A szabadság hálózatos értelmezése
Avagy: Miért ad a megváltás szabadságot?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

Ahogyan a blogot rendszeresen olvasók ismerik, a hálózatot a legtágabb értelemben és a világon létező Minden hálózatának fogom fel. A szabadságnak ezen a legszélesebb hálózatos értelmezésében válik a kérdés megválaszolhatóvá: Miért ad a megváltás szabadságot?

Ha a Mindennel kapcsolatba kerülünk – a hálózat teljességét be tudjuk járni. Ennek a kiterjedésnek a mértéke a szabadságunk igazi foka. A Mindennel való összekötöttség ugyanis felszabadít bennünket a helybeli kötöttségek alól. Mit tehetünk a szabadságfejlődésünk elősegítésére, ameddig még nem jutottunk el a teljesség megérzéséig? A fokozatos szabadságnövelés hálózatos útját pontosan az az újdonságkereső stratégia írja le, amelyet egy régebbi blogbejegyzésben részleteztem.

Az igazi szabadság a nagy K-val írt Kreativitás. Az, amelyik hosszú távon látja be a történéseket, amelyiknek van átlátása és mersze is arra menni, amerre még nem ment senki sem. Az ilyen ember találja meg a Teljességet. És itt önfejlesztő feladata bevégeztetett. Nem marad számára más hátra, semmint megmutatni az Utat másoknak is. Az Utat, amelyik mindenkinek éppúgy más, mint a benne rejlő tehetség, de mindenkinek ugyanoda, a megváltás szabadságába vezet.

 

 

 

A szabadság nagyon sokféleképpen megfogalmazható, úgy is, ahogyan a baloldalon lévő kép mutatja. Ennél kissé mélyebben szántva, az egyik első blogbejegyzésben, két évvel ezelőtt már érintettem a szabadság fogalmát. Akkor a fő kérdésem a jobboldalon lévő kép által is megjelenített volt: „Az a szabadság, amire képesek vagyunk, még a gyermek tomboló, mindent akaró szabadsága, vagy eljutottunk-e már a felnőtt kor lenyugodott, elfogadni tudó, felelős és bölcs szabadságához?A jelenlegi blogbejegyzésben a szabadság fogalmának hálózatos értelmezését járom körül. Ahogyan a blogot rendszeresen olvasók ismerik, a hálózatot a legtágabb értelemben és a világon létező Minden hálózatának fogom fel. A szabadságnak ezen a legszélesebb hálózatos értelmezésében válik a kérdés megválaszolhatóvá: Miért ad a megváltás szabadságot? A bejegyzést a Híd magazinnak a szabadsággal immár másodszor foglalkozó, 2011. évi 3. száma ihlette meg. A bejegyzésben szereplő idézetek onnan valók.

 

A Híd magazinban Ribár János költői sorokban foglalja össze, hogy „a szabadság lélekállapot és elsődlegesen nem a külső körülmények kérdése. Szabadság a fának a gyökérzet, az embernek a lélegzetvétel. – A szabadság költészet. A lélek virága. Az élet szövetének fő szála. Madárnak a szárnya.” Majd így folytatja: „Szabadsága az Embernek az őt Teremtő és Megváltó isteni igazság.” Hmm. Hogyan lehet ezt értelmezni azon az érzésen kívül, hogy az Istennel való találkozás, a Szentlélekkel való töltekezés felszabadít? Ha a szabadságot hálózatosan értelmezzük, akkor addig és úgy tudunk eljutni, kiterjedni, ameddig a hálózatunk tart. Az ember hálózata azonban véges.(A Facebook is 5000 ismerős után jelez, hogy már betelt. ) Ha azonban a világ Egészét a Minden hálózatának fogjuk fel, akkor, ha a Mindennel kapcsolatba kerülünk – a hálózat teljességét be tudjuk járni. Nem fizikailag, hanem lélekben. Ennek a kiterjedésnek (megvilágosodottságunknak) a mértéke a szabadságunk igazi foka. A Mindennel való összekötöttség ugyanis felszabadít bennünket a helybeli kötöttségek alól. Aki megérzi, milyen a Mindennel összekötve lenni, annak minden helybeli kötöttség törpe és kicsiny lesz. A valós helyükre kerülve a kötöttségeink megszűnnek kötöttségek lenni.

