Mennyire kiszámítható az emberi viselkedés?
Avagy: Mennyire Nagy a Testvér, aki minket figyel?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az elmúlt években sorra jelentek meg olyan tudományos dolgozatok, amelyek az emberi viselkedés kiszámíthatóságát támasztották alá. A rólunk gyűlő adatok tényleg ennyire beazonosíthatóvá teszik a jövőbeli lépéseinket? A Nagy Testvér nemcsak figyel minket, de már a jövőnket is ismeri? E a gondolatokat járja körül ez a blogbejegyzés.

Az emberi viselkedés mind időben, mind térben nagyon precíz törvényszerűségeket követ. A viselkedés jósolhatóságát nagymértékben javítja az, ha a jóslást készítők figyelembe veszik a „jóslandók” lelkiállapotát is. Jósolható az is, hogy a jövő héten bemutatott filmre hányan fognak jegyet váltani, a hetek múlva kibocsátott videójátékot hányan fogják megvenni, és hogy a még nem is ismert énekszámot hányan fogják majd letölteni.

A jóslásokat igencsak megkönnyíti, hogy az összekötöttségünk miatt a viselkedésünk önerősítő köröket produkál (ez a techno-csürhe hatás…). Mindazok, akik a saját fejüket használják, sokkal megjósolhatatlanabbak maradnak, mint az átlag. Ráadásul válság esetén sokkal nagyobb eséllyel lelik meg a kiutat. Advent idején ez az igazán elgondolkodtató jó hír, a személyes tanulsággal is bíró üzenet. Ma is születik olyan, aki másfele megy, aki új világot ad és mutat. Nézzünk tehát körül – és vegyük észre őt saját magunkban.

 

 

Advent a várakozás ideje, így helyénvalónak érzem, hogy az események megjósolhatóságáról foglaljak össze néhány gondolatot. Az elmúlt években sorra jelentek meg olyan tudományos dolgozatok, amelyek az emberi viselkedés kiszámíthatóságát támasztották alá. Tényleg ennyire kötött a jövőnk? A rólunk gyűlő adatok tényleg ennyire beazonosíthatóvá teszik a jövőbeli lépéseinket? A Nagy Testvér nemcsak figyel minket, de már a jövőnket is ismeri? E a gondolatokat járja körül ez a blogbejegyzés.

 


Elsőként Barabási Albert László magyarul „Villanások” címmel megjelent könyvét kell, hogy ide idézzem. (Muszáj leírnom a mű eredeti, angol címét is: „Bursts”, mivel a magyarnál sokkal jobban kifejezi azokat a robbanásszerűen szorgos periódusokat, amelyek az emberi viselkedés jelentős részének időbeli lefutását jellemzik). Laci sok év munkáját összegezve leírja, hogy az emberi viselkedés mind időben, mind térben nagyon precíz törvényszerűségeket követ. Ha azt vizsgáljuk, hogy Darwin vagy Einstein mennyit várakoztatott egy levélírót a válaszával, vagy azt nézzük, hogy a saját válasz email-jeink mennyivel később születnek meg, mint a beérkező üzenet, akkor egyaránt egy nagyon hosszasan elnyúló (a fizikusok kedvenc szavával: skálafüggetlen jellegű) eloszlást kapunk, ami azt mutatja, hogy a levelek jelentős részére csaknem azonnal válaszolunk, kisebb részére azonban jelentős késéssel. A leveleknek van azonban egy sokkalta kisebb része is, amelyre a válasz sokkalta nagyobb késéssel születik meg. (Izgalmas volt azt is látni, hogy Einstein esetén a fenti törvényszerűség csak addig állt fenn, ameddig igazán híres nem lett. Utána a rendszer összeomlott – Einstein szemlátomást képtelenné vált a válaszolásra még azon levelek esetén is, amelyet kevésbé „hadiállapotban” szívesen megválaszolt volna.) Viselkedésünk időbeli mintázata tehát egészen precízen megjósolható.

 

A térbeli mozgásaink ugyancsak szabályosak. Időnk legjelentősebb részét néhány helyen (lakás, munkahely, ko-nditerem, ko-zmetikus, ko-csma, ko-porsó…) töltjük el. Meghatározható annak a valószínűsége, hogy milyen gyakran megyünk a leggyakoribb helyeinktől távol, távolabb és még távolabb. Igen izgalmas módon az emberek ebből a szempontból egymástól jól elkülönülő kategóriákra oszthatók. Vannak az otthon-ülők, a mozgékonyak, és a hipermozgékonyak. A hiper-hipermozgékonyak esetén a bejárt terület sugara ma már (ma még…) azonos lehet akár a Föld méreteivel is. Honnan lehet mindezt megtudni? Ha bekapcsolt állapotban cipeljük a mobilunkat a zsebünkben, akkor a Társaság évekre visszamenőleg tárolja azt is, hogy hol jártunk minden egyes pillanatunkban.



