Blogok

Mivel kell takarékoskodni ma?

Avagy: És mivel nem szabad?

 

A blogbejegyzésben azt járom körbe, hogy a pénzköltés mellett mi mindennel érdemes spórolni mostanában. Példákat hozok olyasmikre is, amelyekkel épphogy nem szabad fukar kezekkel bánni ma sem. Zaklatott korban élünk. Takarékoskodni kell tehát a mindenre azonnal ugró hiper-aktivitással, a mértéktelen akarattal, a túlzottan nagy szavakkal, a szélsőséges érzelmekkel és a felesleges pátosszal. Mindez ugyanis a zaklatottságot növeli. A mai kornak pedig kiegyensúlyozottságra, stabilitásra és nyugalomra van szüksége.

Takarékra kell állítani a gyűlöletet, a bántást, mások megalázását és megszomorítását is. Mindez ugyanis nemcsak azért rossz, mert helyben a másiknak rossz. E hatások rendszerszinten is rosszak, mert tartósan túlérzékenyítik a rendszer tagjait, ami ugrásszerűen növeli a rendszer egészének kiszámíthatatlanságát és instabilitását. Aki másokat bánt, az tehát saját magát is bántja. Jó lenne végre belátni ezt.

Mivel nem szabad takarékoskodni egy túlérzékenyített, túltelített rendszerben? Elsőként, másodikként, és harmadikként a szeretettel. A szeretet puffert képez: csökkenti a szeretetet kapó egyén túltelítettségét. A bejegyzésben még három ön- és közgyógyító tevékenységet sorolok fel. Várom az Olvasók javaslatait bármi másra, amellyel egy túlérzékenyített, túltelített helyzetben takarékoskodni kell – és minden olyanra is, amivel meg nem szabad.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Tömeg és tehetség viszonya

Avagy: Meddig pótolhatja a részvétel látszata a tényleges részvételt?

A bejegyzésben napjaink „tehetségmítoszának” néhány téveszméjét fogalmazom meg. A tehetség monopoljáradékot vívott ki magának az elmúlt évtizedekben, mert felismertette, és elismertette a társadalommal, hogy az általa adott egyedien magas minőség, az általa adott egyedien új megoldások mással nem helyettesíthetők.

Mit okoz ez a rendkívül különleges kezelésmód és az ezzel járó óriási javadalmazásbeli különbség? A kiemelkedő tehetség menedzselésére és a belőle nyerhető extraprofitra egy egész „tehetségipar” szakosodott. Kiemelkedő tehetségnek beállított műzsenik tömegében élünk. A műzseni a gyártójának kiszolgáltatott, ezért idomítható: könnyebben hoz ugyanakkora profitot.

Bárki zseni lehet, akit a tehetségipar annak deklarál. Közhiedelemmé vált, hogy a tehetség olyan, mint a lottó: mindenki megszerezheti rá az esélyt, ha egy minimális erőfeszítést megtesz, és utána csak várja-várja, hogy kihúzzák végre az ő számát, és belőle is lehessen zseniceleb. Az a nagyon sokrétű eszközökkel gerjesztett tévhit, hogy tehetségcsinálás egy demokratikus, közösségi aktus, szintén a tehetségipar valódi hatalmát elrejtő mechanizmusok egyike.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

A szabadság hálózatos értelmezése

Avagy: Miért ad a megváltás szabadságot?

 

Ahogyan a blogot rendszeresen olvasók ismerik, a hálózatot a legtágabb értelemben és a világon létező Minden hálózatának fogom fel. A szabadságnak ezen a legszélesebb hálózatos értelmezésében válik a kérdés megválaszolhatóvá: Miért ad a megváltás szabadságot?

Ha a Mindennel kapcsolatba kerülünk – a hálózat teljességét be tudjuk járni. Ennek a kiterjedésnek a mértéke a szabadságunk igazi foka. A Mindennel való összekötöttség ugyanis felszabadít bennünket a helybeli kötöttségek alól. Mit tehetünk a szabadságfejlődésünk elősegítésére, ameddig még nem jutottunk el a teljesség megérzéséig? A fokozatos szabadságnövelés hálózatos útját pontosan az az újdonságkereső stratégia írja le, amelyet egy régebbi blogbejegyzésben részleteztem.

Az igazi szabadság a nagy K-val írt Kreativitás. Az, amelyik hosszú távon látja be a történéseket, amelyiknek van átlátása és mersze is arra menni, amerre még nem ment senki sem. Az ilyen ember találja meg a Teljességet. És itt önfejlesztő feladata bevégeztetett. Nem marad számára más hátra, semmint megmutatni az Utat másoknak is. Az Utat, amelyik mindenkinek éppúgy más, mint a benne rejlő tehetség, de mindenkinek ugyanoda, a megváltás szabadságába vezet.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Viselkedésünk meghatározottsága

Avagy: Mi minden képes befolyásolni a döntéseinket?

