Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
Az idős kor örömeiről
Avagy: Mi minden miatt lehet valaki büszke magára, ha öreg?

  

Az idős ember sokkal közelebb kerül az indulatmentességhez, az előrelátáshoz, az Egész megtapasztalásához, mint fiatal társai. Az élet nagyon nagy adománya az, amikor az idős korhoz gyermeki játékosság, a befogadásra, az adásra való nyitottság is társul. Az ilyen gyermeki szeretetben élő idős ember elérte a bölcsességet.

Egy szép idős arc, egy gyönyörű idős kéz a helyesen meghozott korábbi döntések ezreinek lenyomata. Megöregedve újra lesz időnk. Lesz időnk arra, hogy megörüljünk egy napsugárnak, egy kicsi lepkének, az egyik unoka kacagásának. Lesz időnk újra felfedezni a legszebb, a legtisztább, a leggyermekibb érzelmeket, amelyeken a felnőttkor taposásában rendre átrohantunk.

A kapcsolatok meggyengülése egyfajta független helyzetet is teremt. Ez a helyzet ideálissá teszi az idős embert a konfliktusok oldására, a mediálásra. Ahogy közeledünk a matuzsálemi korhoz, egyre kevéssé béklyóz már le a földi lét. A lelkünkkel egyre inkább képesek leszünk úgy repülni megint, ahogy kisgyermekkorunk legszebb álmaiban tettük egykoron.

Megosztás
Lehet-e túl sok az, amit megtudunk?
Avagy: Mi lesz akkor, amikor már minden Wikiluki kinyílt?

A bejegyzés az információk elérhetőségét, a titok fogalmának újraértelmezését és azt a komplex jelenségcsokrot járja körül, ami mindezekkel összefügg. A titkaim súlyát önelfogadásom mértéke szabja meg. Ha közel tudom hozni a valódi, a saját magam által belül érzett és a külvilág fele mutatott három énképemet egymáshoz, akkor alhatok nyugodtan, és életem végén ekkor várhatom könnyű szívvel a távozást.

Az információterjedés hatóköre szerint az egész Föld pontszerűvé kezd válni. Ez mérhetetlenül felértékeli a közlés felelősségét. Az azonos elemekből álló, túlzottan összekötött rendszer instabil. A közösség működését stabilizáló info-demokrácia tehát éppenhogy nem mossa el a különbségeket, hanem a különbségek elfogadásával és az információknak az egyéniséget fejlesztő öncsatornázásával rokon.

Az információs szabadság kiterjesztése csak a saját magunk és másik elfogadásával élhető meg emberi tragédiák nélkül. Az információs hatalom kiterjesztése gyűlölködéssel párosulva mérgez. Az információs hatalom csak az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet útján válhat fegyverből az önismeretet és az együttműködést segítő információs közhatalommá.

Megosztás
A bankok rendszerének ketyegő bombái…
Avagy: Hogyan destabilizálhat egy rendszert az, ha minden tagja önmaga szeretne stabil lenni?

 

E blogbejegyzésben a bankrendszer stabilitásával kapcsolatos gondolataimat hálózatos megközelítésből fogalmazom meg. A bejegyzés aktualitását a Nature-ben januárban megjelent tanulmány adja meg. E szerint az a folyamat, amelyben a bankok a saját portfoliójukat egyre jobban kiterjesztették, a bankokat külön-külön stabilizálta ugyan, de ezzel csökkentette a bankrendszer egészének a stabilitását. Mindez felértékelte az állam szabályozó szerepét.

Egy komplex rendszer (így a bankrendszer is, ha szerkezete komplex) hajlamos a szabálykövető, megjósolható, „business as usual” típusú, nagyon egyszerű viselkedésre, míg egy kevésbé komplex rendszer gyakran igen jósolhatatlan, „krízisszerű” viselkedési mintázatokat produkál. A bejegyzésben leírom ennek alapeseteit.

Fontos következtetés, hogy a bankrendszer helyes kezelése csak rendszerszemléletű lehet. E kezelésmód középpontjában a bankrendszer szerkezetének komplexitását növelő intézkedéseknek kell lenniük, amelyekre a bejegyzésben konkrét példákat is hozok. Hazánk a pénzügyi változások hatásainak az átlagnál sokkal inkább kitett ország. Ráadásul a magyar bankrendszer mérete és komplexitása az átlagosnál kisebb. Mindez a stabilizáló szabályozást különösen szükségessé teszi.

A blogolvasók gondolatai mellett a bejegyzés tartalmazza Békesi László, Jaksity György, Róna Péter és Simor András hozzászólását is.

Megosztás
Miért döcög az innováció Magyarországon?
Avagy: A tehetség hasznosulásának társadalmi alapjai

 

Ameddig nem tudunk nagyobb bizalommal lenni egymás iránt, addig mind az innováció, mind a tehetségek hasznosulása a töredéke marad annak, ami lehetne. Bizalom híján a biztonságkereső hálózatépítő stratégia érvényesül, és így a társadalmi csoportok zártak maradnak.

Az innovációhoz a legtöbb esetben egymástól gyökeresen különböző gondolatok találkozása kell. Az innovációcsírák hordozóinak olyan neveltetéssel és olyan környezetben kell találkozniuk, amely egymás őrültségeinek kíváncsi kombinálását módfelett nagy örömnek tartja. Az innovatív és tehetségtámogató viselkedési forma a piacot nem szükséges rossznak, hanem a saját maga fejlődését elősegítő mechanizmusnak tekinti.

Hogyan segíthetnénk a tehetség hasznosulását és az innovációt? Azzal, ha a tehetségeket már kicsi gyermekkoruktól kezdve megtanítanánk egy széles kapcsolati háló kiépítésére. Azzal, ha mind a tehetségekben, mind a fogadó közegben bátorítanánk az egymás értékeit és tapasztalatait elismerő nyitottságot és bizalmat. Azzal, ha a mindezt be tudnánk kapcsolni a világpiac áramlataiba.

 

Megosztás