A viselkedés jósolhatóságát nagymértékben javítja az, ha a jóslást készítők figyelembe veszik a „jóslandók” lelkiállapotát is. A néhány héttel ezelőtti blogbejegyzésben hozott példa megmutatta, hogy a választásokat közvetlenül megelőző jelentős sportsiker számottevően növeli a hivatalban lévő politikusok újraválasztásának esélyét. A Dow Jones tőzsdeindex ingadozásai sokkal jobban megjósolhatók akkor, ha a tőzsdézőknek pl. a Twittereken és a Google-on keresztül mérhető lelkiállapotát is bevesszük a jóslatokba.

 

Duncan Watts-nak, a hálózatok „kisvilág” tulajdonságai egyik általánosítójának (aki a Columbia egyetem tanári állását nemrégiben a „Yahoo!” kutatói székére cserélte fel) októberi cikke olyan mutatóknak a megjósolhatóságát sorolja fel, mint a munkanélküliség mértéke, az autó- és házvásárlás volumene, illetve a betegségek elterjedése. A cikk bizonyítja, hogy jósolható az is, hogy a jövő héten bemutatott filmre hányan fognak jegyet váltani, a hetek múlva kibocsátott videójátékot hányan fogják megvenni, és hogy a még nem is ismert énekszámot hányan fogják majd letölteni. Honnan a fenéből lehet tudni mindezt? Az Internet-es keresési statisztikákból.

  

Megjóslom , hogy az előző bekezdések kétféle viselkedést váltanak ki a blog olvasóiból. Vannak olyanok, akik fellelkesedtek. Mégiscsak van értelme a tudománynak! Egészen hasznos adatok jönnek már ki abból, ha mondjuk megnézem a Google Flu Trends oldalt, és az „influenzára” való magyar rákereséseknek a sok éves trendekkel extrapolált adataiból látom, hogy Magyarországon éppen mekkora influenzajárvány várható (El sem merem képzelni, hogyha ez a blog még a mostaninál is sokkal népszerűbb lenne, akkor ez a fenti mondat mennyivel "növelné" a magyar "influenzaveszély" mértékét...). Bizonyára vannak olyanok is, akiket a fentiek elgondolkodtattak és elszomorítottak. A fenébe is! Hova jutottunk?! Már minden lépésem kiszámítható? Ez a szép új világ? A Nagy Testvér már nemcsak figyel (de még hogy figyel, te jó ég!), hanem már skatulyába is rak, mint valami bogarat?

 

Nagyon azért nem szabad elkeseredni. Két okból sem. Sose veszítsük szem elől, hogy a fenti jóslások mindegyike statisztikus. Azaz a jóslások nem az én viselkedésemet mondják meg előre, hanem azt, hogy általában mi, mint sokaság hogyan viselkedünk. E statisztikus jóslások nemcsak azért váltak lehetővé, mert (hála Neumann Jánosnak)

  • igen egyszerűen gyűjthető, tárolható és feldolgozható már annyi adat, amiből viszonylag pontos statisztikus jóslások tehetők;
  • hanem azért is jósolható ennyi minden, mert vagyunk már annyian emberek, és
  • vagyunk már annyira összekötve (hála az Internetnek, mobiloknak és a lassan már közös agyat adó cuccok ezreinek), hogy a viselkedésünk egymást erősítő, azaz sokkal jobban jósolható köröket produkál (ez a techno-csürhe hatás…).
     

 

A rossz hír tehát az (ha ugyan ez rossz hír), hogy a karácsonyi bevásárlásaink átlagos mértéke jósolható mondjuk Magyarország egészére, avagy a nagyobb városokra külön-külön is. De ugyanakkor az nem jósolható előre, hogy Béluskának mit tesz majd Jézuska a fa alá. (Kivéve, ha Béluska megírta Jézuskának vagy kikutatta a lakás összes zugát, és megtalálta már…)

 

Azok számára, akik lázadoznak e „szép új világ” ellen, van még egy jó hírem. Mindazok, akik ki tudnak bújni a techno-csürhe hatás alól, azaz azok, akik nem a tömeg után mennek, hanem a saját fejüket használják, sokkal megjósolhatatlanabbak maradnak, mint az átlag. A kreatív viselkedés a jóslásokat igen nehézzé teszi. Az originalitás (ahol már a viselkedés nemcsak új, hanem még csak nem is hasonlít semmi olyanra, mint amit addig bárki is kitalált) nem jósolható. Az integráns, letisztult egyéniség, aki képes az újra, aki vállalja a reális kockázatot, nem része a megjósolható trendnek. Az ilyen embernek van ennél még nagyobb előnye is. Új helyzet, válság esetén ő sokkal nagyobb eséllyel leli meg a kiutat. Advent idején ez az igazán elgondolkodtató jó hír, a személyes tanulsággal is bíró üzenet. Ma is születik olyan, aki másfele megy, aki új világot ad és mutat. Nézzünk tehát körül – és vegyük észre őt saját magunkban.

 

 

Válaszok (2010. december 13.)

