Néhány a blogolvasók 2011-es önkéntes munkáiból
Avagy: Beszámoló az ötödik blogtalálkozóról
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2011 az önkéntesség éve az EU-ban, emiatt a családias hangulatú találkozó bevezetőjében eszmét cseréltünk arról, hogy mi is az önkéntesség. 3 perc csend után 45 percnyi zsongás következett, ahol a résztvevők a nyakukba akasztották az önkéntes munkájuk rövid leírását, és piros négyzeteknek a kitűző tasakba helyezésével kifejezhették tetszésüket valaki más munkája felett. A nagy nyüzsgés után az öt legtöbb „szavazatot” kapott résztvevőt kértük meg arra, hogy írja le munkáját, élményeit.

Bemutatkozott Csorba Simon festőművész a MENTONOPON képzőművész kör után az ÉBREDÉSEK Alapítvány keretei között működő közösségi pszichiátriai tanszék önkéntese, majd a nemrég megalakult „Új Nyolcak formáció” egyik létrehívója. Balázs Attila, kolozsvári református lelkész a sürgősségi lelkigondozás és az Iskolatáska Diáktámogató Program lényegét mondta el. Tőkés Andrea a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál végzett önkéntes munkáját mutatta be, ahol telefonos lelkisegély szolgálatot ad  gyerekek és fiatalok számára. Szuhai Nóra a "Legjobb Vagyok" Tehetségmentoráló Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. szakmai vezetőjeként a 17-35 éves tehetséges fiatalokat örömöt hozó élet megteremtésében segíti. Szalay Kristóf a Máltai Mentőszolgálatnál végzett mentőmunkájáról beszélt.  

A blogtalálkozón felmerült annak az igénye is, hogy az Olvasók felhívhassák egymás figyelmét az olyan önkéntes munkákra, amelyhez csatlakozni lehet. Ennek ezen az oldalon találtunk helyet. Az önkéntes munkákról a javaslatokat a csermelyblog@tehetsegpont.hu email címen várjuk.

 

Az ötödik blogtalálkozó családias hangulatú volt. 2010 az önkéntesség éve az EU-ban. Emiatt a találkozó az önkénteseké volt. Sok önkéntes munka már az előzetes meghirdetés hozzászólásaiban is megjelent. A találkozó bevezetőjében eszmét cseréltünk arról, hogy mi is az önkéntesség. Fontos megállapítás volt, hogy nem csak az ingyenes munka lehet önkéntes, hanem a „nem piaci értékért” végzett tevékenységben is lehetnek önkéntes elemek. Az önkéntes munka akkor érdemli ki e nevet, ha társadalmi haszna van, ha jót teremt. A szokásos példa szerint: a vak bácsi hatszori oda-vissza kísérgetése ugyanazon a zebrán kevéssé jócselekedet... Az önkéntes munka nem jó példája az sem, amikor valaki a szívességbankja feltöltése végett végez ilyet. Az sem helyeselhető, ha valaki ingyenmunkát kényszerít ki másokból – mondjuk egy majdani állás előzetes önkéntes munka beválásán alapuló ígérgetésével. Önkéntességet az vállalhat fel, akinek az alapvető létszükségletei rendezettek. Nagyon sokan vannak az országban, akiknek emiatt az önkéntes munka lehetősége fel sem merül. A találkozó 3 perc csenddel indult, majd 45 percnyi zsongás következett, ahol a résztvevők a nyakukba akasztották az önkéntes munkájuk rövid leírását, és piros négyzeteknek a kitűző tasakba helyezésével kifejezhették tetszésüket valaki más munkája felett. A nagy nyüzsgés után az öt legtöbb „szavazatot” kapott résztvevőt kértük meg arra, hogy mondja el és írja le munkáját, élményeit.  

 

Csorba Simon, festőművész. Nagy élmény volt a blogtalálkozó, ahova Hada Zsuzsa hívott, és ahol több ismerősöm és barátom volt jelen, így az a fiatal szemész, Kiss Huba, aki éppen akkor volt osztályos orvos a klinikán, amikor nemrég szürkehályoggal megműtöttek. Izgalmas volt a bevezető, és remek volt az ismerkedési rész is, ahol a kis piros négyzeteknek a kitűzőbe helyezését így vezettem be társalkodó partnereimnek: „Na, dugjunk egyet?” 30 éve gyakorlom az önkéntességet. A MENTONOPON egy fantázia szó, amely 1979-ben, Szigetmonostoron keletkezett a Rajzolt Filozófia című művem kapcsán, és 1980-tól öt éven át a Kálvária téri Nappali Szanatóriumban egy képzőművész kör neve volt. Ennek folytatása a mai ÉBREDÉSEK Alapítvány keretei között működő közösségi pszichiátriai tanszék. A nemrég megalakult „Új Nyolcak formáció” is annak fényében jön létre, hogy kihozzuk az aranyat a "magyar földből".

Az önkéntesség eleme az is, ha az ember egy önképzőkörben azért kezd futni, mert a tagság futóversenyre hívja ki a mesterét. Belőlem 1984-óta így lett maraton futó. Az önkéntesség segített abban is, hogy a nevelőapám örökbe fogadhatott. Az önkéntesség az alkohollal való küzdelmem alapja is.  Volt 12 józan évem 1974 és 86 között. Volt 3 évem a szociális ivás gyakorlásával, ami természetesen nem sikerülhetett, de elvitt az Anonim Alkoholistákba, ahol 1989. november 26-a óta vagyok önkéntesen józan alkoholista. Nevelőapám a monográfiám láttán így kiáltott föl: „Én a degenerált Csorba, makulátlan Csorbát neveltem, fiamból!” Ennek bizonyságául 2011. január 31-én gyűjteményes CSORBA tárlat nyílik a kaposvári Vármegyeháza dísztermében, ahová vakon fog elbotorkálni apám. 

 

Balázs Attila, kolozsvári református lelkész. Egy alkalommal istentisztelet közben rosszul lett egy kilencvenkét éves bácsi. Mentőt hívtunk hozzá, kórházba vitték. A felesége nálunk érdeklődött arról, hogy férjét hol találja. Felajánlottam, hogy segítek neki, és közösen megkeressük. Sokkos állapotban találtunk rá egyrészt betegsége miatt (szívinfarktust kapott), másrészt azért, mert egy teljesen idegen környezetbe került, ahol még a nyelvet sem értette, ebből kifolyólag nem tudta elmondani, hogy mit érez, hol vannak fájdalmai. Ott maradtam velük, amíg a bácsi állapota stabilizálódott, segítettem az orvosokkal való kommunikációban. Megnyugodtak, biztonságban érezték magukat, megoldódott a helyzetük. Azokban a pillanatokban gondolkodtam el, vajon hány ilyen beteg ember kerül kórházba úgy, hogy nem tudja, mi történik vele, a betegség okozta sokk hatására nem tud kommunikálni, sőt a tüneteit sem biztos, hogy el tudja mondani. Így született meg a SÜRGŐSSÉGI LELKIGONDOZÁS gondolata. Ebben odaülök a nehéz helyzetbe került beteg ágya mellé, és megpróbáljuk az újonnan beállt helyzetet, a betegséget feldolgozni, elfogadni, megerősíteni a küzdeni akarást, hogy eredményesebb legyen a kezelés. A másik igen fontos feladat a sürgősségi lelkigondozás során a hozzátartozókkal való kapcsolattartás. A lelkigondozó Odafigyelhet arra, hogy megnyugtassa őket, vagy adott esetben segítsen nekik elfogadni a hozzátartozó állapotát, betegségét. Előfordul az is, hogy végzetes kimenetelű lesz egy betegség. Nehéz közölni a veszteség hírét a hozzátartozókkal. Ilyenkor is jó, ha az egészségügyi személyzet mellett áll egy lelkigondozó, aki odafigyel arra, hogy a hírt milyen módon közlik, illetve segíthet a rossz hír feldolgozásában. Ha balesethez riasztják a mentőket és lehet tudni azt, hogy a sérültek mellett vannak olyan sokkos állapotba került személyek is, akik nem szenvedtek testi sérülést, akkor a mentővel együtt a lelkigondozó is a helyszínre megy, és a lelkileg sérültek "ápolásával" foglalkozik. 

Az Iskolatáska Diáktámogató Program úgy indult el, hogy 2003-ban egy diáklány az orvosi egyetemre felvételizett. A felvételi vizsgája sikerült ugyan, de nem jutott be államilag finanszírozott helyre. Félárván nőtt fel, a tandíj kifizetésére édesanyja fizetéséből nem futotta. Akkor jött az ötlet, hogy újsághirdetést tegyünk fel, és keressünk valakit, aki kifizeti az első év tandíját. Meglepetésünkre egy nyugdíjas úr jelentkezett. A támogatás feltétele az volt, hogy minden órára el kell járnia, vizsgáit le kell tennie, és igyekeznie kell másodévre a támogatott helyekre bejutni. Az úr elmondta, hogy ő ezt felügyelni is fogja. Első év után a lány bekerült az államilag finanszírozott helyre, szükségtelenné vált a támogatás. Jelenleg Amerikában ösztöndíjjal tanul… Ezt látva, úgy gondoltam, hogy ha egy diák mellé sikerült támogatót keresni, akkor biztos találunk mások mellé is. Személyesen kerestem meg az erdélyi magyar vállalkozókat az elképzeléssel, arra kérve őket, hogy közösen válasszunk ki egy diákot, és egy évig járuljanak hozzá ahhoz, hogy az anyagi okok miatt románul tanuló, vagy iskolából kimaradt diáknak lehetősége legyen magyarul tanulni. Jelenleg 226 diák tanul magyarul havi kb. 17 eFt támogatással Erdély valamelyik városi iskolájában. A rendszer kiküszöböli az adminisztrációs költségeket, ezáltal több diák támogatása válik lehetségessé. Fontosnak tartjuk, hogy személyes kapcsolat alakuljon ki diák és pártfogója között, így mindkét részről nőhet a bizalom és a felelősség. A programnak fontos szabálya, hogy csak erdélyi támogató támogathat erdélyi gyereket. Célunk ezzel az, hogy az itteni társadalomban felébresszük, a szociális érzékenységet, szolidaritást. Kívülről várt segítség helyett így megtanulhatunk saját erőforrásainkra támaszkodva összefogni, egymásért áldozatot hozni. Nagyon szép eseteket tudunk említeni az eddig tapasztaltakból. Volt olyan támogató, aki saját családjával együtt vitte pártfogoltját görögországi kirándulásra, vagy akár családdal együtt mentek látogatóba a támogatott gyermekhez. A blogtalálkozóhoz hasonló események az emberek életében, mert tapasztalatokat lehet átadni, segítőtársakat lehet megismerni. Egymás hite által lehet épülni. Úgy érkeztem meg, hogy nem akartam beszélni arról, amivel foglalkozom... De ösztönző volt, és jól esett megosztani másokkal is élményeimet. Ha tehetem, máskor is ott leszek. 