 

Ebben a kontextusban válnak értelmezhetővé Lázár Attila sorai: „A szabadság az a kegyelmi állapot, amelyben időt, teret és lehetőséget kapunk arra, hogy személyiségünk kibontakozása útján betölthetjük a Teremtőnktől kapott ősi rendeltetésünket.” E sorok arra is figyelmeztetnek, hogy a tehetségünk fejlődése is a szabadságunk elválaszthatatlan eleme. Ez a fejlődés azonban nem öncélú, hanem arra irányul, hogy megérezve a Teljességet, azt az áramot, amely minket körülvesz (az Életet, mondaná erre Bengyák Vince barátom) beleilleszkedve megújítsuk azt.

 

 

Csak a megvilágosodásban érhető el a szabadság, avagy fokozatosan fejleszthető is? Buji Ferenc sorait idézem válaszul: „A szabadság erény, így csak azok rendelkezhetnek vele, akik veszik a fáradságot, hogy műveljék azt magukban. … Születésekor mindenki kapott bizonyos mennyiségű szabadságtalentumot, és élete során ezzel kell gazdálkodnia. … Ahhoz, hogy a szabadság magját fává tudjuk terebélyesíteni magunkban, elszántság, személyiségbeli erő, tisztánlátás kell.” Azaz a kérdés pontosabban így fogalmazható meg: ameddig még nem jutottunk el a teljesség megérzéséig, mit tehetünk a szabadságfejlődésünk elősegítésére?

  


A fokozatos szabadságnövelés hálózatos útját pontosan az az újdonságkereső stratégia írja le, amelyet egy régebbi blogbejegyzésben részleteztem. Álljanak itt tehát csak a kulcsszavak: Keresd a pozitív energiacentrumot!, Keresd a hangadót! Keresd a furcsát! Keresd a nyitott tekintetet! Haladj következetes ugrásokban!

 

  

A két évvel ezelőtti, szabadságról szóló blogbejegyzés tanulsága ez volt: „A valóban szabad döntéshez szabad, kiforrott, integráns egyéniség kell. Olyan, amelyik ismeri és vállalja önmagát. Az ilyen egyéniség már felnőtt. Elsajátította már a felnőtt kor lenyugodott, elfogadó, felelős bölcsességét. A XXI. század túlfogyasztási őrületében csak akkor őrizhetjük meg a Földet és rajta magunkat, ha az előttünk álló döntésekhez végre felnövünk.” Erre a gondolatmenetre nagyon rímelnek Buji Ferenc ezen sorai:aki nem képes átlátni a társadalmi mechanizmus rejtett szándékain, amelyek kívülről igyekeznek befolyásolni az embert, de befészkelik magukat a lelke legmélyébe, az megszűnik szabadnak lenni. …. Ezeknek a bennünket hullámszerű szisztematikussággal ostromló sugallatoknak nincs fogékonyabb alanya, mint a tudatlan és öntudatlan, belső tartás nélküli ember. … Szabadsága legfeljebb annyira terjed ki, hogy a felkínált A, B és C változatok közül kiválasztja a neki legszimpatikusabbat, és nem jut eszébe, hogy az ábécének ezeken kívül még jó néhány betűje van.” Bizony. Az igazi szabadság a nagy K-val írt Kreativitás. Az, amelyik hosszú távon látja be a történéseket, amelyiknek van átlátása és mersze is arra menni, amerre még nem ment senki sem. Az ilyen ember találja meg a D-t, az E-t és végezetül az Ómegát is, a Teljességet. És itt önfejlesztő feladata bevégeztetett. Nem marad számára más hátra, semmint megmutatni az Utat másoknak is. Az Utat, amelyik mindenkinek éppúgy más, mint a benne rejlő tehetség, de mindenkinek ugyanoda, a megváltás szabadságába vezet.