 

Kevés most az időm, menni kell karácsonyi ajándékokat venni. Ezért csak néhány reflexió. Teljesen egyetértek „lazac3”-mal abban, hogy ha „az információk mindenki számára elérhetők, akkor többé nem lesznek értékesek”. A mellett, hogy életünk minden szegmensét vállalnunk kell, az információk megosztása a személyes tér „közös” részének növelésével a kölcsönös bizalmat is növeli. Valahol az információtér közössége az együttműködés-kényszert is növeli. Az is megfontolandó, hogy a modern info-kommunikációs eszközök könnyen lehet, hogy éppen az emberiség közös tudatának kifejlődését készítik elő… A „Varga Pisti” által említett Kotler-féle „Marketing Dashboard” idején még dotcom boom volt, és a világ a személyes siker mámorában élt. Nem volt vevő a nép a közös és megjósolható viselkedés bemutatására. Azóta már néhány tőzsdei és világgazdasági pánik-rohamon túl vagyunk. Jobban megértjük és elfogadjuk a techno-csürhe voltunkat… „Mkat” kérdéseinek megválaszolásához több könyv (és egy nyitott gondolkodású kvantumfizikus…) kellene. Az „információ, mint a rendezettség mértéke” és hasonló definíciókkal mindig az lesz a baj, hogy antropomorf gondolkodásunkkal az információt nem fogjuk (érzelmileg) sose elválasztani tudni az „emberi gondolat” fogalmától. Márpedig ez utóbbi az információnak csak egy törpe része. Ajánlom mindenki figyelmébe „Paál András” még-nem-eléggé-teljes, már-eléggé-teljes sorozatát a hozzászólások között! Nagyon igaz gondolatok. Ami a „Kincses Zoli” által emlegetett "több mint féltudást" illeti: az bizony még csak nem is fél, hanem negyed... Ezért csak óvatosan tessék olvasni a szövegeimet!

 

Megosztás

Hozzászólások

Barabási könyvében volt egy szimpatikus arab származású amerikai művész. Állandó majdnem teljesen spontán mozgása miatt kiszűrték az amerikai terrorelhárító intézetek, és többször meghurcolták szegényt. Erre Ő elkezdett megosztani mindent magáról. Azt hiszem ez a legjobb amit csinálhat az ember. Megoszt mindent magáról a világhálón, amit képes. Három közösségi oldalon kb. 1400 képet osztottam meg, saját munkámról blogot vezetek és szándékomban van biometrikus személyit csinálni jövőben. Ha Valaki nem tervezi a törvényt megszegni, annak igaziból nincs komoly félnivalója. Ha az információk mindenki számára elérhetők (mind a levegő) akkor az többé nem lesz értékes. Nem fog pénzt érni, ezért minimális az esélye, hogy az illető bűnelkövetés áldozata lesz. Mert mit fog kapni (lakásomról nem rakok képet, betörők mostanában így dolgoznak): képeket természetjárásaimról, ecetmuslica mutánsokat, madarakat, DNS replikációját, biológus bulikat, Rigómezei csata szimulálása abban az esetben ha az Albán király csatlakozik Hunyadihoz, sok metált és klasszikus zenét. Én elégedett vagyok azzal, ha azt hiszik amit akarok, hogy higgyenek rólam. Önálló gondolkodásunk tesz szabaddá igazán, nem fogyasztási szokásaink, földrajzi helyünk, anyagi helyzetünk stb.
Isaac Asmivov az ötvenes évek elején rukkolt elő a pszichohistória "tudományával" az Alapítvány című regényében. Az ember kiszámíthatóságának a kritériumai szinte ugyanezek voltak benne: csak nagy tömeg esetén működik, egyénekre lebontva nem, illetve a vizsgált tömeg nem tudhat róla, hogy vizsgálat alatt áll (különben nem a természetes módjukon reagálnak, hanem korrigálnak). Aztán a regényfolyamban is közbeszólt az "egyéniség" faktora, aki felborította az előre meghatározott ívet, hiszen ha lélektanról van szó, egy nagy befolyású lélek váratlan és sajátos villanásai képesek újfajta reakciók kiváltására a masszában...
A pszichohistória a tömeglélektan és a történelem összegyúrásának érdekes ötlete - avagy hogyan lehet az elmúlt évszázadokkal, évezredekel igazolásképpen megtámogatni a lélektani törvényszerűségek jövőbe vetíthető aspektusait. Asimov tudós volt, a metodikája az irodalomban is kifinomult, még ha szimbólumokkal dolgozik is. Hogy az ember kiszámítható, azt nem tartom kérdésnek, sokkal bonyolultabb dolgokat is ki lehet számolni, mint az ember ;) A kérdés számomra inkább az, hogy hajlandóak vagyunk-e túllépni az egyes érdekek által húzott határokon, vagy a nagy számítások megrekednek a manipulatív ideológiák szintjén. (Az egyik kedvenc kortárs karakterem például az "interjúztató HR-es" egy sajátos altípusa, aki már az arcokról készült fénykép alapján teljes bizonysággal tudni véli, melyik gén és hol sérült az illetőben, miközben a lélektannal kapcsolatos képzettsége a vásári horoszkóp szintjét is csak jóindulattal üti meg.)
A Péter által gyakran emlegetett hálózatosság is mintha pont a kiszámíthatóság megkönnyítését szolgálná - amint ugyanis az egyéniség igényével fellépő figurák az energiaveszteség minimalizálása és az energianyereség maximalizálása érdekében hálózatokba szerveződnek, egyéniségük helyett máris felkínálják az így keletkezett mátrixot és minden paraméterét a számolgatni és bejósolni vágyók számára. Az evolúciós játékelmélet sem rest utánamenni, létezik-e a kiszámíthatóságnak ideális állapota, hiszen gyanús, hogy nem véletlenül szerveződik újra az ortegai értelemben vett massza minden paradigmaváltás alkalmával igen nagy súllyal és kiterjedéssel.
Én nem a kiszámíthatóságtól tartok (az "egyéniségféltés" szükségtelen is, a kettő megfér egymás mellett, sőt, egymást építik), inkább attól, hogy az egyes közösségek a hatókörüket más közösségek minőségi rovására igyekeznek növelni, így a manipuláció eszközévé silányítják ezt az egyébként igen mély, rendszerszintűen is leírhatóvá (és nem tabuvá!) tehető gondolkodásmódot. Bárcsak az lenne már a feladat, hogy a rendszerszinten elvárhatótól gyökeresen eltérő, rendszerszinten jellemezhetetlen, de jó megoldásokat kellene megérteni, értékelni és integrálni...
Elgondolkodtató, hogy Kotler már 10-12 évvel ezelőtt létrehozta a Marketing Dashboard fogalmát, amelyben előre jelezte a "marketing kijelzőn" a várható állapotot (is). A sors fintora, hogy eleddig nagyon kevés vállalat volt képes létrehozni és ...alkalmazni az előrejlzés fogalmát. Tömeges döntéseinkkel drasztikusan befolyásolhatnánk a várható eredményt. Pl. Tudjuk, hogy a csapvíz, amely amúgy hazánkban igen kiváló minőségű, ára kb. 600Ft köbméterenként, az ásványvíz pedig, amely pedig hasonló minőségű, viszont szintén 600Ft de literenként. Ha ezt tudom, eldönthetem, hogy elfogadom -e a nagy becsapást és részt veszek-e ebben a játékban. A különbség 1000x -es. A kreatív és tudatos fogyasztó nem hülye, ha mégis belelép nap-mint nap ebbe a csapdába, akkor valóban előrejelezhető, hogy statisztikailag mit fog tenni. Mert innia kell. Ha viszont tömegesen belegondol... na akkor már más lehet az eredmény...
"Ha viszont tömegesen belegondol... "
Ne reménykedj, nem gondol bele!
Nagyon sok kérdésem van a témával kapcsolatban. A kvantumfizika matematikai apparátusa vajon használható a makroszintű előrejelzésekben? Miért használunk a mikrovilágban komplex változós valószínűségi együtthatókat, és miért valós számok ezek az együtthatók a makrovilágban? Az egyén un. szabad akarata összefügg viselkedésének kiszámíthatóságával. Vajon ez a kiszámíthatósági bizonytalanság megfeleltethető a kvantumfizika határozatlansági elvének? Mi is valójában az információ? Szerintem igaza van Tom Stoniernek, aki az információt fizikai fogalomnak tekinti. (Tom Stonier, Információ és az univerzum belső szerkezete) De helyes-e a definíciója, amikor az energia - mint munkavégző képesség - analógiájára az információt rendező képességnek definiálja? (Szerintem inkább másolási képesség, de ennek folyományai még homályosak előttem.) A szabad akarat "működése" lényeges módon összefügg az információval, hiszen a szabad akarat gyakorlásával, azaz egy választás megtételével új információ keletkezik. Bonyolódik tőle a világ. Nem folytatom, mert újabb kérdéseim lennének, és túl sok van belőlük.

Tom Stonier, Információ és az univerzum belső szerkezete című könyvével és az információ problémakörével kapcsolatban ajánlom megfontolásra:
http://www.elft.hu/konyvsarok/kritika/stonier_070926.html
http://iqdepo.hu/dimenzio/14/14-07-01.html

Az információ fogalmáról nem találtam definíciót.
A saját megfontolásom róla.
Az információ mindig feltételez egy tudatos lényt, aki számára fontos, szükséges, valami új, valami vágyott ismeret az információ, és egy másik tudatos lény, aki rendelkezik ezzel az ismerettel.
Az információ nem csak azon az úton torzulhat, amelyik az ismeretet továbbadó tudatos lénytől történő elindulásától az ismeretet igénylő tudatos lényig történő érkezéséig terjed, hanem az ismeretet igénylő tudatos lény megértésének szűrőjén keresztül is.
Az információ egy szűkebb fogalom, mint az ismeret. Az ismeret megszerzéséhez elegendő egy tudatos lény, aki a tapasztalásával megszerzi azt. Ha ezt az ismeretet tovább akarja adni, akkor ez lehet információ egy másik tudatos lény számára.
Az ismeret (információ) a létezés tudataspektusához tartozik. Ahol nincs tudatosság, ott nem létezik ismeret (információ) sem. (Még a tudomány definíciója szerint élettelen anyagnak tartott anyagban is van tudatosság, amelyre egy példa a kristályosodás folyamata.)
Valódi értéke csak annak az ismeretnek van, ami pontos tükre a valóságnak. Ezt ténynek nevezik. A tényeknek is csak úgy van értékük, ha a közöttük levő korrekt összefüggés is ismert.

