május 2011

Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!

A hatalom természete

Avagy: Mi mindenre kell vigyázni a nép (cég, iskola, család, közösség, stb.) szolgájának

A szolgálatkereső szabadsága abban jelentkezik, hogy szolgálatával az egész őt körülvevő világot lekötelezi, de ugyanakkor ő nem válik lekötelezettjévé senkinek. A szeretetáramba bekapcsolódva a szolgálatkereső szabadsága teljes lesz, mert a szeretetáram nem adott irányban mozog, hanem betölti az egész világot, és ezzel a szolgálattevőt minden határon túl kiteljesíti.

A hatalom csak látszólag ad szabad kezet. A valóságban a hatalom hatalom-megtartó játszmákat indukál, a hatalom birtokosát a saját hatalmi helyzetének a stabilizálásába merevíti be, és ezzel nagymértékben korlátozza. A hatalomkereső azért nem érzi meg a szeretetáramot, mert a saját maga által keltett áram rabja marad.

Hogyan segíthető a hatalomkereső magatartásból a szolgálatkereső magatartás felé való elmozdulás? Ehhez függetlenítenünk kell az énünket a játszmáktól, a játszmákat pedig a hatalomtól. Erre a hálózatos demokrácia egy korábbi blogbejegyzésben vázolt modellje egy alkalmas kiindulási pont lehet. A hatalomtól való függetlenedés akkor válhat teljessé, ha az egyén rájön arra, hogy a biztonságérzetét nem a hatalmi pozíció adja meg. Az igazi biztonságot az jelenti, ha szolgálat az egyént a szeretet mindent magában foglaló áramának biztonságába juttatja.



Fő témakörök: 

Témakörök: 

Úton (?) egy kárpát-medencei Svájc felé

Avagy: A jó szervezés néhány fő szabálya

 

A bejegyzés azt a szétesettséget szeretné néhány tanáccsal csökkenteni, amelyet a szervezni-nem-tudás gyakran szül errefele. Egy bonyolult folyamatsorozatot csak akkor lehet sikeresen elvégezni, ha az ember képes minden lépését gondolatban előre lejátszani. A jó szervezés titka a fokozatosság. Az ehhez szükséges türelmes, hosszú távon előre gondolkodó építkezés terjedése nagy kincs lenne.

A fokozatosság csak akkor jó, ha hierarchikus. Ha nem egyesével győzöd meg a csapatot, akkor a hatékonyságod sokkal kisebb lesz. Ha nem használsz ki minden csatlakozót egy újabb csatlakozó elérésére és meggyőzésére, akkor is. A saját céljaidat, érdekeidet, értékeidet újra és újra a veled éppen tárgyaló háttere, szemlélete, érdekei szerint kell átfogalmaznod. A jó szervező olyan, mint egy jó színész. Át tudja lényegíteni magát egy másik szereplővé, és ezt egymás után sokszor elvégezve, sok száz másik fejével képes átgondolni mindazt, amit ő szeretne.

Az a célrendszer, amely a folyamat közepén nem lényegesen más, mint amilyen az elején volt, nagyon nagy valószínűséggel nem lesz sikeres. Az első ötletet legalább részben mindig el kell tudni felejteni, hogy elérhessük a legjobb ötletünket. Egy funkciót, egy cselekvéssort kb. tíz évig szabad végezni annak a veszélye nélkül, hogy az ember belekövesedjen. A legmagasabb csúcs csak addig legmagasabb, ameddig tovább nem lépünk róla.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Az MTA főtitkárhelyettesével közös beszélgetés négy fiatal tehetséggel

Avagy: Beszámoló a hetedik blogtalálkozóról

 

A hetedik blogtalálkozóra ismét a FUGA-ban került sor 2011. május 11-én, ahol Csermely Péter Csépe Valériával, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesével együtt látta vendégül a Magyar Géniusz Program négy ifjú felfedezettjét: Domoszlai Editet, Balázs Barbara Annát, Horváth Gábort és Kalászi Mariannát.

Horváth Gábort bíztatva, hogy haladjon töretlenül tovább, Csépe Valéria kiemelte, hogy Magyarországon szemléletmód változásra lenne szükség, ahhoz, hogy a különleges oktatási szükségletet igénylő gyermekek az őket megillető különleges bánásmódban részesüljenek. Közös tanulság volt, hogy a jó tanár és a jó családi háttér meghatározó az ember életében. Kulcskérdés, hogy az ember megtalálja, mi az, ami igazán fontos az életében és erre szánjon is elegendő időt.

Domoszlai Edit négy fontos dolgot emelt ki, amelyek sikerre viszik az embert az életben: öröm, szeretet, alázat, szorgalom. Csépe Valéria szerint időnként van az ember életében olyan pillanat, amikor szinkronban van, belül is úgy érzi, hogy jó dolgot vitt végbe, és ez a többieknek is tetszik. Ezek azok a nagyszerű percek, amelyek éltetik a többit is.

Fő témakörök: 

Témakörök: 

Gondolatok a semmiről

Avagy: Hogyan lehet értelmezni a semmit egy komplex rendszer viselkedésében?

Mit jelent nekem a semmi? Hálózatkutatóként, hálózatszervezőként, avagy csak emberként itt és most? A modern ember képtelen kiüresíteni magát. Mindig többet és többet akar. Képtelen a meditációra, képtelen megélni és örülni a semminek. Az első fontos gondolat tehát az, hogy becsüljük meg a semmit, mert érdemes. (Hozzátéve persze azt, hogy a semmi köznapi formái a legtöbb ember számára csak akkor értékesek, ha átmenetiek.)

A semmi fogalmához nagyon sok olyan gondolat társul, amely a birtoklással kapcsolatos. A kisemmizett ember szánandó, sőt néha akár szánalmas is. A világ áramát megélő ember érti, érzi, hogy tulajdona átmeneti és viszonylagos. Az ilyen ember addig elért belső gazdagsága külső birtokai semmivé foszlásával nem változik. A világ teljességének árama a helyi átrendeződésektől függetlenül Egész marad.

A komplex rendszerek robusztusak, azaz kisebb sérüléseik esetén a csoportjellemző tulajdonságaik csak kevéssé változnak meg. Ugyanakkor, ha a sérülések mértéke egy kritikus szintet meghalad, akkor a csoportjellemző tulajdonságok igen rohamosan leépülnek. Az élet esetén ezt a leépülést halálnak nevezzük. A komplex rendszerek csoportjellemző tulajdonságai esetén a semmi igen nehezen szerveződik, de a kritikus szint elérése után rendkívül hamar beáll.

 

Fő témakörök: 

Témakörök: