Tisztelt Olvasó!

A blog bejegyzéseit időben visszamenő sorrendben, havi bontásban az alábbi linkekre való kattintással érheti el. Köszönöm megtisztelő érdeklődését!
Napjaink (hazai) menedzsere, politikusa és a tudós
Avagy: Államférfiak és felelős üzletemberek felé tartunk-e vajon?

Napjaink (hazai) menedzseri és politikusi, illetve tudósi alapállása különösen jó példát ad a rövid és a hosszú távú gondolkodás rendszerré szerveződésének bemutatására. A tudóst az emberiség normái vezérlik, napjaink (hazai) üzletembere és politikusa pedig a legtöbbször ennél jóval szűkebb csoportnormákat követ. A tudós egy objektív mércéhez, az addig megismert tudásból fakadó konszenzushoz méri magát. A tudósnak, ha bármit el akar érni, ennek az egész konszenzusnak a megváltoztatását kell elérnie. A tudományban nincsen lokális nyereség. A tudós haszna csak hosszú távon realizálható.

A politikus és az üzletember tekintélyt, helyzetet és befolyást szerző, rövid távú hasznot realizáló játszmákat játszik. Jelenleg és idehaza különösen így van ez. A játszma elején a politikus és az üzletember a valós mértéknél jóval nagyobb területet foglal el, hogy majd később legyen miből visszaadnia. A politikus és az üzletember kiváló a pókerben. A tudós pocsék pókerező, mert teríti az összes kártyáját a játék elején.

A hosszú távon gondolkodó tudomány és a rövid távban érdekelt jelen hazai üzlet és politika rendszerszinten is teljesen máshogy szerveződik. Melyek lehetnek ennek a rendszerszintű különbségnek a mélyebb okai? Fog-e változni a menedzseri és a politikusi alapállás a jövőben? Feltűnhetnek-e vajon generációkat megalapító, felelős üzletemberek és nagyformátumú államférfiak?

 

Megosztás
Mit jelent a megváltás ma?
Avagy: Gondolatok a debreceni „Messiások” ürügyén

 

 

 

 

 

 

 

A megváltás nem fér bele a XXI. század mindennapjaiba. Épp olyan zavartan állunk előtte, mint a születés, a halál, vagy az emberi lét bármilyen igazán fontos pillanata előtt. Mindennapi vágyainkat hajszoló automataként a megváltást is be szeretnénk gyűjteni a bevásárlókosarunkba. Belevesztünk a hajszába, vagy képesek vagyunk megérezni a mindenség üzenetét úgy, ahogyan elődeink? Közel jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol a választól nemcsak a saját sorsunk, hanem az emberiség léte is függhet.

A „Messiások” az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kiállításaként maradt meg bennem. A december 31.-ig a debreceni Modem-ben látható alkotások első három csoportja a mélybe taszít. Megváltást keres a test, a halál és a hamis messiások uralma alól. A kiállítást bezáró csoport eljuttat a katarzisig, megmutatván a valódi megváltást, a valódi Messiást.

Advent idején különösen érdemes elgondolkodni néhány olyan kérdésen, amelyet a kiállítás is felvetett. Miért van ennyire szükségünk a megváltásra ma? Mitől akarunk szabadulni a megváltással? Tudjuk azt, hogy milyen Messiásra várunk? Tényleg szükségünk van a megváltásra, vagy úgy hisszük: megváltjuk mi magunkat? Mennyire fér össze a megváltás a szabadsággal? Hogyan találhatjuk meg a megváltást? Lehet a megváltást akarni, kivívni, birtokolni?

 

Megosztás
A mai kor paradoxona
Avagy: Adventi meditáció a zalaszántói sztúpa ürügyén

 A zalaszántói sztúpa nagyon nagy élményként maradt meg bennem. Az igazán szent hely a környezete miatt is az. Ahogyan az esztergomi bazilika történelmi fenségét kiemeli az ezernél is több éves Várdomb, ahogyan a Nagytemplom uralkodik Debrecen főterén, pontosan úgy hangsúlyozza a zalaszántói sztúpa harmóniáját az őt körülölelő dombvidék és farengeteg.

