Az MTA főtitkárhelyettesével közös beszélgetés négy fiatal tehetséggel
Avagy: Beszámoló a hetedik blogtalálkozóról
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

A hetedik blogtalálkozóra ismét a FUGA-ban került sor 2011. május 11-én, ahol Csermely Péter Csépe Valériával, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesével együtt látta vendégül a Magyar Géniusz Program négy ifjú felfedezettjét: Domoszlai Editet, Balázs Barbara Annát, Horváth Gábort és Kalászi Mariannát.

Horváth Gábort bíztatva, hogy haladjon töretlenül tovább, Csépe Valéria kiemelte, hogy Magyarországon szemléletmód változásra lenne szükség, ahhoz, hogy a különleges oktatási szükségletet igénylő gyermekek az őket megillető különleges bánásmódban részesüljenek. Közös tanulság volt, hogy a jó tanár és a jó családi háttér meghatározó az ember életében. Kulcskérdés, hogy az ember megtalálja, mi az, ami igazán fontos az életében és erre szánjon is elegendő időt.

Domoszlai Edit négy fontos dolgot emelt ki, amelyek sikerre viszik az embert az életben: öröm, szeretet, alázat, szorgalom. Csépe Valéria szerint időnként van az ember életében olyan pillanat, amikor szinkronban van, belül is úgy érzi, hogy jó dolgot vitt végbe, és ez a többieknek is tetszik. Ezek azok a nagyszerű percek, amelyek éltetik a többit is.

 

A hetedik blogtalálkozóra ismét a FUGA-ban került sor 2011. május 11-én, ahol Csermely Péter Csépe Valériával, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesével együtt látta vendégül a Magyar Géniusz Program négy ifjú felfedezettjét. A találkozóról Szilágyi Zsuzsanna, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács titkára készített beszámolót. Az ifjú tehetségeket szentesi Balázs Barbara Anna, aki az ELTE matematikus hallgatója, a gyöngyösi Domoszlai Edit táncművész, aki a Pécsi Balett magántáncosa, Horváth Gábor sárospataki modern táncművész és Kalászi Marianna debreceni diák képviselte, aki emelt szintű kémiát és biológiát tanul.

 

 

A jó hangulatú beszélgetés során sok mindent megtudtunk mind a fiatal tehetségekről, mind a két professzorról, akik egymás életében is sok közös dolgot felfedeztek, többek között azt, hogy mindketten laboránsként kezdték a pályájukat. Később fény derült arra is, hogy többen értékes szakmák ismerői, Csépe Valéria például francia női szabás-varrás mesterlevéllel rendelkezik, Horváth Gábor műbútorasztalos, Balázs Anna Barbara aranykalászos fiatal mezőgazda asszony, Kalászi Marianna pedig a borok kiváló ismerője. Az is kiderült, hogy mindegyik fiatal felfedezett mögött kiváló pedagógusok álltak, akik segítették tehetségük kibontakozását.

 

Elsőnek az indulásukról számoltak be a vendégek. Domoszlai Edit, aki két éve a Pécsi Balett magántáncosa, hatévesen kezdte el az amatőr táncot, édesanyja ösztönzésére. Emellett a kiváló tanulmányi eredményű gyermekek 8 osztályos iskolájába járt, amelynek szintén sokat köszönhet. A táncot 12 éves kora óta űzi magasabb szinten, ekkor ugyanis megnyert egy versenyt, ami nagy motivációt adott a további munkához. A sikerek hatására határozta el, hogy a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába felvételizik. Itt ötödéves korában ösztöndíjat kapott a Pécsi Balettnél, amelynek már két éve magántáncosa. A tánc mellett felnőtt-oktatónak, andragógusnak tanul a Pécsi Egyetemen, de a művelődésszervezés és a kulturális mediáció is érdekli.

Balázs Barbara Anna az ELTE matematikus hallgatója. Szívesen foglalkozik gyerekekkel, de az ilyen szakokon (óvónő, tanító, gyermekpszichológus) sokan tanulnak, és ő valamilyen különlegeset szeretett volna tanulni, ezért az elméleti matematika szakon kötött ki. Ebben a döntésében szerepe volt gimnáziumi matematikatanárának, aki már akkor megjósolta neki, hogy matematikus lesz. A természetszeretetet édesapja mellett sajátította el, aranykalászos fiatal mezőgazda asszony képzettséggel is bír, emellett furulyázni és gitározni tanult, a gitározás a mai napig pihenteti. A nyelvekkel is jó barátságban van, franciául magas szinten beszél, ebben nagy szerepe volt iskolai francia tanárának. A franciatanár motivációs erejére Csépe Valéria is elmesélte, hogy a jóképű franciatanárnál a lányosztály minden tagja be akart vágódni, ezért nagyon jó eredmények születtek ebből a nyelvből. Barbarának arra a dilemmájára, hogy gyermekekkel is szeretne foglalkozni, és ez nem egyszerű elméleti matematikusként, Péter a következőt javasolta: legyen magas szintű matematikával foglalkozó tehetséggondozó tanár.

