2011 az önkéntesség éve az EU-ban, emiatt a családias hangulatú találkozó bevezetőjében eszmét cseréltünk arról, hogy mi is az önkéntesség. 3 perc csend után 45 percnyi zsongás következett, ahol a résztvevők a nyakukba akasztották az önkéntes munkájuk rövid leírását, és piros négyzeteknek a kitűző tasakba helyezésével kifejezhették tetszésüket valaki más munkája felett. A nagy nyüzsgés után az öt legtöbb „szavazatot” kapott résztvevőt kértük meg arra, hogy írja le munkáját, élményeit.

Bemutatkozott Csorba Simon festőművész a MENTONOPON képzőművész kör után az ÉBREDÉSEK Alapítvány keretei között működő közösségi pszichiátriai tanszék önkéntese, majd a nemrég megalakult „Új Nyolcak formáció” egyik létrehívója. Balázs Attila, kolozsvári református lelkész a sürgősségi lelkigondozás és az Iskolatáska Diáktámogató Program lényegét mondta el. Tőkés Andrea a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál végzett önkéntes munkáját mutatta be, ahol telefonos lelkisegély szolgálatot ad  gyerekek és fiatalok számára. Szuhai Nóra a "Legjobb Vagyok" Tehetségmentoráló Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. szakmai vezetőjeként a 17-35 éves tehetséges fiatalokat örömöt hozó élet megteremtésében segíti. Szalay Kristóf a Máltai Mentőszolgálatnál végzett mentőmunkájáról beszélt.  

A blogtalálkozón felmerült annak az igénye is, hogy az Olvasók felhívhassák egymás figyelmét az olyan önkéntes munkákra, amelyhez csatlakozni lehet. Ennek ezen az oldalon találtunk helyet. Az önkéntes munkákról a javaslatokat a csermelyblog@tehetsegpont.hu email címen várjuk.

Az ötödik blogtalálkozó családias hangulatú volt. 2010 az önkéntesség éve az EU-ban. Emiatt a találkozó az önkénteseké volt. Sok önkéntes munka már az előzetes meghirdetés hozzászólásaiban is megjelent. A találkozó bevezetőjében eszmét cseréltünk arról, hogy mi is az önkéntesség. Fontos megállapítás volt, hogy nem csak az ingyenes munka lehet önkéntes, hanem a „nem piaci értékért” végzett tevékenységben is lehetnek önkéntes elemek. Az önkéntes munka akkor érdemli ki e nevet, ha társadalmi haszna van, ha jót teremt. A szokásos példa szerint: a vak bácsi hatszori oda-vissza kísérgetése ugyanazon a zebrán kevéssé jócselekedet... Az önkéntes munka nem jó példája az sem, amikor valaki a szívességbankja feltöltése végett végez ilyet. Az sem helyeselhető, ha valaki ingyenmunkát kényszerít ki másokból – mondjuk egy majdani állás előzetes önkéntes munka beválásán alapuló ígérgetésével. Önkéntességet az vállalhat fel, akinek az alapvető létszükségletei rendezettek. Nagyon sokan vannak az országban, akiknek emiatt az önkéntes munka lehetősége fel sem merül. A találkozó 3 perc csenddel indult, majd 45 percnyi zsongás következett, ahol a résztvevők a nyakukba akasztották az önkéntes munkájuk rövid leírását, és piros négyzeteknek a kitűző tasakba helyezésével kifejezhették tetszésüket valaki más munkája felett. A nagy nyüzsgés után az öt legtöbb „szavazatot” kapott résztvevőt kértük meg arra, hogy mondja el és írja le munkáját, élményeit.  

Csorba Simon, festőművész. Nagy élmény volt a blogtalálkozó, ahova Hada Zsuzsa hívott, és ahol több ismerősöm és barátom volt jelen, így az a fiatal szemész, Kiss Huba, aki éppen akkor volt osztályos orvos a klinikán, amikor nemrég szürkehályoggal megműtöttek. Izgalmas volt a bevezető, és remek volt az ismerkedési rész is, ahol a kis piros négyzeteknek a kitűzőbe helyezését így vezettem be társalkodó partnereimnek: „Na, dugjunk egyet?” 30 éve gyakorlom az önkéntességet. A MENTONOPON egy fantázia szó, amely 1979-ben, Szigetmonostoron keletkezett a Rajzolt Filozófia című művem kapcsán, és 1980-tól öt éven át a Kálvária téri Nappali Szanatóriumban egy képzőművész kör neve volt. Ennek folytatása a mai ÉBREDÉSEK Alapítvány keretei között működő közösségi pszichiátriai tanszék. A nemrég megalakult „Új Nyolcak formáció” is annak fényében jön létre, hogy kihozzuk az aranyat a "magyar földből".

Az önkéntesség eleme az is, ha az ember egy önképzőkörben azért kezd futni, mert a tagság futóversenyre hívja ki a mesterét. Belőlem 1984-óta így lett maraton futó. Az önkéntesség segített abban is, hogy a nevelőapám örökbe fogadhatott. Az önkéntesség az alkohollal való küzdelmem alapja is.  Volt 12 józan évem 1974 és 86 között. Volt 3 évem a szociális ivás gyakorlásával, ami természetesen nem sikerülhetett, de elvitt az Anonim Alkoholistákba, ahol 1989. november 26-a óta vagyok önkéntesen józan alkoholista. Nevelőapám a monográfiám láttán így kiáltott föl: „Én a degenerált Csorba, makulátlan Csorbát neveltem, fiamból!” Ennek bizonyságául 2011. január 31-én gyűjteményes CSORBA tárlat nyílik a kaposvári Vármegyeháza dísztermében, ahová vakon fog elbotorkálni apám. 

Balázs Attila, kolozsvári református lelkész. Egy alkalommal istentisztelet közben rosszul lett egy kilencvenkét éves bácsi. Mentőt hívtunk hozzá, kórházba vitték. A felesége nálunk érdeklődött arról, hogy férjét hol találja. Felajánlottam, hogy segítek neki, és közösen megkeressük. Sokkos állapotban találtunk rá egyrészt betegsége miatt (szívinfarktust kapott), másrészt azért, mert egy teljesen idegen környezetbe került, ahol még a nyelvet sem értette, ebből kifolyólag nem tudta elmondani, hogy mit érez, hol vannak fájdalmai. Ott maradtam velük, amíg a bácsi állapota stabilizálódott, segítettem az orvosokkal való kommunikációban. Megnyugodtak, biztonságban érezték magukat, megoldódott a helyzetük. Azokban a pillanatokban gondolkodtam el, vajon hány ilyen beteg ember kerül kórházba úgy, hogy nem tudja, mi történik vele, a betegség okozta sokk hatására nem tud kommunikálni, sőt a tüneteit sem biztos, hogy el tudja mondani. Így született meg a SÜRGŐSSÉGI LELKIGONDOZÁS gondolata. Ebben odaülök a nehéz helyzetbe került beteg ágya mellé, és megpróbáljuk az újonnan beállt helyzetet, a betegséget feldolgozni, elfogadni, megerősíteni a küzdeni akarást, hogy eredményesebb legyen a kezelés. A másik igen fontos feladat a sürgősségi lelkigondozás során a hozzátartozókkal való kapcsolattartás. A lelkigondozó Odafigyelhet arra, hogy megnyugtassa őket, vagy adott esetben segítsen nekik elfogadni a hozzátartozó állapotát, betegségét. Előfordul az is, hogy végzetes kimenetelű lesz egy betegség. Nehéz közölni a veszteség hírét a hozzátartozókkal. Ilyenkor is jó, ha az egészségügyi személyzet mellett áll egy lelkigondozó, aki odafigyel arra, hogy a hírt milyen módon közlik, illetve segíthet a rossz hír feldolgozásában. Ha balesethez riasztják a mentőket és lehet tudni azt, hogy a sérültek mellett vannak olyan sokkos állapotba került személyek is, akik nem szenvedtek testi sérülést, akkor a mentővel együtt a lelkigondozó is a helyszínre megy, és a lelkileg sérültek "ápolásával" foglalkozik. 

Az Iskolatáska Diáktámogató Program úgy indult el, hogy 2003-ban egy diáklány az orvosi egyetemre felvételizett. A felvételi vizsgája sikerült ugyan, de nem jutott be államilag finanszírozott helyre. Félárván nőtt fel, a tandíj kifizetésére édesanyja fizetéséből nem futotta. Akkor jött az ötlet, hogy újsághirdetést tegyünk fel, és keressünk valakit, aki kifizeti az első év tandíját. Meglepetésünkre egy nyugdíjas úr jelentkezett. A támogatás feltétele az volt, hogy minden órára el kell járnia, vizsgáit le kell tennie, és igyekeznie kell másodévre a támogatott helyekre bejutni. Az úr elmondta, hogy ő ezt felügyelni is fogja. Első év után a lány bekerült az államilag finanszírozott helyre, szükségtelenné vált a támogatás. Jelenleg Amerikában ösztöndíjjal tanul… Ezt látva, úgy gondoltam, hogy ha egy diák mellé sikerült támogatót keresni, akkor biztos találunk mások mellé is. Személyesen kerestem meg az erdélyi magyar vállalkozókat az elképzeléssel, arra kérve őket, hogy közösen válasszunk ki egy diákot, és egy évig járuljanak hozzá ahhoz, hogy az anyagi okok miatt románul tanuló, vagy iskolából kimaradt diáknak lehetősége legyen magyarul tanulni. Jelenleg 226 diák tanul magyarul havi kb. 17 eFt támogatással Erdély valamelyik városi iskolájában. A rendszer kiküszöböli az adminisztrációs költségeket, ezáltal több diák támogatása válik lehetségessé. Fontosnak tartjuk, hogy személyes kapcsolat alakuljon ki diák és pártfogója között, így mindkét részről nőhet a bizalom és a felelősség. A programnak fontos szabálya, hogy csak erdélyi támogató támogathat erdélyi gyereket. Célunk ezzel az, hogy az itteni társadalomban felébresszük, a szociális érzékenységet, szolidaritást. Kívülről várt segítség helyett így megtanulhatunk saját erőforrásainkra támaszkodva összefogni, egymásért áldozatot hozni. Nagyon szép eseteket tudunk említeni az eddig tapasztaltakból. Volt olyan támogató, aki saját családjával együtt vitte pártfogoltját görögországi kirándulásra, vagy akár családdal együtt mentek látogatóba a támogatott gyermekhez. A blogtalálkozóhoz hasonló események az emberek életében, mert tapasztalatokat lehet átadni, segítőtársakat lehet megismerni. Egymás hite által lehet épülni. Úgy érkeztem meg, hogy nem akartam beszélni arról, amivel foglalkozom... De ösztönző volt, és jól esett megosztani másokkal is élményeimet. Ha tehetem, máskor is ott leszek. 

Tőkés Andrea. Nagyon érdekes és tanulságos volt részt venni a blogtalálkozón, ahol a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál végzett önkéntes munkámat igyekeztem röviden bemutatni. A munkám telefonos lelki segély szolgálat nyújtása,  gyerekek, fiatalok számára, hogy legyen lehetőségük közvetlen segítséget kérni, problémáikat, gondolataikat megosztani. Ez a munka nem könnyű, komoly előzetes képzést igényel, és lelkileg is igénybe veszi az embert. Az Alapítvány 1993 óta működik Mottónk: a gyerekeket meg kell hallgatni, és a bajban segíteni kell őket. Hisszük, hogy minden felnőtt közös felelőssége, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Törekszünk a széleskörű, gyors, ingyenes és anonim elérhetőségre. Legfontosabb számaink: 116111 (Gyerek- és Ifjúsági Telefon és Internet Helpline), valamint a 116000 (Eltűnt Gyerekek Vonala) a nap 24 órájában hívhatóak bármilyen telefonhálózatból ingyenesen. Honlapunkról elérhető e-mailes és chat konzultáció. A gyerekek érdekeit ingyenes jogsegéllyel és a velük foglalkozó szakembereknek kínált konzultációs lehetőséggel is szolgáljuk.

Nagyon szeretem ezt a nehéz, de szép munkát. Rokonszenvvel figyeltem a blogtalálkozó segítőkész résztvevőit. Szerintem végtelen sok lehetőség van az önkéntes munka terén. Talán természetemből fakad, hogy nyitott vagyok a világra, könnyen teremtek kapcsolatokat, s ez folyamatosan épít („fiatalon tart”). Nagyon örülök a blogtalálkozóknak. Nagyon jó, hogy tudjunk egymásról, s ösztönözzük egymást, szépítsük világunkat.