 

Tőkés Andrea. Nagyon érdekes és tanulságos volt részt venni a blogtalálkozón, ahol a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál végzett önkéntes munkámat igyekeztem röviden bemutatni. A munkám telefonos lelki segély szolgálat nyújtása,  gyerekek, fiatalok számára, hogy legyen lehetőségük közvetlen segítséget kérni, problémáikat, gondolataikat megosztani. Ez a munka nem könnyű, komoly előzetes képzést igényel, és lelkileg is igénybe veszi az embert. Az Alapítvány 1993 óta működik Mottónk: a gyerekeket meg kell hallgatni, és a bajban segíteni kell őket. Hisszük, hogy minden felnőtt közös felelőssége, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Törekszünk a széleskörű, gyors, ingyenes és anonim elérhetőségre. Legfontosabb számaink: 116111 (Gyerek- és Ifjúsági Telefon és Internet Helpline), valamint a 116000 (Eltűnt Gyerekek Vonala) a nap 24 órájában hívhatóak bármilyen telefonhálózatból ingyenesen. Honlapunkról elérhető e-mailes és chat konzultáció. A gyerekek érdekeit ingyenes jogsegéllyel és a velük foglalkozó szakembereknek kínált konzultációs lehetőséggel is szolgáljuk.

Nagyon szeretem ezt a nehéz, de szép munkát. Rokonszenvvel figyeltem a blogtalálkozó segítőkész résztvevőit. Szerintem végtelen sok lehetőség van az önkéntes munka terén. Talán természetemből fakad, hogy nyitott vagyok a világra, könnyen teremtek kapcsolatokat, s ez folyamatosan épít („fiatalon tart”). Nagyon örülök a blogtalálkozóknak. Nagyon jó, hogy tudjunk egymásról, s ösztönözzük egymást, szépítsük világunkat.

 

Szuhai Nóra, pedagógus, coach, tehetségmentor. A találkozó nemcsak a szellemünket, hanem a testünket is megmozgatta. Volt benne nyugalom, sokféleség, nyüzsgés, a kör négyszögesítésére tett kísérlet, disputa és megindító pillanatok. Mint annyiszor, most is azzal az élménnyel gazdagodtam, hogy mennyi jó képességű szeretetteli fiatal és idősebb ember képes megnyílni egymás előtt. Most is sokat kaptam az együttléttől. Kaptam hitet, hogy érdemes a fiatalokkal foglalkozni, mert lelkesek, mosolygósak és mernek cselekedni. Lehet, hogy a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes mentőseként, vagy segítő beszélgetőpartnerként bukkannak elénk. Jó látni, hogy aktívak, segítőkészek. Jó volt hallani, hogy a határainkon túl, Erdélyben, milyen elkötelezett alázattal teli, EMBERI lelki atya tesz fiatalokért és idősekért, egyaránt. Tiszteletreméltó, megindító, együttérző beszámolója azt hiszem nemcsak bennem, hanem a többi részvevőben is sokáig nyomot hagyott.

A "Legjobb Vagyok" Tehetségmentoráló Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. szakmai vezetőjeként az elmúlt 2 évben olyan gondozási és a mentorálási módszert dolgoztunk ki, amely segítségével a 17-35 éves fiatalokat pozitív életpálya-modell megteremtésére ösztönözzük. Módszereinek gyakorlásán keresztül támogatjuk az egyén önmegva­lósítását, tanulási és fejlődési folyamatát, valamint karrierjét. Működő rendszerünk segíti az egyéni adottságok felvállalását, a közösségért végzett munka fontosságának felismerését, az önismeretet, a személyes életvezetés optimális lehetőségeinek kihasználását. Ehhez kapcsolódva, jelenleg is önkéntes munkával dolgozunk a Corvinus Egyetem SG. felvételi előkészítő kurzusán, előadásokat, bemutatókat tartunk, kistérségi együttműködéseket készítünk elő. Szoros kapcsolatban állunk a Sárgacsík tematikus tehetségkutató közösségi portállal, amely a tehetséges emberek gyűjtőhelye kíván lenni. 260 témában lehet tartalmakat feltölteni az oldalaira, a művészetektől a tudományon át, a kézműves és hobby tevékenységekig. Öröm volt, hogy sok fiatal érdeklődött, hogyan tud bekapcsolódni a programunkba önkéntesként, és az is, hogy ennyi ember pozitívan értékeli a munkánkat. Ennek az egyik legszebb jele, hogy ma már 2 új blogtalálkozós ismerősöm van a Facebookon.


Szalay Kristóf, hálózatkutató PhD hallgató. Úgy éreztem, hogy kezd életre kelni ez a társaság. Nemcsak az előadások (fél)passzív meghallgatása volt a cél, hanem mindenki hozzátehette a kis építőkockáját, amiből lassan alakulgat valami nagyobb építmény. Számomra a legélvezetesebb rész a szemtől-szembe beszélgetős blokk volt az elején. Nemcsak láttam és hallottam sok jó ötletet, hanem inspiráló is volt az tenni akarás, amit még azokban az emberekben is éreztem, akik még sosem próbálkoztak önkéntességgel. Az önkéntesség csak akkor tud jól működni, ha egy harmonikus, adok-kapok kapcsolat alakul ki az önkéntes és az általa végzett munka között. Önkéntesként nem pénzt kapunk. Elsősorban boldog emberekben, hálás mosolyokban kapjuk a fizetséget. Másodsorban viszont lehetőség van arra, hogy kipróbáljunk olyan dolgokat, melyet szívesen csinálnánk ugyan, de nem gondoljuk a jelenlegi életünkbe beilleszthetőnek. Több olyan embert ismerek, akinek annyira megtetszett az önkéntes munka, hogy végül otthagyta az aktuális állását, és főállásban kezdett valami hasonlót végezni.

Többen kifejezetten azzal a céllal jöttek, hogy valamilyen önkéntes mozgalomba új erőket szerezzenek. Különösen sok mentorral és tehetséggondozóval találkoztam. Lehet, hogy ez nem véletlen a blog íróját tekintve. J A számomra legkedvesebb témát Balázs Attila hozta, aki két önkéntes munkája egyikeként az általa krízishelyzetekben adott segítségről beszélt. Ha belegondolok, a Máltai Mentőszolgálatnál végzett önkéntes mentőmunkában is azt szerettem a legjobban, ha az emberekkel beszélni lehetett, megnyugtatni őket, és akár csak néhány szóval erőt adni nekik. A mentőápolói tanfolyamról a tudnivalók itt érhetőek el. A világmegváltás bármely formájáról is beszéltem néhány szót. Az ezzel kapcsolatos gondolataim ezen az oldalon vannak egy kicsit jobban kibontva.

 

A blogtalálkozón felmerült annak az igénye is, hogy az Olvasók felhívhassák egymás figyelmét az olyan önkéntes munkákra, amelyhez csatlakozni lehet. Ennek ezen az oldalon találtunk helyet. Az önkéntes munkákról a javaslatokat a csermelyblog@tehetsegpont.hu email címen várjuk.

 

Beszámolók az eddigi blogtalálkozókról:

 

Válaszok (2011. január 22.)

 

A gondolataimat „Paál András”-nak a szívességbankról írott soraival kezdem.A kapcsolatok jól épített struktúrája, szívességbankja előbb utóbb sikert és piacinak mondható értékeket is kezd teremni elkerülhetetlenül, a jó struktúra hiánya meg ráfaragást”. Sajnálom, hogy ne voltál ott a találkozón, ahol a szívességbankról (remélem) kiderült, hogy abban az adott és a kapott szívességek állandóan patikamérlegre vannak helyezve. Ezen a kétezerdimenzós mérlegen (najó, legyen csak a belátható ismerősi kör dunbari száma, 150) ahol lefele billenünk, ott törleszteni kell, ahol meg mi vagyunk „nyerő helyzetben”, ott utálni lehet az ingyen szívesség lenyúlót, hogy potyázott. Az ilyen érték-mentes, kreativitás-mentes, és önzetlenség-mentes „önkéntes” segítség nekem nem kenyerem. Kiskorom óta kiírtam magam minden magyar szívességbankból – okozván ezzel nem kevés fejtörést és „bunkó”-zást, a népesség tetemes részében, amely a szívesség-folyószámlák rendezgetésével tölti el így mozgalmassá (és véleménye szerint biztonságossá) váló életét. Számomra az önzetlenség nem viszonzást kérő tett. A tényleges önzetlenség egy olyan befektetés, amely csak hosszú távon, az életpálya egészében térül meg. A tényleges önzetlenség az életet egyszersmind izgalmassá is teszi, hiszen fogalmunk sincsen, hogy kitől fogjuk visszakapni azt a jót, amit máshol, máskor és másnak odaadtunk. Azaz a szívességbank nem azonos az ismerősök hálózatával, mert a szívességbank 1:1 játszmák sora, az ismerősi háló pedig csoportjátszmát is megenged.

 

A második gondolatmenet arról szól – nagyon helyesen! – hogy az adás képessége az teljes értékű emberként élés feltétele, azaz valamilyen szintű önkéntes munka, nemhogy elvárható, de megadandó még a nélkülözőnek is. Erről Jakubovits Edit írja nagyon helyesen: „A gyengébbek segítésénél vigyázni kell az egyensúlyra, mert ha csak én adok, akkor elveszem a lehetőséget a másiktól, hogy ő is kifejezhesse a KÉPESSÉgét, hogy tud adni, ami pedig fontos szükséglet”. Paál András ugyanezt megfogalmazó gondolatai szerint az önkéntesség az „ajándékozó kultúra elkerülhetetlenségének megértése”, „az önkéntesség és az életminőség kölcsönösen előfeltételei egymásnak”. Bizony.

