Csermely Péter blogja

Nyomtatóbarát változat

Néhány napja nagyapa lett a bátyám, így én másodnagybácsikája lettem Lindának. Ennek ürügyén e bejegyzésben az anyaság fogalmát járom körül az áldott állapot néhány ábrázolásának elemzésével.

Összehasonlítva Demi Moore 1991-es, nagy vitákat okozó Vanity Fair képét a Claudia Schiffer-rel a Vouge-ban nemrég megjelent párjával, szembetűnő, hogy milyen apró trükkökkel lehet hangsúlyozni a Demi Moore képen az anyaság fenségét, a Claudia Schiffer képen pedig a szexuális vonzerőt. Micsoda különbség lesz abból, ha a kezek néhány centivel odébb csúsznak, és ha a szem kicsit másfele néz.

A bejegyzés második felében válogatást adok a Demi Moore kép további utánérzéseiből. A paródiák, a viták azt mutatják, hogy nagyon nem tudjuk a helyére tenni az anyaság szépségét ebben a rohanó században. Nagyon elfeledkeztünk a legalapvetőbb emberi történések, a születés, az élet mindennapjai és a halál tiszteletéről. Néhány példát hozok a web-en fellelhető, áldott állapotos nőket bemutató jó és rossz képekből is. Zárásként pedig – az áldott állapot felnövekvő eredményeként  – egy olyan családot mutatok be, ahol a tagok arcfeleit egymásra montírozták.

Néhány napja nagyapa lett a bátyám, így én másodnagybácsikája lettem Lindának, aki 3 kilóval született, de azóta jóval több már, mert sebesen nő . Ennek ürügyén e bejegyzésben az anyaság fogalmát szeretném körüljárni. Nyár van még, így terjengős gondolatok helyett inkább az áldott állapot néhány ábrázolását szedtem össze, és elemzem pár szóval. A bejegyzésben végig az „áldott állapot” kifejezést fogom használni a várandós, az állapotos, vagy (pláne) a terhes helyett.

(A magyar nyelv szörnyű fricskája, hogy a születendő gyermeket tehernek tartó „terhes” kifejezés három, illetve minimum egy szótaggal rövidebb, mint az áldott állapotban lévő asszonyt megbecsülő bármely más szavunk. Ebből a szempontból kár, hogy nem vagyunk németek, ahol – cost was cost – szómonstrumok is a nyelv részei maradnak, ha azok adják vissza pontosabban a jelentést. A szóválasztásba bizonyára belejátszó közgondolkodásunkról most nem is beszélve...)

A bejegyzésnek van még egy aktualitása: családi kezdeményezésre éppen most fejeztem be egy 10 napos méregtelenítő léböjt kúrát, (az aktualitás ebben az, hogy újra beállt az érettségiző testsúlyom, amit 30 évig megőriztem, így jelenleg már kevésbé hasonít a pocakom egy áldott állapotban lévő nőére , mint azelőtt). A kúrát, ami napi két liter, 500 kalóriát tartalmazó lötty elfogyasztását engedélyezi csak (meg annyi vizet, amennyit a böjtölő kíván...), túl lehet élni. Aki ilyenen töri a fejét, annak mellékelem a bevált receptet: 1,5 dl. Neera szirup; 1,5 dl. frissen facsart citrom (a végefele lehet 1-2 citromot lime-mal helyettesíteni); 1 frissen facsart grapefruit avagy narancs ízlés szerint, őrölt gyömbér + szerecsendió + szegfűszeg ízlés szerint. Kellemes kúrázást! Utána az ételeknek garantáltan mennyei íze lesz!

 Demi Moore-nak az 1991-es nagy vitákat okozó képe, és ennek Claudia Schiffer-rel a Vouge-ban nemrég megjelent párja összehasonlításával kezdem az eszmefuttatásomat. Fontos megemlíteni az alkotókat is: a minta Annie Leibovitz munkája, akiről már korában írtam egy blogbejegyzést (fenti baloldali két kép), a nemrégi fotó pedig Karl Lagerfeld-é (fenti jobboldali két kép).

 A két kép születése között 18 év telt el. Demi Moore 29, Claudia Schiffer 39 éves volt a felvétel idején. A képek látszólag igen hasonlítanak egymásra. A valóságban azonban egyáltalán nem. 1991-ben a Demi Moore kép az áldott állapot meztelen ábrázolásával nemcsak a celebek hivatalos fotóiban hozott áttörést, hanem a születendő gyermeket alulról átkaroló mozdulattal, a büszke fejtartással, a sokat tudóan a távolba néző tekintettel jól tükrözi azt a méltóságot, amely az áldott állapot legbensőbb sajátja. Annak idején a Demi Moore képet szex szimbólumnak tartották, pedig nem az. A Claudia Schiffer képről azonban ezt már jóval kevésbé lehet elmondani. A bal kéz egyáltalán nem a babára, hanem valahova egészen máshova mutat. A jobb kéz nem eltakarja, hanem kiemeli a keblet. (Érdemes elgondolkodni ilyenkor azon, hogy 1-2 centivel idébb vagy odább lévő kéz mekkora különbséget jelent…) A bal kar feszítettsége a másik kép átölelő megnyugvása helyett kihívást sugall. Az előredöntött fej, a kihívóan ránk néző tekintet, a vastag ajkak és a dús haj hangsúlyozása mind-mind a szexualitás izgalmát, és nem az anyaság nyugalmát fejezi ki. A Moore kép kontúrjai egy nyugodt háromszöget mintáznak. A Schiffer kép hátradőlő, csaknem íjjá feszült kontúrja nyugtalan vibrálást sugall. (A Moore-képen még az ékszerpáros is szimmetrikus és befejezett, a Schiffer kép egyetlen gyűrűjének mellbimbót mintázó kihívása helyett.)

A két képet egymás mellett nézve nem lehet nem arra gondolni, hogy egy emberöltő alatt mennyit alakult (nem túlzottan jó irányban) az anyaság fogalma, és ma már milyen szexuális tartalma van, (muszáj, hogy legyen) egy áldott állapotban lévő nőnek. Nem a konzervativitás mondatja velem azt, hogy ez nagy zavarodottság jele -- szeptember 9-én fogok "Mi különbözteti meg a szünesztéziát a mosléktól?" címmel foglalkozni a modern kor szükségtelen egybemosásaival. Az is fontos háttér lehet, hogy a Moore-képet készítő Annie Leibovitz-nak az anyaság olyan központi témája volt, hogy 51 évesen gyermekszülésre vállalkozott. Karl Lagerfeld életstílusa a net-en hozzáférhető adatok szerint elég messze áll attól, hogy apa legyen.

A Demi Moore képnek más utánérzései is lettek, így a boldog apa, Bruce Willis fotóját „demi moore-osító” Spy címlap paródia, illetve a Nadia Larguet-ról, a híres arab újságíróról 2009-ben, Marokkóban megjelent változat, amely nagyon széles vitákat kavart az iszlám világban. A Larguet kép inkább az eredetihez hasonlít, noha azzal, hogy a képen az Olvasóra néző és a gyermeket nem alulról átölelő pózban örökítették meg a kismamát, a kép veszített az eredeti fenségességéből. Ugyanakkor a tekintet sokat tudó, bátor büszkesége, és a fekete háttér előtt a fehér forma szinte megbontatlan háromszögének stabilitása nagyon sok, az anyaság csodáját átadni tudó tartalmat hordoz. A paródiák, a viták azt mutatják, hogy nagyon nem tudjuk a helyére tenni az anyaság szépségét ebben a rohanó században. Nagyon elfeledkeztünk a legalapvetőbb emberi történések, a születés, az élet mindennapjai és a halál tiszteletéről. A híres címlapfotók mellé hadd tegyek egyet a net-en talált igazán szép képek közül. A kép igen jól sugározza azt a szeretetet és örömöt, amelyet a születendő gyermek jelent.

A net-en fellelhető képek közül a kedvenceim azok, amelyek a befogadást, az elfogadást, a várakozás örömét tükrözik.

Az ellenpéldák azok, amelyeken az áldott állapotot – gyönyörűséges fenségét meg nem értve – egyszerű geg-ként kezelik.

Mi lesz a magzattal, ha felnő? Aki további, igen jó képeket akar nézni egy olyan családról, amely tagjainak az arcfeleit egymásra montíroz, az kattintson ide.

Válaszok (2011. augusztus 28.)

Nagyon köszönöm a nyárutón is igen szép számban született válaszokat, amelyekből sokat tanultam! „masni” sorai „Mindegyik gyermekemet szerető kíváncsisággal vártuk: Milyen lesz a huszadik század következő csodája? És olyan lett. Egyszeri és megismételhetetlen.” A gyermek csodáját idézték meg mély elhitető erővel. Nagyon szép volt nevelési hitvallása is: „Nem a mi álmainkat valósítják meg, hanem a sajátjukat, nem nekünk felelnek meg, hanem a saját lelkiismeretüknek.” Mint ahogyan bölcsességről tanúskodik ez a mondat is: „Senkit nem ítélek el azért, mert nincs gyereke.” „lzleo”-nak teljesen igaza van abban, hogy a bejegyzésben bemutatott két kép különbségei erőteljesen a modellek különbségeiből is fakadnak. Sokkal mélyebb elemzés kellene annak a kiderítésére, hogy a modell és a divat mennyiben és hogyan függ össze. (Miért pont ez és nem az a típusú modell ekkor, illetve akkor világsztár…) Igen fontos mondatok ezek: „Amikor pedig az anyai test olyan jelentős mértékben átalakul, akkor a nő, a nekünk tetszeni akaró nő könnyen elbizonytalanodhat. Ilyenkor pedig nagyon nagy jelentősége van, hogy érzi-e, éreztetik-e vele, hogy kívánatos. Ha igen, akkor áldott állapotban a gyengédség, az odafigyelés, a meghittség, a romantika akár olyan magas szintet is elérhet, mint korábban soha.” Megérik, hogy sokan elgondolkodjanak rajtuk. „Paál András” sorain „vincenzio” biztos örvendezni fog: „Valahogy az élet csak az élet élésével ünnepelhető igazán”. Bizony. Lehet, hogy kezdek én is megérteni ebből már valamit?