Négy gyönyörű zene Advent idején
Avagy: Hogyan fogalmazható meg a hit lényege négy zenemű példáján?
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 

 

Advent második vasárnapjához közeledve hadd illusztráljam a hitbéli megismerés fokozatait négy zeneművel. Az első mű előadója, a december 3-án Prima Primissima-díjat kapott Érdi Tamás nem vak. Érdi Tamásnak benső látása van. Ezzel a benső látásával tudja Chopin cisz-moll noktürnjét úgy lejátszani, hogy a főtéma második visszatérésekor lehetetlen nem észrevenni azt, hogy Érdi Tamás Istennel beszél. 

A második zenemű Isten megtalálásáról szól. Wolfgang Sawallisch vezényletével Dvorák Stabat Materének utolsó részéből a beteljesülés, a végén elcsendesülő, kitörő öröm máshol igen kevés helyen megtalálható mértéke árad. A harmadik zene Bach két prelűdje, a 927-es és a 925-ös, Zuzana Ruzičkova csembalóművész előadásában. Ezekben a Bach zenékben az Istennel együtt élő ember mindennapi öröme érhető tetten. 

A befejezésül ajánlott zene a Gundecha testvérek, a Dhrupad zene világhírű mestereinek éneke. Hangjuk egy 2500 évig fejlődő és csiszolódó zene olyan kincseit tárja elénk, amely nemcsak a tizedhangokkal, nemcsak a váratlan ritmusokkal, hanem az egész hatásával mutatja a világ egészében élő, a világ egészét sok-sok generáció óta érző és megélő ember teljességét.

 


Advent második vasárnapjához közeledve a Baár-Madas Gimnázium diákjainak október 29-én tartott előadásom második részleteként hadd illusztráljam a hitbéli megismerés fokozatait négy zeneművel. Elsőként Chopin cisz-moll noktürnjére hívom fel a blogolvasók figyelmét a december 3-án Prima Primissima díjat kapott Érdi Tamás zongoraművész előadásában.

 

Érdi Tamás vak. Mélyen átérzem a helyzetét, ugyanis jelenleg egy olyan súlyos szemgyulladásból épülök éppen fel, amely során igen komolyan el kellett, hogy gondolkodjak azon, hogy mi lenne velem, ha megvakulnék. Saját benső élményeim alapján is nyomatékkal szeretném hangsúlyozni: a vak ember nem nyomorék, nem fogyatékos, avagy finomkodva mondván, nem fogyatékkal élő. Csupán Más. Mire alapozva mondom ezt? Amikor a szemgyulladásom a csúcspontján volt, és a látásomból – legalábbis az egyik szememre – csaknem semmi sem maradt, Isten benső látással ajándékozott meg. Sokkal tisztábban láttam őt és a világ egészét, semmint látó szemmel bármikor. Mérhetetlen kegyelem a számomra, hogy ez a benső látás most, a felépülésem során is, úgy érzem, megmaradt.   

 

Mi ebből a tanulság? A megpróbáltatás SOHA nem megpróbáltatás, hanem Isten egy különleges ajándéka számunkra, hogy észrevegyünk egy általa mutatott új utat, hogy fejlődni tudjunk. Úgy is mondhatnám, hogy a ránk mért megpróbáltatással új szemmel látjuk a világot – az én esetemben ténylegesen is. Lassan már hosszabbacskára nyúló életemben lenyűgözve tekintek Isten végtelen kegyelmére, ahogyan engem, a teljesen hülye, kicsi fiát újra és újra, ha kell ötödször is, ha kell tizedszer is, szerető kézzel olyan megpróbáltatásokba terel, amelyekben valamilyen jó tulajdonságot elsajátíthatok. Aztán az elsőnél alaposan elszúrom az egészet, és nem sajátítok el semmit. Bánkódok. Dühöngök. Szidom a világot. Káromlom akár Istent magát. De tanulni? Semmit. És jön a kegyelem. Jön a második megpróbáltatás. Teljesen más a helyzet, teljesen más a környezet. De a tanulság ugyanaz. A tanulság tökéletesen ugyanaz. És én másodszor is elszúrom. De jön a harmadik. A negyedik. Az ötödik is. Isten végtelen szeretete végtelen türelemmel is párosul. Isten kilenc kudarc után, ha kell, a tizedik esélyt is megadja nekem, hogy végre megtanulhassam a leckét.

