Gondolatok a semmiről
Avagy: Hogyan lehet értelmezni a semmit egy komplex rendszer viselkedésében?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Mit jelent nekem a semmi? Hálózatkutatóként, hálózatszervezőként, avagy csak emberként itt és most? A modern ember képtelen kiüresíteni magát. Mindig többet és többet akar. Képtelen a meditációra, képtelen megélni és örülni a semminek. Az első fontos gondolat tehát az, hogy becsüljük meg a semmit, mert érdemes. (Hozzátéve persze azt, hogy a semmi köznapi formái a legtöbb ember számára csak akkor értékesek, ha átmenetiek.)

A semmi fogalmához nagyon sok olyan gondolat társul, amely a birtoklással kapcsolatos. A kisemmizett ember szánandó, sőt néha akár szánalmas is. A világ áramát megélő ember érti, érzi, hogy tulajdona átmeneti és viszonylagos. Az ilyen ember addig elért belső gazdagsága külső birtokai semmivé foszlásával nem változik. A világ teljességének árama a helyi átrendeződésektől függetlenül Egész marad.

A komplex rendszerek robusztusak, azaz kisebb sérüléseik esetén a csoportjellemző tulajdonságaik csak kevéssé változnak meg. Ugyanakkor, ha a sérülések mértéke egy kritikus szintet meghalad, akkor a csoportjellemző tulajdonságok igen rohamosan leépülnek. Az élet esetén ezt a leépülést halálnak nevezzük. A komplex rendszerek csoportjellemző tulajdonságai esetén a semmi igen nehezen szerveződik, de a kritikus szint elérése után rendkívül hamar beáll.

 

Ennek a blogbejegyzésnek az alapötletét Hankiss Elemér vetette fel egy nemrégi beszélgetésen. „Miért nem rendeztek egy multidiszciplináris konferenciát a semmiről?” – kérdezte – „Minden tudományterület másként és másként közelítené meg a kérdést, és egy igen izgalmas eszmecsere fejlődne ki az egészből.” Elgondolkodtam. Tényleg. Mit jelent nekem a semmi? Hálózatkutatóként, hálózatszervezőként, avagy csak emberként itt és most? A blogbejegyzés új értelmet kapott a megjelenés hetében, amikor e sorokat írom – a sivatag közepén a Grand Canyon-tól száz kilométernyire. Európai méretekhez képest az amerikai terek elképzelhetetlenül tágasak. Az a puszta, ami a szemem elé tárul maga a térbeli semmi. Hogyan értelmezhetjük tehát a semmit?

 

A kérdésre az első válasz az, hogy az elmúlt évtizedekben a semmi egyre nehezebben értelmezhetővé vált. A csendről szóló blogbejegyzésben már körüljártam a mai kor egyre inkább rohanó emberének a lassulástól, a csendtől való iszonyát. A modern ember képtelen kiüresíteni magát. Mindig többet és többet akar. Képtelen a meditációra, képtelen megélni és örülni a semminek. Pedig a semmiért ennek a túltelített valaminek a közepén, ami körülhömpölyög minket, ritkasága miatt lassan már az aranyár is kevés. A semmivel sem foglalkozó agy nem üres. A semmittevés a legkomplexebb tudati működések egyike. A semmit sem tevő ember „takarítást” végez az addigi élményeiben. Átrendezi, fontosságuknak megfelelő sorba rakja őket. A semmivel való foglalatoskodás új gondolattársítások sokaságát hívhatja elő. A semmi köznapi formái, így a csend, a rohanásmentesség, a változások őrült iramának átmeneti megállítása mind-mind lelki egészségünk igen fontos elemei. Az első fontos gondolat tehát az, hogy becsüljük meg a semmit, mert érdemes.

 

Fontos kiegészítés az, hogy a semmi köznapi formái a legtöbb ember számára csak akkor értékesek, ha átmenetiek. A tartós semmi kiszakítja az elmét az élet körforgásából, és így gyilkos erővé válik. Ez alól csak a világ áramát a legmélyebben megérző emberek lehetnek kivételek, akiknek töltekezése immáron teljes, és a világ köznapi megnyilvánulási formáihoz való kötődése elhanyagolható.