„De helyes-e a definíciója, amikor az energia - mint munkavégző képesség - analógiájára az információt rendező képességnek definiálja?”
A rendező képesség az értelemhez tartozik. Ahhoz az értelemhez, amelyik többek között az érzékelés tartalmát, mint ismeretet értelmezi, megfogalmazza, (rendezi stb.,) továbbítja, mint információt egy másik értelem számára. Az értelem a tudatosság egyik fajtája, mentális tudatosság.

„Az egyén un. szabad akarata összefügg viselkedésének kiszámíthatóságával.”
Nem keverném ide definiálatlanul a szabad akaratot. A viselkedés kiszámíthatósága az ember különböző burkainak (szerves fizikai test, éteri burok, emócionális burok stb.) robotszerű működéséből fakad. A burkok saját magunk által történő irányításának mértékétől és minőségétől függően élünk egy jól jósolható, mechanikus életet, vagy egy egyedi egyéniséggel átitatott teljes értékű, korlátozottan jósolható életet. Egy hasonlattal élve, mint a ló és lovasa. Ha a lovas alszik a lovon, azaz nem irányítja lovát, akkor egy többé-kevésbé kiszámítható eseményeket lehet érzékelni. Amennyiben a lovas ébren van és irányítja a lovát, akkor csodálatos, alig jósolható mutatványokat is lehet látni.
Ráadásul, az ember burkainak kívülről (a hasonlattal élve nem a lovas írányít, hanem valaki más) történő irányíthatóságának felhasználásával visszaélve lehetőség van az emberek szinte teljes robotizálására. Példa rá a fanatikus öngyilkos merénylők jelensége. Belátható, hogy az egyedüli kiút a tudatosságunk tudatos fejlesztése.

Lenne ezzel kapcsolatban néhány megjegyzésem, sőt ellenvetésem. Nem gondolom, hogy az információ tudatos lényt – adó/vevőt – feltételez, hiszen például a csillagászat nem más, mint tudattalan, sőt élettelen testekről érkező információk feldolgozása, értelmezése. Az adó/vevő feltételezés szerintem abból származik, hogy Shannon kommunikációs elméletét tekintjük ma információelméletnek, holott azt maga a szerzőjük is – nagyon helyesen – „A kommunikáció matematikai elméletének” nevezte. Az általa bevezetett entrópia fogalmat sem nevezte információnak, csak keresett egy mérhető mennyiséget, amely bizonyos mértékben megmutatja, hogy mennyi, pontosabban milyen sebességgel kapunk információt egy információforrásból. Tom Stonier könyvének értékét abban látom, hogy megkísérelt fizikai értelmet adni az információnak, azaz az ismeretelméleti megközelítés helyett lételméleti megközelítést alkalmazott, és objektív, a tudatunktól független fizikai létezőnek tekintette az információt. (Az más kérdés, hogy mennyire ügyesen próbált az információ fizikai létére érveket felhozni. A lét/nemlét kérdése egyébként sem bizonyítható logikailag, hanem tapasztalás kérdése.) Minden tiszteletem Roger Penros-é, és Karl Popper-é – legkedvesebb könyveimet ők írták – mégsem értek egyet azzal, hogy mindketten, ha más formában is, de a platoni ideatanhoz hasonló feltételezéssel osztották fel a világot 3 részre. Ha lenne egy egységes információelméletünk, ami egységes egészbe foglalja a kvantumfizikai és makro-szintű valószínűségszámításunkat, akkor nem lenne szükség egy külön platoni ideavilág feltételezésére. Tapasztalataink szerint az energia információvá, és az információ energiává alakítható. Nagyon hasonló ez ahhoz, amint ma már nem tekintjük különálló létezőnek a teret és az időt, hanem egységes téridőről beszélünk. Még a rendezőképességről írnék néhány mondatot. A rend fogalma nagyon zavaros: mindenki más értelemben használja. Például Barabási Albert-Lászlóazt azt írta a Behálózva című könyvében, hogy „Többségünk úgy érzi, hogy a világ, amiben élünk, nem véletlenszerű, és hogy a komplex rendszerek mögött valamilyen rendnek kell lennie.” Barabási szövegében a „rend” szó a „véletlenszerű” ellentéte, én inkább használnám ebben az összefüggésben a „véletlenszerű” ellentéteként a „törvényszerű” szót, ami persze valamifajta oksági rendezettséget is jelent. A verbális nyelv itt már inkább akadályozza, mint segíti a gondolkodásunkat, a matematikai megfogalmazások verbális fordításaiban keverednek, és sokszor ellentétes értelemben használatosak a rend-bonyolultság-egyszerűség-véletlenszerűség-törvényszerűség fogalmak.