A blogbejegyzésben néhány olyan kutatási eredményt sorolok fel, amelyek megmutatják, hogy naaagy objektivitásunkban milyen esendőek, és a környezet általunk fel nem mért hatásainak mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Az élettapasztalattal összegyűjtött mértékletességünk és bölcsességünk segíthetnek minket abban, hogy legalább néhányat elkerüljünk e csapdák közül.
   
Az objektivitás sérülésének egy igen gyakori példája az antropocentrikusság, amely abban az irracionális dühben is megmutatkozik, amivel a számítógépünket, mint minket eláruló társunkat tudjuk verni, ha az nem működik. Egy vizsgálatban azok szerint voltak a legemberibbek az egyes eszközök, akik a személyiségjegyeik alapján a legmagányosabbak voltak. A túlzott biztonság azonban hajlamossá teheti az embereket arra is, hogy másokat élettelen tárgyaknak lássanak.

Megdöbbentő hatások befolyásolhatnak bennünket. A számomra legmegdöbbentőbb tanulmány azt mutatta meg, hogy amikor a bírók nem esznek, éhségük növekedtével 65%-ról akár nulla %-ra is csökkenhet az általuk meghozott kedvező ítéletek száma, ami újra felmegy 65%-ra egy szünet és étkezés után…

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Tehetségek Kínában

Avagy: Élmények a múlt heti kínai utam során


 

Az elmúlt hetemet tehetséggondozással és hálózatkutatással a Peking-Sanghai-Shijiazhuang háromszögben töltöttem. Talán a legfontosabb beszélgetés a Chinese Association of Science and Technology vezetőségével folyt (lásd fenti kép), ahol a szervezet végrehajtó titkára, Xu Yan-Hao úr (tőlem jobbra) fontosnak tartotta a magyar tehetséggondozó tapasztalatok adaptálását. (Az út sikerét nagymértékben meghatározta a pekingi magyar nagykövetség tudományos attachéjának, Szilas Cecíliának a kiváló segítsége, aki tőlem balra áll a képen.) A bejegyzésben először hét általános, majd három tehetséggondozó kínai tapasztalatomat osztom meg az Olvasóval.

Csaknem tíz éve jártam Kínában a legutóbb. A kínai társadalom azóta túlgyorsult. Óriási lett a teljesítménykényszer. Mi, magyarok pszichés problémák egész sorával válaszolunk egy ilyen helyzetre. A kínaiak a bejegyzésben leírt teljesítmény-visszatartó és önvédelmi reflexeket alkalmazzák, hogy ne legyen minden olyan gyors, mint amilyen lehetne. Nem mellékesen: az „önhatékonytalanítás” munkahelyet is teremt.

Peking egyik legjobb középiskolájában nemcsak a tudományt oktatják emberközeli módon, de óriási teret adnak a sportnak és a művészeti hagyományoknak is. A kínai gyermekek „gazdagító” tehetséggondozása a reggel 7-től este 8-ig tartó tanítás után kicsit nehéz. Érdemes nálunk már most elgondolkodni azon, hogy a tehetségnek minden újonnan formálódó rendszerben is meg kell őrizni a szabadidőt. A kínaiaktól elképesztően sokat tanulhatunk agyvisszaszívásban. A bejegyzés végén ennek egy vázlatos modelljét is leírom.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Körkép a munka világából

Avagy: Miért vált ilyenné a magyar munkavállaló?


 

A blogbejegyzésben négy történetet idézek fel az ifjú magyar munkakezdőkről: segédmunkásról, vízvezeték szerelőről, külkereskedőről és tanítóról. Az ötödik példa az ellenpélda: egy kiváló fiatal orvosról szól.

Miért nem érzi meg sok fiatal azt, hogy ő tulajdonképpen mit ér? A tömeges érettségi és felsőoktatás, a celeb-jelenség, az újgazdag-jelenség mind-mind hozzájárul ehhez, de e viselkedésben egy új generációs lázadás körvonalai is felsejlenek. A rendszerváltáskor született generációk most érnek el oda, hogy munkát vállaljanak. Ez a nemzedék messze nem kapott annyi szeretetet a gyermekfejlődés legkritikusabb éveiben, mint amennyit az előző, vagy akár az utánuk következő generációk kaptak.

Malcolm Gladwell a Talent Grab című írásában meggyőzően bizonyítja, hogy tehetség a XX. század második felében emancipálódott, és ahelyett, hogy behódolna, maga kéri meg a saját maga árát. Van ebben igazság is persze. Csak ha az egyediségem tudata pofátlansággal párosul, és – ráadásul – mindehhez mégcsak nem is vagyok egyedi, akkor valami nagyon elveszett. Az áldemokrácia, ha mindenki úgy érzi, hogy ő legalább olyan jó, mint az ország legjobbjai. Érdemes megfontolni a Liliomos Mozgalom alapelveit, és minden idők egyik legjobb amerikai baseball játékosának, Stan Musial-nek a példáját, aki 20% fizetéscsökkentést kért egy igen rossz bajnoksági szezonja után.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára