400.000 letöltés a CsermelyBlogon!
NAAAGY köszönet minden olvasónak!
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Nagyon köszönöm minden Blogolvasónak a kitartó érdeklődését a blog iránt!

Csermely Péter

Megosztás

Hozzászólások

Kedves Péter! Te köszönöd, minekünk? Lehet, hogy valamit félreértettem...(((-: Egy biztos, sok örömöt találsz benne, és ez jó.

Négyszázezer letöltés. majd ötvenezer látogató.
Elgondolkodtató.
Mekkora felelősség. Akár még egy másodosztályú hozzászóló számára is. Egy megalapozottnak vélt, de mégsem kellően megalapozott véleménnyel hány embert vezethetek félre.

((-: Nem megy a félrevezetés olyan egyszerűen...Ahhoz az is kell, aki elhiszi, aki érdekelt egy tévhitbe kapaszkodásban, a döntései feletti felelősség másra hárításában...Vagy vegyük aképpen, hogy egy legnagyobb igazság félreértése is elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha valaki mást akar, mer, érdekelt gondolni anak nyomán- vagy akár annak hiányában is...Meg aztán, szerencsére, nem az számít mennyire igaz valami, hanem az, hogy mennyire teljes szándékkal való megosztásban veszük részt (az igazság önmagában nem értelmezhető fogalom, olyan "út-igazság-élet" megfogalmazhatóságon túli titkok világába tűnő összefüggések inkább számítanak, az értelmezhetőség igényényére fittyet hányva)...Úgyhogy aki leginkább eltévedhet az nem az 50.000 látogató, hanem az adott kijelelntést író, hozzáaszösszenő...A magam részéről mindenkit felmentek a félrevezetésem vádja alól, igaz ezzel 49.999 re csökkentem a félrevezethetők számát.((-:

András hozzászólása inspirált további megszólalásra.

A képzelet az érzelmeken keresztül látja a világot. Az érzelem világa az illúziók világa. Elengedhetetlen a művészi életben. Ha az emberek érzelmi életének felemelésén, nemesítésén munkálkodik, amelyre olyan kimondhatatlanul szükségünk van mindannyiunknak, akkor beteljesíti pótolhatatlan rendeltetését. A tudomány területén viszont félrevezető. A tudomány, ami a valóság feltárásán, megismerésén munkálkodik, nem szabad, hogy teret adjon az illúziónak. Amíg az egyén értelme nem erősödik meg annyira, hogy képes legyen látni az érzelmek általi meghatározottságát, addig annak sincs tudatában, hogy a gondolkodása is ennek hatása alatt, ennek kielégítésére működik. Amint látni kezdi ezt, akkor van esélye arra, hogy felszabadítsa a gondolkodását e befolyásoltság alól. Addig nem is tudja, hogy félrevezetett. A félrevezetett viszont a gondolatai megosztása révén (minél teljesebb szándékkal tesszük, annál inkább) óhatatlanul félrevezető is lesz. Ez a mindennapi kapcsolatainkban, ahol nem fordul elő hosszú távú, szerteágazó hatású döntések előkészítése és meghozatala, a tanulás okán a helyén is van. Viszont vannak az életnek olyan kritikus pontjai, ilyen a tudomány is, ahol a nem kívánt következményei beláthatatlanok.

Amikor a tudomány világában dolgozunk nyilvánvaló minden gondolkodó ember számára, hogy nem célravezető a mindennapokban elfogadható, érzelmekkel árnyalt megközelítésmódot használni. A tudomány művelése során a valóságnak megfelelő, egyező tényekre kell következetesen törekedni. Még akkor is, ha „a sötétségben a lámpa fénye alatt kényelmesebb keresgélni a távol eső sötét helyen elvesztett kulcsot”. Ha elbizakodottan azt mondom, hogy most ennyire telik, ez is valami, akkor nem vagyok alkalmas a tudomány művelésére, mert olyan helyen alkalmazok kompromisszumot, ahol beláthatatlan károkat okozhatok, okozok. E beláthatatlansága miatt merem megtenni, és az óvatosságomat az elbizakodottságommal, a vak ember bátorságával próbálom elaltatni. Csak ott van helye a tudománynak, ahol képes tényeket produkálni, azaz világosságot gyújtani a sötétségben, hogy az előbbi lámpa hasonlatot használjam, különben fikciókat, a valósággal nem egyező elméleteket fog gyártani. A fikciók lehetnek akár matematikailag tökéletesek, de mégsem egyeznek a valósággal. Lehetséges például az időt dimenzióként ábrázolni, matematikai összefüggésekbe felhasználni, attól mégsem lesz a valóságban dimenzió. Miért? Mert az idő a mozgásról szól, a dimenzió pedig a térről, ami nem más mint anyag. A negyedik dimenzió, és a magasabb dimenziók is anyagi világok. Már a negyedik dimenzió felfogása is lehetetlen az ember számára. Márpedig aminek felfogása lehetetlen, annak helyes matematikai feldolgozása, annak helyes értelmezése is lehetetlen. E fikciókkal viszont még inkább megerősödik az elbizakodottságunk a természet uralását illetően, növekszik a vakságunk. Így aztán értetlenül, kapkodva, kétségbeesve szidjuk a természet kártevését a földrengés okozta atomreaktor sérülése és a többi megpróbáltatás okán. Még a nem tudásunk bevallása is hasznosabb, előremutatóbb a gyakorlati életünkben, mint a hit olyan ismeretben, amely alkalmazásának következményei bizonytalanul láthatók, vagy beláthatatlanok. Megfigyeltem, hogy a tudomány a „publikum” számára vallás, meglehet nem is lehet más. Talán még sok művelője között is.

A teljesebb szándékkal közlés adott esetben nem teszi kevésbé félrevezetővé a közlés tartalmát, legfeljebb a közlő hitének, vakságának, elbizakodottságának erősségét jelzi. (A vonat kérlelhetetlenül elsöpör, bármilyen tiszta és teljes szándékkal keveredek elé.) Szerintem a legjobb szándék az objektív lehetőségeink és az objektív korlátaink pontos megismerésének és tudatosításának, majd az így megismert lehetőségeink maradéktalan kihasználásának a szándéka. Az olyan valami megváltoztatásának a szándéka, amelynek funkciójáról, eredetéről csak elképzelésünk van, fölöslegesen vesz el energiát annak megvalósításától, amire nagy szükségünk lenne és szükséges is hozzá a teljes energia-lehetőségünket felhasználni. Ráadásul a beavatkozásunkkal, manipulációnkkal okozott harmóniátlanságot, zavart is elháríthatatlanul nekünk, embereknek, a felelős okozóknak kell megszüntetnünk, amely szintén energiát igényel.

Természetesen ahhoz, hogy megtörténhessen a félrevezetés legalább ketten kellenek. A szándékosságot kizárva (bár az is előfordul) két félrevezetett szükséges. Nem tartom félrevezetésnek azt, amikor a befogadó felfogó képességének, tudásának, felelősség-vállalásának megfelelő szintre skálázva adom át az ismeretet. Ez leginkább a felnövekvő gyerekekkel, az oktatás egyre alacsonyabb szintjein fordul elő, de tetten érhető a „felnőtt” világunkban is. Ehhez viszont ismernem kell azt is, milyen ismeret az, amit még leskálázva sem szabad továbbadnom!

Remélem kiviláglik, hogy a hozzászólásomat elgondolkodtatónak szántam s nem bántásnak, még akkor sem, ha nem lesz népszerű. Tettem ezt egy olyan blogon, amelynek olvasóiról bízván helyesen feltételezem a tudatos törekvést az önálló gondolkodásra, a helyes ismeretre, valamint a lelki elkötelezettséget mindannyiunk élete jobbá, tartalmasabbá tételére, magasabb minőségre emelésére.
Szerintem e törekvés, cél megvalósításának egy alig vagy nem sejtett akadálya a tudatlanságunk arról, hogy eltérő mértékben ugyan, de mindannyian óhatatlanul félrevezetett félrevezetők vagyunk. Minél mélyebb belátásra vagyunk képesek ezt illetően, annál nagyobb esélyünk nyílik a félrevezetések valamint a félrevezetettségünk mértékének egyéni csökkentésére, azaz a csökkentés módszerének megtalálására és adaptálására, illetve az alázatosság gyakorlására, a felelősségérzetünk bővítésére.
A hozzászólásom mondanivalója megértésének segítésében vagyok érdekelt, nem a győzködésben. Nem lehet eleget hangsúlyozni azt sem, hogy mindenki csak azt vegye el belőle, ami az övé, ha van ilyen.

Visszakanyarodtunk régi szemláéletbeli különbségünkhöz, melyet mert kikerülni nem lehet, egymás álláspontját tiszteletben tartó megkostolásokkal mutatjuk nézőpontunk egy egy új témában való milyenségét, talán annak reményében, higy valami véleméy-elmozdulás születik egy új megközelítés nyomán, talán pedig egy kapcsolat épül ettől is, és más előnyöket is lehetne ezügyben találni, így nem gondolom fölösleges ismétlődően megfutott köröknek....A teljes szándékkal közlés nem lényeges számomra a megvezetésem szempontjából, a teljes szándékkal befogadás viszont igen...a teljes szándékkal közlés a közlésemkor lényeges számomra...A tudomány (és a tudás)módszerei sosem fogják tudni lefedni az élet azon területeit maradéktalnul (mondhatnám, valamire elégséges és valamire elégtelen módon megközelítőleg fogják csak), ahol félrevezetés történhet.....Megjelent "Az érzelmek logikája" címmel Mérő László legújabb könyve, melyben zsigeri működésünk szerepét a helyes logika megtalálásában is kivesézi, az ide vonatkozó tudomány aktuális állapotát elmeséli olykor történelmével, olykor következményeivel...Akár kölcsön is adom szívesen Neked, kíváncsi lennék merre viszi, miként rezonál gondolatvilágoddal.

„A teljes szándékkal közlés - a teljes szándékkal befogadás” gondolatpár nem érinti a félrevezetés, megvezetés tényét, lehetőségét. A közlés és befogadás minősége, azaz a teljes szándék megléte a hatékonyságot segíti, de nem érinti a mondanivaló valóságtartalmát. Feltételezem a hatékonyságra gondoltál, amikor írod, hogy „A teljes szándékkal közlés nem lényeges számomra a megvezetésem szempontjából”

Hozzászólásomban a mondanivaló valóságtartalmáról írtam megfontolnivaló gondolatokat. Ebben is főképpen azt próbáltam elemezni, hogy milyen korlátok vannak (eltérő mértékben) mindannyiunkban, ami okán nem vagyunk tudatában saját magunk félrevezetésének saját magunk által. E korlátok létét saját magam is tapasztalom magamban és ezáltal látom másokban is. Nem kívántam tárgyalni a mindennapi életünkben gyakorlattá vált szándékos megtévesztések, átverések, hazugságok, pletykák stb. jelenségét, sem a szinte használhatatlanná válóan felhígult információözön szalmakazlában a tű megtalálásának lehetőségét, a tudomány által kínált módszerét. Amiről írtam az egy jóhiszemű félrevezetettnek illetve félrevezetésnek nevezhető ebben az összefüggésben.
E félrevezetettség, félrevezetés enyhítése, megszüntetése kizárólag egyéni erőfeszítés által lehetséges, amelyre módszert azért sem adhat a jelenlegi tudomány, mert ehhez alapjaiban kellene megváltoztatni a tudatról kialakult diszciplínát. Azaz, az emberi tudat nem az idegrendszer terméke, hanem attól függetlenül létezik. Mozgás, tudat, anyag a létezés három, szét nem választható aspektusa, amellyel végső soron minden magyarázható.

Sok évvel ezelőtt került a kezembe Mérő László Új észjárások (A racionális gondolkodás ereje és korlátai) című könyve. Élvezetes olvasmány volt. Úgy láttam, hogy az átlagnál nagyobb önismerettel rendelkezik. Egyes magyarázatait viszont félrevezetőnek tartom. Nem azon az ismereten alapulnak, amelyet közvetíteni törekszem, amely ismeret mindenben igazolódott a számomra, amit képes voltam ellenőrizni. A többi könyvét nem ismerem, így az általad említett "Az érzelmek logikája" című könyvét sem. Bizonyára érdekes lenne megtudni, miként rezonál a gondolatvilágomra ez az írása is, bár ezzel nem biztos, hogy Számodra értékelhető „vélemény-elmozdulás születik”. Új megközelítést említesz, amellyel nem értem mit szándékozol közvetíteni. Szerintem az én megközelítésem ami annyira új, hogy szinte teljes elutasításra lel. Ez is jelzi számomra, hogy helyes úton járok, ahogy Szentgyörgyi Albert is mondotta hajdanán ... :-)