Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
Egy új reformkor esélyei
Avagy: Néhány újabb adalék a nemzeti önismerethez

Az előző, Széchenyit idéző, és a következő, a Hankiss Elemérrel folytatott beszélgetést összegző blogbejegyzés között érdemes elgondolkodni azon, hogy mekkorák hazánkban annak az esélyei, hogy valamikor a közeljövőben egy új reformkor kezdődhessen.

Sajnos igen sok a negatív jel. Sokkal kevésbé bízunk az intézményrendszerünk bármely elemében, mint egymásban. Az ország lakóinak nagy részét jellemzi a bezárkózó, a kudarcokért mindig másokat okoló magatartás. Ez azért tragikus, mert a hálózatosodás minősége közvetlenül összefügg a gazdasági fejlettséggel.

Pedig az ország igen jó helyen fekszik. Kultúrák találkozási pontján vagyunk, mint Szingapúr. 7500 évvel ezelőtt a Balaton mellé érkezett, és innen sugárzott ki a modern, a házépítést, a kerámiakészítést és az aktív termelést meghonosító európai kultúra. Innovatív nemzet vagyunk: a GDP 7,5 százaléka vezethető vissza a saját szellemi termékeinkből származó bevételre. A tudományos érdeklődés a népesség 90%-ára jellemző, ami az EU éllovasaivá tesz bennünket. Minél többet tudunk meg magunkról, annál több értéket találunk. Csak ezeknek az érvényesülése… Csak az az együttműködés… az a bizalom és önbizalom, az lenne több.

Megosztás
Hogyan terem egy új magyar reformkort kialakító tenni akarás?
Avagy: Beszámoló a harmadik blogtalálkozóról Hankiss Elemérrel

A harmadik blogtalálkozón Hankiss Elemér beszélgetett kb. 150 vendéggel. Az első részben meghívottunk (akit a legtöbben hatvan évesnek néztek, saját magát „százévesnek” mondta, valójában pedig egy 82 éves, örökké újba kezdő gyermek) kérdésekre válaszolt, majd a szünet után csavart egyet a beszélgetésen, és örömmel hallgatta a megjelentek javaslatait arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni egy új reformkorhoz.

A mai magyar társadalom előtt két olyan lehetőség is megnyílt, amelyeket nem tudtunk eléggé kihasználni: az egyik az EU tagság, a másik a szabadság. Bíztató azonban az, hogy az elmúlt öt évben a társadalom alsó szintjein megindult az önálló gondolkodás. Ennek egyik példája volt a találkozó is.

A zárszóban
Hankiss Elemér kiemelte, hogy a hallgatóság feladata, hogy elgondolkozzon azon a rengeteg jó ötleten, amelyeket a résztvevők egymásnak elmondtak (és amelyeket a bejegyzésben részletezünk), és a saját környezetében ezekből elültessen valamit. A negyedik blogtalálkozóra november 3-án, 18 és 20 óra között a FUGA Központban kerül sor.

Megosztás
Szilárd Leó első három parancsa
Avagy: A világ teljessége megértésének, a minden elemében példaszerű útnak és a világ áramának a fontossága

A most következő három bejegyzésben Szilárd Leó tízparancsolatát és Klein Györgynek, a kiváló virológusnak e parancsolatokhoz fűzött gondolatait idézem meg. Szilárd első parancsa a külső és a belső világ teljességének mély megértésére és átélésére ösztönöz. Az ebből fakadó szabadság emberlétünk egyik központi eleme.

A második parancs a sikerközpontúság helyett az út fontosságát emeli ki. Az út minden egyes kicsi lépése fontos, mert – ahogyan Szilárd mondja – „legyen minden tetted minta és példa, nem pedig a célhoz vezető eszköz”.

A harmadik parancs indító része a két- és sokarcúság tiltása, és a „magaddal mérd magad” a korábbi parancsokban is megjelenő elvének a kiteljesítése. Ha azt latolgatjuk, hogy mások hogyan reagálnak a szavainkra, akkor megmásítjuk a szavainkat, és ezzel elfedjük azt, akik voltaképpen vagyunk. Így kizárjuk a többieket a valós énünkből. A parancs utolsó szakasza az elszigeteltség gyötrelmét írja le. Ha a valós énemet nem mutatom meg, akkor kizárom magamat a világ áramából, kirekesztem magam a szeretetfolyamból, kizökkentem a létem a tao-ból: elkárhozott leszek.

 

Megosztás
Szilárd Leó második három parancsa
Avagy: A pótolhatatlan megóvása, az élet odaadással történő élése és a birtoklás módján való létezés elkerülése


Szilárd IV. parancsa („Ne rombold le, amit meg nem alkothatsz.”) saját magunktól védi a létező világot, és a múlt tiszteletére tanít. A pótolhatatlan különbségtétel nélküli megóvásával Szilárd a sokszínűséget, a diverzitást, és ezáltal a bonyolult rendszerek stabilitását is védelmezi.

Az V. parancs („Csak akkor nyúlj az ételhez, ha éhes vagy.”) arra ösztönöz, hogy csak akkor van értelme belekezdeni valamibe, ha tényleg megértünk arra, hogy azt a valamit véghez is vigyük. A motiválatlan, félszívvel dolgozó, unott ember több kárt tesz, mint hasznot.

A „Ne kívánj olyat, amit nem kaphatsz meg." parancsa az önemésztő sóvárgástól, a birtoklás módján való létezés eluralkodásától óv. A birtokló ember bizonytalan és sokszor a tulajdonában álló dolgok mértékét a saját önértékelésével köti össze. A saját értékünk a Szilárd első három parancsa szerint leélt egész példamutató életünkben és az ezzel az élettel összegyűjtött életbölcsességünkben (ha tetszik: életszentségünkben) van, és nem azokban a tárgyakban, díjakban (pláne: emberekben), amelyeket a tulajdonukként kezelhetünk.

Megosztás