Szuhai Nóra, pedagógus, coach, tehetségmentor. A találkozó nemcsak a szellemünket, hanem a testünket is megmozgatta. Volt benne nyugalom, sokféleség, nyüzsgés, a kör négyszögesítésére tett kísérlet, disputa és megindító pillanatok. Mint annyiszor, most is azzal az élménnyel gazdagodtam, hogy mennyi jó képességű szeretetteli fiatal és idősebb ember képes megnyílni egymás előtt. Most is sokat kaptam az együttléttől. Kaptam hitet, hogy érdemes a fiatalokkal foglalkozni, mert lelkesek, mosolygósak és mernek cselekedni. Lehet, hogy a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes mentőseként, vagy segítő beszélgetőpartnerként bukkannak elénk. Jó látni, hogy aktívak, segítőkészek. Jó volt hallani, hogy a határainkon túl, Erdélyben, milyen elkötelezett alázattal teli, EMBERI lelki atya tesz fiatalokért és idősekért, egyaránt. Tiszteletreméltó, megindító, együttérző beszámolója azt hiszem nemcsak bennem, hanem a többi részvevőben is sokáig nyomot hagyott.

A "Legjobb Vagyok" Tehetségmentoráló Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. szakmai vezetőjeként az elmúlt 2 évben olyan gondozási és a mentorálási módszert dolgoztunk ki, amely segítségével a 17-35 éves fiatalokat pozitív életpálya-modell megteremtésére ösztönözzük. Módszereinek gyakorlásán keresztül támogatjuk az egyén önmegva­lósítását, tanulási és fejlődési folyamatát, valamint karrierjét. Működő rendszerünk segíti az egyéni adottságok felvállalását, a közösségért végzett munka fontosságának felismerését, az önismeretet, a személyes életvezetés optimális lehetőségeinek kihasználását. Ehhez kapcsolódva, jelenleg is önkéntes munkával dolgozunk a Corvinus Egyetem SG. felvételi előkészítő kurzusán, előadásokat, bemutatókat tartunk, kistérségi együttműködéseket készítünk elő. Szoros kapcsolatban állunk a Sárgacsík tematikus tehetségkutató közösségi portállal, amely a tehetséges emberek gyűjtőhelye kíván lenni. 260 témában lehet tartalmakat feltölteni az oldalaira, a művészetektől a tudományon át, a kézműves és hobby tevékenységekig. Öröm volt, hogy sok fiatal érdeklődött, hogyan tud bekapcsolódni a programunkba önkéntesként, és az is, hogy ennyi ember pozitívan értékeli a munkánkat. Ennek az egyik legszebb jele, hogy ma már 2 új blogtalálkozós ismerősöm van a Facebookon.

Szalay Kristóf, hálózatkutató PhD hallgató. Úgy éreztem, hogy kezd életre kelni ez a társaság. Nemcsak az előadások (fél)passzív meghallgatása volt a cél, hanem mindenki hozzátehette a kis építőkockáját, amiből lassan alakulgat valami nagyobb építmény. Számomra a legélvezetesebb rész a szemtől-szembe beszélgetős blokk volt az elején. Nemcsak láttam és hallottam sok jó ötletet, hanem inspiráló is volt az tenni akarás, amit még azokban az emberekben is éreztem, akik még sosem próbálkoztak önkéntességgel. Az önkéntesség csak akkor tud jól működni, ha egy harmonikus, adok-kapok kapcsolat alakul ki az önkéntes és az általa végzett munka között. Önkéntesként nem pénzt kapunk. Elsősorban boldog emberekben, hálás mosolyokban kapjuk a fizetséget. Másodsorban viszont lehetőség van arra, hogy kipróbáljunk olyan dolgokat, melyet szívesen csinálnánk ugyan, de nem gondoljuk a jelenlegi életünkbe beilleszthetőnek. Több olyan embert ismerek, akinek annyira megtetszett az önkéntes munka, hogy végül otthagyta az aktuális állását, és főállásban kezdett valami hasonlót végezni.

Többen kifejezetten azzal a céllal jöttek, hogy valamilyen önkéntes mozgalomba új erőket szerezzenek. Különösen sok mentorral és tehetséggondozóval találkoztam. Lehet, hogy ez nem véletlen a blog íróját tekintve. J A számomra legkedvesebb témát Balázs Attila hozta, aki két önkéntes munkája egyikeként az általa krízishelyzetekben adott segítségről beszélt. Ha belegondolok, a Máltai Mentőszolgálatnál végzett önkéntes mentőmunkában is azt szerettem a legjobban, ha az emberekkel beszélni lehetett, megnyugtatni őket, és akár csak néhány szóval erőt adni nekik. A mentőápolói tanfolyamról a tudnivalók itt érhetőek el. A világmegváltás bármely formájáról is beszéltem néhány szót. Az ezzel kapcsolatos gondolataim ezen az oldalon vannak egy kicsit jobban kibontva.

A blogtalálkozón felmerült annak az igénye is, hogy az Olvasók felhívhassák egymás figyelmét az olyan önkéntes munkákra, amelyhez csatlakozni lehet. Ennek ezen az oldalon találtunk helyet. Az önkéntes munkákról a javaslatokat a csermelyblog@tehetsegpont.hu email címen várjuk.

Beszámolók az eddigi blogtalálkozókról:

• Első blogtalálkozó (2010. május 5)
• Második blogtalálkozó (2010. június 2, Győri Noémi és Madaras Gergely)
• Harmadik blogtalálkozó (2010. szeptember 1, Hankiss Elemér)
• Negyedik blogtalálkozó (2010. november 3, Szabó György játékelmélet és Orosz Gábor, iskolai csalások)

Válaszok (2011. január 22.)

A gondolataimat „Paál András”-nak a szívességbankról írott soraival kezdem. „A kapcsolatok jól épített struktúrája, szívességbankja előbb utóbb sikert és piacinak mondható értékeket is kezd teremni elkerülhetetlenül, a jó struktúra hiánya meg ráfaragást”. Sajnálom, hogy ne voltál ott a találkozón, ahol a szívességbankról (remélem) kiderült, hogy abban az adott és a kapott szívességek állandóan patikamérlegre vannak helyezve. Ezen a kétezerdimenzós mérlegen (najó, legyen csak a belátható ismerősi kör dunbari száma, 150) ahol lefele billenünk, ott törleszteni kell, ahol meg mi vagyunk „nyerő helyzetben”, ott utálni lehet az ingyen szívesség lenyúlót, hogy potyázott. Az ilyen érték-mentes, kreativitás-mentes, és önzetlenség-mentes „önkéntes” segítség nekem nem kenyerem. Kiskorom óta kiírtam magam minden magyar szívességbankból – okozván ezzel nem kevés fejtörést és „bunkó”-zást, a népesség tetemes részében, amely a szívesség-folyószámlák rendezgetésével tölti el így mozgalmassá (és véleménye szerint biztonságossá) váló életét. Számomra az önzetlenség nem viszonzást kérő tett. A tényleges önzetlenség egy olyan befektetés, amely csak hosszú távon, az életpálya egészében térül meg. A tényleges önzetlenség az életet egyszersmind izgalmassá is teszi, hiszen fogalmunk sincsen, hogy kitől fogjuk visszakapni azt a jót, amit máshol, máskor és másnak odaadtunk. Azaz a szívességbank nem azonos az ismerősök hálózatával, mert a szívességbank 1:1 játszmák sora, az ismerősi háló pedig csoportjátszmát is megenged.

A második gondolatmenet arról szól – nagyon helyesen! – hogy az adás képessége az teljes értékű emberként élés feltétele, azaz valamilyen szintű önkéntes munka, nemhogy elvárható, de megadandó még a nélkülözőnek is. Erről Jakubovits Edit írja nagyon helyesen: „A gyengébbek segítésénél vigyázni kell az egyensúlyra, mert ha csak én adok, akkor elveszem a lehetőséget a másiktól, hogy ő is kifejezhesse a KÉPESSÉgét, hogy tud adni, ami pedig fontos szükséglet”. Paál András ugyanezt megfogalmazó gondolatai szerint az önkéntesség az „ajándékozó kultúra elkerülhetetlenségének megértése”, „az önkéntesség és az életminőség kölcsönösen előfeltételei egymásnak”. Bizony.