Blogok

Úton (?) egy kárpát-medencei Svájc felé

Avagy: A jó szervezés néhány fő szabálya

 

A bejegyzés azt a szétesettséget szeretné néhány tanáccsal csökkenteni, amelyet a szervezni-nem-tudás gyakran szül errefele. Egy bonyolult folyamatsorozatot csak akkor lehet sikeresen elvégezni, ha az ember képes minden lépését gondolatban előre lejátszani. A jó szervezés titka a fokozatosság. Az ehhez szükséges türelmes, hosszú távon előre gondolkodó építkezés terjedése nagy kincs lenne.

A fokozatosság csak akkor jó, ha hierarchikus. Ha nem egyesével győzöd meg a csapatot, akkor a hatékonyságod sokkal kisebb lesz. Ha nem használsz ki minden csatlakozót egy újabb csatlakozó elérésére és meggyőzésére, akkor is. A saját céljaidat, érdekeidet, értékeidet újra és újra a veled éppen tárgyaló háttere, szemlélete, érdekei szerint kell átfogalmaznod. A jó szervező olyan, mint egy jó színész. Át tudja lényegíteni magát egy másik szereplővé, és ezt egymás után sokszor elvégezve, sok száz másik fejével képes átgondolni mindazt, amit ő szeretne.

Az a célrendszer, amely a folyamat közepén nem lényegesen más, mint amilyen az elején volt, nagyon nagy valószínűséggel nem lesz sikeres. Az első ötletet legalább részben mindig el kell tudni felejteni, hogy elérhessük a legjobb ötletünket. Egy funkciót, egy cselekvéssort kb. tíz évig szabad végezni annak a veszélye nélkül, hogy az ember belekövesedjen. A legmagasabb csúcs csak addig legmagasabb, ameddig tovább nem lépünk róla.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A hetedik blogtalálkozón, május 11-én, Csépe Valériával együtt beszélgettünk el négy tehetség-felfedezettel

Avagy: Négyen a Magyar Géniusz Program több mint 20.000 felfedezettje közül

A hatalom természete

Avagy: Mi mindenre kell vigyázni a nép (cég, iskola, család, közösség, stb.) szolgájának

A szolgálatkereső szabadsága abban jelentkezik, hogy szolgálatával az egész őt körülvevő világot lekötelezi, de ugyanakkor ő nem válik lekötelezettjévé senkinek. A szeretetáramba bekapcsolódva a szolgálatkereső szabadsága teljes lesz, mert a szeretetáram nem adott irányban mozog, hanem betölti az egész világot, és ezzel a szolgálattevőt minden határon túl kiteljesíti.

A hatalom csak látszólag ad szabad kezet. A valóságban a hatalom hatalom-megtartó játszmákat indukál, a hatalom birtokosát a saját hatalmi helyzetének a stabilizálásába merevíti be, és ezzel nagymértékben korlátozza. A hatalomkereső azért nem érzi meg a szeretetáramot, mert a saját maga által keltett áram rabja marad.

Hogyan segíthető a hatalomkereső magatartásból a szolgálatkereső magatartás felé való elmozdulás? Ehhez függetlenítenünk kell az énünket a játszmáktól, a játszmákat pedig a hatalomtól. Erre a hálózatos demokrácia egy korábbi blogbejegyzésben vázolt modellje egy alkalmas kiindulási pont lehet. A hatalomtól való függetlenedés akkor válhat teljessé, ha az egyén rájön arra, hogy a biztonságérzetét nem a hatalmi pozíció adja meg. Az igazi biztonságot az jelenti, ha szolgálat az egyént a szeretet mindent magában foglaló áramának biztonságába juttatja.



Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért nem tudunk nagyot gondolni?

Avagy: A „Think BIG” hiányának lehetséges okai

Miért nem vagyunk képesek mások számára is sokat mondóan nagyot gondolni? Az okok első sorozata a sok évtizedes kényszerű bezártság hozadéka. Nem beszélünk nyelveket, nincs világlátottságunk, nem szedtünk össze kellő tapasztalatot arról, hogy mások hogyan élnek, hogyan gondolják, mások számára milyen értékek a fontosak.
   
Az okok második sorozata nehezebben változik meg egy generáció alatt. Az első mélyebb ok a befogadóképesség hiánya. A második az empátiahiány, a szempontrendszer-váltás képességének a hiánya. Harmadsorra: elképesztően önfejűek vagyunk. Hiányzik belőlünk az az alázat, amely a saját kicsike kis dolgainkat egy teljesen más perspektívában a helyére teszi.

Vegyük észre azt az elemet a sikereinkben, amely egy teljesen más szemszögből is számottevő, és ezt hangsúlyozzuk, ezt sulykoljuk. Ahhoz, hogy nagyot gondoljunk, el kell tudnunk azt is ismerni, hogy amit eddig gondoltunk, az bizony kicsi volt. Aki ebben nem az addigi élete megtagadását, hanem az eljövendő élete kitáguló köreit látja, az tényleg képessé vált a kiteljesedésre, és belépett azon a kapun, amely az igazán nagy teljesítményekhez elvezet. Mi segít mindebben? Az, ha sikerélményeink vannak idehaza. Az, ha megdicsérjük egymást mindenért, amiért érdemes. Összegezve: a magyar gazdasági csoda egyik legszűkebb keresztmetszete az ország mosolytalansága.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hol kell vigyázni a hazai tehetséggondozásra?

Avagy: Mire kell ügyelnünk a lassan világszerte elismert magyar tehetséggondozási modell további fejlesztésében?

Büszkék lehetünk mi magyarok magunkra, és arra, amilyen példát a Kárpát-medence egésze a tehetséggondozásban a világnak ad. DE: éppen akkor nem szabad hátradőlni, amikor „jól megy a szekér”. Ekkor kell feltenni a „Hogyan tovább?” kérdéseit. Hova jutottunk a magyar tehetséggondozásban? Melyek a megoldandó feladatok? Erről szól ez a blogbejegyzés az alábbi öt kérdéskörben:
1. Tehetségdemokrácia vagy tehetségmeritokrácia?
2. Civilmozgalom vagy állami szervezet?
3. Egyetlen tehetség se vesszen el!
4. A növekedés természet-adta korlátai.
5. A tehetséggondozás a reménység szigete az igénytelenség óceánjában.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára