Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
Szilárd Leó utolsó négy parancsa
Avagy: A megengedhető hazugságról, a gyermekek tiszteletéről, a megújulásról és a békében való eltávozásról

A szükségtelen hazugság kizárja a hazudót a világ szeretetáramából, míg a megengedhető hazugság benne tartja, sőt: néha még jobban bele is emeli.

A gyökeresen új kérdéseket feltáró gyermeki naivitást a bölcs haláláig őrzi és gyakorolja. A kisgyermek akkor képes a tehetségének kibontakoztatására, ha olyan csodaváró környezetbe kerül, amely áhítattal figyeli a szavát, végtelen szeretettel szól hozzá, minden új és szép megnyilvánulásának örül. Csak annak a nemzetnek van igazi jövője, amely így közelít a kisgyermekeihez.

A belső énünk mindig változik és előreszalad. Ezt az emberi kapcsolatrendszerünkbe is belekövesedett napi rutin nagyon sokszor nem követi. Fontos az, hogy adjunk néha esélyt magunknak arra, hogy eltávolodjunk a tegnapunktól, és felfedezzük magunkban a jövőt.

Ha úgy éltünk, ahogyan Szilárd javasolta: ha felismertük az összefüggéseket, ha tetteink példák voltak, ha részesei voltunk a világ szeretetáramának, ha gyarapítottunk és nem romboltunk, ha le tudtunk mondani a sóvárgásról és a birtoklásról, ha megoldottuk önfejlődésünk nagy problémáit, ha időről időre meg tudtunk újulni annak érdekében, hogy megtalálhassuk, és tényleg betölthessük azt, amire hivatottak voltunk, akkor a távozás már valóban nem lesz nehéz. Az ilyen távozás az utolsó megtisztító lemondás, az utolsó megújulás, amelyben már csak a szeretetáram változatlan, mert az örök.

Megosztás
Születésnapomra
Avagy amikor a blog visszaír

 

A blog lassan egyéves születésnapjához közeledik. A blog írója pedig épp a mai napon ünnepli születése napját...

Ennek apropóján igyekeztünk összegyűjteni és szavakba önteni, hogy mit jelent számunkra a blog illetve annak írója.

Az alábbi meglepetés-gyűjtemény még bővülhet: várunk minden további hozzászólást, hogy azokkal teljessé válva kívánhassunk nagyon boldog születésnapot Péternek!

Isten éltessen sokáig!

Szeretettel gondol Rád,

a blogod, amely úgy döntött, önállósítja magát és visszaír Neked

 

Megosztás
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra - I. rész
Avagy: Az útról: széljegyzetek Weöres Sándor "A teljesség felé" c. kötetéhez

Weöres Sándor a világháború utolsó két évének rettenetében, a krisztusi kort elérve, 32-33 évesen írta meg „A teljesség felé” című kötetét. A háború borzalma Weöresben olyan harmóniát szült, amelynek néhány gyöngyszemét a következő két blogbejegyzésben járom körül. Weöres arra buzdít, hogy életünk során mindennek a javára tegyünk. Node hogyan? Az utunk egészére, a dolgok mintázatára és iramára való figyeléssel.

Az út egészét csak akkor láthatjuk meg, ha meg tudunk szabadulni kicsinyes vágyainktól és szubjektív tévedéseinktől. Node hogyan? Kicsinységeink velünk utaznak utunkon: sem elutasítani nem szabad őket, sem azonosulni nem szabad velük. Ez vezet megszelidítésükhöz, uralmukhoz és egyben meghaladásukhoz is. A meg nem szelidített kicsinységek lázadozni kezdenek, és gátolják az igazi megismerést.

Az életben megtett utunk irányt és egyben mértéket mutat. Az irányt és a mértéket kicsinységeink miatt veszítjük el, és a tömeg áramától időről-időre való függetlenedésünkkel nyerhetjük vissza. Utunk célja azonban a kiindulópontjával azonos. Nem a cél tehát a fontos, hanem a minket megnemesítő út maga. A helyes utat megjárt, irányát és mértékét végleg megtalált utazó a szeretet végtelenségét éri el. Hogy hogyan éri el, arról a következő bejegyzés szól.

