Hogyan írjunk jó blogot?
Avagy: A sikeres e-kommunikáció néhány szempontja
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Mi jellemzi ezt a blogot? Melyek azok a szerkesztési, avagy stílusbeli elvek, amelyeket kimondva-kimondatlanul követek az immáron lassan a száz fele közeledő blogbejegyzés megalkotása során? 

Ez a blog nem napló. Csak hetente jelentkezik és igyekszem benne sok tudományosan megalapozott állítást is közölni. A kezdet kezdete óta az az elvem, hogy csak az olvassa a blogot, aki igényes olvasó. Aki hajlandó mélyebb gondolatokat is átgondolni, akinek van türelme ehhez. Ennek a szűrőnek a hatékonyságát jól mutatja az, hogy a hozzászólások – a magyarországi interneten szinte példa nélkül álló módon – elmélyültek és egymást tisztelőek. Ezért minden Olvasónak hadd fejezzem ki ez úton is a köszönetem.

A blog sokszor játszik is. Amikor az Olvasóknak nagyon jó nyarat kívánok, egyben köszönöm, hogy e játékban velem tartanak. Zárásként hadd szolgáljak egy jó hírrel: jövő nyáron a blog tartalmának a lényegét
(egyelőre „Hálózatfilozófia” munkacímmel) Kapitány Katalin szerkesztésében a Typotex edition2.0 sorozata részeként már könyv formában is olvashatják az érdeklődők.

 

 

 

A második nyári szünet előtti utolsó blogbejegyzésben fontosnak tartottam áttekinteni azt, hogy mi is jellemzi ezt a blogot? Melyek azok a szerkesztési, avagy stílusbeli elvek, amelyeket kimondva-kimondatlanul követek az immáron lassan a száz fele közeledő blogbejegyzés megalkotása során? (Ezen alkalommal is szeretnék köszönetet mondani Mayer Andrásnak a blog-logo lényegét adó képért.)

 

 

 

Az első választás a „blog” jelentésével kapcsolatos. A blog szó jelentése szerint "egy olyan napló, amely sokszor személyes véleményt is tartalmaz az egyént foglalkoztató eseményekről és gondolatokról". Ez a blog nem napló. Hetente frissül, azaz az írójának személyes eseményeiből legfeljebb csak a legfontosabbakat követi, azokat is inkább csak utalásképpen, akkor, ha általános mondandó is fakad belőlük. Ez a blog (ahogyan a céljai között is megfogalmaztam) messze nem mentes a személyességtől (ezért is van az, hogy nagyon sok bejegyzés többes szám első személyben íródik, amelyet jogosan kritizáltak meg néhányan).

 

 

 

A blog igyekszik sok olyan tudományosan megalapozott állítást is közölni, amely leginkább a hálózatkutatással kapcsolatos. Ez a kettősség egy nagy előnyt és egyben egy nagy hátrányt is ad egyszerre. Az előny az, hogy a blog igyekszik elmélyült eszmefuttatásokat adni egy-egy konkrét, az írója által érdekesnek vélt témában. A hátrány az, hogy a blog írásaiban nem mindig derül ki egyértelműen, hogy mikor csúszik át a tudományosan megalapozott vélemény a csak személyes meggyőződés által alátámasztott vélekedésbe. Ennek a kettősségnek a buktatóira a blog célrendszere is figyelmezteti az Olvasót. Felmerült az az ötlet is, hogy miért nem alkalmazok egy „ikont”, amely precízen elválasztaná a tudományos és a személyes gondolatokat. Sokat gondolkodtam ezen. Arra jutottam, hogy ez egy olyan illúzió, ami nem lenne használható a valóságban. A gondolatok érvényességi és hitelességi skálája ugyanis folytonos. Nem választja el éles határvonal a „teljesen tudományos” gondolatokat a „kizárólag ábrándozás” jellegű gondolatoktól. A „teljesen tudományos” gondolatok nyilvánvalóan nem veszik figyelembe a világ teljességét, hiszen annak jelentős része a tudomány számára még nem is ismert. A „kizárólag ábrándozás” jellegű gondolatokban pedig mindig ott rejtőzhet egy majdani tudományos felismerés csírája is. Célkitűzésem az, hogy a tudományos alaposságot legalább a nagyotmondás– egy korábbi blogbejegyzésben Heller Ágnes által megfogalmazott – csapdájának elkerülésével tartsam be. „Sajnos” érzelem-gazdag, lelkesedő típus vagyok, ezért ez nem mindig sikerül. Sokszor, ahol százat szeretnék látni, és nincsen a tízről korrekt adat, ott tizenötöt látok és láttatok tíz helyett. Annyira fontosak a számomra az általános gondolatok, hogy sokszor ott is általánosítok, ahol nem kellene. Az Olvasók megértését kérem mindezért.

 


Az alaposság a terjedelemben is jelentkezik. Azt mondják, hogy egy jó internetes bejegyzés nem hosszabb 5000 karakternél. Bár a bejegyzések hossza nagyságrendben e körül jár, nagyon sok írásom ennél hosszabb. A nagyobb terjedelem, a bonyolult gondolatok, a bonyolult mondatok egyben szűrők is. A kezdet kezdete óta az az elvem, hogy csak az olvassa a blogot, aki igényes olvasó. Aki hajlandó mélyebb gondolatokat is átgondolni, akinek van türelme ehhez. Emiatt – szándékkal – nem is terjesztettem a blog hírét a médiában soha. Rendre elzárkóztam azon kérések felől, hogy a blog ide-vagy-oda rovatszerűen felkerüljön. A blog Olvasóiban a minőség és nem a mennyiség fontos. Jelenleg egy bejegyzést 500 és 1000 ember közötti olvasóközönség méltat a figyelmére. A legnépszerűbb bejegyzést eddig 13 ezer alkalommal nézték meg. Számomra ez is végtelenül megtisztelő, de még ennél is sokkal fontosabb az, hogy a hozzászólások – a magyarországi interneten szinte példa nélkül álló módon – elmélyültek és egymást tisztelőek. A blogtalálkozók hangulata is egy olyan olvasókört mutat be, amely mélyebb ismeretség nélkül is egymásra nyitott, egymást tisztelő, egymást támogató közösség.

 

 

Az elmélyült tartalom, a bejegyzések hossza még jobban kiemeli annak az igényét, hogy mutassam meg a szófolyam lényegét. A lényeg kiemelését szolgálják a vastagon szedett részek, a „vezetői összefoglaló” minden blog elején, a kulcsszavak, és a blog tartalmát a 11 fő kategória egyikében elhelyező szerkesztői gyakorlat. Érdekes módon e 11 kategória a blog kezdete óta csak eggyel, a blogközösség fogalmával bővült. Ebből is látszik az az általános trend, amely köré a blog mondandója szerveződik – ami valahol én magam vagyok. (Az bejegyzés írása óta egy újabb kategória, az "öregedés" is felkerült. Azaz az olvasó ne döbbenjen meg, ha 11 helyett 12-őt lát. A hiba nem az Ön szemével van .)

 


Talán a komolyságot oldandó, talán a gyermek kreatív játékából is fakadóan a blog sokszor játszik is. A minden egyes darabjukban általam válogatott képek – amelyek mára minden bekezdés tartalmát szinte kötelezően illusztráló blogtartozékok lettek – sokszor a bekezdés tartalmának egy meghökkentő, humoros értelmezését adják – és ezáltal árnyalják a szöveges mondanivalót. Igen gyakran előfordulnak a népmesei számok is. Sok érvelés három vagy hét elemre van tördelve akkor is, ha lehetne akár kettő vagy öt része is. Mindez játék. Amikor az Olvasóknak nagyon jó nyarat kívánok, egyben köszönöm, hogy e játékban velem tartanak.

 

 

 

Zárásként hadd szolgáljak egy jó hírrel: jövő nyáron a blog tartalmának a lényegét (egyelőre „Hálózatfilozófia” munkacímmel) Kapitány Katalin szerkesztésében a Typotex edition2.0 sorozata részeként már könyv formában is olvashatják az érdeklődők. Reméljük a könyv legalább megközelíti a „Rejtett hálózatok ereje” sikerét, amely nemrégiben csaknem 8000 pályázó könyv közül felkerült a legjobb 500 könyv (ezen belül a legjobb 250 tényirodalmi könyv) Márai-listájára, amelyet a magyar könyvtáraknak beszerzésre ajánlanak.

 

 

Válaszok (2011. június 29.)

 

  

Talán nem lepődik meg „kincseszoli”, hogy az információs bizonytalanság kapcsán a válaszom hálózatos lesz . Kiderült ugyanis, hogy a gondolati hálózatokban azokat az elképzeléseket, hiedelmeket tartjuk valószínűbbnek, amelyek csomópontok, azaz egy sűrűbb lokális (avagy nem is annyira lokális) ezen állításokat támogató kapcsolatrendszer részei. Ha a szomszédos állításból sok a negatív, akkor a hitelesség már megböccen, és ha az állítás egyedül áll, mint az ujjam, akkor a hihetősége szintén kicsi. Ez a gondolatmenet egy más szempontból igazolja az integráns (kiszámítható) személyiségek hitelességének okát. (És mindez nem mond ellent az ilyen személyiségek kreativitásával, mert a kiszámíthatóság igénye az irányra vonatkozik, és nem minden egyes konkrét cselekedetre.) Nagyon jó nyarat kívánok minden kedves Olvasónak!

 

Megosztás

Hozzászólások

Nagyon nyár van (a blogforgalomból is ítélve), én meg nagyon dolgozom 7végén is :-( és meló közben jutott eszembe ez a bejegyzésed, minek kapcsán pedig az, hogy ,,honnan tudjuk, hogy jó blogot olvasunk?'' és honnan tudjuk, hogy jó cikket? a Nature-ben is jelent már meg tévedés...és honnan tudom, hogy mi is történt valójában, amikor egy hírt olvasok? és meddig lehet elmenni, a ,,kételkedem, tehát vagyok'' hozzáállással, végül már semmiben sem bízva?

teszem a dolgom tovább, és közben morfondolok, hogy nem is azzal van gond, amikor egy hírről kell döntenem, hogy hiszem vagy nem, alapozok-e rá vagy sem, hanem, amikor legalább két forrásból jövő különböző információról kell eldöntenem, hogy vajon meddig is ér a pohárban a víz, és egyáltalán víz-e, és csak víz, vagy vannak más rétegek is, és különben is, látom-e a valóságot, vagy minden csak illúzió, itt a mátrixban? 8-)

ahogy a klasszikus poénban: doktor úr, olyan bizonytalan vagyok, vagy nem? netán mégis? ;-)

"a blog sokszor játszik is"...Egy leleményes amerikai feladott egy hirdetést, hogy annak aki küld neki 10 dollárt és egy felbélyegzett válaszborítékot, annak megírja, mint gazdagodhat meg nagyon. A válaszleveleket mind becsülettel visszaküldte, egy szó állt bennük: "ÍGY."......................Féltem, a beharangozó címe alapján valami efféle nyári tréfát kapunk, de aztán megnyugodva láttam, működik a "bővebben" gomb...............Szép nyarat mindenkinek!
"A blog Olvasóiban a minőség és nem a mennyiség a fontos." http://kivultagasabb.postr.hu/megdobbento-szellemvarosok- Sajnos csak ma kaptam a hivatkozást, (most, hogy a nagy nyári szünetben már csak hárman maradtunk (-: Péterrel és "Kincseszoli"-val) de ide írom, mert azt gondolom Péter "Hálózatfilozófiáját" -bár most éppen ellenpéldával, de- jól demonstrálja...és nem is elsősorban az Olvasók minősítéséről szól a gondolat, hanem az élethez való hozzáálásról.............................Deepak Chopra egyik könyve ( A bőség megteremtése c.) egy keleti legendácskával kezdődik, miszerint: Minden ember szívében két istennő laki, a tudásé és a bőségé (jóllété). És az okos ember a tudásét rajongja körül, szereti (filo-sophia), mert akkor a bőség istennője piszkosul féltékeny lesz, és minden jóval elhalmozza az embert....."Hálózatfilozófia", hm...hm...Péter abba a tudásba való "szerelme", hogy megfeleló mintájú környezetet teremtsünk magunk körül, legyen az lakó, olvasói, gondolati, bármiféle környezet, -és azért is, hogy a bőség istennője piszok féltékeny lehessen...((-:
Kedves Paál András! Érdeklődni szeretnék, ha elektronikus formában is közzétehető az Önök nyílt forráskódja. Székelyföldről írok, ezért nem áll módomban felhívni Önt. Amennyiben tudna küldeni információt, az alábbi címre kérném: ec.pal.levente (kukac) gmail pont com. Másodsorban megköszönném a tartalmas, mélyreható hozzászólásait. A kérést egy 2010-es bejegyzéshez írtam, ami a következő linken található:
http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/29 Tisztelettel.
bocs, nem vettem észre a régebbi kérés, küldök mailt, üdv