 

Horváth Gábor Sárospatakon tanul modern táncot a Sipos György Alapfokú Művészetoktatási és Nevelési Alapítványban. Gábor beszédhibás, ezért külön köszönet illeti azért, hogy vállalta, és a blogtalálkozó szeretetteljes légkörében nagyon nagy sikerrel „állta a vallatást”. A dadogása miatt kísérleti iskolába íratták, ahol 4,7-es jó eredménnyel végzett, és ezt a szakiskolában is folytatta, ahol bútorasztalos bizonyítványt szerzett. Célja, hogy jövőre leérettségizzen, és később továbbtanuljon. 2003-ban kezdett el táncolni, neki a táncórákra járó szép lányok jelentették a motivációt. 7 éve táncol modern táncot. A kissé félszegen nyilatkozó Gábort Péter fogadott fiának, Istvánnak sikertörténetével biztatta, aki hasonló adottságokkal és hátrányokkal indult, szintén asztalos szakmát szerzett, és most diplomás szociális munkásként segíti a hozzá hasonló sorsúakat.

 

Csépe Valéria is biztatta a fiatalembert, kiemelte, hogy Magyarországon szemléletmód változásra lenne szükség, ahhoz, hogy a különleges oktatási szükségletet igénylő gyermekek az őket megillető különleges bánásmódban részesüljenek. Szerinte az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja és megélje valamilyen tevékenységben a boldogságot. Csermely Péter kérdésére Csépe Valéria elmesélte, hogy hogyan lett pszichológus. Akkor indult be a pszichológiaoktatás, és középiskolai olvasmányai során találkozott egy pszichológiai témájú könyvvel, amelynek hatására elhatározta, hogy ezt a szakmát választja. Pétfürdőn, ahol élt, ez nem számított szokványos életcélnak. Amíg nem vették föl, laboránsként dolgozott három műszakban. Az egyetemen 15 nappali szakos pszichológushallgató volt akkoriban, akik 2 évig komoly önismereti képzésben részesültek. Ez a mai hallgatók számára is hasznos lenne.


 

Kalászi Marianna emeltszintű biológia-kémia szakos osztályban tanul, III. osztályos. A kémia és biológia szeretetét nála a tanári motiváció mellett családi indíttatás is eredményezte, hiszen az édesapja vegyész. Rengeteg versenyt nyert már ezekből a tantárgyakból, és a Magyar Tudományos Akadémia nyári kutatótáborában a borok kutatásával foglalkozott. Orvosnak szeretne továbbtanulni. Az első kérdéskörből számos tanulságot vonhattunk le: a jó tanár és a jó családi háttér meghatározó az ember életében. Kulcskérdés, hogy az ember megtalálja, mi az, ami igazán fontos az életében és erre szánjon is elegendő időt. Csépe Valéria szerint akkor van rendben minden, ha munkája során kisebb az a rész, amit nem szívesen végez, és nagyobb rész az, amiben örömét leli.

 

Péter ezután megkérdezte a Felfedezetteket, hogy hogyan kerültek ide, a blogtalálkozóra. Kiderült, hogy mindegyiküket egy Tehetségpont javasolta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által rendezett megmérettetésre. Edit iskolája a verseny különdíját is megszerezte. A következő körkérdés a jövőre vonatkozott: hogyan képzelik el magukat 10-20 év múlva a beszélgető partnerek. Barbara Anna gyerekeket fog oktatni matematikára, és megszeretteti velük ezt a tantárgyat. Edit 10 évig még biztosan táncolni fog, azután több elképzelése van, kurzusok tartása, művelődésszervező vagy kulturális köve szerepében is el tudja képzelni magát. Az is lehet, hogy tartásjavító tornát fog tartani gyerekeknek. Másik nagy szerelme a koreográfia, már készített kislányoknak sikeres koreográfiát. Edit négy fontos dolgot emelt ki, amelyek sikerre viszik az embert az életben: öröm, szeretet, alázat, szorgalom. Azt is kiemelte, hogy a tánc rendkívül sokat jelent az életében és rengeteg dologra megtanította. Péter is alátámasztotta a zene és a mozgás érzelmi hatásának fontosságát. Marianna nem tartja magát karrierista típusnak, a család fontosabb számára. 10 év múlva már végzett egyetemistaként misszionárius tevékenységet szeretne folytatni. Gábornak többféle elképzelése van a jövővel kapcsolatban. Pesten szeretne továbbtanulni a Táncművészeti vagy a Rendészeti Főiskolán. Emellett szeret rajzolni is, hiszen az asztalos szakma elsajátításához sokat kellett rajzolni, és most is sokat rajzol iparművész technikusként, így még az is lehet, hogy mérnökként tanul majd tovább.

 


Csépe Valéria egy dologban biztos, hogy nyugdíjasként is aktívan tölti majd a napjait. Mindig megtalálja ugyanis azt a tudományos feladatot, amiben örömét leli. A kutatás nagy szerelem az életében, de messze nem a karrier miatt. Egyéb dolgokra is szakít időt a család ellátása mellett, mint: varrás, főzés és ikebana. Tíz év múlva még az is lehet, hogy olyan dolgokat csinál majd, amire most nem is gondol. Egyik jelenleg is már folyamatban lévő ötlete, hogy azokat a pedagógiai idegtudománnyal foglalkozó laboratóriumokat, amelyek létrehozásában részt vett Helsinkiben és Cambridge-ben, esetleg Magyarországon is megvalósítsa. A doktoranduszok képzését is szeretné folytatni, és távlati cél még a kórusban éneklés, valamint a táncolás is. Mostanában még varrogatni szokott kedvtelésből, hiszen ez korábbi szakmája is. Péter tízévente általában kutatási témát szokott váltani. A hálózatokkal 6-7 éve foglalkozik, és roppantul kíváncsi arra, hogy meddig fog ez a korszak tartani.

 

A szünet után a hatból már csak öt meghívott folytatta a beszélgetést, mert Barbara Annának el kellett mennie, hogy befejezhesse a felkészülést a másnapi számelmélet vizsgájára. Mivel a beszélgetőpartnerek között sokan egyszerre nagyon sokféle dologgal foglalkoznak, a hallgatóságból azt kérdezték, hogy mennyi az alvásigényük. Mindenkinek egészen kevés alvás is elég, de sokan a délutáni 20 perces alvást is fontosnak tartják. Csépe Valéria a kocsiban való utazás közben (persze csak akkor, ha nem ő vezet…) is pótolja a kimaradt alvásidőt, Domoszlai Edit pedig minden táncelőadás előtt fél órát alszik. Mariannának elég 4-5 óra alvás, de délutánonként ő is beiktat egy félórás szunyókálást. Péter ebből a szempontból kakukktojás, hiszen neki 8-10 óra alvásra van szüksége, és semmiképpen sem jó, ha tartósan 8 óránál kevesebbet alszik. Ez utóbbiban persze a többiek is egyetértettek vele.


 

Péter fontos dolgot tanult meg az utóbbi időben. Vissza kell venni a mindennapi rohanásból, és nem szabad mindenki elvárásának megfelelni, tudnunk kell nemet mondani. Csépe Valériának vannak védőfaktorai, amelyek kiszakítják a mindennapi stresszből, ilyenek a családi kapcsolatok, és az unoka. Fontos az is, hogy meg tudja választani, hogy kivel dolgozik, de a legfontosabb: a jó családi háttér. Edit egyetért ezzel, ő is a sok munka után otthon, családi körben szokott töltekezni, illetve vannak események, amelyek sokáig inspirálják: olyan előadások, amelyek után megerősítést kap, ilyen volt legutóbb a fellépése a márciusi országos Géniusz Tehetségnapon. Marianna számára a kisebb dolgokban megszerzett sikerélmény jelent sokat. A résztvevők és a hallgatóság még sokáig tudták volna folytatni, de eddigre már negyed kilenc volt, elszaladt az idő, amit nem is vettünk észre. A beszámolót Csépe Valéria gondolatával zárom: Időnként van az ember életében olyan pillanat, amikor szinkronban van, belül is úgy érzi, hogy jó dolgot vitt végbe, és ez a többieknek is tetszik. Ezek azok a nagyszerű percek, amelyek éltetik a többit is.

 

 

Megosztás