Kis magyar természetrajz két évtized úszástípusai ürügyén
Avagy: Mutasd meg hogyan úszol és megmondom, ki vagy
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Negyven éve úszom rendszeresen, és éppen húsz éve járok a Kispesti Uszodába. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt a blogbejegyzést az úszótípusoknak szentelem. A típusok összessége egy kis magyar természetrajzot is kiad.

Az első nyolc típus a hentes
(Macellarius major), a bürü-bürü (Infans simplex), a győző (Victor hungariensis és Victor enormis), az önsanyargató (Molestus ipse és Animus nihil), a kielégítetlen (Insaturabilis modernus és Amare minor), a perfekcionista (Perfectus ultra és rivalitas tempus), a meditáló (Meditativus aqua és Meditativus cervilongus) és a partizó (Converso hypersociabilis és Mortificator visualis) típusa.

A kilencedik típus, az úszó
(Solvo absolvo és Resurrectus vigor) az egyetlen típus, amelyik tényleg úszik. Számára a mozgás szépsége az úszás értelme. Tudatában van annak, hogy a víz nem közeg, hanem maga az élet. Szép lenne, ha negyven év után elsajátíthatnám az úszás művészetét. Úgy gondolom, hogy jól haladok. Türelmesen de tempósan. Minden leúszott kilométerrel közelebb jutva ahhoz, amit éppen elhagytam: az áramlásban eltöltött pillanat végtelenségéhez.

Negyven éve úszom rendszeresen, és éppen húsz éve járok minden héten (néha naponta) a Kispesti Uszodába. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt a blogbejegyzést az úszótípusoknak szentelem. Az úszásunk nagyon sok mindent elárul rólunk. (Minden mozgásforma ilyen: egy egész állásinterjú helyett sokszor elég annyi, hogy az „alany” hogyan nyitott be a szobába…) A bejegyzésben néhány tipikus úszójellemet írok le – röviden. A típusok összessége egy kis magyar természetrajzot is kiad.

 

Elsőként azonban engedtessék meg egy bekezdés a Kispesti Uszodáról. Sokan kérdezték már, hogy miért metrózom (legalább) fél órát oda és fél órát vissza Zuglóból (ahol lakom) Kispestre, ahol korábban csak csövesek sorfalán, mostanában viszont már egy egész feltúrt építkezésen is át kell vergődni ahhoz, hogy az ember úszni tudjon. Az uszoda magán viseli a makoveczi stílus jegyeit. Ez a legszebb uszoda azok közül, amelyekben voltam. A boltíves terem olyan, mint egy templom. Az oldalai tele vannak zöld növényekkel. Amikor az ember kinéz a medencéből, nem egy betonteknőt lát, hanem a természetben érzi magát. Az arányok pontosan emberméretűek. (Beleértve ebbe a „csupán” 33 méteres medencét is.) Ha ezen a helyen úszom, az olyan érzés, mintha egy Istentiszteleten vennék részt. (Gondolom, hogy emiatt utálnak is a velem együtt húsz éve odajárók. Számukra ugyanis a hely a szocializáció helye. Nekem pedig – aki több ezer emberrel szocializál minden héten – az uszoda – a kutyasétáltatáshoz és szinte minden perchez hasonlatosan, amit erre ellopni tudok – a meditáció helye. Emiatt bunkó módon nem köszönök szinte senkinek. Hiába no. Nehéz emberekkel nehéz… Ezek a fickók bizony máshogyan viselkednek, mint ahogyan szokás.)

 

De jöjjenek az ígért típusok. Az első típus a hentes (Macellarius major). A hentes mindig férfi, és általában drabális termetű. Csak gyorsúszásban úszik. Néha pillangózik is, de erre sokszor az egyedi példányok nem képesek. A hentesnek mindkét karja óriási. Nem éppen izmos, de nem is hájas. A leggyakrabban átmenet a kettő között. A hentes kéjjel csapkodja be a két karját a vízbe. Behajlítani nem tudja őket, így mint egy-egy bárd placcsannak a zavart habokba, és öntenek el mindent és mindenkit, akit csak a közelükbe vet a balsors.

