Csermely Péter blogja

Több mint 50.000 látogató a Csermelyblogon!

NAAAGY köszönet újfent az Olvasóknak és a segítőknek!

Tisztelt Olvasóm!

   

Újabb határt léptünk át, több mint 50.000 látogatója volt a CsermelyBlognak. Nagyon köszönöm ezt mindenkinek, hűséges kitartóknak és újaknak egyaránt. Hadd ragadjam meg az alkalmat arra is, hogy megköszönjem azoknak az állandó segítséget, akik nem látszanak. Sulyok Katalinnak, hogy több mint egy éven át feltett, moderált, mindeneskedett és Szilágyi Zsuzsának, aki néhány hete ezt átvette tőle. Végül, de messze nem utolsó sorban Németh Péternek, aki az egész szerkezetet kitalálta, megcsinálta és azóta is fejleszti folyamatosan. KÖSZÖNET!

Csermely Péter

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Miért kevesebb ma a hivatástudat?

Avagy: A felsőoktatás gondjainak társadalmi okairól

Azt hiszem, hogy sokan egyetértenek velem abban, hogy túl kevés helyen alakul ki ma hivatástudat. Melyek lehetnek ennek az okai? Néhány lehetséges okot vitaindító gyanánt sorolok fel e blogbejegyzésben.

A hivatástudat a foglalkozáshoz, a munkához fűződő belső elkötelezettség, odaadás, a javadalmazástól független motiváció. A hivatástudat annak az érzése is, hogy valaki mások számára olyan hasznos tevékenységet tud végezni, amelyet a többiek valóban hasznosnak tartanak, és ekként vissza is igazolnak. A hivatástudathoz kell hivatás, azaz olyan kikristályosodott szerepkör, amelyet a társadalom ismer és elfogad.

Mi minden miatt tört meg a hivatástudat mostanában? Vitaindítóként hat társadalmi okot fogalmazok meg. A viselkedési minták eróziójának aggasztó jelei fokozottan érvényesek az iskolákra és ezen belül az egyetemekre, amelyeknek a hivatástudat felkeltésének a legfontosabb terepei kellenének, hogy legyenek. Az oktatás hivatástudattal kapcsolatos gondjait öt vitaindító megállapításban összegzem.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mi az igazi siker?

Avagy: Hogyan válik a tehetség egyéni és közös örömmé?


A tehetség messze nemcsak adomány, hanem olyan súlyos teher is, amely mind a viselőjére, mind pedig az őt segítőkre felelősséget ró. Tízezer órányi gyakorlás kell egy világra szóló tehetség érvényesüléséhez. Mi az, amiért érdemes mindezt a gyötrődést vállalni? Mi az igazi siker?

Az igazi siker nem pénz, és nem hírnév. Az igazi siker senki másnak a véleményétől és az értékelésétől nem függ. Az igazi siker a helyes mércével élő egyéniség legbensőbb ügye. Az igazi siker a bennünk rejlő képességek kibontakoztatásának öröme. Annak a hihetetlen feszültségnek az oldása, amelyet a tehetség kirobbanása jelent.

Az igazi siker alkot, és nem rombol. Az igazi siker nem eltávolítja a tehetséget a tömegtől, hanem közelebb hozza. Az igazi siker képes megosztani, átadni azt a földöntúli örömöt, amelyet a kibontott tehetség teljességének megtapasztalása jelent és közvetít. Az igazi siker lényege a világ szeretetben élő teljességének megérzése és megjelenítése – bármilyen tehetségterületben, és bármilyen emberi cselekvésben, még a nem-cselekvésben is. Erre a bejegyzés végén egy élsportoló, Yehudi Menuhin és Baráti Kristóf példáit hozom.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

10.000 olvasó látta a "Milyen a jó tanár?" bejegyzést

Szívből örülök minden pedagógusnak, aki a tízezer olvasó között volt

Nagyon jó érzés az, hogy a mai nappal már tízezernél is több olvasó kereste fel a "Milyen a jó tanár?" blogbejegyzést. Ha csak a negyede ebből pedagógus volt, és ha csak annak a fele merített is a sorokból valamit, már az egész blog nem volt hiábavaló, hiszen egyetlen jó pedagógus diákok százainak az életében ad meghatározó, egész további Emberségüket eldöntő élményt. (És hát ennek az ellenkezője is sajnos igaz...)

 

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Mikor helyes az érzelmeinkre bízni magunkat a döntéseink során?

Avagy: Hogyan találhatók meg a tömegmanipuláció korlátai?

 

Az információzuhatagban a baloldali agyféltekénk egyre kevésbé képes az események követésére. Az eligazodás érzelmi megközelítést is követel. Azonban van igazság abban, hogy „az érzelem nem jó tanácsadó”. A bejegyzés arról szól, hogy hogyan lehet a „helyes” és a „helytelen” érzelmeket egymástól megkülönböztetni.

Az információk feldolgozása során az érzelmek a súlyozást képviselik. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a lelkünkben rejlő korábbi érzelmi csapdákat sikerült már feldolgoznunk. Az érzelmi sivárság, az érzelmi bizonytalanság döntésképtelenné tesz bennünket. Az érzelemlötyögést elviselők az igazi zombik, akik a tömegmanipuláció ideális alanyai. Az érzelemlötyögéstől szenvedők gyakran kötnek ki rendkívül szoros csoportok tagjaként. Mindkét viselkedés gyakori oka a kisgyermekkori szeretetteli, bizalomadó környezet hiánya.

A kiegyensúlyozott érzelemskálára törekedő ember mind az örömöt, mind a bánatot, mind a kicsiny, mind pedig a szélsőséges érzelmeket kellő arányban éli meg. Mindegyiknek örül, mert emberségét, döntésképességét éppen ez az érzelemgazdagság fejleszti a mai világ bonyolultságát elviselni és értelmezni képes magasabb szintre. A mai magyar iskolának az egyik legnagyobb tragédiája az, hogy érzelemmentes. Az ilyen iskolában egy egészséges kisgyermek lelke meghal. Freund Tamás a TEDx-Danubia-n elhangzott előadását azzal zárta, hogy az érzelmi, a művészeti jellegű nevelés az iskola első számú feladata kellene, hogy legyen, mert ez az, ami elengedhetetlen a magasabb rendű agyműködéshez. Mélyen igaza van.


Fő témakörök: 

Témakörök: 

Hét történet a tudományos kutatásról

Avagy: Bizony, a tudósok is emberek…

 

Ebben a bejegyzésben a saját tudományos kutatómunkám különböző fázisaiból fogok hét történetet leírni. A kutatásokat sokan misztifikálják, és a kutatókat valamiféle kaszt tagjainak, avagy fantasztikus felfedezések steril hordozóinak írják le. Ezzel szemben mind a hét történetem a kutatómunka emberi oldalát mutatja meg.
•    Az első történetem Budapesten, a nyolcvanas évek elején játszódik.
•    A második és harmadik történetem az első amerikai utamról való, amelyen Martonosi Antal professzor meghívására Syracuse-ban (NY) töltöttem el egy évet.
•    A negyedik történetem a nyolcvanas évek végéről, Hannoverből való.
•    Az ötödik történetem a Bostonban, a kilencvenes évek elején játszódik.
•    A hatodik történetem a kilencvenes évek végéről, Tokióból való.
•    A hetedik és utolsó történetem az ezredforduló után, Párizsban játszódik.


A történetek tanulsága? Hiába, no, élni (tudósként is) tudni kell.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Csermely Péter blogja csatornájára