A sztúpa a magunkba fordulás, az elmélyülés helye. Három szinten is körüljárható, de a belseje zárt, ajtaja nincs. Tömege, egysége, nyugalma segíti a belső tömeg, egység és nyugalom megtalálását. Ez a templom nem az áhítat és az alázatos leborulás, hanem a belső értékek fellelésének a helye. Nem azt akarja bebizonyítani, hogy a fenség fölötted áll, hanem azt, hogy a fenség Benned van, a fenségnek Te is része vagy. Ez a hely az önvizsgálat helye.

A bejegyzésben lefordítottam Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma kivételesen szép gondolatait arról, hogy hova jutott a mai kor. Elolvasva és mélyen megértve a sorokat érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg érdemes az emberiség vívmányaira büszkének lenni annyira? Tényleg érdemes ezeknek a vívmányoknak a hajszolására feltenni sokmilliárdnyi egész életet? Nem túl nagy az ára mindennek?

 

Megosztás
Az öröm ezer arca
Avagy: Áldott, békés Karácsonyt kívánok!

A fogyasztói társadalom gyermekeiként úgy hisszük, hogy örömöt is vehetünk magunknak és szeretteinknek – így hát tesszük is, Karácsonykor különösen. Képessé váltunk arra, hogy csaknem minden feszültséget, minden fájdalmat kiiktassunk az életünkből – így hát tesszük is. Mindeközben pedig nem vesszük azt észre, hogy a fogyasztói társadalom örömfolyam helyett kiégésfolyamot generál, a fájdalommentességre való törekvésünk pedig száműzi az életünkből az igazi örömöt.

Írásomban a valódi öröm néhány arcának felvázolásával szeretném felvillantani azt, hogy életünk minden pillanata örömteli Karácsony lehet. Megmutatom, hogy a legtermészetesebb, a leghétköznapibb apró öröm a leghitelesebb, legszebb, legcsendesebb és legállandóbb öröm. Írok az élet öröméről, amely a legteljesebb öröm; a váratlan örömről, amely a legfelszabadítóbb öröm; a megérdemelt örömről, amely a legnyugodtabb öröm; a megbecsült örömről, amely a legmélyebb öröm és a magával ragadó örömről, amely a legintenzívebb öröm.

Írásomat a megváltás örömével, az Isten élményének örömével, a Szentlélek örömével és minden eddigi öröm teljességével, a derűvé oldódó benső örömmel fejezem be. Az igazi öröm ezer arcából a fenti néhány öröm ajándékával kívánok áldott, békés Karácsonyt!

 

Megosztás
Milyen sorsforduló előtt áll az emberiség?
Avagy: Hosszú távú gondolatok évváltás idején


Hova tartunk 2009 és 2010 fordulóján mi együtt, emberek? Nemrégiben fejeződött be a koppenhágai konferencia a klímaváltozás elleni küzdelemről. Egyetértés praktikusan nem született. Melegszünk, és olvadozunk tovább. A tét azonban még ennél is sokkalta nagyobb. A tét a modernkori emberi fejlődés eddigi formájának a vége.

A Föld hamarosan bekövetkező átalakulásának a vízióját az élővilág viselkedésének a túlélésre és az expanzióra szakosodott kettősségéből indítom el. Bemutatom, hogy ez a kettősség mereven szétválik: vagy spórolunk, vagy költekezünk – arany középút nincsen. Megmutatom az átállás óriási nehézségeit. Azt, hogy a spórolás vagy a költekezés bele van égetve a génjeinkbe, és három generáció kell a megváltozásához. Azt, hogy a spórolásra szakosodott merev formának egy rugalmas együttműködést kell kitalálnia a túléléshez – ami fából vaskarika. És azt, hogy a XX. század végére olyan önerősítő körök sokasága alakult ki, amelyek felerősítették az expanziót segítő rövid távú gondolkodás társadalmi méretekben való elterjedését.

Mi lehet az a kiút, amelyik – katasztrófa nélkül – el tudja fogadtatni az emberiséggel az önkorlátozást? Számos biológiai példát mutatok arra, amikor az együttműködés egy magasabb szinten elérhető új forrás megszerzését tette lehetővé. Az emberiség korszakhatárhoz ért. Vagy felismeri az új lehetőséget (amelyre néhány kezdeti példát bemutatok), vagy… a mondat folytatása helyett inkább hosszú távú értékekben, együttműködésben gyarapodó, boldog és reménykedő Új Esztendőt kívánok!

Megosztás