Csermely Péter blogja

Az érzelmeink csak akkor tudnak helyes tanácsokat adni, ha kiegyensúlyozottak és gazdagok. Mi kell ennek az eléréséhez? Függetleníteni kell magunkat a múlt érzelmeitől. A reflexvezérelt ember kiszolgáltatott, az élete törpe és szegény. Függetleníteni kell magunkat a jövő érzelmeitől is. Egy helyesen töltekező élet esetén rájövünk arra, hogy mi magunk is képesek vagyunk egyesülni az egész világgal, és ezáltal betölteni azt. A világot betöltve minden elénk kerülő helyzet a világ szeretetáramának egy törpe rezdülése lesz, amely pontosan azért került elénk, hogy a megoldásában magunkat fejleszthessük, és ebben a folyamatban örömünket lelhessük.

Függetleníteni kell magunkat a gyűlölettől. A gyűlölet nemcsak azért pusztító érzelem, mert odakötöz bennünket a gyűlölet tárgyához, hanem azért is, mert olyan erős, hogy kiéget mindent, amit csak a közelében talál. Függetleníteni kell magunkat a másikat kisajátító szeretettől is. Az igazi szerelem a kiteljesedést nem lezárja, hanem a másikban való beteljesedéssel felgyorsítja. Függetleníteni kell magunkat a megrögzöttségeinktől. A valódi értékrend nem néhány megrögzöttség összessége, hanem egy helyességre törekvő élet egészének a lényege.

A világ részeitől való függetlenedés tesz minket képessé arra, hogy a megérezhessük és betölthessük a világ egészét, és megérezzük a világot behálózó és éltető szeretet egyetemességét. Ha távolodunk ettől, akkor a bonyolult helyzetek még sokkal bonyolultabbakká válnak, hiszen a világ egésze ezzel a nagyon egyszerű visszacsatolással is figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lenne végre változni kezdenünk. Ennek a változásnak a felismerésében és megélésében kívánok minden Olvasómnak nagyon sok örömöt.

Az év-végi elcsendesedés közepette mindig hasznos átgondolni a jövőt. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb jellemzője a váratlan események, a szélsőségek egyre fokozottabb megjelenése lesz. Egy tartósan kiszámíthatatlan és tartósan nehéz időszakra kell tehát felkészülnünk. A bejegyzésben arra keresek választ, hogy ezt hogyan tegyük.

Mitől kell megóvnunk magunkat? Abba kell hagynunk a növekedésőrületet, ami még a majomkorunkban kialakult kedvesség-függőségünkből fakad. Ha az előttünk álló feladatokat megoldhatatlannak hisszük, az önsajnálathoz vezet, ami lefegyverez. A megoldhatatlanság képzete teret enged az irracionális gondolkodásnak, amiből csodavárás, megváltó-sóvárgás és segítségmítoszok származnak. Ilyenkor felélénkül a csordaszellem: az együtt-rohanás, a tömegviselkedés kritikátlan elfogadása a saját gyermekkorunkba való regressziót jelenti. Az sem jobb, ha az ellentétes végletbe lendülünk: a megoldás minden áron való akarása cselekvésőrülethez vezet. A megoldást nem akarni, hanem megérezni kell. Az egy hét múlva esedékes, újévi blogbejegyzésben fogom azt részletezni, hogy hogyan.

A kutatók a közösségi döntéshozatalt és a szervezetszintű tanulóképességet jelölték meg a váratlan helyzetek elkerülésének egyik fő eszközeként. Mi kell ehhez? Higgadtság, az önálló gondolkodásra, az elmélyülésre, az elemzésre, ha kell: a visszalépésre való képesség, a minőségre, a tartósságra, a megbízhatóságra való koncentrálás, közösségformálás, bizalomépítés és szeretetadó magatartás. Mindezzel Föld-barátabb életmódra válthatunk át. Ezzel teli Új Évet kívánok a kedves Olvasónak! Hadd bíztassam arra, hogy elgondolkodva a bejegyzésben írottakon tiszteljen meg a helyes viselkedési irányokat kereső javaslataival.

A fenti címmel 2012. január 6-án fog felkerülni bejegyzés a blogra.

A korábbi megváltással kapcsolatos blogbejegyzések legfontosabb üzenetei szerint a megváltás annak az átélése, hogy a mindenség minket nemcsak tartalmaz, de el is fogad. A megváltás fogékonnyá tesz bennünket az öröm befogadására és továbbadására, a világ szeretetáramába való beleolvadásra.

A jelenlegi bejegyzésben ezt azzal bővítem, hogy a kiteljesedés a megváltás lényege. A megváltás átélésével az ember kilép önmaga börtönéből, és megtapasztalja azt, hogy a világ a szeretetben egyesülni képes. A megváltás belül is kiteljesít, és megmutatja a saját benső énünk központját. Rádöbbent, hogy a boldogság nem egyéni kincs, hanem kölcsönviszony. Annak a kiteljesedésnek a megélése, amit a világ szeretetáramának gazdagítása jelent.

Mit tehetünk a kiteljesedés érdekében Karácsonykor? Először is: csendesedjünk el. Másodszor: érezzük meg, hogy micsoda mély szeretet-tartalékok, mekkora óriási benső terek vannak még bennünk. Harmadszor: hozzuk el egymásnak a felszabadítás, a kiteljesítés csodáját. Ennek a csodának a megélését és terjesztését kívánom minden kedves Olvasómnak most, Karácsonykor – és életének minden egyes pillanatában.

A karácsonyi-újévi időszak blogbejegyzései:

A mosolyról avagy: Hányfajta mosolyunk gazdagíthat minket és másokat?

A kiteljesedés útjai avagy: Hogyan lehetünk a megváltás követei mi is?

Hogyan lehet a válságból öröm? avagy: Mi adhat tartást magunknak és egy összeomlani látszó világnak?