 

A második típus a bürü-bürü (Infans simplex). A hentesek között is vannak bürü-bürük. A bürü-bürü fejlődésében visszamaradt gyermek. Amikor beteszi a fejét a vízbe (és bizony gyakran beteszi, mert számára ez az úszás öröme), akkor a víz alatt azt mondja, hogy: „Bürü-bürü.Közben sok légbuborék jön ki a száján. Néha cifrázza, és azt mondja, hogy: „Bürü-bürü-bürü”. Ilyenkor még több légbuborék jön ki a száján. A bürü-bürü sok példánya kiskorában félt a víztől, és ezzel a „bürü-bürüvel” bátorította magát. Másokat az őket kevéssé férfiasnak tartó apjuk (miért is gondolják az apák, hogy egy hatéves kiskölyöknek férfinak kellene lennie…) kényszerített az úszásra, és a bürübürüvel vigasztalták magukat. Azóta is…

 

A harmadik típus a győző (Victor hungariensis). A győző mindig előz. Amikor egyedül van a pályán, akkor saját magát előzi le. Minden győző egyben térfoglaló is. A pálya közepét képtelen elhagyni. A győzők szeretnék, ha akkorák lehetnének, hogy minden pályát ők töltsenek be egyszerre, de ez kevés példányuknak adatik meg (Victor enormis). Győző szerencsétlen alkat. Győző csak pillanatokra lehet boldog, mert ha legyőzött valakit, rögtön keresnie kell a következőt, akit még nem győzött le. Győző nem győz, mert még a győzelme pillanatában is szorong, hogy nem győzött eléggé, nem győzött eleget, hogy megint nem győző lett, hanem csak győzike.

 

A negyedik típus az önsanyargató (Molestus ipse). Az önsanyargató nem örömből úszik, hanem kötelességből. Az anyja, az apja, a férje, a neje, az orvosa, a barátnője… Mindenki, csak nem ő a felelős azért, hogy neki itt kell szenvednie a vízben a kilókért, a vérerekért, a feszes combért, mindenért, ami Neki elérhetetlen most és mindörökké, Ámen. Az önsanyargató szenved. Mindenhol szenved, így az uszodában is. Úszás kapcsán először az úszóbácsitól szenvedett, mert kiabált vele. Akkoriban a medencében mindig bepisilt. Ma már nem pisil be, de a szégyen vele maradt. Kitölti minden percét. Az önsanyargató speciális típusa az egó-feláldozó (Animus nihil). Kiskorában a szüleiért, jelenleg a párjáért, majd a gyermekeiért, unokáiért áldozza fel magát. Az uszodában bizonytalan, ugyanis nincsen olyan egyértelmű célpont, akinek fel tudná áldozni magát. Hogy legalább valami maradjon, az önegótlanított úszó a pályát határoló kötélbe belesimulva úszik, nehogy útban legyen valakinek.

 

Az ötödik típus a kielégítetlen (Insaturabilis modernus). Nőnemű változata általában háton úszik, de a lábtempója a mellúszásét imitálja azzal a különbséggel, hogy lábfejével két ellentétes égtáj felé szélesen kirúg. Speciális változata, amely gyakran hímnemű, csillapítatlan függőleges rezgéshez hasonlító tornamutatványt imitál a medence szélén (Amare minor). A mutatvány speciális és fontos részlete, hogy a vízfelszín derék-, vagy melltájon olyan testrészeket hozzon ütemes lengésbe, amelyek természetadta módon himbálhatóak. Előny, ha méretük tetemes.

 

A hatodik típus a perfekcionista (Perfectus ultra). A perfekcionista az úszásban is tökéletes akar lenni. Mozdulatai szabályosak és teljesen egyformák. Mozgása sokszor szögletes. Elvágólagos. Ritmusa töretlen. Gyakori altípusának (Rivalitas tempus) egyetlen ismerőse a medence végén felfüggesztett stopperóra. Elindulás előtt feszülten nézi a pergő számokat és pontban nulla-nulla-kor indul el. Beérkezéskor első pillantása az óráé megint. Úszás közben óriási gyötrelmeket él át, ugyanis nézni szeretné az órát, de akkor a mozdulat tökéletessége odaveszne. A perfekcionista élete mély és megoldhatatlan dilemmákkal teljes.

 

A (hetedik te magad légy alapon a) hetedik típus a meditáló (Meditativus aqua). A meditáló úszása szabálytalan. Fejét a vízbe nem dugja. Néhány példánya a nyaka alapján ET-nek, periszkópnak, vagy vizizsiráfnak is vélhető (Meditativus cervilongus). Szemlélődik. Jellemző példákat, típusokat keres. Sokszor megakad a szeme a növényeken, a megcsillanó napon, vagy egy hulló falevélen. Sokszor azonban csak néz, de nem lát. Helyette gondolkodik. A víz számára olyan közeg, amelynek csobogása a gondolatai folyamát segíti. Ilyenkor néha az előtte haladónak nekimegy. Esetleg a medence szélének is. Ez utóbbi azért ritkább. 

 

A nyolcadik típus a partizó (Converso hypersociabilis). A partizó egyetlen szervével úszik, a szájával. Egyesszámban nem fordul elő. A pálya teljes széltét minimum kettesével, de sokszor sokadmagával foglalja el. Másokat a meditálónál sokkal kevésbé lát vagy hall (partnere, partnerei szoros kivételével persze). Hangereje általában betölti a rendelkezésre álló teret. A másikra vonatkozó legintimebb részek közlése esetén ez kiváltképp gyakori. Fejlettebb példányainak (Mortificator visualis) a velük szemben (a kijelölt helyen) úszókra vetett pillantásától császárok válhatnának köznevetség tárgyává.

 


A kilencedik és utolsó típus az úszó (Solvo absolvo). Az úszó az egyetlen típus, amelyik úszik. Számára a mozgás szépsége az úszás értelme. Ő ott van, ahol tényleg van: a vízben átélt pillanatban. A szabályokat betartja, de nem a szabályoknak él. Tudatában van annak, hogy a víz nem közeg, hanem maga az élet. Érzi, hogy a víz a világ áramának szimbóluma. Ennek tudatában az áramlásba belesimul, és nem zavarja. Speciális típusa (Resurrectus vigor) betegség után, vagy öregség közben jön úszni. Vissza akar térni a világba, vagy nem akarja elhagyni azt. Bölcsességre valló erőfeszítései tiszteletre méltóak. A vízbe-ereszkedéssel az élettel egyesül újra és megint. Szép lenne, ha negyven év után elsajátíthatnám az úszás művészetét. Úgy gondolom, hogy jól haladok. Türelmesen de tempósan. Minden leúszott kilométerrel közelebb jutva ahhoz, amit éppen elhagytam: az áramlásban eltöltött pillanat végtelenségéhez.

 

Válaszok (2011. január 16.)

   

Köszönöm „Kincses Zoli” megjegyzését: „Ugye nem vagyok egyedül, aki eljátszott a gondolattal és elkezdte behelyettesíteni az uszodát és az úszást egy közlekedési eszközzel és a közlekedéssel, egy bolttal és a vásárlással, egy munkahellyel és a munkavégzéssel, egy társas lakóhellyel és a társas kapcsolatokkal, egy országgal és a társadalom viselkedésével?” Pontosan ez volt a célom. A játék, és ahogyan „vincenzio” megjegyzi, az önirónia: „ha megtanulsz saját hibáidon nevetni, akkor vidám évek elé nézel...” Jómagam is szinte mindegyik típus voltam már életemben itt-ott, avagy amott. Azaz a bejegyzés alcíme („Mutasd meg hogyan úszol és megmondom, ki vagy”) közvetlen értelmezésben butaság, mert a bejegyzés nem „Rólad” szól (te mocsok… ), hanem saját magamról. Ugyanis csak ferde tükörben láthatom meg igazán, hogy ki mindenki vagyok, és csak így észrevéve a hibáimat javíthatom ki őket – évtizedek alatt, türelmesen. Ennek a türelemnek az eléréséhez kívánok mindenkinek – nagy türelmet!

Megosztás

Hozzászólások

(-:
És aki nem szeret úszni, az milyen? Én borzasztóan fázom a hideg vízben, szenvedek, ha bele kell menni és ezer kifogást találok, csak úszni ne kelljen... :) Nyáron a negyven fokban is inkább a Balcsiparton eszem a palacsintát és a sült hekket, csak akkor megyek bele, ha legalább 34-35 fokos a víz és akkor is minimum 10 percen át tart, mire nyakig belemerülök. :) Arról nem is beszélve, hogy tele lesz a fülem, a szemem, az orrom és a szám vízzel, fulladok (egyébként tudok úszni, ha ez nem derült volna ki), mert nem tudok rendesen levegőt venni és általában fájni kezd a jobb lapockám alatt egy ponton. Én örülök, ha más ezt élvezi, mert egészséges meg minden, de nekem a rémálmom az uszoda. :)

Kedves GN! Van olyan sejtésem, hogy - (nemcsak) tőled ihletve - a (közel)jövőben meg fognak jelenni a következő blogbejegyzések:

Mutasd meg, hogy mit eszel a parton és megmondom, hogy ki vagy...

Mutasd meg, hogy hogyan eszel a parton és megmondom, hogy ki vagy...

Mond meg, hogy meddig tart belemenni a vízbe és megmondom, hogy ki vagy...

...

"Komolyra" fordítva a betűt: Ne csüggedj! A történelem igazolja, hogy, bár a tudomány mai állása szerint a víz az élet egyik ősforrásának tekinthető, de akadtak jócskán olyanok, akik szintén nem kedvelték és mégis nagy emberek lettek: pl. ha csak a Bibliát nézed, mindjárt ott van Mózes, akit ugyan a fáraó lánya a róla elnevezett kosárban a vízből emelt ki, de másodszor már inkább a száraz tengerfenéken közlekedett... Majd Jézus is, bár a Jordánban folyóba alámerült, de a Genezáreti tónál már inkább a vízen járt... Úgy hogy - meg egyszer, bátorításként - ne csüggedj, van remény számodra is!

Picit a Professzor Úrral vitatkozva - bár én sem vagyok egy Weissmüller János - de aki saját lábain távozik az uszodából, esetleg más vizes vidékről és nem a talpaival előre viszik el, az már nem csinálta rosszul... ;-)

Nekem, is nekem is! Szánom-bánom, de vizes, nedves, nyirkos, hideg, ezen kívül tocsog, fröcsög, csöpög, és hideg is, ha még nem említettem volna. Brrrrr. Vizitúrához (amit paradox módon nagyon szeretek) kellett vizijártassági, leúsztam azt a 200 (vagy 500?) métert a kispesti uszodában, és azóta se, köszönöm. Valószínűleg ha úszom, akkor a kényszerből úszók közé tartozom.
Ja, 24-25 fokot akartam írni...
Nyehhehheheááhhháháhh :D
Ez nagyon jólesett :) És kétségem sincs afelől, hogy jól úszol, pont úgy, ahogy szeretnél. Solvo absolvo.

Még hogy nincs reinkarnáció - Karinthy úr, üdvözöljük újra körünkben :))
Bürü-bürü :D
...és a "HILFE-HILFE" stílus is kimaradt, amire a parton állók bekiabálnak, hogy "tanult volna meg kend inkább úszni, mint svábul kajabálni..." :D :D :D
Most már tudom, hogy én a meditáló típusba tartozom, az a periszkópos fajta vagyok. Remek érzés, hogy nem vagyok egyedül, hiszen Péter is ide sorolja magát. Most már nem fogom szégyenlősen úgy gondolni, hogy micsoda amatőr vagyok ezzel a vízből kidugott fejemmel meg a bámészkodásommal. Nem olyan régóta úszom rendszeresen. Pár éve épült föl egy vadi új uszoda a kerületünkben, azonnal elcsábított a 27 fok körüli vízhőmérsékletével. Nálam ez döntötte el a rendszerességet, na és a szauna, amit imádok!
most kipróbálnám, hogy én melyik stílusban úszok, de nyilván tudat alatt kiválasztok egy szimpatikusat innen és úgy fogom csinálni... fenébe a Heisenberg elvvel ;)
ugye nem vagyok egyedül, aki eljátszott a gondolattal, és elkezdte behelyettesíteni az uszodát és az úszást egy közlekedési eszközzel és a közlekedéssel, egy bolttal és a vásárlással, egy munkahellyel és a munkavégzéssel, egy társas lakóhellyel és a társas kapcsolatokkal, egy országgal és a társadalom viselkedésével?

kz

Háááááát, én magamat képzeltem el, ahogy "úszkálok" és próbáltam magamat valamelyik "úszó" "féleségbe" képzelni... Meg kell hagyni, igaza volt annak, aki azt mondta, hogy "ha megtanulsz saját hibáidon nevetni, akkor vidám évek elé nézel..." :-)

Aki nem tudja magát (ki)nevetni, ahelyett megteszik mások...és akkor ők néznek vidám évek elé...ez a kapcsolati háló hatalma, valaki mindig jól jár((-:
Nyilvánvaló összefüggés van Péter két utóbbi képes töprengése között: mindkettő a nemzeti tematikájú eszmetörténet jól ismert toposzait érinti. Az egyik a korszerűtlen társadalomszerkezetre reflektál, a másik a nemzetkarakterológia (etnikai hangoltságú szociálpszichológia) paródiája. A hangütés könnyed, szellemes, köznapi tapasztalatokra épülő, s így stílusában distancírozza a (másoktól epekomolyan előadott) konzervatív tárgyat. Érteni vélem, hogy itt strukturális anomáliák forognak fennen, meg önismereti deficitek kóvályognak körülöttünk és bennünk, pedig... Nagyon nehéz lesz Péternek az "újratöltött" strukturalizmust, amely a tudásszerkezet humán tájaira is igényt tart, a történetiség (jelen esetben a hagyomány) anekdotikus elnapolásával megalapoznia. A törzsiség és a ki-vagyunk-mi-vagyunk egyesített kórisméjét Bibó adja emlékezetesen, a nemzetkarakterológia modern meközelítésére meg legutóbb Lackó Miklós vállalkozott az MTA Történettudományi Intézetében tartott (1987-es) előadásán. Hozzászólók: Pach Zsigmond Pál, Gerő András, Szabó Miklós, Szabó Dániel, Szász Zoltán. Ez azért nem Beöthy volgai lovasa... :) Néhány derűs, teoretikus kérdés: vajon miképpen úszna Makovecz Imre a magatervezte uszodában? Item: a legközelebbi blogtalálkozót lehet medencepartyként szervezni? (Most villant be: Margittai Gábor írt a magyar néptánc formanyelvéről, mint amely a néplélek... De okosan, analitikusan, mégis színesen.)