Csermely Péter blogja
Újraindult a CsermelyBlog
a CsermelyBlog 2.0 kéthetente pénteken jelenik meg magyarul és angolul

 

Nagyon köszönöm Olvasóim türelmét a hosszúra nyúlt szünetért! A hálózatos kutatásaink és az európai tehetségsegítő hálózat kiépítése annyira sok izgalmas eredményt hoztak, hogy csaknem hat alkotóév lett az eredetileg néhány hónaposra tervezett blog-szünetből. Jó hírem van: a blog újraindult, a CsermelyBlog 2.0 ezen a linken érhető el. December 22-én (majd utána minden második pénteken) fog felkerülni az első, karácsonyi bejegyzés, amely magyarul a megújult http://csermelyblog.hu oldalon, angolul pedig a már most is üzemelő http://csermelyblog.net oldalon lesz elérhető.

 

A 2.0 megjelölés nem véletlen. Az elmúlt két évben a lelki életem és a gondolkodásom igen elmélyült a korábbiakhoz képest. 2017. eleje óta naponta legalább egy órát meditálok (amelyet egyre inkább szemlélődő imának lehet nevezni), rendszeresen részt veszek Csendet adó és kívánó lelkigyakorlatokon, és látogatásokat teszek lelki elmélyültséget adó helyeken. A szeretet megélése és terjesztése mellett olyan értékek, mint a bölcsesség és az alázat sokkal fontosabbakká (és őszintén remélem, hogy átéltebbekké is) lettek a számomra, mint korábban. Ezeket a változásokat tükrözi a CsermelyBlog 2.0 fejlécében december 15-től majd megjelenő Luther-rózsa, amely evangélikus voltomra is utal. A 2017-es egyik Aranyanyu díjazott, Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna így foglalta össze az evangélikusság lényegét: "Ez egy szabadon választható, nagyon barátságos hit." Egyetértek vele.

 

Mindezek következtében újra lett mondanivalóm, amelynek a közlési vágya minden más elfoglaltságom fölé nőtt. Őszintén remélem, hogy az ebből fakadó bejegyzések még mélyebbek lesznek, mint amilyenek a CsermelyBlog 1.0 bejegyzései voltak. Szeretettel invitálom régi és új Olvasóimat, hogy nézzék meg a Csermelyblog 2.0 új oldalát, olvassák el a december 22-én felkerülő karácsonyi blogbejegyzést, illetve, ha még nem csatlakoztak, addig is legyenek tagjai a blog Facebook illetve LinkedIn csoportjainak. A december 22-i blogbejegyzés címe: A Karácsony, mint az alázat kreativitásával teli életállapot: A nap, amikor megszületik bennünk a Fény. Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelnek majd az elolvasásával!

 


 

Fontos kérés: sajnos adatvédelmi okokból nem tudtuk "áthozni" a CsermelyBlog 1.0-án régebben regisztráltak felhasználó nevét és jelszavát a CsermelyBlog 2.0-ra, így arra kérek minden régi Olvasómat, hogy regisztráljon frissen a CsermelyBlog 2.0-án ezen a linken. Nagyon köszönöm!

 

 

A CsermelyBlog-ból írt könyv megjelent!
Sikeres könyvbemutató a Könyvfesztiválon

    

Nagy örömmel jelzem a kedves Olvasóknak, hogy a CsermelyBlog eddigi írásainak legjobbjai + néhány kiváló hozzászólás + jónéhány, a gondolatokat összekötő interjú könyv formájában is megjelent "Bloghálózatos életfilozófiám" címmel. A sokféle gondolatot Kapitány Katalin szerkesztette kiválóan egybe. A szöveget Szűcs Édua igen találó illusztrációi teszik élvezetesebbé (a mesterrajzok egyike a fenti címlapon található). A kötet a Könyvfesztiválra jelent meg a Typotex kiadó gondozásában. A könyv bemutatójára a Millenáris Supka Géza termében került sor, amelyen Katival együtt Falus Andrással beszélgettünk egy igen jót a könyv témáiról.

A könyv IDE KATTINTVA és a "Kosárba" gombot megnyomva rendelhető meg.

A könyv pdf változata itt olvasható.

Mikor vezetnek az érzelmek helyes döntésekhez
Avagy: És mikor nem?

Az érzelmeink csak akkor tudnak helyes tanácsokat adni, ha kiegyensúlyozottak és gazdagok. Mi kell ennek az eléréséhez? Függetleníteni kell magunkat a múlt érzelmeitől. A reflexvezérelt ember kiszolgáltatott, az élete törpe és szegény. Függetleníteni kell magunkat a jövő érzelmeitől is. Egy helyesen töltekező élet esetén rájövünk arra, hogy mi magunk is képesek vagyunk egyesülni az egész világgal, és ezáltal betölteni azt. A világot betöltve minden elénk kerülő helyzet a világ szeretetáramának egy törpe rezdülése lesz, amely pontosan azért került elénk, hogy a megoldásában magunkat fejleszthessük, és ebben a folyamatban örömünket lelhessük.

Függetleníteni kell magunkat a gyűlölettől. A gyűlölet nemcsak azért pusztító érzelem, mert odakötöz bennünket a gyűlölet tárgyához, hanem azért is, mert olyan erős, hogy kiéget mindent, amit csak a közelében talál. Függetleníteni kell magunkat a másikat kisajátító szeretettől is. Az igazi szerelem a kiteljesedést nem lezárja, hanem a másikban való beteljesedéssel felgyorsítja. Függetleníteni kell magunkat a megrögzöttségeinktől. A valódi értékrend nem néhány megrögzöttség összessége, hanem egy helyességre törekvő élet egészének a lényege.

A világ részeitől való függetlenedés tesz minket képessé arra, hogy a megérezhessük és betölthessük a világ egészét, és megérezzük a világot behálózó és éltető szeretet egyetemességét. Ha távolodunk ettől, akkor a bonyolult helyzetek még sokkal bonyolultabbakká válnak, hiszen a világ egésze ezzel a nagyon egyszerű visszacsatolással is figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lenne végre változni kezdenünk. Ennek a változásnak a felismerésében és megélésében kívánok minden Olvasómnak nagyon sok örömöt.

Hogyan lehet a válságból öröm?
Avagy: Mi adhat tartást magunknak és egy összeomlani látszó világnak?

 

 

Az év-végi elcsendesedés közepette mindig hasznos átgondolni a jövőt. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb jellemzője a váratlan események, a szélsőségek egyre fokozottabb megjelenése lesz. Egy tartósan kiszámíthatatlan és tartósan nehéz időszakra kell tehát felkészülnünk. A bejegyzésben arra keresek választ, hogy ezt hogyan tegyük.

Mitől kell megóvnunk magunkat? Abba kell hagynunk a növekedésőrületet, ami még a majomkorunkban kialakult kedvesség-függőségünkből fakad. Ha az előttünk álló feladatokat megoldhatatlannak hisszük, az önsajnálathoz vezet, ami lefegyverez. A megoldhatatlanság képzete teret enged az irracionális gondolkodásnak, amiből csodavárás, megváltó-sóvárgás és segítségmítoszok származnak. Ilyenkor felélénkül a csordaszellem: az együtt-rohanás, a tömegviselkedés kritikátlan elfogadása a saját gyermekkorunkba való regressziót jelenti. Az sem jobb, ha az ellentétes végletbe lendülünk: a megoldás minden áron való akarása cselekvésőrülethez vezet. A megoldást nem akarni, hanem megérezni kell. Az egy hét múlva esedékes, újévi blogbejegyzésben fogom azt részletezni, hogy hogyan.

A kutatók a közösségi döntéshozatalt és a szervezetszintű tanulóképességet jelölték meg a váratlan helyzetek elkerülésének egyik fő eszközeként. Mi kell ehhez? Higgadtság, az önálló gondolkodásra, az elmélyülésre, az elemzésre, ha kell: a visszalépésre való képesség, a minőségre, a tartósságra, a megbízhatóságra való koncentrálás, közösségformálás, bizalomépítés és szeretetadó magatartás. Mindezzel Föld-barátabb életmódra válthatunk át. Ezzel teli Új Évet kívánok a kedves Olvasónak! Hadd bíztassam arra, hogy elgondolkodva a bejegyzésben írottakon tiszteljen meg a helyes viselkedési irányokat kereső javaslataival.

 


A kiteljesedés útjai
Avagy: Hogyan lehetünk a megváltás követei mi is?

 

A korábbi megváltással kapcsolatos blogbejegyzések legfontosabb üzenetei szerint a megváltás annak az átélése, hogy a mindenség minket nemcsak tartalmaz, de el is fogad. A megváltás fogékonnyá tesz bennünket az öröm befogadására és továbbadására, a világ szeretetáramába való beleolvadásra.

A jelenlegi bejegyzésben ezt azzal bővítem, hogy a kiteljesedés a megváltás lényege. A megváltás átélésével az ember kilép önmaga börtönéből, és megtapasztalja azt, hogy a világ a szeretetben egyesülni képes. A megváltás belül is kiteljesít, és megmutatja a saját benső énünk központját. Rádöbbent, hogy a boldogság nem egyéni kincs, hanem kölcsönviszony. Annak a kiteljesedésnek a megélése, amit a világ szeretetáramának gazdagítása jelent.

Mit tehetünk a kiteljesedés érdekében Karácsonykor? Először is: csendesedjünk el. Másodszor: érezzük meg, hogy micsoda mély szeretet-tartalékok, mekkora óriási benső terek vannak még bennünk. Harmadszor: hozzuk el egymásnak a felszabadítás, a kiteljesítés csodáját. Ennek a csodának a megélését és terjesztését kívánom minden kedves Olvasómnak most, Karácsonykor – és életének minden egyes pillanatában.

 

A mosolyról
Avagy: Hányfajta mosolyunk gazdagíthat minket és másokat?

 

Karácsony fele közeledve, advent utolsó hétvégéjén ideje van annak, hogy legalább erre a két hétre, ami az évből hátra van, magunk mögött hagyjuk a korunkra oly jellemző zaklatottságot. Gondolkodjunk el azon, hogy a legfontosabb, amit Karácsonykor adni tudunk a szeretteinknek, az a megnyugvást adó szeretet és a mosoly. Ezért gondoltam azt, hogy csokorba szedek néhány mosolyfajtát, és karácsonyi előzetesként átnyújtom minden kedves Olvasómnak.

A bejegyzésben szó lesz a mindennapok gyönyörű kis mosolyairól: a zavart mosolyról, a huncut mosolyról, a kitörő öröm mosolyáról, a magakellető mosolyról és a szépséget visszaigazoló mosolyról. A kapcsolatok szépségének mosolyait a bizalmat adó mosoly és a szeretetet elfogadó mosoly képviseli. A mélyen átélt öröm mosolyai közül a szerelmes mosolyt és a mennyei érintés mosolyát említem. Zárásként a legszebb mosolyról, a benső öröm csendes mosolyáról írok. Várom a kedves Olvasók kiegészítéseit a sok-sok további mosolyfajtáról! Minden Olvasót arra is kérek: adjon ebben a két hétben legalább tíz, általa ismert, és tíz másik, általa nem ismert, vadidegen embernek egy-egy mosolyt. Köszönöm!


Tartalom átvétel