Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
Mikor helyes az érzelmeinkre bízni magunkat a döntéseink során?
Avagy: Hogyan találhatók meg a tömegmanipuláció korlátai?

 

Az információzuhatagban a baloldali agyféltekénk egyre kevésbé képes az események követésére. Az eligazodás érzelmi megközelítést is követel. Azonban van igazság abban, hogy „az érzelem nem jó tanácsadó”. A bejegyzés arról szól, hogy hogyan lehet a „helyes” és a „helytelen” érzelmeket egymástól megkülönböztetni.

Az információk feldolgozása során az érzelmek a súlyozást képviselik. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a lelkünkben rejlő korábbi érzelmi csapdákat sikerült már feldolgoznunk. Az érzelmi sivárság, az érzelmi bizonytalanság döntésképtelenné tesz bennünket. Az érzelemlötyögést elviselők az igazi zombik, akik a tömegmanipuláció ideális alanyai. Az érzelemlötyögéstől szenvedők gyakran kötnek ki rendkívül szoros csoportok tagjaként. Mindkét viselkedés gyakori oka a kisgyermekkori szeretetteli, bizalomadó környezet hiánya.

A kiegyensúlyozott érzelemskálára törekedő ember mind az örömöt, mind a bánatot, mind a kicsiny, mind pedig a szélsőséges érzelmeket kellő arányban éli meg. Mindegyiknek örül, mert emberségét, döntésképességét éppen ez az érzelemgazdagság fejleszti a mai világ bonyolultságát elviselni és értelmezni képes magasabb szintre. A mai magyar iskolának az egyik legnagyobb tragédiája az, hogy érzelemmentes. Az ilyen iskolában egy egészséges kisgyermek lelke meghal. Freund Tamás a TEDx-Danubia-n elhangzott előadását azzal zárta, hogy az érzelmi, a művészeti jellegű nevelés az iskola első számú feladata kellene, hogy legyen, mert ez az, ami elengedhetetlen a magasabb rendű agyműködéshez. Mélyen igaza van.


Megosztás
10.000 olvasó látta a "Milyen a jó tanár?" bejegyzést
Szívből örülök minden pedagógusnak, aki a tízezer olvasó között volt

Nagyon jó érzés az, hogy a mai nappal már tízezernél is több olvasó kereste fel a "Milyen a jó tanár?" blogbejegyzést. Ha csak a negyede ebből pedagógus volt, és ha csak annak a fele merített is a sorokból valamit, már az egész blog nem volt hiábavaló, hiszen egyetlen jó pedagógus diákok százainak az életében ad meghatározó, egész további Emberségüket eldöntő élményt. (És hát ennek az ellenkezője is sajnos igaz...)

 

 

Kérem, hogy fordítsanak külön figyelmet a bejegyzésben található "Hogyan tudunk száz különböző kifejezéssel megdicsérni valakit?" összeállításra. Érdemes ezt gyakorolni feleségen, férjen, munkatárson, szomszédon, idegenen a legfontosabbak, a fiatalok, a gyermekek mellett. Ha sikerül akár csak kicsit is jobban dicsérni azt, ami dicsérni való, akkor már ettől is egy sokkal szebb országban fogunk élni -- és ehhez bizony nem kellenek forintmilliárdok sem. Ahogyan egy mostanában futó reklámban a kislány mondja: "A szeretet az, amiből mindennél több van ezen a világon." Tényleg tudjuk és bizonyítjuk ezt? Hát tegyük! (Ahogyan a Liliomosok is teszik.)

 

 

Megosztás
Mi az igazi siker?
Avagy: Hogyan válik a tehetség egyéni és közös örömmé?


A tehetség messze nemcsak adomány, hanem olyan súlyos teher is, amely mind a viselőjére, mind pedig az őt segítőkre felelősséget ró. Tízezer órányi gyakorlás kell egy világra szóló tehetség érvényesüléséhez. Mi az, amiért érdemes mindezt a gyötrődést vállalni? Mi az igazi siker?

Az igazi siker nem pénz, és nem hírnév. Az igazi siker senki másnak a véleményétől és az értékelésétől nem függ. Az igazi siker a helyes mércével élő egyéniség legbensőbb ügye. Az igazi siker a bennünk rejlő képességek kibontakoztatásának öröme. Annak a hihetetlen feszültségnek az oldása, amelyet a tehetség kirobbanása jelent.

Az igazi siker alkot, és nem rombol. Az igazi siker nem eltávolítja a tehetséget a tömegtől, hanem közelebb hozza. Az igazi siker képes megosztani, átadni azt a földöntúli örömöt, amelyet a kibontott tehetség teljességének megtapasztalása jelent és közvetít. Az igazi siker lényege a világ szeretetben élő teljességének megérzése és megjelenítése – bármilyen tehetségterületben, és bármilyen emberi cselekvésben, még a nem-cselekvésben is. Erre a bejegyzés végén egy élsportoló, Yehudi Menuhin és Baráti Kristóf példáit hozom.

 

Megosztás
Miért kevesebb ma a hivatástudat?
Avagy: A felsőoktatás gondjainak társadalmi okairól

Azt hiszem, hogy sokan egyetértenek velem abban, hogy túl kevés helyen alakul ki ma hivatástudat. Melyek lehetnek ennek az okai? Néhány lehetséges okot vitaindító gyanánt sorolok fel e blogbejegyzésben.

A hivatástudat a foglalkozáshoz, a munkához fűződő belső elkötelezettség, odaadás, a javadalmazástól független motiváció. A hivatástudat annak az érzése is, hogy valaki mások számára olyan hasznos tevékenységet tud végezni, amelyet a többiek valóban hasznosnak tartanak, és ekként vissza is igazolnak. A hivatástudathoz kell hivatás, azaz olyan kikristályosodott szerepkör, amelyet a társadalom ismer és elfogad.

Mi minden miatt tört meg a hivatástudat mostanában? Vitaindítóként hat társadalmi okot fogalmazok meg. A viselkedési minták eróziójának aggasztó jelei fokozottan érvényesek az iskolákra és ezen belül az egyetemekre, amelyeknek a hivatástudat felkeltésének a legfontosabb terepei kellenének, hogy legyenek. Az oktatás hivatástudattal kapcsolatos gondjait öt vitaindító megállapításban összegzem.

 

Megosztás
Több mint 50.000 látogató a Csermelyblogon!
NAAAGY köszönet újfent az Olvasóknak és a segítőknek!

Tisztelt Olvasóm!

   

Újabb határt léptünk át, több mint 50.000 látogatója volt a CsermelyBlognak. Nagyon köszönöm ezt mindenkinek, hűséges kitartóknak és újaknak egyaránt. Hadd ragadjam meg az alkalmat arra is, hogy megköszönjem azoknak az állandó segítséget, akik nem látszanak. Sulyok Katalinnak, hogy több mint egy éven át feltett, moderált, mindeneskedett és Szilágyi Zsuzsának, aki néhány hete ezt átvette tőle. Végül, de messze nem utolsó sorban Németh Péternek, aki az egész szerkezetet kitalálta, megcsinálta és azóta is fejleszti folyamatosan. KÖSZÖNET!

Csermely Péter

Megosztás
Hol kell vigyázni a hazai tehetséggondozásra?
Avagy: Mire kell ügyelnünk a lassan világszerte elismert magyar tehetséggondozási modell további fejlesztésében?

Büszkék lehetünk mi magyarok magunkra, és arra, amilyen példát a Kárpát-medence egésze a tehetséggondozásban a világnak ad. DE: éppen akkor nem szabad hátradőlni, amikor „jól megy a szekér”. Ekkor kell feltenni a „Hogyan tovább?” kérdéseit. Hova jutottunk a magyar tehetséggondozásban? Melyek a megoldandó feladatok? Erről szól ez a blogbejegyzés az alábbi öt kérdéskörben:
1. Tehetségdemokrácia vagy tehetségmeritokrácia?
2. Civilmozgalom vagy állami szervezet?
3. Egyetlen tehetség se vesszen el!
4. A növekedés természet-adta korlátai.
5. A tehetséggondozás a reménység szigete az igénytelenség óceánjában.

 

Megosztás
Miért nem tudunk nagyot gondolni?
Avagy: A „Think BIG” hiányának lehetséges okai

Miért nem vagyunk képesek mások számára is sokat mondóan nagyot gondolni? Az okok első sorozata a sok évtizedes kényszerű bezártság hozadéka. Nem beszélünk nyelveket, nincs világlátottságunk, nem szedtünk össze kellő tapasztalatot arról, hogy mások hogyan élnek, hogyan gondolják, mások számára milyen értékek a fontosak.
   
Az okok második sorozata nehezebben változik meg egy generáció alatt. Az első mélyebb ok a befogadóképesség hiánya. A második az empátiahiány, a szempontrendszer-váltás képességének a hiánya. Harmadsorra: elképesztően önfejűek vagyunk. Hiányzik belőlünk az az alázat, amely a saját kicsike kis dolgainkat egy teljesen más perspektívában a helyére teszi.

Vegyük észre azt az elemet a sikereinkben, amely egy teljesen más szemszögből is számottevő, és ezt hangsúlyozzuk, ezt sulykoljuk. Ahhoz, hogy nagyot gondoljunk, el kell tudnunk azt is ismerni, hogy amit eddig gondoltunk, az bizony kicsi volt. Aki ebben nem az addigi élete megtagadását, hanem az eljövendő élete kitáguló köreit látja, az tényleg képessé vált a kiteljesedésre, és belépett azon a kapun, amely az igazán nagy teljesítményekhez elvezet. Mi segít mindebben? Az, ha sikerélményeink vannak idehaza. Az, ha megdicsérjük egymást mindenért, amiért érdemes. Összegezve: a magyar gazdasági csoda egyik legszűkebb keresztmetszete az ország mosolytalansága.

Megosztás