Megosztás
Katasztrófák sora ketyeg alattunk
Avagy: Petíció mindenkinek saját magához és javaslat egy megújulási mozgalomra

Kolontár óta valami megváltozott bennem. Kolontárba belesűrűsödik mindaz a nemtörődömség, ma-el-nem-végzett munka, lopkodás és mérhetetlen önzés, amely erre az elnyomorodott országra jellemzővé vált az elmúlt két évtizedben. Az ország személyes és mindennapos szétverésében átléptünk egy határt, amelyet büntetlenül nem lehet átlépni.

A komplex rendszerekkel kapcsolatban az elmúlt évtizedben felgyűlt tudományos ismeretek szerint katasztrófák egész sora időzített bombaként ketyeg alattunk. Az összetett rendszerek robusztusak. Sok hibát elviselnek - látszólag változatlanul. A hibák azonban nem múlnak el nyomtalanul. Összegződnek, és váratlan(nak látszó), lavinaszerű eseményeket indítanak el. Így gyűlik és gyűlik az elmúlt sok-sok év minden egyes napjának a felelőtlensége, és a fejünkre szép lassan, de minden komplex rendszer viselkedésével igazoltan bizonyosan, katasztrófaként visszahull.

A kolontári tragédiának vízválasztónak kell lennie. Arra kérlek, hogy nézz magadba, és fogadd meg, hogy Te személyesen nem engeded, hogy a hasonló katasztrófák tovább gyűljenek. Kérem azt is, hogyha ezt megfogadtad, és így nem fér hozzád már a nemtörődömség mocska, írd alá ezt a petíciót, nyúlj vissza az egyik legősibb tisztaság szimbólumhoz, a liliomhoz, és leginkább lélekben tűzd ki e Liliomot (amely már Szent Imre herceg szimbóluma is volt). Segíts egy olyan értékrend közös kialakításában, ahol a Liliom közösen formált és őrzött tiszta érték marad.

 

Megosztás
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra - II. rész
Avagy: a célról: széljegyzetek Weöres Sándor "A teljesség felé" c. kötetéhez

Weöres SándorA teljesség felé” című kötetéhez fűzött múlt heti széljegyzeteim a kötetnek az emberélet során megtett úttal kapcsolatos néhány gyöngyszeméhez íródtak. E bejegyzésben az emberélet céljával kapcsolatos Weöres idézetekhez fűzök néhány kommentárt.

Ahhoz, hogy az út végét célunkat elérve, azaz nemesedve érhessük el, tisztában kell lennünk azzal, hogy földi valónk csak útitárs, amelyet magunkkal viszünk. Az út végén csak akkor lesz tanulsággal tele a puttonyunk, ha túl tudunk lépni a mindennapok apró gondjain. Csak így vonhatjuk le azokat a következtetéseket, amely életünk egészének igaz értelmét, igazi célját képezik.

Az út végén „Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg.” Ez az a pillanat, amikor a szeretet végtelenségét éljük át. Weöres utolsó itt idézet megfogalmazása ezt a végtelenséget, a lélek végtelenségét hasonlítja össze Isten teljességével:
„Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten.”

Megosztás
Három kérdés az élet fontos dolgairól
Avagy: Merre menjünk, kinek higgyünk, és hogyan tegyünk jót?

A bejegyzés London Gábor barátom alábbi kérdéseire adható válaszokat járja körül. „Van-e értelme olyan dolgokkal foglalkozni, amiben úgy érzed, hogy (majdnem) mindenki jobb nálad, vagy hogy te nem igazából tudsz újat hozni? Például, ha író vagy, de nem veszik a könyveidet, de te azért csak írsz. Ha a könyveket kiadják, ahhoz papír kell, amihez kivágják a fákat. Van értelme tovább írni és kiadni a könyveidet? Vagy inkább keresni kell mást, amivel foglalkozhatsz?”

„Hogyan alakul ki az emberek véleménye? Elég olvasni a vélemény tárgyáról, és ha tetszik az, amit más mond, akkor az lesz a te véleményed is? És az a te véleményed igazából? Vagy minden csak tapasztalat kérdése? És ha így van, akkor csak arról lehet véleményed, amiről tapasztalatod is van? Egyébként meg maximum érzéseid lehetnek? És ha elmondod az érzéseidet, az onnantól kezdve már vélemény? A vélemény az felelősség is?”

„Lehet jót tenni úgy a népesség szélesebb rétegeivel, hogy az ember irtózik mindenféle felelősségvállalástól? Szerinted mindenkiben van olyan érzés, hogy valamit csinálni kellene? Valami jót? Valami maradandó jót?”

Megosztás
Témakörök: