Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
A szenvedés, mint a megváltás esélye
Avagy: Gondolatok 2010 húsvétján

Ahogyan nagypéntek a húsvét előfeltétele, úgy fontos az is, hogy az öröm ezer arca mellett az ember átgondolja, átélje a szenvedés ezer arcát. Az elmúlt évszázadokban a világ nyugati fele egyre inkább szenvedésellenessé vált. Pedig a szenvedés mindig egy jel. Egy olyan jel, amely egy lehetőségre utal, hogy valamit kijavítsunk, hogy valamit másként, jobban végezzünk, mint előtte. A mai ember azonban annyira szenvedésellenes, hogy az első fájdalomra eltompul, és nem veszi észre ezeket az utakat.

A bejegyzésben írok a letaglózó gyász veszteségéről, az önsajnálat, a világfájdalom, a beteljesületlen vágyak szenvedéséről, az öngyűlöletről, mások gyűlöletéről, a testi szenvedésről, az elhagyatottság, a reménytelenség, a kiúttalanság, az Isten nélküliség szenvedéséről és mindennek az ördögi köreiről. Megmutatom mindezek mélyebb arcának és okának néhány részletét is.

A szenvedésnek a tisztító, megváltó, katartikus ereje akkor jelentkezik igazán, ha éppúgy elfogadjuk a szenvedést, mint ahogyan elfogadjuk az élet csodálatos színeinek mindegyikét, mert tudjuk, hogy az öröm a szenvedés ellenpontja nélkül nem öröm igazán, és bízunk abban, hogy a világ egysége pont a legmegfelelőbb időben mutatja meg nekünk azt a pillanatot, amikor a szenvedésünk véget ér. A belátott és ténylegesen megélt szenvedés így válik a megváltás esélyévé. Áldott és megváltó húsvéti ünnepeket kívánok a blog minden kedves olvasójának!

Megosztás
Mikor válunk felnőtté végre már?
Avagy: Gondolatok választás idején

Választások lesznek az országban. Nagy öröm a számomra, hogy azok a zsigeri indulatok, amelyek az elmúlt években igen sok esetben elöntötték számos állampolgártársam agyát, talán egy kicsivel alábbhagytak az elmúlt időszakban. Amikor az embernek választania kell, fontos az, hogy elgondolkodjon. Ehhez hozzájárulva néhány, a választásokkal kapcsolatos tévhit ellen szeretnék érvelni ebben a bejegyzésben.

Első tévhit: a választásnak nincsen értelme. Második tévhit: a most megválasztott párt győz. Harmadik tévhit: a most megválasztott párt megoldja a dolgokat. Negyedik (félig) tévhit: A most megválasztott pártnak nehéz lesz. Ezeknek a tévhiteknek a cáfolatát írom le a blogbejegyzésben.

A választás ugyanolyan felelős döntést igényel, mint bármely olyan tettünk, amellyel elmegyünk egy társadalmi probléma mellett, vagy részt veszünk annak megoldásában, amellyel megbékéltetünk egy embertársunkat, vagy éppenhogy vérig sértjük őt. Ehhez a mindennapi felelősséghez kívánok mindenkinek nagyon erős jellemet, nagyon sok önmagunkat legyőző erőt és nagyon sok szeretetet!

Megosztás
Hogyan lehetne jobbá tenni az oktatásunkat? II. rész
Avagy: Gondolatok a „Szárny és Teher” ajánlásainak visszhangja kapcsán



A köztársasági elnök úr felkérésére a Bölcsek Tanácsa által készített, és egy korábbi blogbejegyzésben ismertetett „Szárny és Teher” című kötetnek az elmúlt két és fél hónapban alapvetően igen pozitív visszhangja volt. A mostani bejegyzésben ennek okait, és a – sok esetben jogos – kritikai megjegyzések némelyikére adott válaszokat foglalom össze.

A „Szárny és Teher”-rel kapcsolatos visszhangok és személyes tapasztalatok között sajnos akadtak nagyon keservesek. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy valami változófélben van. Az ország némely szegletében kezd visszatérni a tanári öntudat. A bejegyzésben írok az iskolai értékrend és a kreativitás összefüggéseiről, az okos gyermekszeretet és a sikercentrikus iskola hasznáról is.

Befejezésként pedig van egy további jó hírem. A beszélgetés az oktatásról nem ért véget. Sőt. Május 20-án konferenciát rendezünk az oktatásnak a „Szárny és Teher” című kötetben érintett kérdéseiről. A bejegyzés tartalmazza e konferenciára való jelentkezés módját.

Megosztás
A networking művészete
Avagy: Hogyan építsünk hatékonyan barát- és nemzethálózatot?

Hálózatot mindenki épít, akár akar, akár nem. Messze nem mindegy azonban, hogy milyet. A személyes kapcsolati hálónk sokkal inkább meghatározza az egyéni és nemzeti sorsunkat, semmint azt hinnénk. Magyarországon jelenleg a továbblépés egyik legnagyobb akadálya az, hogy a társadalmi háló befelé forduló és szűk csoportokra töredezett. A bejegyzésben a sikeres hálózatépítési technikák néhány elemét foglalom össze.

A hálózatépítésnek alapvetően két fajtája ismeretes: a biztonságkereső és az újdonságkereső. Az, hogy valaki a kettő közül melyik módon építi a kapcsolatait, a személyisége mellett a környezet hatásaitól is függ. Magyarországon a rendszerváltás egy óriási társadalmi stresszként jelentkezett. Ez a társadalmi kapcsolatépítést döntően a biztonságkereső irányba terelte.

A hazánkban annyira szükséges újdonságkereső kapcsolati magatartás következő öt tanácsa fogalmazódott meg bennem: 1.) keresd a pozitív energiacentrumot; 2.) keresd a hangadót; 3.) keresd a furcsát; 4.) keresd a nyitott tekintetet és 5.) haladj következetes ugrásokban. Ezeket a technikákat fejtem ki részletesen a bejegyzésben.

Megosztás
Mikor élne jól a magyar?
Avagy: Azonosságok és különbségek a vágyaink és a helyzetünk által megkívánt értékek között

Bármilyen index szempontjából sokkal előnyösebb helyzetben van Magyarország, mint az emberek megelégedettségét mérő mutató szerint, ahol a 107. helyen állunk a világ 178 országa között. Miben és miért térnek el a vágyaink és a helyzetünk egymástól ilyen nagyon? Erre a kérdésre keresi a bejegyzés a választ, tovább segítve ezzel egy helyes nemzeti önismeret kialakulását.

Egyetlen ország sincs, ahol ennyire nagyok az eltérések az értékelvárások és a valóság megélése között. Magyarok a világ negyedik legindividualistább nemzete. A mi individualizmusunk azonban maszkulin, amely egymást akarja legyőzni, és ezért rivalizál. Ráadásul bizonytalanságkerülők vagyunk, ami a rivalizálást tovább élezi, hiszen csak a halott ellenfél lehet biztos vesztes.

A bizonytalanságkerülés és a versengő individualizmus elegye törvényszerűen kitermeli a rövidtávú, az azonnali eredményt akaró gondolkodást, az egész személyiségre jellemző kettős tudatot és az elégedetlenséget is. Az önbizalom, az ésszerű kockáztatni tudás és az együttműködés azok, amelyeket el kell sajátítanunk. Ezért fontos az a sikercentrikus és közösségcentrikus iskolamodell, amelyet a Szárny és Teher című munkánkban vázoltunk fel.

Megosztás