 

Válaszok (2011. október 10.)

 

Mindenkinek figyelmébe ajánlom „Paál András” nagyon megfontolandó sorait az újrakezdés szabadságáról „jobb, ha nem vágnak bele a nagy műtétbe, mert jól érzik, egy perc alatt kivégeznék ennyi ismerettel a ma még döcögő életvitelüket.” Valahol igazad is van András, meg nem is. Valóban a kellően nem megfontolt vállalkozások, kockázatok még azt a keveset is összedönthetik, ami maradt. De ugyanakkor, ha valami elkezd kisebb lenni, szűkülni, akkor a két stratégia közül: A.) minden nap levágunk egy újabb kis darabot; B.) mély levegőt veszünk, levágunk egy óriási darabot, és utána, a kapott kicsike tartalékkal elkezdünk apránként felépíteni valami mást; a második nekem hatékonyabbnak és végső soron kevésbé fájdalmasabbnak tűnik. Mindez persze bizonytalan dolog, hiszen „úgy épülnek fel élhető életvitelek, mint a növények”. Ez az élet fájdalmassága és egyben igazi szépsége is.

 

  


Gratulálok „Paál András” példázatához. Ide másolom, hogy többen olvassák: „A komplikált a latin "hajtogatni" a komplex a latin "szőni" szavak felől érkezett nyelvünkbe. A szalvétát galacsinná gyúrtam, majd azt mondtam, hogy ezzel tíz másodpercig se lehet focizni. Szétesik, és akkor meg kell állítani a játékot, és újra gyúrni és javítgatni és másnapra sem lesz vége, persze eladhatatlan, fenntarthatatlan állapotú lesz a produkció, bár két másodperc alatt el lehet kezdeni a galacsingyúrás után a játékot. Aztán szétsimítva a galacsint, a szalvétát hosszú rúddá sodortam, csomókat kötöttem rá, a kilógó végeket begyömöszöltem a hurkok alá elvarrva a csücsköket, és pár perc alatt lett egy stabil labdánk, melyet ujjainkkal focizva az asztalon, vidáman gurigázhattunk. A rögtönzött bemutatót úgy fejeztem be, hogy "Látod, te mindig gyors eredményt, az egyszerű tuti megoldást keresve a kimondható és átadható, utasításba adható lényegre törsz. Ennek az az eredménye, hogy csupa gyorshajtogatott cuccot javítgatsz a végén éjt nappallá téve és kapkodva ahelyett, hogy együttműködnél velem a szövésben. Én nem vagyok hajlandó hajtogatni, nem szánok időt arra, ami nem tartalmazza a szövődés mozzanatát. … Mi nem erőlködünk, hogy megtörténjenek dolgok, csak úgy állunk mindenhez, hogy megtörténhessenek a lehetőségek, és akkor felelünk rá. Ez az én felelősség fogalmam.Köszönjük!

 

 

Megosztás

Hozzászólások

A Facebookon botlottam bele:
"Ha a Mindennel kapcsolata kerülünk..."
(itt meg kétszer).

Ezzel pedig nagyon egyetértek:
"Az igazi szabadság a nagy K-val írt Kreativitás."
Sajnálom, hogy zavart a b-nélküliség.

BBBBB-ocsánat! Dejó, hogy külön megírtad a b-nélküliséget, mert bbbb-izony nem vettem észre az eredeti hozzászólásban sajnos. Javítottam mindkét helyen, köszönöm a figyelmeztetést!


Látom, nincs b hiány. :-)
régebben már hivatkoztuk, de a cikkhez is passzol, és sajnos pár napja itthagyta a földi létet Steve Jobs, de szavai és tettei megmaradnak: ,,maradj éhes és bolond'' (és szabad) -- http://www.youtube.com/watch?v=U2qchaUVsZY
Rímel mindez (a kapcsolati háló építésről és a környezetünk fenntartható-ránkbízhatóságáról hivatkozott korbábbi bejegyzésekkel együtt) egy az utóbbi hetekben-hónapokban e bejegyzés megfogalmazásánál hétköznapibb, kevésbé költői módon ám ismerőseimtől gyakran elhangzó felvetéssel. Egyre többen látják be, hogy nem sikerült olcsóbbá tenni életvitelüket, egyre nyilvánvalóbban kifogytak lehetőségeikből, egyre többen látják eddigi válságsrtatégiájuk alagútjának vak végén a zsákutca táblát, és még hajlandók is lennének egy "újraindítás" gombot nyomni életvitelükön, de megremeg a kezük, mert halvány fogalmuk nincs mit rontottak el, és miben, miként kellene másképp "csinálni" az életüket, egy "szívátültetést" nem mernek megkezdeni, mely során fogalmuk nincs miben különbözne egy működőképes szerv a mai egyre akadozóbban járónál, mibe vághatnak bele és mibe nem, és mi számít ez eseben a sebészkésnek. És tényleg, el kell ismernem jobb ha nem vágnak bele a nagy műtétbe, mert jól érzik, egy perc alatt kivégeznék ennyi ismerettel a ma még döcögő életvitelüket. Tehát egyfajta rabságban érzik magukat egyhelyben toporgásukkal, a vágyott szabadság minden értelemben hiányzik, a "keresd a pozitív energiacentrumot, stb " -t nem tudnák készpénzre váltható módon leképezni élethelyzetükre, "igen, igen, de hogy lesz abből ma vacsora" kérdést kellene megválaszolni, hogy valóban rálépjenek az egyébként egyedül járható útra, és valóban annyira megszorítsák nadrágszijjukat, hogy amijük van, az kitartson az életvitelváltás során a megoldás létrejöttéig. A szabadságügyben bármely értelemben magát bajban érzők mondjuk talán 90%-ka nem veszi rá magát a változtatásra, és azért nem mert egy szemléletváltás nem történik meg, az akár igaz, az olykor nagyon igaz, és működőképes megoldások napi rendszerességgel végrehajtásig elfogadása elmarad. Van pár eleme a szemléletváltásnak, mely nem tudom elégséges feltétel e, de szűkségesnek nagyon tűnik. Az egyik: Hogy a megoldást nem az egyén éri el, hanem olyan körülményeket hoz létre megfelelően ápolt kapcsolatival az ember maga körül, melyet benépesít az élhető élet. Ez nem elérhető a hagyományos éretlemben, hanem ajándékként érkezik az élet oda, ahol táncához megfelelő a talaj. A szabadság nem "magányos dolog" (a régi dal szerint), az élhető lehetőségek úgy jönnek, mint a villámcsapás, nem lehet őket kikényszeríteni, de lehet valami vastárgyakat építve odacsalni, úgy épülnek fel élhető életvitelek, mint a növények, melyeket nem lehet "nőjj már bitang"-ot sziszegve fogunk közül termőre fordult méretre felráncigálni a földből. A másik: hogy mindezt szemléltetni kell, és erre véletlenül született egy jó példa, mely az eddigi leghatásosabban átadhatónak látszik a gyakorlatban. Egy vízparti kávézó terszán ültünk, és az asztalon csak a szalvéta volt, amivel bármit bemutatni lehetett volna, és akkor bevillant, amit valamely blogbejegyzés során a komplikált és komplex rendszerekről olvastam, és bevillant amit hozzábányásztam akkor a net ről. A komplikált a latin "hajtogatni" a komplex a latin "szőni" szavak felől érkezett nyelvünkbe. A szalvétát galacsinná gyúrtam, majd azt mondtam, hogy ezzel tíz másodpercig se lehet focizni,. szétesik, és akkor meg kell állítani a játékot, és újra gyúrni és javítgatni és másnapra sem lesz vége, persze eladhatataln, fenntarthatalan állapotú lesz a produkció, bár két másodperc alatt el lehet kezdeni a galacsingyúrás után a játékot. Aztán szétsimítva a galacsint a szalvétát hosszú rúddá sodortam, csomókat kötöttem rá, a kilkógó végeket begyömöszöltem a hurkok alá elvarrva a csücsköket és pár perc alatt lett egy stabil labdánk, melyet újjainkkal focizva az asztalon vidáman gurigázhattunk. A rögtönzött bemutatót úgy fejeztem be, hogy "látod te mindig gyors eredményt, az egyszerü tuti megoldást keresve a kimondható és átdaható, utasításba adható lényegre törsz, és ennek az az eredménye, hogy csupa gyorshajtogatott cuccot javítgatsz a végén éjt nappallá téve kapkodva ahelyett, hogy együttműködnél velem a szövésben, én nem vagyok hajlandó hajtogatni, nem szánok időt arra, ami nem tartalmazza a szövődés mozzanatát, és nem fogsz tudni együttműködni azokkal aki megszokták már, hogy mifelénk miként járják az élet táncát, mert mi nem erölködünk, hogy megtörténjenek dolgok, csak úgy állunk mindenhez, hogy megtörténhessenek a lehetőségek, és akkor felelünk rá, ez az én felelősség fogalmam..." Meglerpő volt látni, hogy beszélgetőtársam, aki azt gondolta kérni érkeztem hozzá rájött, egy igen nagy közösség meghívta őt...A kulcs, hogy rájön e valaki, hogy az élet nem a túlságosan célorientált szervezetirányítók módjára kikényszeríthető valami, hanem egy ajándék, amelyhez meghívásunk-részvételünk ügyében lehet alkalmazkodó, folyamodó lépéseket tenni, és az élet nem szemétléda, hanem benépesíti-bejárja a számára alkalmas mintájúvá szőtt táncparkettet.
L. Kolakowski írta a szabadságról szóló kis előadásában: „A szabadság azonban nemcsak a kész lehetőségek közti választás, hanem alkotó tevékenység, egészen új, előre egyáltalán nem látható dolgok létrehozása is.” Ez összecseng azzal, amint a blogbeli cikk is összekapcsolja a szabadságot a kreativitással. Véleményem szerint a legkisebb választásunkkal is valami új születik: például információ születik, a világ új rendje jön létre. Csökken az entrópia.
Nemcsak új információ keletkezik a szabadság gyakorlása által, de több információból – azaz emberi viszonylatban – több tudásból több szabadság is származik, ahogy nagy eszmerendszerek a maguk módján megfogalmazták tanításaikban már nagyon régen: „Amint a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek visszahatását.” (Bhagavad Gíta 4,37) „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Biblia, János 8,32) „A szabadság felismert szükségszerűség, és az emberek ezzel összhangban álló cselekvése.” (A hegeli és a marxista dialektika felfogása)
Kedves Péter! Igen intenzív vállonveregetésemből nem tarthatok ám meg magamnak egy kb. negyed-ötödrésznél többet. Egyfelől, mert az emberi szervezet fizikai behetásokkal szembeni ellenállóképessége karlátolt((-: Másfelől meg úgy jogos, ha egy részét visszautalom Neked, végül is ha nem tartod fenn éveken át, hétről -hétre a témával való rendszeres böködésünket, sosem születik meg a hasonlat. Harmadrészt pedig, elküldök valamennyit a lapolgatásból két ismerősömnek, Tamásnak, aki egész nyáron efféle kérdésekkel piszkált, valamint Péter nevezetü ismerősömnek, aki építő és értő figyelmével a példázat létrejöttét ki-figyelet belőlem, "csekély értelmű medvebocs"-ból, aki a tovább nem utalt vállonveregtésre hivatkozva még mindig felmentést kaptam otthon jövő hétig mindennemü fizikai munka alól(-:.... Az igazán örömmel megélni érdemes válaszok-felvetések az értő és értetlen figyelmek erőterében születnek, ezért kívánok Számodra a jövőben is rengeteget belőle! Köszönjük!