 

A mai kor RETTEG a megpróbáltatástól. Retteg a szenvedéstől. És retteg a hosszú távú, folyamatos erőfeszítéstől is. Nem vesszük észre, hogy a szenvedések kikerülésével kikerüljük az igazi örömöt is. A világ csak a fekete mellett lehet fehér is. A megpróbáltatások és az erőfeszítések kikerülésével pedig sikeresen otthagyjuk az úton mindazokat az ajándékokat, amelyeket Isten sorra odakészített nekünk. Nem fejlődünk semmit, és halálunk napján pontosan ugyanolyan hülyén megyünk a sírba, mint ahogyan megszülettünk. Azaz dehogy! Elszalasztott lehetőségek ezreivel terhesen cammogunk a föld alá, ahelyett, hogy a sikerrel elsajátított erényekkel felszabadítva szárnyalhatnánk az ég felé.

 

De hadd térjek vissza Érdi Tamáshoz. Érdi Tamás nem vak. Érdi Tamásnak benső látása van. Ezzel a benső látásával tudja Chopin cisz-moll noktürnjét úgy lejátszani, hogy a harmincadik másodpercben jelentkező főtéma második visszatérésekor, a négyperces darab két és feledik perce után (és különösen a darab utolsó percében) lehetetlen nem észrevenni azt, ahogyan Érdi Tamás Istennel beszél, ahogyan Érdi Tamás esedezik Isten kegyelméért és szeretetéért.

 

A második zenemű, nem az Isten kereséséről, hanem Isten beteljesülő kegyelméről, Isten megtalálásáról szól. Ez a darab Dvorák Stabat Matere Wolfgang Sawallisch (balra) vezényletével, a Cseh Filharmonikusok előadásában. A részlet, amelyet bemutatok, a mű a Mennyországba való bemenetelt vágyó és lefestő, 8 perces záró része. A beteljesülés, a végén elcsendesülő, kitörő öröm máshol igen kevés helyen megtalálható mértéke árad ebből a zenéből.

 

A Dvorák zenéje által sugallt élmény hasonlít minden olyan különlegesen intenzív élményre, amely igazán értelmet ad az ember életének. Ilyen a beteljesülő szerelem élménye. Ilyen az az élmény is, amikor az ember egy fontos tudományos felismerést tesz. Ezt „Aha!” avagy „Heuréka!” élménynek is hívjuk. Az „Aha” élmény egyszerre adja meg a korábban említett katarzist és a teljesség, Isten léte felőli megbizonyosodásnak az élményét. Miért? A tudományos kérdések a tudatban feszültséget keltenek. „Nem tudom! Nem értem! Nem találom az okát!” Ezek nagyon feszítő kérdések tudnak akkor lenni, ha valaki két éve, négy éve, vagy hét éve minden áldott nap felteszi magának ezeket a kérdéseket, és még mindig nem tudja, még mindig nem érti, és még mindig nem találja az okukat… Ha végre rájön: az a kegyelem pillanata. Egyszerre válik a kérdés feszültsége a válasz gyönyörévé, és egyszerre látja meg az ember egy pillanatra tudományos szemmel is Isten kegyelmes szeretetét. Ritka ünnep ez a tudós életében. Nagyon nagy szerencsémnek és Isten szeretete kivételesen szép jelének tartom, hogy az életemben ilyen „Aha!” élmény már legalább hatszor bekövetkezett.

 

Ennek a legutóbbi, idén őszi pillanata az volt, amikor a szemgyulladásom miatt éppen egy MRI készülékben feküdtem. Az MRI vizsgálat 16 percig tart. Moccanásmentesen kell feküdni addig, a készülék körbevesz, és néha zakatol. Amikor ráfeküdtem a vizsgálóágyra, arra gondoltam: tavaly nyáron feltűnt nekem, hogy Darwin evolúciós elméletének a lényege a versengésről szól, de Darwin maga a fajok eredetéről szóló alapművében sehol sem fejti ki az együttműködés hatásait. Márpedig az együttműködés fontos. Nemcsak a magyar társadalomban (LENNE) az, hanem az együttműködés, az önszerveződés új szinteket teremthet a fehérjétől a sejtig, az egysejtűtől a többsejtűig és tovább. Rájöttünk néhány olyan önerősítő mechanizmusra, amelyek segíthetik az együttműködés hierarchikus köreit, azaz valószínűbbekké tehetik a Darwin által nem kellően megmagyarázott evolúciós ugrásokat. Idén nyáron azt az ajándékot kaptam, hogy megértettem azt, hogy hogyan terjed az információ a bonyolult rendszerekben. Mikor bolyong, és mikor jut el célzottan a célja felé? Mitől lesz végcélja az információnak a bolyongás helyett? Az MRI készülékbe befeküdve az a teljesen hülye kérdés merült fel bennem, hogy mi lenne, ha 16 percig azon gondolkodnék, hogy összefügg-e a fenti két elmélet? A negyedik percben rájöttem, hogy: összefügg. Mondanom sem kell, hogy milyen nehéz volt a maradék 12 percet moccanásmentesen eltölteni, és nem rohangálni egy nagyot, hogy megosszam másokkal is azt az örömöt, amit ez a felismerés nekem adott.Aki a részletekre is kíváncsi, annak két hetet még várnia kell. Az akkori blogbejegyzés témája éppen ez a gondolatmenet lesz.

 

De térjünk vissza Dvorák Stabat Materéhez. Hallgassuk meg tehát a befejező részt úgy, hogy egyszerre gondoljuk bele Isten végtelen szeretete megtapasztalásának, és egy tudományos felfedezés feletti megdöbbentően intenzív, számomra akár Isten érintéseként is értelmezhető örömnek a megnyilvánulását.

  • A zenemű CD-jének (amelyen a részlet a második CD 6-os darabja) megvásárlására ezen a link-en lehet tanácsot kapni.
  • Néhány Youtube felvétel:
A.    http://www.youtube.com/watch?v=E31TiDfWY5Y
B.    http://www.youtube.com/watch?v=-wb0R3T_IBA
C.    http://www.youtube.com/watch?v=MtaT61BU4z4
D.    http://www.youtube.com/watch?v=xGyXoQHEkSw

(Sajnos nem volt időm meghallhatni mindet, emiatt is örömmel várnán a blogolvasók szavazatait arról, hogy melyik volt a legjobb -- vagy ajánlatát egy még ezeknél is jobbra.)

 

A harmadik zene Johann Sebastian Bachnak két prelűdje, a 927-es és a 925-ös Zuzana Ruzičkova csembalóművész (balra) előadásában. Mindkettő igen rövid, csupán 40, illetve 50 másodperces darab. Miért pont ezt a két zeneművet ajánlom? Azért, mert ezekben a Bach zenékben az Istennel együtt élő ember mindennapi öröme érhető tetten. Az a hihetetlen erő, az a kikezdhetetlen nyugalom, az a megbékélt, csendes derű, amelyet az Istennel együtt élő, a Jézust szívébe fogadó, a Szentlélekkel megtöltekezett ember él át minden egyes percében, és ad át, mutat mindenkinek, aki csak őt körülveszi. Sajnos nem ilyenek vagyunk. Sajnos csak néhány kivételes percünkben lehetünk ilyenek. Életünk végtelenül szép célja, hogy ezek az isteni derűvel betöltekezett kivételes perceink minden napunkat, minden pillanatunkat betöltsék. Bach, amikor ezt a két prelűdöt írta, számomra ilyen csendes, de csodálatos teljességet élt meg.

  • A zenemű (amelyen a két prelűd a 9-es és a 11-es darab) ezen a linken tölthető le, illetve vásárolható meg.
  • A 927-es prelűd néhány Youtube felvétele:
E.   http://www.youtube.com/watch?v=tkp_5VLIBAI
F.   http://www.youtube.com/watch?v=Fgcw_MnJYPk
G.   http://www.youtube.com/watch?v=l7LzYy1wPy8
H.    http://www.youtube.com/watch?v=njiCRL6ew8s
I.    http://www.youtube.com/watch?v=g1_Q2Lv9uYM
J.   http://www.youtube.com/watch?v=5MaEY1oeTQ8
  •    A 925-ös prelűd néhány Youtube felvétele:

K.   http://www.youtube.com/watch?v=lUM8EKVyKHk
L.    http://www.youtube.com/watch?v=s5SMnif2jNw
M.    http://www.youtube.com/watch?v=rVaHZ9Cephs
N.    http://www.youtube.com/watch?v=TllC5YVYUR0

(Sajnos nem volt időm meghallhatni mindet, emiatt is örömmel várnán a blogolvasók szavazatait arról, hogy melyik volt a legjobb -- vagy ajánlatát egy még ezeknél is jobbra.)

 

A befejezésül ajánlott zene nem az európai zenehagyomány része. November 13-án az a csoda ért, hogy meghallgathattam a Gundecha testvérek koncertjét a Trafóban. Ők a Dhrupad zenének világhírű mesterei. Énekhangjuk egy 2500 évig fejlődő és csiszolódó zene olyan kincseit tárja elénk, amely nemcsak a tizedhangokkal, nemcsak a váratlan ritmusokkal, hanem az egész hatásával mutatja a világ egészében élő, a világ egészét sok-sok generáció óta érző és megélő ember teljességét.

  •   A Gundecha-testvérek néhány Youtube felvétele:
O.     http://www.youtube.com/watch?v=JkmQT-v_Wbc
P.     http://www.youtube.com/watch?v=joR_tXIiPw8
Q.     http://www.youtube.com/watch?v=Y5DOy3qkeDU
R.     http://www.youtube.com/watch?v=oDwj5RHQpJ8
S.     http://www.youtube.com/watch?v=riA1FzDsnos
T.    http://www.youtube.com/watch?v=_C7ehEmhkT4 

(Sajnos nem volt időm meghallhatni mindet, emiatt is örömmel várnán a blogolvasók szavazatait arról, hogy melyik volt a legjobb -- vagy ajánlatát egy még ezeknél is jobbra.)

 

 

 

Hozzászólás (Balázs Attila)

 

 

Engedd meg Péter, hogy a négy zeneművet kiegészítsem egy ötödikkel. Beethoven IV. Zongoraversenyének második tétele számomra az ember Istennel való beszélgetésének, Isten emberhez való viszonyulásának legjobb példája. Röviden a műről. A zenekar fortéval kezd, ami az Isten hangjának a megjelenítése, ahogy a törékeny, esetlen, elbukott emberre szinte ráripakodik, majd következik a zongora válaszában az ember beismerő vallomása, esedezése... Ezek váltakoznak, míg meg nem szól az ember kitartó könyörgése (2,52-től) mire a Teremtő, végtelen kegyelmes hangon (zenekar pianóban adja ezt vissza) fejezi ki kegyelmét, szeretetét, letörölve az ember szeméről minden könnyet, megsimogatva őt, és mint tékozló fiút átöleli a kegyelemre rászorult embert... Ezt követően jöhet az ember végtelen öröme, felszabadultsága a III. tételben...

Istenélményem legszebb kifejezője ez a mű, amely itt hallgatható meg a Youtube-on: www.youtube.com/watch?v=9cPTURzDAyY&feature=related

 

 

 Hozzászólás (Fükéné Walter Mária)

 

 

Mi marad meg legtovább…? Teszem fel gyakran a kérdést magamnak, hogy a rohanó életet egy pillanatra megállítsam. Az évek múlásával sokat gondolkodik az ember azon, milyen értékek váltak maradandóvá az élete során. Emlékszem édesanyám énekére miközben varrta nekünk a gyerekruhákat, emlékszem lágy hangjára, amelyet még a varrógép monoton kattogása sem fedett el. Kértem tőle a dalokat, és amelyet legjobban szerettem, csak az emlékezetre bízhattam, hiszen a technika még nem örökíthette meg a hangját.18 éve, közeli szeretteink halála óta nem tudott énekelni. Legutóbb azonban, az egy éves dédunoka ringatása közben mégis felfigyelhettünk a jól ismert dallamokra. A hangja ugyan megkopott, rekedtessé vált, de az érzés örök. A zene örök. Naponta részesülök benne. Kora reggeltől késő estig az iskola gyakorlótermeiben, a tantermekben szól a zene, beszűrődik a matematika, fizika, kémia órák világába és milyen jó ez így, hiszen a szigorú tudományok is „megszelidíthetők” a zene és a természet összefüggései által. A zene ajándék. Advent idején kis települések lakóihoz hozzák közel az ünnep élményét a növendékeink a tanáraikkal. Bach muzsikájával, karácsonyi dallamokkal készülnek egy –egy estére, a gyertyafény hangulatánál a béke, a nyugalom, a szeretet érzését nyújtják gyereknek, felnőttnek, idősnek, fiatalnak. Hosszú-hosszú évek óta a téli szünet előtti utolsó estén az iskolában is együtt hallgatjuk a muzsikát, ez a legszebb ajándék a fa alatt. A zene öröm. Az elmúlt év végén és az idei decemberben is, kemény, megfeszített munka nyomán egy –egy CD-ről csendül fel a muzsika. Egykori zeneszerző szakos növendékek, tanáraik míves alkotómunkája nyomán új művek születtek, és a jelenlegi diákok igényes előadása a legnagyobb öröm, amit a zene nyújthat. A zene élmény. Magam nem játszom hangszeren, énekelni is csak bátortalanul tudok. A muzsika élménye azonban az életem minden percét tartalmasabbá tudja tenni, a régen hallott dallamfoszlányoktól az új művek frissességéig. Kedves Péter, a ma reggel olvasott gondolatok és a könnyen rákereshető művek hatása a napok óta tartó betegség gyötrelmeit is feledteti. Mert meg kell gyógyulni, hiszen a hét legszebb eseménye a „Hang képekben” című kiállítás megnyitója lesz, ahol az első díjat egy első osztályos kisfiú veheti át „Az álom hangjai” című munkájáért, aki –talán nem véletlenül- az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézményben tanul. Ez az esemény nem csupán neki, hanem mindannyiunknak élmény, öröm, ajándék lesz. Ebben van az én hitem legfőbb ereje.
(A hozzászólás illusztrációja a díjnyertes "Az álom hangjai" című pályamunka, alkotója Mohácsi Csaba, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Imtézmény első osztályos tanulója)

Megosztás

Hozzászólások


A zene számomra is varázslatos. Nekem ugyan nem indítja el a képzeletemet, fantáziámat. Általa gyorsabban és tartósabban vagyok képes általam kedvelt érzelmi állapotokba eljutni. Ezek az érzelmi állapotok nyitottságot jelentenek, szívvel, örömmel telítettséget takarnak, mélyről jövő béke állapotai. Természetesen képtelen vagyok ezeket leírni az én gyatra szókincsemmel, kifejezőerőmmel. Nem kedvelem, el is kerülöm azokat a zenéket, amelyek nem keltenek harmóniát bennem. Nem vagyok kíváncsi a nehéz érzelmeket (harag, félelem, bosszankodás stb.) közvetítő zenékre (de egyéb irodalmi, színházi művekre sem). Szeretem és sokat hallgatom a természet hangjait is. Madarak énekét, eső és szél hangját stb. Úgy gondolom, hogy az érzelmileg kiegyensúlyozott létnek egyik feltétele az, hogy az egyén a figyelmét milyen hatásfokkal képes az élet harmonikus oldala felé fordítani, illetve milyen hosszan képes rajta tartani. Azaz ki mit vesz észre, minek tulajdonít jelentőséget, azt erősíti a figyelmével is, ha képes vagy amennyire képes irányítani a figyelmét. (Hasonlóan ahhoz, ahogy a rossz hír vagy a jó hír hallgatása, olvasása alakít - javarészt nem is tudottan! - érzelmi állapotokat az emberben.)
Köszönöm a blogbejegyzésben javasolt zenéket is. Nem tartom magam vájt fülűnek, műveltnek a zene területén sem. Teljesen laikusként figyelem a zene és az előadás keltette hatást bennem. Ezért teljesen szubjektíven figyelem és élem ezeket. Érdekes volt megfigyelni a nyugati és a keleti előadásmód közötti különbséget. A nyugatiak nagy műgonddal előadott, igényes előadásokat takarnak. A keleti előadók, a Gundecha testvérek előadásán érezni véltem a környezet hatását. Érzékelhető módon eltérő volt az előadásmódjuk a zürichi közönség (U jelű youtube felvételen látható) és a többi (keleti) közönség előtt. A zürichi előadáson a dobos is nyugati származású előadó volt és magán viselte a nyugati életmódot. A Gundecha testvérek megnyilvánulásában is volt valami más, valami igen eltérő a zürichi előadáson, ami nem tudtam megfigyelni az összes többi előadáson. Jó (és ezen nem feltétlenül zeneértő embereket értek) közönséggel varázslatos élményt jelenthet az előadásuk.
Nem csak a saját tapasztalatom igazolja a zene meghatározó szerepét az érzelmi állapotom alakításában, hanem olvastam arról, hogy ősi tudásiskolákban is hasznosították a zenét a tanítványok érzelmi burkában lévő „görcsök, csomók, akadályok” feloldására. Ez szükséges volt a magasabb érzelmi állapotokba (lásd Péter által leírt érzelmi állapotok) jutáshoz, amely érzelmi állapotok megléte a belépő a magasabb értelmi állapotokhoz. A magasabb érzelmi állapotok ugyanis nem a végállomás a tudás útján, mivel az emóciók nem forrása a tudásnak. Ehhez ugyanis le kell győzni a magasabb érzelmi állapotok nyújtotta képzelet eltérítő hatását is. (Az emócionális világ jellegzetessége, hogy az egyén minden gondolatfomája azonnal testet ölt, meggyőződéses valóságot produkál számára. Elkerülhetetlenül látni véli a valóságot.)

Péter (általam igen magas szintű felismerésnek tartott) meglátására ”engem, a teljesen hülye, kicsi fiát újra és újra, ha kell ötödször is, ha kell tizedszer is, szerető kézzel olyan megpróbáltatásokba terel, amelyekben valamilyen jó tulajdonságot elsajátíthatok” rímelő, igen kifejező imát másolok ide. Sajnos a szerzőjét nem ismerem, én is így kaptam.

Meghallgatott imádság


Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
Hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy a fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste csak átmenet

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kérem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézséget, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot...
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt,
És imáim meghallgatásra leltek.


A következőket talán érdemes javítani.
A C jelű youtube felvételen a Stabat Matter Dolorosa (1/3) jelenik meg és nem a Quando corpus morietur.
Az L jelű videót betöltve a felhasználó eltávolította megjegyzés jelenik meg.
A Q jelű youtube felvételt nem sikerült betölteni.


Köszönöm a hozzászólást és a figyelmeztetéseket is. A hibás linkeket töröltem, és átszámoztam a maradékot, azaz a mostani számozás szerint a C az L és a Q hallgatható zenék.

és egy kis pozitív gondolkodás a páratlan év elé (nincs az a hatalom, amely ezt az évet ne tenné azzá 8-)), hogy mennyivel hozzáértőbbek a Blahán :-)

http://www.noltv.hu/video/2456.html

A klasszikus zene óriási szerepet kaphatna a világ jobbításában. Régóta gondolkodom azon, hogyan kéne "mozgalmat" indítani azért, hogy üzletekben, fürdőkban, liftekben, stb. klasszikus zene szóljon a megszokott, híg, értéktelen slágerek helyett. Talán kimutatható is lenne, mennyivel lennénk békésebbek, harmonikusabbak ettől a z akusztikus környezttől?Persze, ettől nem értenénk meg jobban ezeket a műveket, de bizonyára pozitívan hatnának az idegrendszerre, hangulatra, tágabban világlátásunkra, kapcsolatainkra.Vajon hogyan kéne elkezdeni ezt a "kampányt"?Horváth Anikó csembalóművész, tanár

Egyetértek. Úgy gondolom, hogy minden jó dolgot kicsiben és nagyban is terjesztemi kell. Ha megírja a fentieket pár soros "nyomdakész" felhívás formájában a honlap@liliomos.hu email címre és a csermelyblog@tehetsegpont.hu email címre akkor örömmel feltesszük a www.liliomos.hu honlapra, illetve erre a blogra felhívásként. A "kicsiben" az lenne, ha akár egyetlen cégtulajdonost rábeszélne erre, arra a példára már később hivatkozni is lehetne. A legfontosabb a kitartás. Minden ilyen ötlet minimum 3-4 évet igényel, amíg valami is lesz belőle. Sok sikert!