Nem gondolom, hogy az információ tudatos lényt – adó/vevőt – feltételez, hiszen például a csillagászat nem más, mint tudattalan, sőt élettelen testekről érkező információk feldolgozása, értelmezése.
Próbálom értelmezne az írottakat. A feldolgozása, értelmezése kifejezés egy értelmezni képes lényre utal. Az értelmezni képesség pedig benne foglaltatik a tudatosság fogalmába.
E tudatos lény érzékel valamit amikor a világmindenség felé fordítja tekintetét, és értelmezi a látottakat. Lát fénylő pontokat, amiket csillagoknak nevez. Lát fényességbeli eltéréseket, látja, hogy e pontok egymáshoz viszonyított helyzete változik és értelmezi. Ebből alakult ki a mai néven csillagászatnak nevezett tudomány. (Tudatosan nem használtam a „kifejlődött” kifejezést.) Tehát az információ kialakulásának első lépése a tapasztalás értelmezése, azaz az ismeret megjelenése. A jelenség, amit az égre tekintve látunk, a látvány, önmagában nem információ, csak az objektív valóság megnyilvánulása (objektív valóság, ami anélkül létezik, hogy tudomásunk lenne róla). Ez az információ alapja, amiről az értelmezni képes lények alkotnak információt a megismerés folyamatában.
Megpróbálom egy hasonlattal megvilágítani. Ha egy embercsoport repülőgépen ülve halad az Amazonas fölött, akkor nem lentről felfelé áramló információt lát, hanem egy tájat és saját maga értelmezi a látványt. ( „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,...” ) Van, aki erdőséget, van, aki esőerdőt, van, aki kitermelni való fákat, van, aki megművelendő földet, van, aki olajkincsek rejtekhelyét látja, amikor kitekint a repülőgép ablakából. Ez még ismeret. Információ akkor lesz belőle, amikor megírja a jelentését a látottakról. Ráadásul, aki még sosem hallott erdőről, egészen biztos nem fogja erdőnek értelmezni a látványt. Egy sivatagban született gyerek például az északi sark hósapkája fölött először repülve elcsodálkozik az ottani „homok” fehér színén. Adott esetben a feltekert locsolócsövet is értelmezheti alvó kígyónak az ember. Azaz a látványból nem érkezik információ.
Ha lenne az információnak fizikailag megfogható léte, akkor akár tölcséren keresztül is lehetne betölteni a tudást a fejünkbe. Már őseink is intettek arra, hogy nincs királyi út a tudás megszerzésének útján.
Talán ennyi elég annak meggondolására, hogy az információ egy tudati kategória, amelynek ugyan alapja az objektív anyagi valóság, de nincs a tudattól független léte.
Idáig jutottam a mondat értelmezésében. Nem sikerült megértenem a kételkedésed alapját.

ma már nem tekintjük különálló létezőnek a teret és az időt, hanem egységes téridőről beszélünk
A teret és az időt azonos kategóriának tekinteni lehet a fikciók terén, de a valóságban különböző kategóriák. A tér a valóság anyagaspektusához, az idő pedig a mozgásaspektusához tartozik. Az idő a térbeli események, változások egymásutánisága. Önmagában nincs idő. Mérését periódikusan folyó eseményekhez történő viszonyítással végezzük. (Periodikus események híján az időfogalomnak más tartalma van. Nem teljes körű, de használható hasonlat az égő gyufaszál, amelynek a pillanatnyi hossza lehet a hátralevő életének mértéke, ideje.)
Lehetetlenség időben, mint egy tájon, utazni előre hátra, vagy megváltoztatnia a múltban történt eseményeket. Egységes téridőről az ismereteink matematikai feldolgozhatósága érdekében lehet beszélni, de mindig észben kell tartani az objektív valóság leírására vonatkozó korlátozottságát.

A rend fogalma nagyon zavaros
Javaslom, legalább saját használatra érdemes tisztába tenni.
a „rend” szó a „véletlenszerű” ellentéte, én inkább használnám ebben az összefüggésben a „véletlenszerű” ellentéteként a „törvényszerű” szót, ami persze valamifajta oksági rendezettséget is jelent
Javaslom, hogy a rend fogalmat használjuk a Törvény megnyilvánulására, a Törvény működésére. A rend ellentéte a káosz, ahol nem nyilvánul meg a Törvény. A kozmosz, amiben élünk, rend uralkodik, nincs szerepe a véletlennek.
A törvény jellemzője a megváltozhatatlanság és személytelenség. Nem lehet kibújni a hatálya alól. Vannak természettörvények és élettörvények. A természettörvények a mozgásaspektuson keresztül, az élettörvények pedig a tudataspektuson keresztül nyilvánulnak meg.
Az ok-okozat törvényét, amikor a mozgásaspektuson keresztül nyilvánul meg, akkor természettörvénynek, amikor a tudataspektuson keresztül nyilvánul meg, akkor élettörvénynek, a vetés aratás törvényének nevezzük. Események (mozgásaspektus), cselekedetek (tudataspektus) okok, amelyeknek elháríthatatlan okozatai vannak. Ezek az okozatok okai lesznek a következő okozatoknak. (Ez nem egyenlő a teljes körű determináltsággal!)

Ha lenne egy egységes információelméletünk, ami egységes egészbe foglalja a kvantumfizikai és makro-szintű valószínűségszámításunkat, akkor nem lenne szükség egy külön platoni ideavilág feltételezésére.
Platon részéről az ideák világának léte nem feltételezés, hanem bizonyosság. Ennek bizonyosságával nincs egyedül az emberiségben. Hasonlóság van Péter által leírt egység- és isten-tapasztalás és Platon általi ideavilág-tapasztalás között. Ahogy Péter által tapasztaltak sem elterjedtek, de vannak, úgy Platon által tapasztaltak még kevésbé (miután magasabb tudatosságot igényel) elterjedtek, de vannak. Mindkettőjük számára a tapasztalásaik bizonyosságok, számunkra viszont, akik nem tapasztalták még meg, csak feltételezés a meglétük. A tudatosságunk fejlődésével, fejlesztésével mi is bizonyosságot fogunk szerezni róluk.

Sem pro, sem kontra, csak a témához, de igen, és semmiképpen sem csak mellesleg... Hogyan válhat valaki "letisztult egyéniséggé", mennyi és milyen irányban megtett az éppen ma és itt esedékes "reális kockázat", mikor és hogyan legyek-vagyok kreatív és intuitív...Ez a kérdéskör ellenáll az amerikai típusú "hogyan gazdagodj?",azaz "hogyan bármivé?" típusú műveleti sorrendként, lépésekként, jól definiálható kályhától indulva eljárható táncként való leírásnak. (Nem visszakanyarodni szeretnék a már alaposan kitárgyalt együttműködések témaköréhez, hanem a mostani témát azzal -és érintőlegesen többel is- összekötve tűnődnék.)Ez a dolog nem technologizálható a hagyományos értelemben legalábbis. Aki csak pusztán dafke, mert másfelé jobb menni másfelé megy az élet bizonyos fokú megértése nélkül az "el papjancsizza" a dolgot. Mint Arisztid és Tasziló, amikor úri összejövetelen a lónak emlegetni nem illő testrészét mégis megemlítik fogadásból, és Arisztidnek sikerül a méltóságos asszony jelenlétében dícsérve a süteményt, "a kug-LÓF-ÜL-tömben fogyasztva is finom" mondja, míg Tasziló elpapjancsizza: "mi a kug-LÓFÜL az ott az asztalon"...A legtöbb általam látott "hogyan kreatívan, stb.-in" tecnológia "helyi optímumok zsákutcájába" vezet (és ha malacunk van nem okoz sokkal több kárt sokaknak, mint amennyi hasznot néhányaknak átmenetileg jelent) ha nem megfelelő megértésből fakadó szándékkal-indokkal-indító okkal-motivációval használják...........Hogy több letisztult, kreatív ember lehessen, és a techno-csürhe hatás alól többen vonhassák ki magukat a megértés teljesebbé tétele inkább látszik megtehetőnek elősegíthetőnek, és ezen keresztül megtörténhet az élethez való hozzáállás szándékáénak teljesebbé válása..........Nem jó és rossz szándékra-motivációra gondolnék. Ebben a vonatkozásban a jó-rossz felosztás nem működik, látszólagoság, mint a "hullámok mennek a tengeren" érzése is látszólagosság, miközben a vízcseppeket vizsgálva körmozgást találunk a valóságban. Így nem jó-rossz a szándék, hanem "még nem elég teljes" és "már eléggé teljes" megértésből fakadó a szándék. (Vagy ha tetszik, kevésbé és inkább teljes.) A legkevésbé teljes szándékú sodródik. Eggyel kevésbé nem teljes szándékú BIRTOKLÁSorientáltan, javait-jövőjét féltve, az entrópia ellen zsigerből tenni akar valamit. Jóval teljesebb szándék, ha energiaminimumra is törekszik, egyre többekkel megosztva, közössé téve erőfeszítéseit-CSELEKVÉSeit próbálja a kívánt javakat ügyesen elérni, már érti zsigereiben is az "egyedül nem(annyira) megy" gondolatot. "Már elég teljessé" akkor válik a szándék ,ha az elöbbi motivációk mellé, és egyben egy gondolatba-figyelemegységbe foglalódva megjelenik a méltányosság szándéka is, a "várás jogának" tisztelete, az "LÉTEZNI és létezni hagyni" ötlete, egyféle zsigerből is Nash-egyensúlyra törekvés......Amíg a már elég teljes szándék már elég szilárd hitként-megértésként-megélésként-bárhogy nincs meg valakinél addig nehezen segít rajta (és környezetében élőkön) a "hogyan technika-leírás" akár igen praktikus verziója sem....A kreativitás, letisztultság, intuitivitás "már elég teljes" szándékúság esetén az a gyanum kialakul, és ennek a kialakulásnak (előbb a szándékra és csak aztán a kreativitásra vonatkozóan) az elő-segítése az ami technologizálhatóbbnak tűnik, valahol idáig tart "hogyan tanácsok" hatásköre, (és talán a másik ember felé tehető segítségek értelmezési tartománya is?), (nem dobandók a gyöngyök disznók és kutyák elé?).........Az ősibb és keltibb kultúrák szemléletében a szándék jelentősége kiemeltebben és erősebben hat az életminőségre, kategóriákat alakít(pap-katona-disznó-kutya vagy ahogy a magyar gyerekmondókában van "pap-katona-kondás-kutyapecér), és alapvetően meghatároz ("cselekedeteink visszahatását az indíték határozza meg"). Amíg e kérdéskört a mai technológiák útját járó kultúránkkal mint a tüzet féljük-kerüljük, és még "áldozati kényszer" néven sem szívesen foglalkozunk vele, addig a Taó útját inkább járók barátként viszonyulnak hozzá...és mindez messze menő következményeket sejtetve elgondolkodtató...
Pár felmerült gondolat:

1. mennyire fontos, hogy legyenek egyedi emberek, legyenek útkeresők, legyenek éhesek és őrültek?
ez egy nagyon ütős videó, sztem minden érettségi előtt álló diáknak kötelező ,,megnézmény'' (ill. maga a szöveg is elég, tehát ,,olvasmány'' is) lehetne: http://www.youtube.com/watch?v=sg5i23_jFiE
(gondolva a vakon internetezőkre: http://www.freeweb.hu/eletunk/stevejobs.html#magyarul)

2. mindent megosztani magunkról, mert akinek nincs félnivalója...?
annak még lehet...mert sok adatból lehet csemegézni is, hogy ha úgy hozza valakinek valamilyen érdeke...de informatikai biztonsággal foglalkozva is inkább azt vallom, hogy nyitottabban éljek, mintsem a túl sok para megölje a mindennapok pozitív lehetőségét (pl. 20 év után levelet kapni egy régi-régi osztálytárstól...), nameg egy idő után már az lesz gyanús a Szervnek, akiről nincs adat a közösségi oldalakon 8-)

amúgy annyi az adat, hogy az egyik legerősebb állam minden biztonsági szerve csak utólag tudja összerakni, hogy egyesek mit is terveztek ellene...és csak akkor világos mindenkinek --> vannak dolgok, amiket nehéz előre jelezni, vagy túl sokmindent lehetne előre jelezni --> ha mindig farkast kiabálnak, senki sem veszi komolyan egy idő után.

és évekkel később hiába megy be egy apa a rendőrségre, hogy fia gyanús vallási változásairól beszéljen, mégsem történik semmi, amíg az illető nem robbantja (végül csak lobbantja) fel a nadrágjába csempészett folyadékokat...jaja, és az összeesküvés-elméletet gyártók szerint ez is csak a terrorizmumussal fenyegetők érdekét szolgálta...sajnos van benne igazság :-( (ld. még Bruce Schneier security guru: Refuse to be terrorized cikkeit)

3. mennyire kiszámítható?
ha nem tudják az alanyok, hogy számítják őket, akkor egyszerűbb...de ha elkezdenek szándékosan kavarni (informatikusul: titkosítani-kódolni), akkor kezdődik a macsek-cincogi zsuga, és ebben profizmus szinttől függően vezethet a titkolózó (amíg nem tudunk valós időben naaaaagy számot két prímtényezőre bontani...de ez már szakma), ha kódoltan tárolja az adatait (TrueCrypt szoftver) és úgy is kommunikál (PGP/GPG) az általa megbízhatónak ítélt partnerekkel, mert ezeket a kódolásokat, jó beállítások esetén a jelenlegi ismert matematikai tudásunkkal a Nap kihűlése előtt nem tudjuk törni...

ha nem figyel az ember ilyesmikre, akkor könnyen kiszámítható, de még könnyebben csőbe is húzható...mármint a tömeg, mert nem véletlenül van a pénztárnál még egy kis nasi, nem véletlenül mondod a sokat ismételt ,,fehér-fehér...fehér'' szavak után a ,,Mit iszik a tehén?'' kérdésre azt, hogy tejet, és lehetne sorolni a durvább kísérleteket is, ahogy ,,fejleszthető'' egy társadalom valamilyen irányba...
sajnos vagy nem, de az elitünk nincs ilyen teljes tudás birtokában, a rész-tudás (a fél-tudás...ld. ,,Féltudású magyar elit'' cikksorozatot) pedig csak arra elég, hogy vágyjunk valami újra, valami jobbra, pl. az ilyen blogokra, amit nem féltudású ember ír, és amelyért köszönet jár, hiszen a katalizálás is munka, nem is kevés!