Mi különbözteti meg a szinesztéziát a mosléktól?
Avagy: Mi az a pont, amitől kezdve a kreativitás szimplán marhaság?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás aktivál egy másik érzetet. A moslék olyan szinesztézia, amely egymáshoz nem illő tartalmakat elegyít. A bejegyzésben azt a határt próbálom meg körülírni, amely az újat teremtő kreativitást elválasztja a szimpla marhaságtól.

A köznapi szóhasználatban a kreativitás a váratlansággal jellemezhető. Nem minden kreatív, ami meglepően új. Kreatív csak az lehet, ami a mellett, hogy nagyon új, hasznos is. A kreativitás tehát egy megfelelően eltalált egyensúlyi viszony a megdöbbentően új, de ugyanakkor az emberek által még szélesebb körben használható megoldások között.

A „helytelen” kreativitásra a hazai túlburjánzott és minőségi kontroll nélküli reklámipar szolgáltat számos példát. Ugyanakkor a „helyes” kreativitás elképesztő reneszánszát éljük idehaza. Ennek egyik példájaként négy olyan cukrászműhelyre hívom fel a figyelmet, amelyek kiválósága példa nélkül áll.

 

 

 

A szinesztézia „olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít (wikipédia)”. A moslék olyan szinesztézia, amely egymáshoz nem illő tartalmakat elegyít (csermelypédia ). A disznók elé öntött moslékot célszerű megkülönböztetni a pálinkafőzésnél használt mosléktól, amely a csóré, cibere, csömöge, kugyi és cefre neveken is ismeretes. (Ezt a változatosságot talán csak a nemi szervekre alkalmazott – az Olvasók kíméléseképpen itt fel nem sorolt – névkavalkád múlja felül, ami megeshetik, hogy egyfajta hazai preferenciaviszonynak is megfelel…) A bejegyzésben azt a határt próbálom meg körülírni, amely az újat teremtő kreativitást elválasztja a szimpla marhaságtól.

 

 

 

 

Elsőként érdemes a kreativitás fogalmát körüljárni. A köznapi szóhasználatban a kreativitás a „váratlan, szokatlan, újszerű, ritka, nagy asszociációs távolságú” fogalmakkal jellemezhető. Az originalitás a kreativitás olyan magas foka, amely nemcsak megoldásában új, hanem a megoldásának iránya is rendkívül távol van minden más, a probléma kapcsán korábban alkalmazott megoldástól. Ezzel a definícióval közelítve, a fenti képeken látható megoldások mindegyike rendkívül kreatív. Ennek ellenére bizonyára egyetért velem jónéhány Olvasó abban, hogy a képeken ábrázolt urak inkább nevetségesek, semmint zsenik. Nem minden kreatív, ami meglepően új. Úgy tűnik, hogy valami hiányzik még a kreativitás definíciójából.

 

 

 

Kreatív csak az lehet, ami a mellett, hogy nagyon új, hasznos is. Ezt a hasznosság-kritériumot „quality factor”-nak is szokták emlegetni. A kreativitás tehát egy megfelelően eltalált egyensúlyi viszony a megdöbbentően új, de ugyanakkor az emberek által még szélesebb körben használható megoldások között. Ami olyan irányban új, vagy annyira új, hogy a feltalálóján kívül már nem tud senki sem kezdeni vele semmit, az nem kreatív, hanem csak furcsa. Esetleg betegesen furcsa. Ha asszociációval, elegyítéssel jött létre, akkor moslék az automatikusan aktiválódó (tehát korlátos) szinesztézia helyett.

 

 

 

 

Befejezésként hadd említsek még néhány példát a megítélésem szerint „helytelen”, és „helyes” kreativitásra. A „helytelen” kreativitásra a hazai túlburjánzott és minőségi kontroll nélküli reklámipar szolgáltat számos példát. Nem kifejezetten tartottam jó ötletnek, amikor egy katolikus egyetem jogi karát élsportolókkal kezdték népszerűsíteni. Biztos túl konzervatív vagyok, de egy ügyvédet nem azért szoktam megbízni az ügyem kezelésével, mert mondjuk jól zsákol… A másik példában csak borzadni tudtam attól az agyament ötlettől, amely a legjobb kajakosaink és kenusaink kezébe gitárnak átlényegített evezőket adott a 2011-es kajak-kenu „rock and roll” világbajnokság népszerűsítése gyanánt. Nem lenne szabad – bocsánat a szóért – bohócot csinálni világhírű sportolóinkból. Van egy szint, ami alá nem szabad menni a népszerűsítésben. A több nem mindig jobb…

 

 

 

Ugyanakkor a „helyes” kreativitás elképesztő reneszánszát éljük idehaza. Nemcsak zenészeink, filmrendezőink, dizájnereink, cipőkészítőink és ruhatervezőink kezdenek „aratni” a nemzetközi színtéren is, nemcsak a magyar borok, pálinkák, hellyel-közzel sajtok „jönnek fel” szédítő gyorsasággal a minőségi listákon, nemcsak a Michelin-csillagok indultak el Budapest felé, hanem egy olyan cukrászhagyomány is teremtődik éppen ezekben az években, amely másutt példa nélkül áll. Horváth Eszter Sugar! Cukrászdája, Koch Gáborné Danica Koch cukrászdája, Mihályi László váci Desszert szalonja, vagy a soproni Harrer csokoládéműhely pillanatokon belül világhírű lesz. Érdemes még most elmenni e helyekre – amíg még lehet! Mértékletes  kóstolást kívánok minden kedves Olvasómnak!

 

Megosztás

Hozzászólások

Egyetértésem jeléül két apróság - a tökéletességhez. :-)
"...egyik érzékszerv által keltett benyomás aktivál egy másik érzete. " Nekem 1 't' hiányzik.
"... Budapest fele,...."Nekem "felé" jobban hangzik.

Nagyon köszönöm! Azonnal javítottam

Kézzel fogható dolgokról (nem beszélve az ehető iható dolgokról) lehet ilyen éles határokat húzó meghatározásokat alkotni. De művészetnél mit csinál az ember gyermeke? Egy festményre, vagy zenei alkotásra, vagy egyéb művészi "termékre", hogy mondjam, hogy moslék? Nem olyan rég egy olyan hazai együttes kapott nemzetközi kiadódótól lemezszerződést amely a magyar (és egyéb) népzenét ötvöz a legmodernebb metál irányzatokkal. A nemzetközi hírre rengeteg hazai kritikus keselyű módra kezdte szétszedni az egyébként már régóta lépésről lépésre fejlődő együttest.
tegyék a dolgukat és kövessék azt, amiben hisznek, nem kell foglalkozni a kritikusokkal, max. ennyit:
,,Ha a kritikusnak nincs jobb dolga, tolja le a Bikinit.
Ha letolta, ha nem tolta. Nyihaha, nyihaha.''
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/41205/bikini/trefas-nep-jatek-harapj-...

A hasznosság faktora, a hasznosság nagyon sokrétű, sok dimenzióban és módon megjelenő lehet. Egészen a jól forgalmat generálástól, ami egy reklámnál fontos, széles a skála egészen odáig, hogy legalább levezeti a túlkreatív művész belső -és egyébként családján kiélésre kerülő- feszültségeit. Van egy a kreativitás határán táncoló értelmezéstől és az olvasó-hallgató szándékától (ismeretitől-emlékeitól-tudattartalmától9 függő módon moslékosra válni -de ugyanakkor nem válni éppen még- képes régi reklám (nagyapáim korának anakdótagyüjteményeiből sokat emlegetett mondás), melyet pár éve felelevenítve láttam a tévében. Valami féle hashajtót reklámoztak, ha jól emlékszem "Darmol" néven. A rekláém így szólt: "Amíg Ön durmol, dolgozik a Darmol." Eddig rendben is van, ám aki ismeri a régi idők nép szülte kötelező és állandó jelzőként e hajdani reklámhoz társuló "pesti viccét" annak egész más dimenziók mentén is mond valamit, ad valamit -talán nagyszüleinkkel töltött kedves mókás percek emlékét is, és e módon is emlékezetes reklámmá válik a mondás: Mert a pesti vicc a régi reklámot úgy gúnyolta ki: "Amig Ön durmol, //dolgozik a Darmol, //És reggelre kelve, //A gatyája telve..." Valahogy a reklám és a hozzá tartozó vicc egyfajta vonalat még éppen érintő teniszlabda módjára bár kívül esik szinte a kreativitás játékterén, de mégis...a bíró a zsenialitás és a határ súrolásának leleményes volta miatt bent látja az ütést, és megadja a pontot....hiszen rossz aki rosszra gondol, hiszen most is csak a reklám szalonképes részét elevenítették fel...ki szólhatna egy rossz szót is...nyomban megbélyegeződne piszkos fantáziája...((-:
kb. egymillió honfitársunknak javaslom még (elnézést azoktól, akiknek ez messze van a lakóhelyétől) a cukormentes sütiket, és annak ellenére, hogy sok helyen csúfság, amit ezen a címen árulnak, ezeken a helyeken nagyon finomak a készítmények:
http://www.cylex-tudakozo.hu/ceg-info/%C3%A1loms%C3%BCti-cukormentes-cuk...
http://www.cukormentes.eu/menu/uzletek.html
és ha már, akkor az önhibáján kívül kisebb helyre költözött Női Szeszély cukrászda is megérdemli az említést: http://www.noiszeszelycukraszda.hu/?s=rolunk (a Tompa utcán jobbra a Ferenc tér felé vannak)
aki Gödöllőn jár, az ne hagyja ki a főteret, nade Budapest felé jövet az Erzsébet parknál is kanyarodjon jobbra a HÉV sín melletti kis lakókocsi-cuki miatt, és...és mindenki tudna még legalább egy helyet, amit ki kell próbálni...ahogy Barabási Albert-László mondta, hogy sok helyen járt már a világban, de ennyiféle finom ,,tészta'' (Erdélyben a süteményeket ezen a néven is szoktuk említeni) sehol nincs.

a következő blogtalira belépő két süti? :-)

apropó, érdekes lenne szót ejteni azokról, akikről azt hitték, hogy moslékot kevertek, és akár meg sem érték az emberiség jóízű falatozását, vagy éppen őrülten haltak meg vagy teljes letargiában.

- mit szóltak egyesek arra az 5letre, hogy a hullaházból a szülészetre menve kezet kell mosni egy büdös folyadékban...(,,az anyák megmentője'' https://secure.wikimedia.org/wikipedia/hu/wiki/Semmelweis_Ign%C3%A1c)
- mit mondtak a korabeli potenciális ,,szponzorok'' egy ezer fogaskerékből álló számítógép tervére, ami 17,5 gőzmozdony árába került volna? (Babbage, http://www.ttk.pte.hu/ami/phare/tortenet/Babbage.html)
- mit mondanak ma a génmódosított élelmiszerekre? bocsi...

Éredkes miképpen tartunk valamit normálisnak, illetve elvetendőnek, mennyire változik a moslék határának ingerküszöbe és miféle tényezőktől. Volt egy kisérlet, ahol a kisérlet vezetzője, meg négy beépített kisérleti alany és egy valós alany négy vonalat kellett megítéljen, melyik a leghosszabb. Volt két egyforma, egy hosszabb és egy rövidebb. A valós alany azt gondolta a vezetőn kívül mindenki kisérleti alany, és mivel úgy intézték ,hogy a gyanútlan mondjon utoljára véleményt arról, hogy mely vonal a leghosszabb símán megvezethető volt az emberek nagy százaléka. Ha a másik négy kisérleti alanynak hitt tag a közepest mondta hosszabbnak, az utoljára maradó valós alany símán beállt a sorba és szajkózta a közvéleményt. Sőt utána is nehezen volt meggyőzhető, hogy átverték hiába mondták nekik, hogy a másik négy bépített ember volt. Símán megváltozott a "közvéleménye"((-:........................Találtam egy ide vágó felettébb elgondolkodtató idézetet:"A világ pontosan olyan amilyen. Eddig érthető. De ha megvizsgáljuk, vagy látjuk valamilyennek az csak egy nézete. Így nem mondhatjuk, hogy ilyen vagy olyan a világ, csak azt, hogy például ma délelőtt, innen a katedráról, számomra így és úgy látszik. Ráadásul, a vizsgálat, maga a mérés befolyásolja az eredményt, olyannyira, hogy még a semmit megfigyelve is láthatunk, találhatunk valamit. Így a világunkat mi nézzük valamilyenné. A népek pedig, valamiféle szamárranglétra alapján kialkudják, kinek melyik fals nézete a világról mennyit nyom a latba a közvélekedés kialakításában. Utána e szerint rendezik be életüket, ám persze a világ fütyül olyan lenni. Ha-ha! Pont ők nézték másmilyennek. És amikor nem úgy működik, mint kikiáltották, akkor van a pofára-esés, nem értés, másokat okolás, és a kultúrák hanyatlása."
Aj, de rég jártam erre... Ez a szinesztézia-opusz kicsalt a "barlangomból". Bársony nesz inog, mondá a költő, aki egyáltalán nem vala kreatív (úgy közönségesen és marketing szempontból), mert akkor meg lett volna néki a havi kétszáz pengő fixe. Az irodalmi diskurzus szinesztéziája (trópusa) - vélekedésem szerint - nem szokatlan, hanem megvilágító erejű, melynek segítségével egy korábban nem használt/ismert érzékszerv "nő ki" a lelkünkből. A szinesztézia fennforgása esetén nem összeadódnak (keverednek?) a dolgok és a róluk alkotott benyomások; "ő" inkább egy új poétikai receptor. S mint ilyen, no, nem bánom, szokatlan :) Amikor gyerekként hallgathattam Kerekes Farkas László előadását a zene színekkel való lekottázásáról (az őrült bácsit egyszer kiírom magamból...), éreztem, hogy ennél azért rezerváltabb az irodalom, s maradtam is annál. Péter, a te eljárásod poétikailag pontosan definiálható: egy trópust agyoncsapsz egy másikkal. Mert a "moslék" jelen esetben egyértelműen metafora, ráadásul teljes, mert az átvitelt feloldod a magyarázataiddal. Trópusok harca. Nagyon szimpatikus, mert ezt a szimbolikus teret próbálom én is uralgni... Mostanában be-benézek majd, ilyen időket élünk.