 


A semmi fogalmához nagyon sok olyan gondolat társul, amely a birtoklással kapcsolatos. A kisemmizett ember szánandó, sőt néha akár szánalmas is. A világ áramát megélő ember érti, érzi, hogy tulajdona átmeneti és viszonylagos. Minden és semmi egyszerre. Az ezt igazán megértő embernek a veszteség nem letaglózó, az élet értelmét elvevő esemény. Az ilyen ember addig elért belső gazdagsága külső birtokai semmivé foszlásával nem változik. A világ teljességének árama a helyi átrendeződésektől függetlenül Egész marad.

 

 

A belső gazdagság földi formájának semmivé oszlása a gazdagságot felépítő szerveződés elemeinek szétkapcsolódásával jár együtt. Hálózatosan fogalmazva: az élet, a tudat mind-mind egy nagyon komplex rendszer csoportjellemző tulajdonsága, azaz olyan tulajdonság, amely a felépítő elemek tulajdonságaiból nem következik. A komplex rendszerek robusztusak, azaz kisebb sérüléseik esetén a csoportjellemző tulajdonságaik csak kevéssé változnak meg. Ugyanakkor, ha a sérülések mértéke egy kritikus szintet meghalad, akkor a csoportjellemző tulajdonságok igen rohamosan leépülnek. Az élet esetén ezt a leépülést halálnak nevezzük. A komplex rendszerek csoportjellemző tulajdonságai esetén a semmi igen nehezen szerveződik, de a kritikus szint elérése után rendkívül hamar beáll. (A jelenség fordítottja is igaz: az önszerveződő rendszerek esetén, legyen az egy születendő gyermek, avagy egy tehetségsegítő hálózat, a rendszer egészének működése akkor válik értékelhetővé, amikor a rendszer komplexitása már átlépett egy kritikus szintet. Azaz nagyon hosszú ideig a rendszerből rendszerszinten semmi sem látszik. Aztán hirtelen olyan tulajdonságai jelennek meg, amelyekről az ember korábban még csak nem is álmodott.)

 

Sajnos nem tudtam több időt elrabolni a semmi amerikai tanulmányozásától, hogy tovább írjam a blogbejegyzést róla  A fenti kép emiatt sem lett teljes. Örömmel bátorítom az Olvasókat, hogy írják meg a saját megközelítéseiket a semmiről.

 

Válaszok (2011. május 30.)

  

Nagy örömmel láttam „Gregory” hozzászólását a fizikus semmiről. Nem akartam a tudományos semmi témájába részletesen belemenni. „Gregory”-nak teljesen igazan van abban, hogy a tudományos semmi fogalma a méréshatárunk függvénye. Egy ókori ember nyugodtan azt mondhatta a levegőre, hogy „semmi” egészen addig, ameddig rá nem jött, hogy ha belecsap a kezével, akkor szél támad. (Persze mondhatta ez után is ezt, ha vallása, avagy úri kedve éppen úgy tartotta.) A mikroszkóp feltalálása előtt egy asztalon felejtett pohár vízben „semmi” sem volt vízen kívül, pedig… Stb. Stb. Azaz a tudományos semmi fogalma az eszközök fejlődésével folyamatosan szűkül. Azaz az ilyen módon definiált semmi egy folyamatos kategória. Ugyanakkor a valami/semmi gondolat-párja olyan, ami nem folyamatosságot, hanem ugrást feltételez. Ezért választottam a kifejtés témájául a hálózatok csoportjellemző tulajdonságait, ahol egy ilyen ugrás tényleg látható. Az „Arashk” által idézett „nem létező dolgok összessége” is ilyen, hiszen ezek egy részéről csak hisszük, hogy nem léteznek…

„Ferenc” nagyon jól rávilágított a semmi mértékletes élvezetének fontosságára. „Arashk”-nak és másoknak (lásd a vitát a bejegyzésről a Facebook-on is!) igaza van abban, hogy a semmi számos formája, így pl. a meditáció is, a mindennel rokon. A fogalom – mint minden komplex fogalom – definíciójának nehézségeire a „Paál András”-féle axiómák is jól rávilágítanak. A Facebook-os vita a semmi zen-vonatkozásait (egyik kézzel való taps…), illetve a semmit, mint belső énünk időnyerését is igen jól körbejárta. „Paál András”-nak igaza van, hogy a komplikált valóban nem ugyanaz, mint a komplex, de azért hadd védjem meg „kincseszoli”-t is, mivel a mérnöki rendszerek jelenleg a kettő között helyezkednek el (valószínűleg a bankiak is), ami azt jelenti, hogy az egyik leírás még nem, a másik meg már nem érvényes rájuk… (Nesze semmi fogd meg jól…)
 

