Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
A példaképek ereje
Avagy: Miért fontos és milyen a követendő példa ma?

Az értékválasztási lehetőségek ugrásszerű bővülése sok esetben nem gazdagodáshoz, hanem elbizonytalanodáshoz vezetett. Ez a helyzet felértékelte a hiteles példaképek jelentőségét. Magyarországon a pozitív példa még sokkalta ritkább, és ezért még sokkalta fontosabb, mint másutt.

Hol és miben kereshetjük a pozitív példákat ma? A hősök inflációjának korát éljük. Senki sem lehet igazi hős, mert van nála még nagyobb. A jellemfejlesztő pozitív példák keresésének első tanácsa tehát: a csoda helyett keresd a köznapian jót, keresd az emberszabásút.

Az élet egésze nem másolható. A jellemet a kiválóság sokoldalúsága edzi meg. Nem a mester megy a tanítványhoz, hanem a tanítvány találja meg a mestert. A pozitív példák második és harmadik tanácsai tehát: keresd a sokoldalúan, az integránsan jót, és keresd a belső sugárzást, az intenzitást.

 

Megosztás
Hogyan terem a tehetség ma Magyarországon
Avagy: Visszhangok a Győri Noémivel és Madaras Gergellyel közös második blogtalálkozóról

A második blogtalálkozó főszereplői Győri Noémi és Madaras Gergely fuvola-művészek voltak. Sugárzott belőlük a harmónia, az érzelmi és értelmi intelligencia, a kreativitás és az alkalmazkodóképesség. Egyszerűen csak jó volt rájuk nézni, hallgatni őket, s érezni tehetségüket. Ezt az érzést még különlegesebbé tette, hogy Noémi és Gergő pároscsillag: kilenc éve vannak együtt, s kilenc hónapja össze is házasodtak.

Mindketten rendkívüli időszervezési képességekkel bírnak, és otthonosan mozognak az egész világban. Noémi és Gergő kapcsolatának és egyben művészi stabilitásának a titka az egymás iránti csodálat és a másik kölcsönös „felemelése”.

A szünet előtt Csermely Péter Kincses Zoli ötletét megfogadva három perc csendben üldögélést „rendelt el”. Bár az egész beszélgetés nagyszerű élményt adott, rám ez a három perc tette a legnagyobb hatást.

 

Megosztás
Mikor értékes valaki, ha fiatal?
Avagy: Eszmefuttatás a magyar jövő építéséhez szükséges készségtár néhány eleméről

Ha abból indulunk ki, hogy Európa öregszik, akkor a fiatalok munkaerőpiaci értéke egyre nő. Az egyszerűbb készségtárat igénylő munkahelyeket a drága Európából azonban rendre kiköltöztetik. A munkaerőpiaci bonyodalmak is hozzájárulnak ahhoz, hogy a majdani munkahelyüket latolgatók egyre jobban elbizonytalanodjanak. Ennek egyik jele, hogy a mai pályakezdők hajlamosak magukat túlpozícionálni, addigi erőfeszítéseiket túlbecsülni.

Egy valamirevalóan is jó állás esetén az iskolában kapott jegyek nagyon keveset érnek. Ahhoz, hogy sikeres legyek, valami olyasmit is meg kell tanulnom, amit a többiek nem tudnak, és meg kell tudni jelenítenem azt is, hogy én e speciális tudás avatott hordozója vagyok. Méghozzá százfajta embernek százfajta módon kell ezt megjelenítenem.

Szükség van a váratlan helyzetek megoldására képessé tévő helyes önértékelésre, optimális kockázatvállalási képességre, bizonytalanság- és kudarctűrésre, valamint kreativitásra és együttműködési készségre is. Ugyanazok a tulajdonságok váltak felértékeltté tehát a világ munkaerőpiacán, mint amelyekkel egy átlagmagyar vagy már rendelkezik (individualizmus), vagy ha nem (kockázatvállalás és együttműködés), akkor felismerésükkel és begyakorlásukkal nemcsak a saját, de az egész nemzet értékét is ugrásszerűen megnöveli.

Megosztás
Mitől kezdve kollaboráció az együttműködés?
Avagy: Lehet-e az arcvesztéshez vezető út is jószándékkal kikövezve?

A júliusi-augusztusi nyári szünet előtti utolsó blogbejegyzésben az együttműködést sürgető, legkedvesebb tételemet szeretném pontosítani. Mi a helyes? Játszom a másikkal és úgy őrzöm meg a tisztességemet, vagy nem játszom és éppen ezzel őrzöm meg a tisztességemet? Melyik a követendőbb? Az, ami hasznos, avagy az, ami igaz?

Szerencsés az a kor, amelyben a hasznosság és igazság nincsenek kibékíthetetlen ellentmondásban egymással. A hosszú távon, töretlen szeretettel művelt hasznosság e korokban közelebb visz minket az igazsághoz is. Puha, flexibilis környezetben van értelme az igazságkeresésnek, mert egy ilyen környezetben a bejárható utak számosak. Merev, rugalmatlan, csak csekélyszámú igen és nem választást lehetővé tevő környezetben az igazságkeresés esélye kicsi.

Kézenfekvő a kijelentés: „Az alapvető emberi normákat be nem tartó emberekkel együttműködni nem lehet.” Ugyanakkor a környezetünket mi is alakítjuk saját magunknak. Így válik az együttműködés parancsa egyetemessé, mert az értékalapú együttműködés kicsi körei elviselhetőbbé tehetik és kikezdhetik a legmerevebb rendszert is.

Megosztás