Megosztás

Hozzászólások


Egy olyan társadalomról álmodozom, amelyben a létszükségletek mindenki számára alapvetően rendezettek. Szerintem ez már ma megoldható lenne, sőt már tegnap is elegendő potenciál állt rendelkezésre. Ebben a társadalomban az egyéni szabadsága révén mindenki önkéntes munkát végezhetne, azaz a testi-lelki beállítódásának megfelelő tevékenységgel venne teljes értékűen részt az ennek következtében virágzó társadalom életében. Mindenki megértené, belátná, élné mi végre vagyunk itt. Kevesebb lenne, akár meg is szűnhetne az önokozta szenvedés. A érzelmi életünk folyamatos nemesítésével, az intellektuális életünk fokozatos emelésével, tudatosságunk kitartó fejlesztésével, egyre magasabb szinten, egyre tökéletesebben és könnyebben kezelnénk, oldanánk meg az élet által folyamatosan adott problémákat, amelyhez minden „külső” segítséget is megkapnánk. Ebben a társadalomban a felismert egyéni érdek az egység, a közösség érdekének lenne része önkéntes módon, mert a tagjai felismerték, belátták, hogy az ÉLET egymást segítő, egymásért élő, egymásra utalt lények közössége, egy gigantikus egysége, amelyben mindenki azért létezik, hogy egymást segítve, de mindenki a saját munkája által felemelkedjen a tudatlanságból és tehetetlenségből a tudás és mindenhatóság lehetséges legmagasabb szintjéig, eljusson az elkülönültségtől a valamennyi élettel való egységig, a szenvedésből a boldogsághoz, örömhöz és üdvösséghez, a teljes rabságtól a lehetséges legnagyobb szabadságig, azoknak az élettörvényeknek alárendelve, amelyekhez minden lénynek alkalmazkodnia kell. Minden rossz e felismerés hiányából származik. A belátással és a megvalósítással arányos mértékben tűnik el minden rossz, és jelenik meg a rácsodálkozás, a megismerésvágy, valamint az életöröm, a bizalom az élet iránt, az egyenesség, az áldozatkészség, a bölcsesség, az egység és a többi esszenciális emberi tulajdonság.
Biztos vagyok benne, hogy ez az álom előbb utóbb megvalósul. Szerencsére kizárólag rajtunk múlik. Köszönöm Péternek, aki újra és újra megerősít abban, hogy ez az álom egyszer valóság lesz. Ennek csírája tükröződik a blogbejegyzés alapjául szolgáló minden emberi megnyilvánulásban is, amely mutatja a bennünk kibontakozásra váró mérhetetlen potencialitást, amely egyén általi fejlesztéssel, de közös segítséggel, végül istenivé tesz kivétel nélkül mindannyiunkat. Ez az élet célja, értelme. Erre fűződik fel minden. Ezen az úton vándorol mindenki.

Szép álom. Csak manapság nem illik kimondani a nevét.

A Facebook-on írt vélemények:

Matics Judit: "Önkéntességet az vállalhat fel, akinek az alapvető létszükségletei rendezettek. " ez úgy hangzik, mint valamiféle felmentés ... ???"

Csermely Péter: "Tulajdonképpen az is. Nemigen várható el önkéntes munka attól, akinek korog a hasa, avagy a gyermekeinek nincsen mit ennie, avagy megfagynak éppen odahaza mind."

Kovács Klára: "Nem felmentés, tény. Mint az is, hogy Adni csak az tud, akinek van. Hogy mije van? Pl.tudása, türelme, együttérzése.Vagy az a tárgy,amit oda akar adni."

Matics Judit: "Attól, mert a társadalom nem ismeri el a munka értékét, a kreativitás ilyen formájú kibontakoztatási lehetősége MINDENKIÉ."

Kovács Klára: "Igazad van, hogy a lehetőség adott. DE a társadalom általában, legalábbis sokszor elismeri az önkéntes munka értékét. Az feltűnőbb, hogy sok ember csak azt becsüli, amiért pénzt adott."

Jakubovits Edit: "Ma felkértek egy olyan önkéntes munkára, amit felírtam a kis cédulkámra, és kifüggesztettem magamra a találkozón. :)) Érdekes és fontos találkozásokat kaptam, és néhány fontos gondolatot: pl. pár nappal előtte hirtelen sokat futottam a Marg...itszigeten sportból, mert kilométereket gyűjtöttünk éhező gyerekek számára (abszolút önkéntes felajánlás). Régen nem éreztem ilyen jól magam közben.A futásom tanítómesterével találkoztam a blogtalálkozón. :)) És arra biztatott, hogy ne elégedjek meg azzal, hogy jól érzem magam a futás közben, hanem addig kell futni, amíg át nem élem, hogy mindjárt végem van, mert akkor lépem át a komfort zónámat, és tudok tovább lépni. A futás közben nagyon jól éreztem magam, de utána 1 hétig még az utcán is nehéz volt menni. Fontosnak érzem, hogy vigyázni kell az önkéntességgel, nehogy altruizmus legyen. és azon is elgondolkodtam, hogy az egyetlen faj a földön az ember, aki a gyengébbeket segíti, és nem kiközösíti. A gyengébbek segítésénél vigyázni kell az egyensúlyra, mert ha csak én adok, akkor elveszem a lehetőséget a másiktól, hogy ő is kifejezhesse a KÉPESSÉgét, hogy tud adni, ami pedig fontos szükséglet. Ja, és én mindenkinek adtam piros pontokat, és ezzel mások is így lehettek. A pontok száma inkább azt az ügyességet mutatta , hogy ki tudott több kapcsolatot kialakítani rövid idő alatt. Jól éreztem magam. Köszönöm a lehetőséget."

Sajnos a találkozóról lemaradtam, a hónap második szerda estéje önként vállalt kutyakötelességemé máshol vált, így az illetéktelen hozzá-szösszenés vétségét kerülendő óvatosan próbálok fogalmazni………Csak kísértenék egy szemlélettel, mely látszólag nem különbözik az elfogadottól jobban, mint királyok-kutyája a kutyák-királyától((-: Elsőre csak másképp hangzik, viszont más alapokra IS épít, ezáltal máshová IS jut.…………A szívességbanknak két fajtája biztos létezik, az egyik törtető butaság, a másik a betyárbecsület józanságának ajándéka.. Így sem pro sem kontra de más kályhától indulnék. A szívességbanknak két formája van, a törtető és a lojális. A szó hallatán legtöbben sajnos csak a törtető módszert értik: az urakkal egy tálból cseresznyézést, a főnökkel teniszezést, a tanár kutyájának csontot vivést, névjegyekből nyerő pakli gyűjtést, kiskapuk visszakérhető szívességből nyitogatását és hasonló dörgölőzéseket. Ezeknek legtöbbször a csicskás pozíció, a pancser szerep és a talpnyalás állandósulása a következménye. Az a pár százalék, aki törtető módszerrel sokra viszi, legtöbbször nagy árat fizet érte, a megszerzett jóllét-szimbólumok mögött talpnyalástól szárazon-sebesen lihegő nyelvek, valamint az erősebbek erejével megszerzett javak súlyát hordozni gyenge, görnyedő alakok bújnak meg. Ők azok, akik a kapcsolatépítés és a szívességbank szavainkat pejoratív, fél-bűnözői hangvételűvé tették; ők a királyok kutyái. Bűnük, a pejoratív bélyeget olyan dologra ragasztották, melyre a jólléti világhoz elkerülhetetlen szűkség van, és ezzel sokakat elterelnek-visszariasztanak az egyedül járható ösvényről. Mindennel lehet ölni és gyógyítani is, a szívességbank sem kivétel, szándékon és kapcsolatok struktúráján múlik a dolog, példának itt e blog, mely szintén egyfajta szívességbank. Viszont lássuk a lojális verziót. Van 150 ember, az a 150, aki mindenki körül a kapcsolatait jelenti, „világfalu” meg efféléket szoktak rá mondani, aki rá van utalva, szorulva (mint mindannyian) a többiek jó kapcsolatrendszerére, így alapvető betyárbecsületbeli dolog jó kapcsolatrendszerrel rendelkezni. Kapcsolatok hálójában c. könyvben van egy sokat mondó példa, egy műsorról, mely 600 előadás sikerét élte meg, majd a folytatása 4 előadás alatt megbukott. Kielemezték a helyzetet, és kb. arra jutottak, hogy azok aránya számít, akik már sokat, illetve akik még keveset dolgoztak az adott műsorig együtt a csapatban. Sem a túl sok erős, sem a túl sok gyenge kapcsolat nem jó. Az élhető arányok megléte valahogy élővé, kreatívvá teszi a stábot, a nézőket az élet illatával elbűvöli, alapvetően kihat a sikerre és bukásra. Hasonlóképpen bárki a saját ismerősi köreinkbe szorosabb gyengébb együttműködéseket ajándékozva, juttatva életet lehelhet, élhetőbb világot adhat 150 rá(személy szerint rá az illetőre)szorulónak, vagy sok problémát hozhat távolmaradással, vagy túl-meglovagolt dolgokkal. Az ajándékozással kapcsolat építhető, a kapcsolatokkal meg van kinek ajándékozni. És mint láttuk, a kapcsolatok jól épített struktúrája, szívességbankja előbb utóbb sikert és piacinak mondható értékeket is kezd teremni elkerülhetetlenül, a jó struktúra hiánya meg ráfaragást. Továbbmenve ezen a ritmuson, „a nem piaci értékért” helyett próbáljuk meg a „nem csak egy, a minden értékeink piacából önkényesen lekerített résznek értékeiért”. Az önkéntesség és az eléggé teljességgel belátott önérdek egyszerűen össze van nőve, és nem függetleníthetők egymástól………..Megrágnám kicsit az alapvető szükségletek meglétének az önkéntes munkához kellő feltételét: Az önkéntesség legalább annyira hozzáállásmód, megértés, mint tett, az „ajándékozó kultúra elkerülhetetlenségének megértése”. Megértése, ésszel, logikával, zsigerből, feelingből, tapasztalatból, kinek hogy, de minden tettünknél is megmutatkozó módon. Így legalább annyira az önkéntesség előfeltétele az (anyagi, szellemi, lelki, stb.) alap-életfeltételeink meglétének, fenntartásának, elérésének. Talán mondható, hogy az önkéntesség és az életminőség kölcsönösen előfeltételei egymásnak, felfelé vagy lefelé menő kölcsönös visszacsatoltságban. Szóval mindenkibe belelátnám, beleelőlegezném az önkéntességre alkalmasságot. Sőt sokszor a kiszolgáltatottaktól, gyengéktől kapunk többet annál, ami már a méltányos piaci üzletnek megfelelő az adott helyzetben, még a „kutyák”(nak tartottak) királyai is gyakran munkájukkal „látnak vendégül”…Fillérből lesz a Forint…A gyenge (kapcsolati) önkéntességek ereje?....A munkának nem tűnő kihaló 99% önkéntességfajta?...Még sosem láttam egy győzelmi serleg márványtalpán a bajnok neve mellett az edzőpartnereinek névsorát, pedig a jövőnk életminősége attól is fog függeni, hogy legalább odaképzeljük-e a „nemecsek”ek neveit, ha csak csupa kis betűvel is, de már igen…
Szerintem mindenki tud adni valamit, ahogy Klára írja. Türelmet, együttérzést, vagy egy mosolyt, vagy bármit, vagy egy tárgyat. Az első lépés viszont (sokszor a legnehezebb), hogy felismerjük-e hogy tudunk adni (mosolyogni pl. mindenki tud ld.Janikovszky Éva írása- hacsak nem botulinus toxinnal injekciózták tele :)). És felismerjük-e, hogy tudunk kapni, és jólesik ez az érzés (pl. érdemes vagyok-e rá? Megérdemlem-e?). Jól esik adni és jól esik kapni. És lehet, hogy ez az "önkéntesnek" nevezett munka segít rátalálni arra, amiről azt hisszük, hogy nem tudunk, pedig tudunk. Idegenekkel néha könnyebb kivitelezni olyan dolgokat, amiket otthon nem tudunk megtenni. Csak ne ragadjunk bele az "adásba". Egyrészt mert a másik is szeret adni, nemcsak kapni. Másrészt ha megtanultuk "idegenben", akkor kaptunk egy lehetőséget, hogy otthon, vagy magunknak is adjunk és engedjük meg, hogy kapjunk. Pl a gyerekeinket nem nevelni, csak megértően hallgatni, vagy rávezetni embereket az egészséges életmód tényezőire, vagy saját házat építeni vagy a saját dolgaimért kiállni, vagy saját kommunikációmat javítani. Lehet, hogy érdekes eredményre vezetne, ha megnéznénk, hogy ki milyen önkéntes munkát vállal? De őszintén!! Amikor pszichoterápiát végzek, mindig van egy figyelő berendezésem, amelyik arra van állítva, hogy ez az esemény, amiről beszélnek, hol szól rólam? vagy ha ideges vagyok valakire, akkor felteszem a kérdést, kivel szoktam én ilyen lenni, mint ami miatt most a másikra ideges vagyok? Vagy amikor a szülői fogadóórán a gyerekről beszélnek: hol szól ez rólam? Aztán talán elérkezik egy fokozat, amikor csak teszem a dolgomat, hagyom az adás és a kapás örömét áramolni belül, és kívül és mindegy, hogy tud-e erről valaki más is, van-e közönség, nem fontos hogy elmondjam. Nem adok neki külön nevet, pl.önkéntesség. Csak teszem a dolgomat az élet minden területén szeretettel.
A VÁLASZ GONDOLATAIRA:Nem csak hosszú távon, hanem szinte azonnal is megtérül az önkéntesség, legfeljebb más „értéknemben”, meg kamatostól is-ez kiolvasható a beszámolók feelingjében megjelenő örömből- mely az első álláskeresésnél, üzletnél megtérül anyagilag, vagy problémás kapcsolatba belefutás elkerülésében, és más közvetlenül hasznos módokon. Valóban, az életpálya egészében térül meg, azaz most is. Valóban nem viszonzást kérő tett az önkéntesség, hanem a számlát az egész cucc, amiben élünk pontos elszámolása szerint úgyis a megfelelő pillanatban adja vissza, nekünk, (vagy akinek „átutaljuk”), ez a cucc lényegéből fakadó dolog, mely még a szerencsénket is jobban tudja nálunk. Életpályánk jellegében azt az önmotiváltan, örömmel megélni való jelleget kapjuk vissza, ami tetteink szándékának jellege, akár önkéntesség elősegítésének, akár a várás jogának –a „csak az önmotivált megosztás életorientált” gondolatának- tettekre váltásának szándékával él valaki. Igen, nem viszonzásért, nem a viszonzás előttünk lebegő céljáért, de az elkerülhetetlen megtérülés, mint a legvalószínűbb következmény tudatában, amíg a mellékhatás-mentes gondolatradírt ki nem találjuk((-: . Ahogy ha önmagunkkal nem vagyunk örömmel rendezett viszonyban mások felé való segítségünk sem lesz rendben, ugyanígy, aki nincs a saját környezetével, kapcsolati hálójával örömmel-természetes viszonyban , az azon túl sem nyúl örömmel elfogadható módon, helyi optimumok zsákutcáit elkerülve, minden letörölt könnycsepp helyére kettőt máshol, látókörén kívül fakasztva. Nem, a szívességbankkal van baj, hanem ha szelektíven működtetjük, törvénytelenségekre használjuk, vagy arányait felborítjuk, akár a túl sok erős, akár a túl sok gyenge kapcsolati szívességet, szolidaritást teszünk, a teljesség felborul. Igen, vannak körök, ahol a válaszban is említett módon felborult az arány, de ez nem ok számomra, hogy a másik irányba borítsam fel a magamét, mert akkor tényleg hetedhét határból kell majd segítséget kapjanak azok, akikért nekem kellett volna a helyszínen pillanatra kisujjamat mozdítani, de nem voltunk olyan viszonyba, hogy merjen elfogadni, vagy tudjak bajáról. A szolidaritás szükségessége mellett ott van a szubszidiaritási elv szerinti eljárás szükségessége, és a tüneti mellett az oki kezelés egyidejű megjelenésének szükségessége. Ahogy működnek saját köreink a kapcsolaterősségnek természetességgel megfelelő kölcsönös együttműködések által, kifelé is az a minta valósul meg, olyasmit tudunk létrehozni, ami mi is vagyunk. A jó szívességbank valójában csak egyfajta végső szűkség esetén működik anyagi, materiális értékekkel, valójában látásmódunkat szíveskedünk egymás rendelkezésére bocsátani. A távoli infók sokasága kell, de az arányosan különböző mértékben közelebbiek szemléletéből fakadó infók nélkül nem tudunk valós, mások számára örömmel elfogadható „termékekkel” előrukkolni. Ahogy életünk sincs külön, sorsunk sincs külön, sikerünk sincs külön, társadalom sincs külön, szemünk sincs külön, figyelmünk is közösségi. A bennünk élő képet sokakkal kölcsönösen megosztva kialakul a jó látásmód. Nem a barátaink termelnek majd értékeket, hanem a jó társaság biztonságot ad és bizalmat jelent, felnyitja szemünket, és megláthatjuk eddig átlépett lehetőségeinket. Amit eddig válságban-stresszben problémának élünk meg, azt bőségben-biztonságban lehetőségnek tűnik majd. A nemtehetemek tehetemekké változnak. A 150 fő is olyanokkal aktualizálódik, akik helyes arányokban és teljesség figyelembevételével működtetik a nagy szívességbank helyi fiókjait is….Mondok egy személyes példát: Mely tulajdonképpen Péter a Te személyes példád is, csak eddig nem tudtál róla. Két éve egy távolibb barátom, ha már arra jártam megemlítette bánatát, hogy nem tudja elvállaljon-e egy jól fizető szakértői megbízatást, mert olyan érzése van, amit nem tud hová tenni, és mondott még két mondatot érzéséről. Csak annyit mondtam, „nem tudom, olyan érzésem van, Cseremely Péter könyvéből ez hajaz a bűnözői hálózati minta ritmusára”. Fél éve beszéltem vele újra, ennek találgató észrevételemnek köszönhetően úgy döntött nem fogadja el a megbízást, és mára kiderült, csőbehúzás lett volna, és ülne ártatlanul börtönben. Egy gyengébb kapcsolattól nem fogadta volna el a meglátást, nem nyílt volna így meg, egy erős, közeli meg már rég mondta volna, ha lett volna -de nem volt arrafelé- aki kicsit a Te szemeddel is lásson…Egy sereg ember efféle módon is baromira ránk van bízva, elkerülhetetlenül. Vehetjük úgy, egy családot azért tudtál a könyveden keresztül megmenteni, mert középerős kapcsolatok másoknál bejáratott, karbantartott módon működtek, elvégezték a látásmód élethelyzethez rendelését. ………….Vagy vidámabb példa: Odalépett egy koldus a minap egy ismerősöm autójához a pirosnál, kapott ismerősömtől egy kétszázast, majd belekotorászott a koldus a műanyag pénzgyűjtő poharába, és egy százast nyomott a meglepődött ismerősöm markába, és csak ennyit mondott: „mázlid van, ma akció van, kettőt fizetsz, egyet kapsz”, és zöldre váltott a lámpa. Ez a koldus megtalálta, helyesen értelmezte szerepét, szívesség bankját, uralta a helyzetet megosztása módjával, adott önként egy poént annak, aki önként adott neki, egyikük sem nyert, még poziciót sem a jövőre nézve, azaz elvárás nélkülivé tette és végig elvárásmentesen vitte a helyzetet, nem egy alkut, vagy számlát egyenlített ki, csak az egyoldalúságot oldotta fel, mert zsigereiben értette az életet, ezek ketten kölcsönösen és egymástól mégis függetlenül ingyen segítették egymást.……Azt mondják vannak kettős csillagok, nem tudom, de kettős bolygó valószínűleg van, például a Föld, ahol jól és rosszul értelmezett szívességbankok körbeérhetnek anélkül, hogy egymásba kellene botolniuk…
A Baptista Szeretetszolgálat és a Cora áruházlánc Anyák Napi Élelmiszergyűjtési Akciót szervez. Az április 7-23 között az ország bármely Cora áruházában felállított gyűjtőpontokon leadott élelmiszert több gyermeket nevelő, egyedülálló édesanyák kapják majd meg. Erre a gyűjtési periódusra keresünk olyan lelkes-kedves önkénteseket, akik egy-egy napot rá tudnak áldozni, hogy 10-19 óráig segítsék a munkatársak munkáját, és jelen legyenek a szórólapozásnál, az adományok fogadásánál, és a pakolásnál. A következő helyszínekre várunk segítőket: Budakalász, Fót, Szeged, Szolnok, Miskolc, Törökbálint. Jelentkezni a következő linken: timea@hbaid.org