Megosztás

Hozzászólások

"Sajnos nem tudtam több időt elrabolni a semmi amerikai tanulmányozásától, hogy tovább írjam a blogbejegyzést róla. "
Igaz is. Tanulmányozd a valamit, és azt hozd haza Amerikából! Arról mesélj!
Semmiből itthon is van bőven!
A "semmi" a legnagyszerűbb gondolkozási teljesítmény - a tagadás, a negáció - felfedezésének alkalmazása az egész világra, az univerzumra.
Nem több.
De enélkül nem lehet semmit (sic!) sem mondani a világról.
Tehát ne felejtsük el, hogy ebben a fogalomban is csak a valóság tudati visszatükröződését, visszatükrözését tapasztaljuk meg!
A Grand Kanyon tere - az valami! Én hasonló sivatagi képet Marokkóban láttam. Mindenütt ott él az ember.
Kedves Péter! Olvasni rendszeresen szoktalak, hozzászólni főként idő hiányában nemigen... De most egy fontos dolgot mondanék. Péter. A világegyetemben olyan, hogy semmi, egész egyszerűen NEM LÉTEZIK. Bár még csak fizikus-csíra vagyok, de azt kezdem látni, hogy a semmit (vákuumot, ürességet) folyton folyvást tulajdonságokkal ruházzuk fel, lehetőségekkel, azt mondjuk, hogy részecskék bújnak meg benne, és kezdjük egyre inkább azt hinni, hogy ez tényleg így is van. Ha esetleg ismered a pozitron történetét, akkor ott láthatod először kicsúcsosodni ezt a "dinamikus semmit", minthogy Dirac úgy képzelte (slendrián leszek, de senki meg ne verjen), a semmi igazából nem semmi, hanem elektronok és pozitronok precízen kiegyensúlyozott tengere. Különös, hogy ezt a jelenséget egészen kicsivel az elméleti jóslatok után kísérletileg megmérték. Aztán idővel egyre több dolgot sűrítettünk bele a "semmibe". Mert én ezt gondolom abszolút semminek, a vákuumot, mert hiszen ha kiülnénk a világegyetem egy eldugott sarkába, és a feketeséget néznénk, akkor az tényleg semminek tűnne. Értem én, hogy most "hálózatosan" próbáltál a semmiről mondani valamit, de ezzel arra szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy könnyen lehet, hogy ez a fogalom egész egyszerűen nem sajátsága a mi világunknak. Esetleg az emberi érzékszerveink bénasága miatt gondoljuk azt, hogy ilyen egyáltalán létezik. Nem igazán tudtam azt sem értelmezni, amikor azt mondtad, hogy "a semmi igen nehezen szerveződik, de a kritikus szint elérése után rendkívül hamar beáll". Péter. Nem akarok kekeckedni, de szerintem a semmi legfeljebb az az állapot lehetne, amikor se csúcsok nincsenek, se élek, ez esetben viszont nem sok értelme van hálózatosan nézni a semmit, mert csak semmit látsz. Esetleg kíváncsi lennék a "semmi" precízebb definíciójára, de valamiért úgy érzem, a semmi definiálása csak erősen mesterkélt lehet egy rendszer esetén. Egyébként a meditációt, s az ehhez hasonló dolgokat én épphogy nem a semmivel, hanem a mindennel kötném össze. A semmit inkább a nyugati téren szoktam gyakran látni, de nem gondolom, hogy az a mély meditáció állapota lenne :). Száz szónak is egy a vége, most már tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy természettudósként miért írtál ilyen "furcsaságokat"... És tudom, hogy biztosan kész is már a válaszod :).
minden definíció kérdése.
egy üres liftbe beszáll két ember, utazik négy emeletnyit, majd kiszáll három ember...mi a magyarázat?
a fizikus valami tömegnehezedési elvek mentén, osztódás és hasadás szavakkal indokolja értekezésében...
a biológus a gyors szaporodási képességekkel...
a matematikus meg azt mondja, hogy definiáljuk úgy az üres liftet, hogy van benne egy ember ;-)
Kedves Péter és Gregory, ez a téma tényleg kimerithetetlen. A Semmi szót több értelemben is értelmezted más-más jelentéssel, de előszőr is arra lennék kiváncsi, hogy létezik-e a semmi, vagy csak egy séma amit több kifejezésben használunk. A semmi nem lehet minden, de asszociálni lehet a mindennel mert a semmi olyan messze áll a valamitől, mint a minden a valamitől. Ha létezik semmi akkor is nehezen lehet felfogni nekünk múlandóknak. Nekünk mindig létezik valami, minden valamiből van, épp olyan mint ahogy azt se tudjuk elképzelni, hogy az egész univerzum a semmiből lett. A tudomány nem eredeztetheti a semmiből a világot, az ellenkezne az anyagmegmaradás elvével. A tudomány válasza erre az, hogy anyag mindíg is volt, esetleg energia formájában. A másik dolog a meditácio amit Gregory irt " Egyébként a meditációt, s az ehhez hasonló dolgokat én épphogy nem a semmivel, hanem a mindennel kötném össze ". Amikor meditálunk akkor probálunk leválni a földi élettől, nem gondolni semmire ami az élethez köt. Ez viszont nem lehetséges. Sokan mondják, hogy a buddhisták, saolin papok meg hasonló emberek képesek rá, de ahhoz, hogy ne gondoljunk semmire meg kell halnunk. Az agy mindig funkcionál életünk során. A meditáció keleti sportoknál (ami egyben életstilus is) a tudatos alvást jelenti, regenerálódást rövidebb idő alatt. Pont olyan mint az alvás azzal a különbséggel, hogy ezt irányitani tudjuk . De az alvás is valami, és a folyamatok amik lejátszódnak az agyunkban azok is valamik, mert a semmi nem változtathat. Ok-okozatilag tekintve a változást valami kifejti, a semmi nem változtathat. A változást mindig valami eredménye. Persze mondhatjuk azt, hogy a változást kiváltó ok a semmi, de ebben az esetben szerintem metaforikusan használjuk a Semmi szot, ami a kiváltó okot jelenti. Hasonló képen mint az IZÉ kifejezés ami helyettesitő szocska a szótár szerint. Amúgy Martin Heidegger nevű filozófus próbálta meg beetetni a jónéppel a "Semmi" kifejezést és ezzel jelölte a nemlétező dolgok összeségét. http://vilagnezet.blog.hu/2007/05/06/heidegger_a_nagy_semmi . Péter, mindaz amit olvasni lehet a blogon erről a témáról nagyon érdekes és nem mondhatjuk, hogy nem igaz, de lehet, hogy az egész amiről irtál az nem is a semmi-ről volt. Minden példádnak kell legyen előzménye, a kisemmizett ember is valami miatt lett kisemmizve. A hálozat is valami miatt megy tönkre vagy változik. Szerintem mindenre van magyarázat csak sokszor nem ismerjük (persze ilyesmibe nem megyek bele mert te vagy a szakértő). Remélem nem kekeckedésnek véled amit irtam, csupán a személyes gondolatom volt az egész.
Először ez jutott eszembe:

http://www.youtube.com/watch?v=17jymDn0W6U

Aztán Kosztolányi: Ének a semmiről című verse, de az elsőhöz képest az semmi... :)
csak a bátorítás miatt, és mert örülök a témakörnek, ezek jutottak eszembe:
  1. a csend is egyfajta üresség, egyfajta semmi, és mégis mennyi mindent meghallottunk, ha csendben ültünk egy blogtalin pár másodpercet...
  2. otthon, esetleg a munkahelyen is van alkalmunk a csendre...sőt, alvásra is kellene, de nem merik bevezetni, pedig akár tudományosan is igazolható a haszna, ld.: http://borsa.hu/20080513/szieszta_kapszulaban/a_dizajnerek_mar_meglattak...
  3. Buddha tanok az ürességről, és a megvilágosodásban betöltött szerepéről
  4. kutató szabadság, ami nem semmittevést jelent, hanem a ,,kikapcsolás'', kvázi a csend állapotában valami másra való hangolódást
  5. börtönbeli ,,semmittevés'' a pihent agyhoz vezető út, melynek során különböző trükkök vagy éppen tudományos munka is végezhető (Stephenson egyik életművész mérnöke is a börtönben tökéletesítette számításait a kanyarok ívéről és dőlésszögéről a mozdonyok kisiklása ellen)
  6. a fehér szín is hány színt tartalmaz, amikor prizmán törjük.
  7. a semmi a végtelennel is hasonló, hiszen a világűr vagy éppen a Bermuda-háromszög legendája is arról szól, hogy valami ,,semmivé válhat'', vagy éppen a ,,végtelen semmi'' az, amit nem értünk, nem fogunk fel ezzel a fránya 3D-s értelmező bioprocesszorunkkal 8-) miközben az atom (oszthatatlan) hány szinten került osztásra...
a ,,komplex, tehát robusztus is'' szabály sajnos nem igaz az informatikában, a banki rendszerekben, a repülésirányításban és a hasonló méretű rendszerekben...csoda, hogy működnek!
Egy cégszerűen épített közösség, és egy szervesen, barátilag épült közösség súrlódásaival kapcsolatban böngésztem a "Rejtett hálózatotk erejét" pár hónapja, és onnan cseng vissza a "komplex" -egyfajta evolúcióval szervesen felépült- és a "komplikált" -mérnökileg épített rendszerek közti különbség...nem lenne baj, ha Péter ezügyben szétcsapna köztünk és helyretenné a dolgot, mert akár a hétköznapi életben is sok dolgot megoldó megértés az ide vonatkozó gondolatkör (nekem akkor nagyon bejött, amit Péter könyve alapján leszűrtem) .
"...aki azt mondja "senki", annak lennie kell valakinek..." Valami effélét morfondírozott Mici Mackó, amikor a Nyúl járatába kiabált be, hogy "ki van bent?" ,mire a nyúl kiszólt, hogy "senki". A semmi -akár rafinált valami hiányaként, vagy valami észlelési küszöb alatti dologként -definiálása mindeképpen valamivé teszi a semmit, valamibbé mint az, amit szeretnénk megragadni a definícióval. A semmiről talán igazán, csel nélküli közvetlenséggel nem is lehet értekezni, érintkezni viszont talán inkább. Talán a legközvetlenebb, legkollektívebb társadalmi érintkezési forma a csend, a semmi megélése..................A semmi valahogy ellenáll leírásának, mint ahogy egy házat sem lehet teljességében látni, csak nézeteit, tereit sorba láto-gatni, váltogatni..........Olyan mint a temetőben lévő három sírkő, középsőn a felirat "Itt nyugszik a világ leghíresebb itta piros hol a piros játékosa.", a balra mellette lévőn a "Vagy itt.", a jobbra mellette lévőm meg "Vagy itt." felirat olvasható, a semmi kicsúszik a tudatunkba leképezhetőség markából.............Olyan mint a logika logikus definícióját megadni, úgy, hogy ne legyen öndefiníció...vagy megmondani a megoldását a "Ha a fodrász az az ember aki mindenkinek levágja a bajszát annak, aki magának nem vágja, úgy van e bajsza a fodrásznak?".........Gödel tétel -hézagos emlékeinben- egyfajta megfogalmazása, hogy mindig van olyan dolog egy adott rendszerben, mely nem bizonyítható- sem nem cáfolható, ilyen érzésem van ezzel a "semmi" kérdéssel is. Négy suszter élt egy utcában, az egyik kiírta "A város legjobb cipésze.", a másik kiírta "Az ország legjobb cipésze.", a harmadik "Világ legjobb cipésze." címert csináltatott, a negyedik feltalálta magát és "Az utca legjobb cipésze." címet választotta..................A leképzésnek, tudatunkba fel-fogásnak is ára van, mint mindennek -egyfajta közgazdász gonsdolkodást követve (például egy lapra rajzolt kockáról sem tudható, hogy kocka külső csücske, vagy egy beugró sarok)-, így vehetjük a leképzés árának a bizonytalanság, pontatlanság keletkezését. Lehet a semmi leképzésének lenne végtelen bizonytalénság az ára((-:
Véleményem szerint a semmi megélése, mondhatnám lazításnak vagy idegen szóval relaxálásnak, egy természetes emberi szükséglet, egy természetes igény. Abban az esetben, ha valaki erre nem képes, az előbb-utóbb károsan fog hatni a szervezetére. Egyfajta diszkomfort érzést, kimerültséget fog kiváltani, rosszabb esetben valamilyen betegséghez fog vezetni. Igen, véleményem szerint is meg kell becsülni a semmit. A semmire is igaz természetesen, hogy csak mértékkel szabad élni vele. A téma kapcsán eszembe jutott Hofi Gézának egyik dala. :-) http://www.youtube.com/watch?v=rjZy9QIvlfQ