Csermely Péter blogja

Lehet-e túl sok az, amit megtudunk?

Avagy: Mi lesz akkor, amikor már minden Wikiluki kinyílt?

A bejegyzés az információk elérhetőségét, a titok fogalmának újraértelmezését és azt a komplex jelenségcsokrot járja körül, ami mindezekkel összefügg. A titkaim súlyát önelfogadásom mértéke szabja meg. Ha közel tudom hozni a valódi, a saját magam által belül érzett és a külvilág fele mutatott három énképemet egymáshoz, akkor alhatok nyugodtan, és életem végén ekkor várhatom könnyű szívvel a távozást.

Az információterjedés hatóköre szerint az egész Föld pontszerűvé kezd válni. Ez mérhetetlenül felértékeli a közlés felelősségét. Az azonos elemekből álló, túlzottan összekötött rendszer instabil. A közösség működését stabilizáló info-demokrácia tehát éppenhogy nem mossa el a különbségeket, hanem a különbségek elfogadásával és az információknak az egyéniséget fejlesztő öncsatornázásával rokon.

Az információs szabadság kiterjesztése csak a saját magunk és másik elfogadásával élhető meg emberi tragédiák nélkül. Az információs hatalom kiterjesztése gyűlölködéssel párosulva mérgez. Az információs hatalom csak az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet útján válhat fegyverből az önismeretet és az együttműködést segítő információs közhatalommá.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az idős kor örömeiről

Avagy: Mi minden miatt lehet valaki büszke magára, ha öreg?

  

Az idős ember sokkal közelebb kerül az indulatmentességhez, az előrelátáshoz, az Egész megtapasztalásához, mint fiatal társai. Az élet nagyon nagy adománya az, amikor az idős korhoz gyermeki játékosság, a befogadásra, az adásra való nyitottság is társul. Az ilyen gyermeki szeretetben élő idős ember elérte a bölcsességet.

Egy szép idős arc, egy gyönyörű idős kéz a helyesen meghozott korábbi döntések ezreinek lenyomata. Megöregedve újra lesz időnk. Lesz időnk arra, hogy megörüljünk egy napsugárnak, egy kicsi lepkének, az egyik unoka kacagásának. Lesz időnk újra felfedezni a legszebb, a legtisztább, a leggyermekibb érzelmeket, amelyeken a felnőttkor taposásában rendre átrohantunk.

A kapcsolatok meggyengülése egyfajta független helyzetet is teremt. Ez a helyzet ideálissá teszi az idős embert a konfliktusok oldására, a mediálásra. Ahogy közeledünk a matuzsálemi korhoz, egyre kevéssé béklyóz már le a földi lét. A lelkünkkel egyre inkább képesek leszünk úgy repülni megint, ahogy kisgyermekkorunk legszebb álmaiban tettük egykoron.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az írástudók felelőssége – ma idehaza

Avagy: Milyen hibákat követünk el a mai magyar társadalmi helyzet megítélésében?

Ebben a bejegyzésben három kérdést fogok átgondolni. 1.) Ki ma az az írástudó, aki felelősséggel tartozik? 2.) Miben áll az írástudó felelőssége ma? (A harmadik kérdésre adott válasz a felelős írástudó egyik mai feladatát járja körbe.) 3.) Milyen hibákat követünk el a mai magyar társadalmi helyzet megítélésében?

A ma írástudóját a hiteles ismereteken alapuló rendszerszerű gondolkodás és a cselekvés hosszútávú irányának a helyes megérzése jellemzik. Az írástudó felelőssége abban áll, hogy elkülöníti a birkanyáj-érzeteit és a rettegés-érzeteit a hiteles tényektől. Az írástudónak meg kell éreznie, hogy mikor válhat az események egyszerű sora összegződő láncolattá. A mai hangzavarban egyik feladat sem egyszerű.

A bejegyzés záró része A) a nagyotmondásnak; B) a rendszerben való gondolkodás hiányának; C) a türelem hiányának és D) a kiterjedt együttműködés hiányának a hibáit elemzi.


Fő témakörök: 

Témakörök: 

Néhány a blogolvasók 2011-es önkéntes munkáiból

Avagy: Beszámoló az ötödik blogtalálkozóról

2011 az önkéntesség éve az EU-ban, emiatt a családias hangulatú találkozó bevezetőjében eszmét cseréltünk arról, hogy mi is az önkéntesség. 3 perc csend után 45 percnyi zsongás következett, ahol a résztvevők a nyakukba akasztották az önkéntes munkájuk rövid leírását, és piros négyzeteknek a kitűző tasakba helyezésével kifejezhették tetszésüket valaki más munkája felett. A nagy nyüzsgés után az öt legtöbb „szavazatot” kapott résztvevőt kértük meg arra, hogy írja le munkáját, élményeit.

Bemutatkozott Csorba Simon festőművész a MENTONOPON képzőművész kör után az ÉBREDÉSEK Alapítvány keretei között működő közösségi pszichiátriai tanszék önkéntese, majd a nemrég megalakult „Új Nyolcak formáció” egyik létrehívója. Balázs Attila, kolozsvári református lelkész a sürgősségi lelkigondozás és az Iskolatáska Diáktámogató Program lényegét mondta el. Tőkés Andrea a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál végzett önkéntes munkáját mutatta be, ahol telefonos lelkisegély szolgálatot ad  gyerekek és fiatalok számára. Szuhai Nóra a "Legjobb Vagyok" Tehetségmentoráló Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. szakmai vezetőjeként a 17-35 éves tehetséges fiatalokat örömöt hozó élet megteremtésében segíti. Szalay Kristóf a Máltai Mentőszolgálatnál végzett mentőmunkájáról beszélt.  

A blogtalálkozón felmerült annak az igénye is, hogy az Olvasók felhívhassák egymás figyelmét az olyan önkéntes munkákra, amelyhez csatlakozni lehet. Ennek ezen az oldalon találtunk helyet. Az önkéntes munkákról a javaslatokat a csermelyblog@tehetsegpont.hu email címen várjuk.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Kis magyar természetrajz két évtized úszástípusai ürügyén

Avagy: Mutasd meg hogyan úszol és megmondom, ki vagy

Negyven éve úszom rendszeresen, és éppen húsz éve járok a Kispesti Uszodába. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt a blogbejegyzést az úszótípusoknak szentelem. A típusok összessége egy kis magyar természetrajzot is kiad.

Az első nyolc típus a hentes
(Macellarius major), a bürü-bürü (Infans simplex), a győző (Victor hungariensis és Victor enormis), az önsanyargató (Molestus ipse és Animus nihil), a kielégítetlen (Insaturabilis modernus és Amare minor), a perfekcionista (Perfectus ultra és rivalitas tempus), a meditáló (Meditativus aqua és Meditativus cervilongus) és a partizó (Converso hypersociabilis és Mortificator visualis) típusa.

A kilencedik típus, az úszó
(Solvo absolvo és Resurrectus vigor) az egyetlen típus, amelyik tényleg úszik. Számára a mozgás szépsége az úszás értelme. Tudatában van annak, hogy a víz nem közeg, hanem maga az élet. Szép lenne, ha negyven év után elsajátíthatnám az úszás művészetét. Úgy gondolom, hogy jól haladok. Türelmesen de tempósan. Minden leúszott kilométerrel közelebb jutva ahhoz, amit éppen elhagytam: az áramlásban eltöltött pillanat végtelenségéhez.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért feudalista még mindig Magyarország?

Avagy: Kiirthatatlan törzsi hierarchiáink árulkodó jegyei

 

Ebben a bejegyzésben azokról a tavalyi saját élményeimről számolok be, amelyek arra figyelmeztettek, hogy milyen nehéz megszabadulnunk a feudális alá- és fölérendeltségi viszonyainktól. Csak azokat a hierarchikus megkötöttségeket kárhoztatom, amelyek érdem helyett valamilyen pozícióból, öröklött vagyonból származnak. Ezek ugyanis az együttműködés mellett a közösségnek az új körülményekhez való adaptációját is gátolják.

A tekintélyelvűség tagadásával semmiképpen sem szeretném a tekintélyt magát is tagadni. A tekintély nagyon fontos akkor, ha azt az erényes magatartás hosszú távon való gyakorlásából származó hírnévvel azonosítjuk. A tekintélyelvűség napi berögzöttségeinek lebontása azonban a demokrácia tényleges tartalma és lényege. A demokrácia nem vasárnapi ruha. Ha nem kezdjük el mindenhol gyakorolni, akkor lefoszlik ott is, ahol pucérak leszünk nélküle.

A bejegyzés végén leírt pozitív példáim kisgyermekekről szóló példák. Nem véletlenül. Az óvoda és a kisiskola üzenete a jövő generációjának az egyik alapja. Mikor? Akkor, ha ezt az üzenetet nem rontjuk el később,
a kisbetűséletben. Hát tegyünk arról, hogy az Életünk nagybetűs, örömbetűs, az erény tekintélyét (és csak azt) tisztelő ÉLET legyen!

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Csermely Péter blogja csatornájára