Csermely Péter blogja

Igen ellentétes hatások érték az embert az elmúlt hónapokban. A válságjelenségek, az állandó változások és a személyes frusztrációk sora miatt belefásulás, és a Hankiss Elemér által is igen jól összefoglalt bizonytalanságérzés igen hangsúlyos elem. Ugyanakkor az elmúlt időszakban mintha erősödne a magyar társadalom összefogását építő immunreakció is mindez ellen. Ennek tanulságos példájaként hadd adjam közre a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa húsvéti üzenetének egy részletét (a két kiemelés tőlem származik):

"Húsvét üzenete ezért abban áll, hogy hittel lépjünk be a feltámadt Krisztus közösségébe és a tőle kapott erővel tartsunk ki, sőt növekedjünk a szeretetben és így építsük országát, a szeretet civilizációját. Ezért tisztelünk minden embert, bármilyen világnézeti meggyőződést, hitet valljon is. Ezért tekintünk szolidáris szeretettel minden családra, minden népcsoportra, minden vallási közösségre. Ezért kívánunk mindenkivel együtt dolgozni a megbékélés, a bizalom és a szeretet kultúrájáért."

Dr. Erdő Péter, bíboros, Magyar Katolikus Egyház; Steinbach József elnök, Dr. Fischl Vilmos, főtitkár, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Tagegyházai: Dr. Bölcskei Gusztáv, református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Gáncs Péter, evangélikus elnök-püspök, Dr. Mészáros Kálmán, baptista egyházelnök, Pataky Albert, pünkösdi egyházelnök, Csernák István, metodista szuperintendens, Frank Hegedűs, anglikán kanonok, Arszeniosz Kardamákisz metropolita, Magyarországi Orthodox Exharchátus, Mark Golovkov, Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje, Siluan Manuila püspök, Magyarországi Román Ortodox Egyház, Pantelic Lukijan püspök, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, Kirkov Vladimir elnök, Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház)

A szeretet hálózatos köreinek sikeres építését kívánom minden kedves Olvasónak húsvétkor és azután folyamatosan!

Az érzelmeink csak akkor tudnak helyes tanácsokat adni, ha kiegyensúlyozottak és gazdagok. Mi kell ennek az eléréséhez? Függetleníteni kell magunkat a múlt érzelmeitől. A reflexvezérelt ember kiszolgáltatott, az élete törpe és szegény. Függetleníteni kell magunkat a jövő érzelmeitől is. Egy helyesen töltekező élet esetén rájövünk arra, hogy mi magunk is képesek vagyunk egyesülni az egész világgal, és ezáltal betölteni azt. A világot betöltve minden elénk kerülő helyzet a világ szeretetáramának egy törpe rezdülése lesz, amely pontosan azért került elénk, hogy a megoldásában magunkat fejleszthessük, és ebben a folyamatban örömünket lelhessük.

Függetleníteni kell magunkat a gyűlölettől. A gyűlölet nemcsak azért pusztító érzelem, mert odakötöz bennünket a gyűlölet tárgyához, hanem azért is, mert olyan erős, hogy kiéget mindent, amit csak a közelében talál. Függetleníteni kell magunkat a másikat kisajátító szeretettől is. Az igazi szerelem a kiteljesedést nem lezárja, hanem a másikban való beteljesedéssel felgyorsítja. Függetleníteni kell magunkat a megrögzöttségeinktől. A valódi értékrend nem néhány megrögzöttség összessége, hanem egy helyességre törekvő élet egészének a lényege.

A világ részeitől való függetlenedés tesz minket képessé arra, hogy a megérezhessük és betölthessük a világ egészét, és megérezzük a világot behálózó és éltető szeretet egyetemességét. Ha távolodunk ettől, akkor a bonyolult helyzetek még sokkal bonyolultabbakká válnak, hiszen a világ egésze ezzel a nagyon egyszerű visszacsatolással is figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lenne végre változni kezdenünk. Ennek a változásnak a felismerésében és megélésében kívánok minden Olvasómnak nagyon sok örömöt.

Az év-végi elcsendesedés közepette mindig hasznos átgondolni a jövőt. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb jellemzője a váratlan események, a szélsőségek egyre fokozottabb megjelenése lesz. Egy tartósan kiszámíthatatlan és tartósan nehéz időszakra kell tehát felkészülnünk. A bejegyzésben arra keresek választ, hogy ezt hogyan tegyük.

Mitől kell megóvnunk magunkat? Abba kell hagynunk a növekedésőrületet, ami még a majomkorunkban kialakult kedvesség-függőségünkből fakad. Ha az előttünk álló feladatokat megoldhatatlannak hisszük, az önsajnálathoz vezet, ami lefegyverez. A megoldhatatlanság képzete teret enged az irracionális gondolkodásnak, amiből csodavárás, megváltó-sóvárgás és segítségmítoszok származnak. Ilyenkor felélénkül a csordaszellem: az együtt-rohanás, a tömegviselkedés kritikátlan elfogadása a saját gyermekkorunkba való regressziót jelenti. Az sem jobb, ha az ellentétes végletbe lendülünk: a megoldás minden áron való akarása cselekvésőrülethez vezet. A megoldást nem akarni, hanem megérezni kell. Az egy hét múlva esedékes, újévi blogbejegyzésben fogom azt részletezni, hogy hogyan.

A kutatók a közösségi döntéshozatalt és a szervezetszintű tanulóképességet jelölték meg a váratlan helyzetek elkerülésének egyik fő eszközeként. Mi kell ehhez? Higgadtság, az önálló gondolkodásra, az elmélyülésre, az elemzésre, ha kell: a visszalépésre való képesség, a minőségre, a tartósságra, a megbízhatóságra való koncentrálás, közösségformálás, bizalomépítés és szeretetadó magatartás. Mindezzel Föld-barátabb életmódra válthatunk át. Ezzel teli Új Évet kívánok a kedves Olvasónak! Hadd bíztassam arra, hogy elgondolkodva a bejegyzésben írottakon tiszteljen meg a helyes viselkedési irányokat kereső javaslataival.

A fenti címmel 2012. január 6-án fog felkerülni bejegyzés a blogra.