesznek. Túltelített állapotban a hidak is hajlamosak a kiégésre. Márpedig ha a csoportok közötti hidak kiégnek, akkor a csoportok szétkapcsolódnak egymástól, és a rendszer integritása megszűnik. A jelenlegi helyzetben tehát fokozottan kell ügyelni a más véleményű, más indíttatású, más nyelven értő csoportokat összekötő hidakra, mert ha ezt nem tesszük, akkor a társadalom egészét jellemző rendszer egésze szétesik, és ezáltal a társadalom egy sokkal primitívebb, törzsi állapotba kerül. Márpedig a hét vezér szövetsége előtti állapot nemcsak Árpád idején, hanem a XXI. században sem követhető.

Mivel nem szabad takarékoskodni egy túlérzékenyített, túltelített rendszerben?

• Elsőként, másodikként, és harmadikként a szeretettel. A szeretet puffert képez: csökkenti a szeretetet kapó egyén túltelítettségét. A szeretet konkrét tárgyától független, általános formája, azaz a mindenre kiterjedő derű, rendszerszinten is olyan csatornákat teremt, amelyeken a felesleges zavarok elvezethetők.
• Negyedikként a megfontoltság és a türelem is nagyon áldásos erényekké válnak ebben a helyzetben.
• Egy túltelített rendszerben minden olyan cselekvés, amely időt hagy a rendszer tagjainak arra, hogy feldolgozzák azokat a hatásokat, amelyek érik őket: áldássá válik. Ötödikként nem szabad tehát takarékoskodni sem a természet megnyugtató szépségeinek csodálatával, sem a feltöltődést adó, mély beszélgetésekkel, sem bármilyen elmélyülést és nyugalmat hozó hobbival.
• Hatodikként hozzá kell segíteni másokat ahhoz, hogy képesek legyenek takarékoskodni a mindenre azonnal ugró hiper-aktivitással, a mértéktelen akarattal, a túlzottan nagy szavakkal, a szélsőséges érzelmekkel és a felesleges pátosszal. Segíteni kell a többieket abban, hogy takarékra állítsák a gyűlöletet, a bántást, mások megalázását és megszomorítását. Segíteni kell másokat abban, hogy ne akarjanak irracionálisan túlméretezett csomóponttá válni. Segíteni kell a csoportok közötti hidakat abban, hogy ne roppanjanak bele a széttartó csoportokat összekötni vágyó, emberfeletti munkába. Segíteni kell, szeretettel és jó szóval, de segíteni kell erővel és kiáltással is, mert kevés már az idő.
• A hetedik Te magad légy: várom az Olvasók javaslatait minden olyan tevékenységre, amellyel egy túlérzékenyített, túltelített helyzetben takarékoskodni kell – és minden olyanra is, amivel meg nem szabad.

Ön- és rendszernyugtató módon, szeretetben eltöltött őszt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Válaszok (2011. november 6.)

Több üzenetben megfogalmazódott az, hogy a "takarékra kell állítani a gyűlöletet, a bántást, mások megalázását és megszomorítását is" megfogalmazásom túl enyhére sikeredett, mert mindezt nem csupán takarékra kell állítani, hanem ki kell irtani. Bár a nagyon kategorikus állításoknak mindig csak az igenléssel, a szeretettel és nem a tagadással kapcsolatban szoktam örülni, nem tudok mást tenni, semmint igazat adni azoknak, akik a gyűlöletet, a bántást, a mások megalázását és megszomorítását ki akarják irtani. Tegyünk szeretetet, dicséretet és örömadást mindezek helyébe! Lassan éppen kétezer éves példák is mutatják, hogy a jónak hihetetlen ereje van. A jó is tud járványszerűen terjedni, nemcsak a rossz. Hátha még segítik is ebben. Tegyük.