Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
A kiteljesedéstől a beteljesedés felé
Avagy: Részlet Alexander Brody Alibi hat hónapra könyvtárában megjelent „Gyermekkor” című kötetből

 

Ma jelent meg kedves barátom, Alexander Brody értő válogatásában és gondozásában az Alibi hat hónapra könyvtár legújabb, kilencedik kötete, amely a Gyermekkorról szól. A neves szerzők mellett, nagy örömömre az én írásom is helyet kapott. Ebből idézek most néhány részletet  ­– azért is, hogy kedvet csináljak a könyv elolvasásához.

A gyermekkor egy olyan út első állomása, amely a teljességből a teljességbe vezet. Felnőttként annyifélék lehetünk, ahányfélék kisgyermekkorunkban voltunk. Az idős kor teljessége a bölcsességgé ötvözött tapasztalás teljessége.

A játékaimat gyermekkorom óta sem hagytam el. Most éppen hálózatoknak és tehetséggondozásnak hívom a legszebb két játékszerem. Játékaim közepette lassan cseperedem. Felnőttnek álcázott gyerekként örömmel várom a második, az igazi gyermekkorom.

Megosztás
Honnan lehet felismerni a tehetséget?
Avagy: Tehetségtörténeteimből

 

Ez a blogbejegyzés a még rejtőző tehetség furcsa természetéről szól. A célom vele az, hogy felhívjam a figyelmet: legyünk résen mindig! Járjon ott a gondolat a fejünkben állandóan, ha valami furcsát észlelünk: megeshetik, hogy az igazi oka az a furcsa viselkedésnek, hogy egy ma még rejtett tehetséggel állunk szemben.

A bejegyzést Gyarmathy Éva barátomnak, a furcsa tehetségek nagyon jó ismerőjének egy listájával kezdem arról, hogy milyen is a gyermekkori, rejtőző tehetség. A fenti kép matematika tesztje közben feszült figyelmet tanúsító, 7 éves Terrence Tao 24 évesen lett a matematika professzora, 31 évesen pedig megkapta a matematika Nobel-díjának számító Fields Medal-t. 

A bejegyzésben írok két kisgyermekről, akiket a Kispesti uszodában figyeltem meg: egyikük kommunikációs, a másikuk mérnöki tehetség biztosan. Szó esik egy karcagi kémiaverseny győzteséről, Sir Ken Robinson egyik híres példájáról és Yehudi Menuhin sajátos tanítvány-kiválasztási módszeréről is. Mindezek a példák a rejtőzködő tehetség nagyon különleges, de mégis mindennap, mindenhol tapasztalható természetét mutatják be. Kérem, figyeljünk rájuk. Ők a jövőnk.

 

Megosztás
A mosolyról
Avagy: Hányfajta mosolyunk gazdagíthat minket és másokat?

 

Karácsony fele közeledve, advent utolsó hétvégéjén ideje van annak, hogy legalább erre a két hétre, ami az évből hátra van, magunk mögött hagyjuk a korunkra oly jellemző zaklatottságot. Gondolkodjunk el azon, hogy a legfontosabb, amit Karácsonykor adni tudunk a szeretteinknek, az a megnyugvást adó szeretet és a mosoly. Ezért gondoltam azt, hogy csokorba szedek néhány mosolyfajtát, és karácsonyi előzetesként átnyújtom minden kedves Olvasómnak.

A bejegyzésben szó lesz a mindennapok gyönyörű kis mosolyairól: a zavart mosolyról, a huncut mosolyról, a kitörő öröm mosolyáról, a magakellető mosolyról és a szépséget visszaigazoló mosolyról. A kapcsolatok szépségének mosolyait a bizalmat adó mosoly és a szeretetet elfogadó mosoly képviseli. A mélyen átélt öröm mosolyai közül a szerelmes mosolyt és a mennyei érintés mosolyát említem. Zárásként a legszebb mosolyról, a benső öröm csendes mosolyáról írok. Várom a kedves Olvasók kiegészítéseit a sok-sok további mosolyfajtáról! Minden Olvasót arra is kérek: adjon ebben a két hétben legalább tíz, általa ismert, és tíz másik, általa nem ismert, vadidegen embernek egy-egy mosolyt. Köszönöm!


Megosztás
A CsermelyBlog írásai a karácsonyi/újévi időszakban
avagy: Évvégi gondolatok -- a mindenkinek elérhető öröm jegyében
A kiteljesedés útjai
Avagy: Hogyan lehetünk a megváltás követei mi is?

 

A korábbi megváltással kapcsolatos blogbejegyzések legfontosabb üzenetei szerint a megváltás annak az átélése, hogy a mindenség minket nemcsak tartalmaz, de el is fogad. A megváltás fogékonnyá tesz bennünket az öröm befogadására és továbbadására, a világ szeretetáramába való beleolvadásra.

A jelenlegi bejegyzésben ezt azzal bővítem, hogy a kiteljesedés a megváltás lényege. A megváltás átélésével az ember kilép önmaga börtönéből, és megtapasztalja azt, hogy a világ a szeretetben egyesülni képes. A megváltás belül is kiteljesít, és megmutatja a saját benső énünk központját. Rádöbbent, hogy a boldogság nem egyéni kincs, hanem kölcsönviszony. Annak a kiteljesedésnek a megélése, amit a világ szeretetáramának gazdagítása jelent.

Mit tehetünk a kiteljesedés érdekében Karácsonykor? Először is: csendesedjünk el. Másodszor: érezzük meg, hogy micsoda mély szeretet-tartalékok, mekkora óriási benső terek vannak még bennünk. Harmadszor: hozzuk el egymásnak a felszabadítás, a kiteljesítés csodáját. Ennek a csodának a megélését és terjesztését kívánom minden kedves Olvasómnak most, Karácsonykor – és életének minden egyes pillanatában.

 

Megosztás
Mikor vezetnek az érzelmek helyes döntésekhez?
Avagy: És mikor nem?
Hogyan lehet a válságból öröm?
Avagy: Mi adhat tartást magunknak és egy összeomlani látszó világnak?

 

 

Az év-végi elcsendesedés közepette mindig hasznos átgondolni a jövőt. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb jellemzője a váratlan események, a szélsőségek egyre fokozottabb megjelenése lesz. Egy tartósan kiszámíthatatlan és tartósan nehéz időszakra kell tehát felkészülnünk. A bejegyzésben arra keresek választ, hogy ezt hogyan tegyük.

Mitől kell megóvnunk magunkat? Abba kell hagynunk a növekedésőrületet, ami még a majomkorunkban kialakult kedvesség-függőségünkből fakad. Ha az előttünk álló feladatokat megoldhatatlannak hisszük, az önsajnálathoz vezet, ami lefegyverez. A megoldhatatlanság képzete teret enged az irracionális gondolkodásnak, amiből csodavárás, megváltó-sóvárgás és segítségmítoszok származnak. Ilyenkor felélénkül a csordaszellem: az együtt-rohanás, a tömegviselkedés kritikátlan elfogadása a saját gyermekkorunkba való regressziót jelenti. Az sem jobb, ha az ellentétes végletbe lendülünk: a megoldás minden áron való akarása cselekvésőrülethez vezet. A megoldást nem akarni, hanem megérezni kell. Az egy hét múlva esedékes, újévi blogbejegyzésben fogom azt részletezni, hogy hogyan.

A kutatók a közösségi döntéshozatalt és a szervezetszintű tanulóképességet jelölték meg a váratlan helyzetek elkerülésének egyik fő eszközeként. Mi kell ehhez? Higgadtság, az önálló gondolkodásra, az elmélyülésre, az elemzésre, ha kell: a visszalépésre való képesség, a minőségre, a tartósságra, a megbízhatóságra való koncentrálás, közösségformálás, bizalomépítés és szeretetadó magatartás. Mindezzel Föld-barátabb életmódra válthatunk át. Ezzel teli Új Évet kívánok a kedves Olvasónak! Hadd bíztassam arra, hogy elgondolkodva a bejegyzésben írottakon tiszteljen meg a helyes viselkedési irányokat kereső javaslataival.

 


Megosztás